Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek I / XIX. ÉVF. 274. SZ. Ára 80 fillér 1964. NOV. 22. VASÁRNAP A megye tanácsi ipara az elmúlt háromnegyed évben 651 millió forint értékű árut adott a népgazdaságnak, 29,1 százalékkal többet, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Hogyan sikerült ilyen jelentős mértékben növelni az egyik évről a másikra a helyiipari vállalatok termelését? Kérdésünkre választ kapunk, ha összevetjük az idei és az 1963. évi termelékenységi mutatókat: Az egy dolgozóra jutó termelési érték a könnyűiparban 16,1 százalékkal, az élelmiszeriparban pedig 14,1 százalékkal magasabb, mint korábban. Az eredmény kivívásában oroszlánrésze volt azoknak a vállalatoknak, amelyek kimagaslóan jó termelékenységgel dolgoztak ebben az időszakba*. A Bács-Kiskun megyei Fatömegcikkipari Vállalat dolgozói átlagosan 42,9 százalékkal termeltek többet, mint tavaly. A Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalatnál pedig az egy főre jutó termelés 28,6 százalékkal vekedjen, mint amilyet a tanácsi iparban tapasztalhatunk, ennél többre volt szükség. Ha összehasonlítjuk a ledolgozott munkaórákra eső termelési értéket a korábbival, akkor megállapíthatjuk, hogy a munkások jobban kihasználták a gépük mellett töltött időt, mint tavaly. Az élelmiszeriparban 13,9 százalékkal, a könnyűiparban pedig 24,5 százalékkal több árut állítottak elő minden órában. Előnyösen hatott, hogy a bázisidőszakhoz viszonyítva 1,7 százalékkal növelték a teljesítménybéres munkaórák arányát. Ezzel ugyanis jelentősen fokozták a dolgozók anyagi érdekeltségét a veszteségidők csökkentésében. Helytelen lenne azonban, ha kizárólag ennek tulajdonítanánk a jó eredményt. A szocialista címért küzdő brigádok nagy része is célul tűzte ki a veszteségidők csökkentését. Javult a munkaszervezés is a tanácsi üzemekben, a korábbinál tervszerűbb volt az anyagellátás és a szállítási tevékenység. Kádformázó automata Megérkezett a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysége rekonstrukciójának legnagyobb gépegysége a kádformázó automata-berendezés. Az egymillió dollárért vásárolt gépegységet az NSZK-beli Badische Masdnen Werke cég készítette. A kényes alkatrészek vagonból való szakszerű kirakására a kecskeméti gyáregység vezetői a Budapesti Autófuvarozási Vállalatot kérték fel. Képünkön Baritz Béla, a Zománcipari Művek beruházási főosztályvezetője, Zárai Géza, a kecskeméti gyáregység igazgatója és Szabó Lajos, az üzem főmérnöke vizsgálják a kádformázó automata-berendezés egyik hatalmas alkatrészét. Háttérben autódaruval emelik le a gépegység részeit; nőtt. Nem örülhetünk viszont anA termelékenység kedvező alakulásában közrejátszott az, hogy a vállalatok idén a termelési előirányzat jóváhagyásával egy időben megkapták a műszaki intézkedési tervet is. Már az év elején hozzáláttak a gyártás és a gyártmányok korszerűsítéséhez, idejében megrendelhették a szükséges gépeket. A műszaki fejlesztési alapból a háromnegyed évben 303 ezer forintot használtak fel az üzemek. Beruházásra majdnem 22 és fél millió forintot, felújításra pedig 3 millió 400 ezer forintot fordítottak. Figyelemre méltó, hogy a beruházásra szánt forintoknak több mint a felét új gépek vásárlására költötték el, olyan célra tehát, amely a termelékenység alakulását a legközvetlenebbül befolyásolja. A tágasabb üzemcsarnokok, korszerű berendezések megkönnyítik a munkás dolgát. Ahhoz azonban, hogy a termelékenység olyan mértékben nönak, hogy az élelmiszeripar egy- egy dolgozójára átlagosan 91 túlóra jutott, a háromnegyed évben, tizenhárommal több mint a bázisidőszakban. A sütőipari vállalatoknál szinte állandósult a túlóráztatás. Indokot tudnak bőven felsorolni a vállalatok vezetői : „Kevés a szakmunkás, a kereskedelem igénye egyik napról a másikra is változik, és ez igen megnehezíti a létszámgazdálkodást, még mindig igen sok a korszerűtlen kis sütöde a megyében, a fogyasztók egyre inkább a munkaigényes árut, fehér kenyeret, és az úgynevezett finom pékárut igénylik.” Ügy tűnik, hogy az utánpótlás nevelésével nem foglalkoztak elég tervszerűen a sütőipari vállalatok az elmúlt években. Sürgető feladat a szakmunkáshiány mielőbbi pótlása. A termelékenység emelését ugyanis semmiképpen sem a többletmunkával kell elérni. B. D. Felavatták a Duna új ékességét, az Erzsébet-hidat 1959. márciusában született meg a forradalmi munkás—paraszt kormány határozata az új Erzsébet-híd építésére. Az új, modernebb, szélesebb, mint a régi, kecses, szinte légies, a magyar mérnök és a magyar munkás alkotókészségét dicséri. Az új finomvonalú híd a Duna ékessége. Hirdeti, hogy a szocialista ország, egy nép ösz- szefogása nagyot alkot. Avatása egész Budapest ünnepévé vált. 1964. november 21- én tízezrek várták Budán és Pesten a hídavatás ünnepi percét, s a legszebb kilátón, a Gel- lért-hegyen ezrek és ezrek figyelték az ünnepséget. Fél 2 óra körül a pesti hídfő és közvetlen környékén mintegy ötezer meghívott vendég várakozott, zömmel azok, Befejeződött a szüret