Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-03 / 258. szám
1964. november 3, kedd 1 oldal SIKERES BEMUTATKOZÁS ■ — Milyen tapasztalato■ kát gyűjtöttek az elvH társak a vezetőség új■ jáválasztő taggyűlés elő■ készítése alatt? Hogyan ■ vélekedtek a párttagok B —, de a pártonkívüliek I is a pártéletről? Milyen ■ fontos javaslatokat tetB tek az alapszervezetek■ nél? Ezzel a direkt és összetett kérdéssel kezdjük beszélgetésünket Vörös Lajos elvtárssal a Bajai Finomposztó Vállalat üzemi párttitkárával. Ö is „egyenesből” válaszol. — Érdekessége az volt a mostani előkészítő munkának, hogy a tagsággal együtt „mérleget” készítettünk: kedvezően hatott-e a pártéletre az idén áprilisban történt decentralizálás? Azelőtt volt az üzemi alapszervezet, s abban négy, elég nagy létszámú' pártcsoport. Emiatt egy ‘kissé nehézkes volt a pártmunka. — Pont ott nem fértünk elég közel — mi pártvezetők a munkásokhoz, ahol minden eldől' — az üzemrészeken. Most négy alapszervezetet fog össze az üzemi pártszervezet. Április óta tehát bizonyos mértékig vizsgáztak az új alapszervezeti vezetőségek. Amint a munkásokkal folytatott beszélgetéseinken kitűnt, jól vizsgáztak. Ötletek, kezdeményezések, jobb munka kísérték a taggyűlésre való készülődést. ■ — Vehetnénk példának ■ egy nehéz üzemrészt, H Vörös elvtárs? A párttitkár nyúl a telefonért. Jól benne vagyunk már a délutánban, s nem biztos, hogy bent találjuk már az üzemben Tóth Árpádot, a szövődéi alapszervezet titkárát. Ha nekiindulunk keresni őt, biztosan elkerüljük egymást, még ha bent van is. A műszakja rég lejárt. Szerencsénkre a technika segített. Még elértük. Pár perc múlva velünk ül a pártirodában a nyugodt fellépésű munkás. Míg rá vártunk, Vörös elvtárs elmondotta róla hogy hét esztendőn át a legjobb pártcsoportbi- zalmiak egyike volt Tóth Árpád. Mint alapszervezeti titkár is — dicséretet érdemel. Tizenhét éve dolgozik az üzemben, alaposan ismeri a munkásokat, s azok is értékelik legjobb tulajdonságait. Munkaszeretetét, pontosságát, segítőszándékát — meg azt az egészséges türelmetlenséget, amellyel az ígéreteket, jó munkát számon kéri. Néha bizony törést okoz nála, erősen a szívére veszi, ha másoknál nem tapasztalja saját lelkesedését. A következő kérdés már az alapszervezeti titkárnak szól. B — Mi volt az előkészí- B tés legsikeresebb moz- ■ zanata? — Az, hogy párttagok, pártonkívüliek egyaránt kifejtették: Elvárják, hogy az üzem lényeges ügyeibe, munkahelyük, a vezetés legfontosabb gondjaiba beavassák őket. Jól esett, hogy ez egyre jobban megvalósul a gyárban. Most például úgy határoztunk, hogy a vezetőség újjáválasztását azoknak az akadályoknak a leküzdésével tesz- szük emlékezetessé, melyek legjobban fájnák az üzemnek. Elég sok a szövőben és előkészítőben a 100%on aluli teljesítmény, sok ahhoz képest, ameny- nyit ne érezne meg a gyár. Elhatároztuk, hogy három hónap alatt 10—15 százalékkal hozzuk feljebb a normán alul dolgozó szövőket, illetve 25%-kal az előkészítőket. Ezt elvtársi segítséggel tudjuk csak megoldani. Fontos az anyagtakarékosságra, a technológiai fegyelemre vonatkozó kötelezettségvállalás. Ugyanígy a fiatal segédművezetők, szerelők segítése a gyakorlati munkában. így egészíti ki egymást két lényeges munkaterület: a 100%-on alul teljesítők számának csökkentése^ s a műszaki Irányítás színvonalának emelése a tapasztalatlanabb vezetőknél . s. ■ — Van-e már is látható ISI eredménye az új szer■ vezeti formának? Tóth Árpád helyett az üzemi párttitkár felel. — Nincs hó végi hajrá. Többet segítenek a műszakiak... Meg ami szintén bizonyítja, mennyire igénylik a munkások a gyár nagy gondjairól a tájékoztatást: Többször megtörtént, hogy ki kellett