Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-21 / 273. szám

Világ proletárjai, egyesül letek' 7(em MWWKÄSPÄRjr BACS-I«Sk\/1M MECtYEí lapja Befejezte munkáját az országgyűlés Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor folytatta ta­nácskozását. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A képviselők folytatták a vízügyről szóló törvényjavaslat feletti vitát. Elsőnek Erdei Ferenc, Bács- Kiskun megye képviselője szó­lalt fel. Bevezetőben elismeréssel szólt a vízügyi szervek eredményes, jó munkájáról. Mint mondta, a vízügyi szervezet fejlődését jól bizonyítja, hogy ma már meg tud birkózni a ráháruló felada­tokkal. — Vízügyi szervezetünk el­ismerésre méltó eredményeiben természetesen része van annak, hogy a magyar vízügy haladó hagyományait a mai viszonyok között is megőrizte, s annak, hogy az utóbbi években megkapta azokat az anyagi, műszaki fel­szereléseket, amelyekkel felada­tait sikerrel megoldhatja. Hoz- zátehetem azt is, hogy szerte az országban a társadalmi segítők nagy tábora is részt vállal a munkálatokból. Hasznos, pozi­tív kezdeményezés volt a víz­ügyi, vízgazdálkodási társulá­sok létrehozása, amelyek ugyan­csak hatékonyan részt vesznek vízügyi problémáink megoldá­sában. — A biztató fejlődés, a szá­mottevő eredmények ellenére természetesen sok még a meg­oldásra váró feladat, sőt úgy is mondhatnám: a vízgazdálko­dásban jelentkező nyomasztó gond. Elég, ha utalok a vizek szennyeződésére, az ipari víz- szennyezés valóban aggasztó méreteire. Látnunk kell, hogy míg vízügyi szervezetünk vi­szonylag fejlett, jól felkészült, ugyanez nem mondható el a mezőgazdasági, az ipari, vagy akár a kommunális vízfelhasz­nálókról. Róluk még koránt­sem mondható el, hogy a kor­szerű vízgazdálkodás követel­ményeinek megfelelő a műsza­ki, anyagi felszerelésük. Ráadá­sul sok helyütt még nem is ta­nultak meg jól gazdálkodni a vízzel. Ezen nem is lehet cso­dálkozni, a tapasztaltak szerint ez világszerte így van, hiszen az iparosodás, az urbanizálódás viszonylag rövid idő alatt olyan mértékben növelte meg a víz- szükségletet, amellyel talán ko­rábban számolni sem lehetett. Dr. Erdei Ferenc ezután a vízügyről szóló törvényjavaslat jelentőségét méltatta. Megálla­pította: Természetesen az új jogszabályiéi nem várhatjuk, hogy megoldja vízügyi problé­máinkat, de az bizonyos, hogy lényegesen javítja a feltétele­ket, amelyek között az illetékes szervek dolgoznak. Hozzájárul a vízügyi szervezet szilárdítá­sához, fejlesztéséhez, s ezzel közvetve az eddig is jó színvo­nalon dolgozó apparátus teljem sítő képességének növeléséhez. Tisztázza, körülhatárolja a víz- felhasználók feladatait, rámu­tat felelősségükre, megszabja jogaikat, kötelességeiket, s a törvény szelleme jól kifejezés­re juttatja azt a követelményt, hogy minden érdekeltnek el kell sajátítania a vízgazdálko dás tudományát, A képviselő ezután beszámolt arról, hogy az országgyűlés il­letékes bizottságai részletesen megvitatták a törvényjavaslatot, s több módosító javaslattal, ész­revétellel egészítették ki. A bi­zottságok a törvényjavaslatba olyan módosítást iktattak be, amely világosan kifejezi: A he­lyi tanácsoknak rendkívül nagy szerepük, felelősségük és fel­adatuk van a vízgazdálkodás­ban — jóllehet a vízügyi szer­vezet szervezetileg független a tanácsoktól. Az államigazgatás helyi szerveinek