Hétszázötvenezer hektó mustot vettek át az állami pincék Befejeződött megyénkben a szüret. A 100 ezer holdnyi szőlő- terület gazdag termésének szedése, feldolgozása összességében majdnem három hónapig tartott. A végleges összesítés még nem készült el, de a becslések szerint rendkívül gazdag terméssel számolnak: 20 ezer va- gonnyi szőlőt hoztak a tőkék. Megteltek a tárolóterek, a hordók, sőt, bőségesen jutott a másfél millió hektoliter mustból a megyén kívüli pincékbe is. Az Alföldi Állami Pincegazdaság fennállása óta az idén vásárolta fel a legtöbb — összesen 750 ezer hektoliter — mustot. A szüreti forgalomra jellemző, hogy az idény alatt óránként átlagosan 1250 hektoliter musot préseltek ki. Voltak olyan napok is, amikor 50—60 ezer hektoliter must csöngött ki a sutákból. A bőséges szőlőtermés sok gonddal járt. Nem annyira a feldolgozás, mint inkább a tárolás okozott problémát. A pincegazdaság nagyobbrészt új feldolgozó telepein, a „súlyponti” vidékeken, nagyrészt mentesítették a termelőket, a szövetkezeti gazdaságokat a házi feldolgozástól; másutt a már évek óta használaton kívül helyezett préseket is igénybe vették. így lényegében biztosítani lehetett volna a szüret folyamatosságát, ha megyénk a nagy terméshez elegendő pincetérrel rendelkeznék. A csapadékos időjárás is nem kis mértékben hátráltatta a munkák menetét. „Szakaszossá” vált a betakarítás, aminek helyenként — különösen a szüret végén — a minőség romlása volt a következménye. Sok „bönge” is maradt a tőkéken. A rendkívül gazdag szőlőtermést a MÉK is jobban hasznosíthatta volna; a tervezett 950 vagon szőlőt sem tudta azonban felvásárolni, s mindössze 881 vagonnal vett át a háztáji gazdaságoktól és a termelőszövetkezetektől. A szüret befejeztével mindenütt megkezdték az újbor fejtését, kezelését. akik az Erzsébet-híd építésénél, a hídszerkezetek gyártásánál közreműködtek. A környékbeli épületek erkélyein egy talpalatnyi üres helyet sem lehetett volna találni. A Szabadsajtó útján, a Felszabadulás téren és végig a Kossuth Lajos utcában óriási embertömeg várakozott az ünnepi percre. Néhány perccel 2 óra előtt megérkeztek a párt és a kormány vezetői. A hídavató ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a for- radami munkás—paraszt ' kormány elnöke, Fock Jenő, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ajiai Miklós, Brutyó János, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, az Elnöki Tanács, a kormány tagjai, a politikai, a gazdasági, a társadalmi élet számos vezetője, a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Pontban két órakor felhangzott a Himnusz. Ezt követően a Ganz-MÁVAG Acélhang kórusa előadta Vass Lajos „Az Erzsébet-híd köszöntése” című szerzeményét. Ezután dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter lépett a mikrofon elé. Üdvözölte Kádár János elvtársat, a párt és a kormány vezetőit, a megjelent vendégeket, s méltatta az új híd jelentőségét. Budapest közönsége nevében Sarlós István, a Fővárosi Tanács VB-elnöke vette át az új Erzsébet-hidat aki rövid beszédet mondott, majd felkérte Kádár János elvtársat, hogy a forgalom számára nyissa meg a hidat. Ezután Kádár János a nemzeti színű zárószalaghoz lépett. Egy kis gimnazista leányka nyújtotta át neki az ollót a szalag átvágására. 14 óra 20 perc. A zárószalag ünnepélyes átvágásával megnyílt az új hiú. Kádár János, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és Sarlós István, a Fővárosi Tanács vb elnökének társaságában a vendégsereg élén elindult Buda felé az új hídon. A Gellérthegy oldalán hatalmas tömeg várakozott. Amint a párt és a kormány vezetői megérkeztek a budai hídfőhöz, feltört az éljenzés, ezrek és ezrek kendőiket lobogtatták, lelkesen köszöntötték az ország vezetőit, köszöntötték az új hidat. Kádár János ebben a felemelő percben megjegyezte az MTI munkatársához fordulva: — írják meg: végtelenül örülünk ennek az új hídnak, örülünk elsősorban azért, mert építése olyan munka volt, amit példaként állíthatunk az összes nagy beruházások elé. Szép, jó, hasznos és a tervezett időben, az előzetesen elfogadott költség- vetés szerint készült el. — Kívánjuk, őrizze meg a főváros ezt az új hidat és használja Budapest lakosságának javára, a dolgozók örömére. Hiszen — és körülmutatott a hegyoldalon, a hídfő környékén sötétlő tömegre — aminek itt most a tanúi vagyunk, az egy valóságos újabb népszavazás. A hídról a budai feljáróra fordult a menet. Valamivel háromnegyed három előtt feltűnt az első villamos a hídon, egy új, 1228-as számú csuklós, amelyben úttörők szorongtak, sugárzott arcukról a boldogság, hogy ők utazhatnak először az új hídon. A villamos után 7/c jelzéssel a 8344. számú csuklós busz haladt, ugyancsak úttörőutasokkal. A j ái-művek azonban csak csigalassúsággal haladhattak, mert az úttestet is ellepték az ünneplők. A felemelő ünnepség, amelynek csaknem százezer ember volt szemtanúja, három óra körül ért véget. A fényárban úszó hidat azonban még este is szin. te eüepte a^ksgönség^í'Mrw fi Termelékenység