segítenünk az újpesti üzemet, mert ott objektív okok miatt lemaradtak. — Megtehettük volna, hogy egyszerűen elrendeljük a túlórázást, vasárnapi munkát. Ügy viszont nincs sok öröme senkinek a munkából. Amikor feltártuk a vezetésnek ezt a súlyos tételét, a munkások határoztak, hogyan kell túljutnunk az akadályokon ... Most Tóth Árpád veti közbe. — Ezért is jobb a mostani szervezeti forma, mert az alapszervezeteknél a közvetlen munkahelyi tennivalókról gyorsan, operatívan tudunk dönteni. Egy- egy gyűlésünkön részt vesznek a gazdasági vezetők is, elmondhatják, tőlünk mit várnak elsősorban, mi pedig, hogy milyen intézkedésre, segítségre számítunk részükről. Ezért élénkeb- bek az Utóbbi időkben a taggyűlések, többet tudunk foglalkozni mind a párttagokkal, mind a pártonkívüliekkel... ■ — És, mi a leglényege■ sebb következtetés? — A vezetők sem hoznak váratlan döntéseket, melyeket az üzemrészek kollektívái nélkül, véleményük figyelmen kívül ha- »gyásával továbbítottak — mint azelőtt meg-megtörtént — szúrja közibe Vörös Lajos elvára. — A leglényegesebb ezekben a változásokban — jegyzi meg befejezésül Tóth elvtárs—, hogy a pártmunka javulásával, az új szervezéssel mindjobban elérjük: azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, melyek legközvetlenebbül érdeklik munkásainkat. —th —n Megindul az erőmű 1944. októberének utolsó napjai. Az ágyúk dörgése egyre közeledik, s már hallani a könnyű kézifegyverek sorozatait is. A város kihalt. Kecskemétet október 23-án kiüríttette a fasiszta városparancsnokság. A lakosság a környékbeli tanyákra húzódott. Az utcákon időnként katonák vonulnak, csak elvétve látni civilt. Az üzemekben dermedt csend honol. Vagy mégsem? A villanyok még égnek, az erőműben — amely a várost ellátja árammal — dolgoznak. \ Október 30, délelőtt 10 óra. Hatalmas csattanás, az erőmű gépházának tetőzetét belövés érte. Repeszdarabok hullanak a gépekre, mindent füst, korom, falomladék borít. A munkások sápadtan néznek egymásra. Az erőművet féltik, hiszen nagy szükség lesz rá majd a felszabadult városban. Üjabb belövés reszketteti meg a levegőt, találat éri az egyik Zoelly turbinát. — Álljunk le — kiáltja valaki —, nehogy a kazán felrobbanjon, mert akkor repül az egész erőmű. Hogy kinek a fejében született az ésszerű parancs, már nem tudni, de azonnal végrehajtották. Turjánszki Antal főgépész a legfontosabb alkatrészeket, műszereket leszerelte a turbinákról és a kazánról, és haza vitte. így akadályozta meg, hogy a fasiszták elvigyék az alkatrészeket, vagy avatatlan kezek próbálják beindítani a gépeket, ami esetleg az erőmű pusztulását okozhatta volna. Másnap estére felszabadult a város. November 1-én Turjánszki Antal újra az erőműben ' volt. Egymaga járta a telepet, s üzembe állításán törte a fejét. Megkönnyebbülten látta, hogy több kár nem esett, s viszonylag könnyen be tudják indítani a gépeket. A következő reggel az erőmű munkásai közül mór sokan bent voltak. A főgépész visz- szahozta a műszereket, alkatrészeket, és irányításával Lakó József művezető, Danics László gépmester, Kovács József és Tanú Ferenc turbinagépész, Ma- jercsik Jenő kapcsolótábla-kezelő, Simila András fűtő, Orbán Lajos szénhordó, Pólyák Lajos kazángépész hozzákezdett a gépek rendbehozásához. Az egyik turbinát órák alatt újra üzemképessé tették. A szivattyúk nem működtek, ezért vödörrel kellett hordani vagy hat köbméter vizet a kazánba. Az utcákon a vezetékek a földön hevertek. Dormán Gergely. Lukács Sándor, Baranyai István a hálózat helyreállításához fogott hozzá. Délután mór próbaüzemelésre készültek. Felfűtötték a kazánt. Az erőmű kéményén át füst gomolygott a magasba, jelezve a környéken megbújt lakosságnak, hogy visszatérhetnek, az erőműben már meg is indult az élet. Pásztor Istvánná adminisztrátor így emlékszik erre a napra: — Este értem vissza a városba. Az utcákon alig jártak, sötét volt mindenütt. Borzongva léptem a kihűlt, üres, hideg lakásba. Önkéntelenül nyúltam a villanykapcsoló utón. Agyamon közben átvillant, hogy hiába, de kezem Végrehajtotta a megszokott mozdulatot. És ekkor mégis — felejthetetlen öröm marad mindig számomra — világosság1, gyűlt, égett a villany. Meleg fény áradt szét a, lakásban, amelyet már nem is éreztem ölyan hidegnek, üresnek. Éreztem, hogy újra békés otthonom van. És az erőmű, elsőként, már a felszabadulás másnapján megkezdte a munkát. Munkásai, ha kellett, éjjel-nappal dolgoztak. Ilyenkor Danics Lászlóné, is ott volt. Bográcsban főzte a babgulyást. Ha pedig a kazánok gyomrát fenyegette éhség, a szovjet városparancsnokság is segített tüzelőt szállítani. Ez történt húsz évvel ezelőtt. Nagy Ottó Takarékos emberek örvendetes dolog, hogy a takarékosság hazánkban egyre nagyobb teret hódít. S az még pozitívabb jelenség, hogy az emberek nem a ládafiában, a szekrényben vagy a szalmazsákban rakosgatják össze féltve őrzött pénzüket, hanem a takarékpénztárakba, az OTP-fiókokba viszik. Száraz adathalmaznak tűnik, hogy az 1949. december 31-i 270 millió forintos takarékbetét-állomány országunkban 1956 végéig csupán 303 millió forinttal emelkedett, amíg 1958-ban már kétmilliárd 227 millió. 1963-ban pedig 12 milliárd 112 millió forintos takarékbetét-állományt tartottak nyilván az OTP-fiókok és a postai takarékbefizető helyek. Megyénkben például — hogy csak a közelmúltról beszéljünk — az 1958-ban jegyzett 87 milliós betétösszeg-állomány 1960-ra 195, 1962-re 322, 1963-ra 510 millió forintra emelkedett, és jelenleg Bács-Kiskun megye lakosainak OTP takarékbetét-állománya már meghaladja a 700 millió forintot. Ezek a számok sok mindent elárulnak. így többi között a lakosság politikai állásfoglalását, s ezen túl az életszínvonal fokozott emelkedését is jelképezik. A reálbérek állandó növekedése, az egy személyre jutó átlagjövedelem emelkedése, a közszükségleti cikkek fogyasztói érának viszonylagos csökkenése lakosságunk életszínvonalának javulását eredményezte. Ezzel van kapcsolatban a forint értékállósága. stabilitása — hiszen az emberek manapság már nem tartanak attól, hogy takarékbetétjük elértéktelenedik. Az is bizonyos — a kereskedelem évenkénti közvélemény- kutatásából és a vásárolt áruféleségek statisztikájából megállapítható —, hogy a lakosság ma már a jobb minőségű árutermékeket igényli. S minthogy az ipar egyre jobban szem előtt tartja a vásárlók igényeit, így 1958—63 között nemcsak a takarékbetét-állomány, hanem a kiskereskedelmi forgalom is jelentősen emelkedett — megyénkben például 48,7 százalékkal. A jó, valóban minőségi áru előállítása, sajnos, még költséges, így ezek fogyasztói óra is magasabb. Megvásárlásuk feltétlenül rendszeres takarékosságot, úgynevezett házi tervgazdálkodást igényel. Az embereknek is fontos, de népgazdasági szempontból is nagyon jelentős a lakosság takarékossága. Lehetőség nyílik ugyanis a tartalékolt forintok időleges felhasználására. Az OTP-han elhelyezett takarékbetétek összegén egymás után épülnek hazánkban a gyáróriások, a szociális és kulturális létesítmények, amelyek mindmind az életszínvonal további növekedését segítik. Forog a pénz. Jól jár vele az államháztartás és az egyén is. Hiszen a takarékbetétekre tavaly közel ötszázmillió forint kamatot fizettek ki hazánkban. A nagyobb mérvű, szervezett hitelakció bevezetése is a lakosság fokozott takarékosságának köszönhető. Az Országos Takarékpénztár — a betétkönyvekben tárolt pénzhez kiegészítésként — számtalan esetben adott kisebb-nagyobb pénzkölcsönt megyénkben az utóbbi néhány esztendő alatt. A bérek, fizetések emelkedésével ugyanis növekszik a lakosság igénye. Egyre nagyobb az érdeklődés a különféle ház- és lakásépítési akciók iránt. Az utóbbi hat esztendő alatt mintegy tízezer családi ház épült a Duna—Tisza közén — javarészt OTP-köksönnel. A takarékossági mozgalom ■ még szélesebb körűvé tételét célozzák a takarékossági napok is, melyet október utolsó napján nyitottak meg. S az elkövetkező harminc nap alatt — a társadalmi és tömegszervezetek rendezésében — számos ismeret- terjesztő előadáson, tanácskozáson, szellemi vétélkedőn foglalkoznak majd a takarékosság fontosságával, amely elválaszthatatlan tartozéka országunk szocialista fejlődésének. K. M. Nincs szükség hajrára Eddig 100 vagon gyümölcs- és főzelékfélét dolgoztak fel a kecskeméti hűtőházban. Az üzem éves terve 106 vagon áru tartósítását, mélyhűtését irányozza elő. Ezt előreláthatólag mintegy 8—10 százalékkal túlszárnyalják az év végéig. Az eredmény azért is jelentős, mert az itt gyártott cikkek 50 százaléka külföldi megrendelésre készül. A hűtőház dolgozói különösen arra büszkék, hogy a tervtúlteljesítést teljes egészében a termelékenység emelésével érték el. Hiánycikknek nevezzük azokat az árukat, amelyek hosszabb, vagy rövidebb ideig csak a bolti panasz- levelezőlapokon szerepelnek, ilyenformán: Férjem válással fenyeget, azért mert nem ' sütök neki tejfeles pogácsát. De hogyan süssek, amikor az egész városban nem kapható pogácsaszaggató. Sürgős választ és pogácsaszaggatót kérek: Gerlice Jenőné, Pöröly utca 7. A leveleket annak rendje és módja szerint iktatja az illetékes kereskedelmi vál- 'alat ügyintézője, és befűzi egy dossziéba. A dossziét beteszi a megfelelő fiókba, ahol is néhány év múlva megeszik az egerek — gondolják egyesek. De rosszul gondolják, mert a panaszok bizony eljutnak a pogáHiánycikk csaszaggatókat forgalomba hozó vállalat, sőt a gyártó cég igazgatójához is. És ha mód van rá — és miért ne lenne — orvosolják a bajt. Megjelenik az újságban a közlemény: Az Elégvegyes Vállalat a jövő évben nem kevesebb, mint 777 ezer 777 pogácsaszaggatót gyárt. Néhány hónap múlva aztán már kapható a boltokban a pogácsa- szaggató is és Gerlice Jenőné — ha még nincs későn — megsütheti férjének a tejfeles pogácsát. Szóval a hiánycikkek elé nem véletlenül szokták odabiggyeszteni az „időszakos” jelzőt. És ez vigasztaló, Van azonban olyan cikk is, amelyeket nyáron és télen, tavasz- szal és ősszel hiába keres a dolgozó. Ha néha-néha kap is belőle valamennyit, sohasem eleget.. Néhány példa — kapásból: a cukrászda asztala ragad a fagylalttól. — Kérek egy kávét és egy asztaltörlést — mondom illő alázattal, — Azt hiszi én kentem össze? — így a kiszolgáló kisasszony. — Nem hiszem — válaszolom és mit is tehetnék mást, csendesen odaragadok. Ki tudja mióta integetünk kézzel-lábbal a a resti pincérének. Hiába. Társam — praktikus lény — fogja a dugóhúzóé bicskáját és megpróbálja kinyitni az asztalra készített borospalackot. Pohár van, majd kiszolgáljuk magunkat — gondoljuk. De még el sem kezdi a dugó fúrását, máris ott a fiatal pincér és erélyes hangon kioktat bennünket arra, hogy mit szabad egy vendégnek és mit nem. Ezt például nem. Soroljam tovább a példákat? Felesleges. Ez esetben nem segít a panasz. Az udvariasság ugyanis egyetlen üzem profiljában sem szerepel. Sajnos, nem gyártják. A kereskedelem képtelen pótolni a hiányt. Ezért van ahol van és van ahol nincs. De elegendő talán csak a ................... A kipontozott részt töltsék ki önök és küldjék vissza címemre. Majd ezután odamegyek vásárolni. Békés Dezső