szerepére, je­lentőségére a vízügyi törvény végrehajtásának minden moz­zanatában is gondot kell for­dítani. — A bizottságok behatóan vizsgálták a vízszennyezés elle­ni küzdelem feladatait is. Olyan változást indítványoztak, amely szerint az eddig alkalmazott úgynevezett szennyvíz-levezeté­si díjat el kell törölni, viszont meg kell bírságolni a vizet szennyező felhasználókat. A törvényjavaslat egyik szakasza azonban kimondja, a bírság ki­rovása és behajtása nem men­tesíti az érintetteket, az esetle­ges kártérítéstől és egyéb fe­lelősségtől. A képviselő végül rámutatott, hogy meg kell találni a helyes középutat a központi szervek helyenként túlzott centralizálá­si törekvései és az alsóbb szer­vek rendszerint jogos decent- ralizálási igényei között. A tör­vényjavaslat ebben a vonatko­zásban inkább kompromisszu­mos, mint végleges megoldáso­kat tartalmaz. — összegezve az elmondotta­kat: A törvényjavaslatot jónak, előremutatónak tartom. Meg­győződésem, hogy nagyon je­lentékenyen hozzájárul vízgaz­dálkodási feladataink megoldá­sához. Ezután dr. Zsigmond László Vas megyei, dr. Noszkay Aurél budapesti, és Nagy József Bé­kés megyei képviselő szólalt fel, majd Losonczi Pál, földműve­lésügyi miniszter válaszolt a hozzászólásokra. Az országgyűlés a földműve­lésügyi miniszter válaszát és — a javasolt módosításokkal — a vízügyről szóló törvényja­vaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezután az elnöklő Vass Ist­vánná szünetet rendelt el. Szü­net után Pólyák János elnökle­tével folytatódott a tanácsko­zás. Napirend szerint követke­zett a külügyminiszter beszá­molója a Magyar Népköztár­saság külpolitikájáról. Péter János külügyminiszter emelke­dett szólásra. Péter János külügyminiszter beszéde Beszéde elején a külügymi­niszter rámutatott: A Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolatai az utób­bi időben nagymértékben növe­kedtek. Ennek következtében a nemzetközi élet terén új lehe­tőségek vannftk előttünk. Külpolitikánk alapelveit, cél­jait, a magyar nép alapvető ér­dekeit határozzák meg. Ennek alapján élünk a megnövekedett lehetőségekkel. Vagyis azért1 küzdünk, hogy a békés egymás mellett élés elvének megfele­lően, kapcsolataink bővítése já­ruljon hozzá a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez, mind itt közvetlen közelünkben. Közép- Európában, mind szélesebb ősz- szefüggésben, és ezek a kapcso­latok segítsék elő az imperializ­mus agresszív szándékainak fé ken tartását és teremtsenek kedvező feltételeket a szocializ­mus mind virágzóbb építésére hazánkban, a szocialista népek nagy családjával együttműköd­ve. Ezért külpolitikai tevékeny ségünknek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy; 1. Erősítsük a szocialista or­szágok összefogását; 2. Fejlesszük a szocialista és a többi antiimperialista ország kapcsolatait és együttműködését a kolonializmus és neokolonia- lizmus teljes felszámolásának gyorsítására; 3. Erősítsük a népek harcát a termonukleáris háború veszé­Az érsekcsanádi Aranykalász Tsz-ben kendertermesztéssel is foglalkoznak. Az ipari növény szárából mintegy kétezer mázsányi mennyiséget hajón szállítanak a Dunaföldvári Kendergyárba. Képünkön a szövetkezet gazdái „megtömik” a MAHART egyik hajóját, amelynek egyébként érdekessége, hogy szerepelt az Aranyéra bér című magyar filmben. Az ismeretterjesztésről és az ifjúságvédelemről tanácskozott a Megyei Művelődési Állandó Bizottság Féntekem délelőtt Kecskemé­ten, a megyei tanács székházá­ban ülést tartott a Megyei Mű­velődési Állandó Bizottság. Az ülést Nagy Sándor, a bizottság elnöke vezette. A megyei ta­nács vb művelődésügyi osztá­lyát Kádasi László osztályvezető képviselte. A TIT idei terveiről Major Imre, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat titkára szá­molt be a megjelenteknek. Rész­letesen elemezte a termelést se­gítő ismeretterjesztés, a mun­kás- és tsz-akadémiák, vala­mint a különféle szakmai elő­adássorozatok helyzetét, továb­bá a világnézeti nevelés szol­gálatában álló és a művészeti ismeretterjesztés problémáit. Ebben az évadban a népmű­velők segítségével hozzálát a társulat ahhoz, hogy felmérje az ismeretterjesztés hatását: pontosabb képet kapjon róla, hogy milyen mértékben segíti a tervbe vett mintegy hatezer előadás a termelést és az embe­rek tudatának formálását. Ezután az Állandó Bizottság a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetéről folytatott vizsgála­tok eredményét tárgyalta. A Megyei Művelődésügyi Állandó Bizottság vizsgálatai kiegészítik a Népi Ellenőrzés, valamint az Államigazgatási és Jogi Állan­dó Bizo^ság hasonló jellegű vizsgálatait. Ennek a napirendi pontnak tárgyalásán részt vett Parádi Olga, a megyei tanács gyermek- és ifjúságvédelmi elő­adója is. A jelenlevők megálla­pították, hogy a jövőben nem­csak az úgynevezett veszélyez­tetett gyermekek helyzetével kell törődniük a helyi szervek­nek, hanem azokkal is, akiknek családi körülményei anyagi te­kintetben rendezettek, de ne­velésükkel nem törődnek meg­felelőképpen szüleik. lye ellen, a nemzetközi béke megszilárdításáért; 4. Fejlesszük kapcsolatainkat a nyugati kapitalista országok­kal, a békés egymás mellett élés jegyében, a kölcsönös elő­nyök alapján. Ezeket a feladatokat népünk szolgálatában, nagyon mozgal­mas nemzetközi viszonyok kö­zött látjuk el. Az erőviszonyok megváltozása, a szocialista vi­lágrendszer fejlődése, a gyar­Kállai Gyula az országgyűlés szünetében Simon István, Szabó Pál és Veres Péter Kossuth-dí jas írókkal, országgyűlési kép­viselőkkel beszélget. (MTI Fotó Vigovszki Ferenc felvétele.) mati rendszer felbomlása, a Szovjetunió haditechnikai ereje, a békéért küzdő erők széles frontja megnövelte a szocializ­mus és a béke nemzetközi lehe­tőségeit. Péter János ezután részlete­sen ismertette nemzetközi kap­csolataink alakulását. Többek között elmondta, hogy Magyar- országnak 1938-ban 38 országgal volt diplomáciai kapcsolata, 1961-ben 53 országgal, 1963-ban 59-cel, s most 64-gyel. Ez évben újból több országgal nagykö­vetségi szintre emeltük kapcso­latainkat. így Japánnal, Irán- nal., az Afgán Királysággal, Etiópiával, Olaszországgal, Svédországgal. Ugyanez folya­matban van magyar—osztrák viszonylatban. Ebben az évben öt újabb országgal vettük fel a diplomáciai kapcsolatokat nagy­követségi szinten: Kanadával, Kuwaittal, Kenyával, a Jordán Királysággal és Nigériával. A mai nemzetközi életben a kétoldalú és több oldalú köz­vetlen államközi kapcsolatok mellett egyre jelentősebb a nemzetközi szervezetekben folyó külpolitikai tevékenység. A Ma. (Folytatás a 2. oldalon.) w ____ XI X, ÉVFOLYAM, 273. SZÁM_______Ara 60 fillér1964. NOV. 21. SZOMBAT „B EHAJÓZZAK" A KENDERT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents