Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-19 / 271. szám

1964. november 19. csütörtök 3. oldal Kanyarog a cső... ám a végén a fiatal szakmunkás véget vet annak, hogy szeszé­lyesen tovább csavarodhasson. A Kiskunfélegyháza Rézműves Kisipari Termelő Szövetkezet az ország különböző részein végzi a szeszfőzdék nagyjavítását, felújítását. Jelenleg a bajai, zirci és fácánkerti szeszipari üzemek berendezéseinek javításával fog­lalkoznak. Képünkön Nemcsók István rézműves, a Fácánkerti Mezőgazdasági Szeszgyár felújításához a kifőzött cefre salakanya­gát elvezető cső méretre szabását végzi. Naponta 70 hektár új erdő Üvegliáz — nagy hibával Pár évvel ezelőtt a kiskun­félegyházi Vörös Csillag Tsz- ben elhatározták: nagyüzemi palántanevelés céljára üvegthá- zat építtetnek. Az ÉM Bács- Kiskun megyei Építőipari Vál­lalat helyi kirendeltsége hozzá is fogott a munkához — de en­nél alig tett többet a múlt év végéig, az átadás szerződésben meghatározott időpontjáig. A szövetkezet gazdái és vezetői bosszankodtak ugyan, de méltá­nyolták a vállalat kétségtelen nehézségeit. Azt viszont fur- csállották, hogy a vállalat a gazdaság egyszámlájáról „lehív­ta” az építés 1 millió 800 ezer forintos költségét Az idén folytatták az épít­kezést, ám azt az újabb határ­időre. június 15-re sem fejez­ték be. Ekkor az ÉM Építőipari Főigazgatóság határozta meg az építés befejezésének végső idejét néhány hónappal későb­bi időpontban. Végre október 22-én az átadó műszaki bizott­ság kiszállhatott a (helyszínre. A bizottság tagjai tüzetesebb vizsgálat nélkül feltűnő hiá­nyosságokat állapítottak meg, amelyekről sűrűn gépelt kétol­dalas jegyzőkönyv készült. Csak a nagyobb hibák: nem működik a fűtés; a vasszerke­zet alkatrészeinek egymáshoz való csatlakozásánál tenyérnyi rés tátong; a gerincszellőzőt részleteiben nem, csak egyszer­re — tehát 20 méter hosszan — lehet felnyitni stb. Különö­sebben nem kell bizonygatni, hogy az ilyenfajta szellőztetés 15—20 fokos hidegben a növé­nyek számára katasztrofális lenne. Egyszóval: a létesítmény át­vétele nem történt — nem tör­ténhetett — meg. A vállalat je­lenlevő képviselője viszont sem akkor, sem azóta nem nyilat­kozott, hogy hajlandók-e kija­vítani a hibákat. így az ügy nyugvópontjáig már csak a jo­gi tartományokon keresztül ve­zet az út. Kérdezzük: Miért kellett en­nek így történnie?! A Fémlemezipari Művek az idén a szokásosnál előbb felké­szült az év végi nagy forga­lomra, s november első napjai­ban már kibocsátotta új kará­csonyi ajándékcikkeit. Az új játékok nagyrészt az elektro­mosság jegyében készültek, zseblámpaelemmel, kismotorral működnek a különféle játék­autók. Egyik újdonságuk, az úgynevezett holdautó, nemcsak száguldozik, hanem kis komp­resszor segítségével menet köz­ben egy, a Hold benyomását keltő labdát is felfúj, s a „Hold” a vágtató autó fölé emelkedik. A kiskocsi egyébként rendkí­vül üzembiztos, baleset nem érheti, mert egy rejtett fogast- kerék segítségével idegen tár­gyak érintésére azonnal elfor­dul, az összeütközést tehát el­kerüli. ' A másik érdekes kisautó, a Go-kart közlekedésének bizton­sága viszont kezelőjének ügyes­ségén múlik. A kocsi távvezér­léssel működik, vezeték segít­ségével két méter távolságról lehet indítani, irányát változ­tatni, vagy kikapcsolni. A lányok részére kézihajtá­sú darálót és turmixgépet hoz­tak forgalomba. Bár ezeket az ajándékokat is játéknak szán­ták, semmi akadálya annak, hogy a kis gépeken kávét da­ráljanak, vagy két-három deci turmixot keverjenek. A fel­nőtteknek a rozsdamentes, to­vábbá az alumíniumból öntött, modernvonalú evőeszközöket szánták. Az összes említett új aján-_ A Kiskunsági Állami Erdő- gazdaság körzetében évente 6 ezer holdat erdősítenek. A ki­jelölt területeken már minde­nütt megkezdődött az őszi tele­pítés. Legnagyobb arányú ez |a munka most is Bugac, Kiskun­halas és Kunadacs környékén, ahol „foltozzák” a régi erdőket, s emellett újabbakat is létesí­Mint ismeretes, megyénkben a jelenlegi és a későbbi szőlő- telepítésekhez szükséges szapo­rítóanyag zömét helyileg állít­ják elő. E célra külön szapo­rító gazdaságokat jelöltek ki, amelyekben megfelelő szakirá­nyítással foglalkoznak a nemes bor- és csemegeszőlőfajták nagyüzemi eLszaporításával. dékok a több mint 30 féle ha­gyományos játékkal együtt már kaphatók, s az utánpótlásról is gondoskodtak. (MTI) A pártirodán már délutáni homály van. A zöld­posztós asztal, a katonás sorba állított tárgyalószékek egyhan­gú látványából jólesik kitekin­teni a napsütötte udvarra. Cdakint a megszokott kon­zervgyári kép. Teherautók, raj­tuk, körülöttük ládákkal sürgö­lődő rakodók. A nagy térség egyik sarkában valami szeme­tes területet locsolnak. Az épü­letközökben munkaruhás fér­fiak járnak-kelnek, majd el­tűnnek egy-egy vasajtón át. Vállra vetett kabatban fázós irodisták kocognak a keskeny járdákon. A fő irodaépület előtt, mint mindig, ezúttal is tekintélyes autók. Itt minden­naposak a kereskedelmi dele­gációk, minisztériumi vendé­gek, kíváncsi küldöttségek. És mint elmaradhatatlan, vidám színfoltok, a tágas gyárudvar minden részén sietnék, eipe- keönek, egymást nevetve biz­tatják a fehér köpenyes, piros kendős, gumicsizmás munkás­nők. Ök vannak többségben az üzemben. Őket látjuk a nyitott tenek. A legtöbb helyen gépesí­tették a telepítés munkáját, s így naponta 70—80 hektárnyi területen tudják elültetni a kis fákat. A rossz víztároló homokos ta­lajra leginkább erdei és fekete fenyőt telepítenek. Az ősszel 20 millió tűlevelű csemete kap he­lyet az erdőkben. A megye első legnagyobb cse- megeszőlő-törzstelepét — Ma- thiász János és Kocsis Pál faj­táiból, valamint a legújabban előállított hibridekből — a mélykúti Alkotmány Termelő- szövetkezetben létesítik. A mun­ka irányítását a Szőlészeti Kuta­tó Intézet Mathiász János telepé­nek egyik tudományos munka­társa, Andrási Elemér végzi, aki állandó munkát vállalt a kö­zösben. A kutató segítségével rügy­dugványozással szaporítják majd a ritka nemes csemege­szőlőfajtákat a tsz növényházá­ban. A törzstelepnek kijelölt te­rületeken pedig megkezdték a telepítést. műbelyajtókon át — üveg- és konzervpiramisok alján, gőzöl­gő tartályoknál, a „lévonalak” mellett. Rájuk gondolunk most első­sorban, amikor Soós elvtárssal, mindenki Fali bácsijával a cártalapszervezet új vezetőségé­ről beszélgetünk. Nézzük a név­sort. Az új és régi vezetőkből válasszunk ki egy-kettőt. Az ismét titkárrá választott Soós Pál segítőkészen kezdi olvasni a neveket. — Rédai Józsefné. kí­leneszázötven óta párttág, ötven­négy óta dolgozik az üzemben. Társadalmi megbízatásként lát­ja el az szb-elnöki tisztséget. Nyugodt, „anyjukként” tiszte­lik, szeretik őt a fiatalok. Üzem­vezető a savanyúéban. Élelmi- szeripari technikumot végez. Öt újraválasztották. — Ö is „régi” vezetőségi tag? — kérdezem Molnár Ferenené nevére mutatva. — Igen... Igazi törekvő em­ber. Segédmunkásként kezdte nálunk. Kiváló dolgozó lett, s észre sem vettük — már le is (B. A.) Hányszor hallani ma még faluhelyen, a szövetkezeti majorban, vagy kinn a földe­ken, ha a termelőszövetkezet elnökéről beszélnek: „Neki könnyű a dolga, ő csak dirigál!” Aki ilyen véleményt hangoztat, bizonyára egyszer sém gondol­ta át: valóban, milyen is a szövetkezeti vezető dolga? Vajon például könnyebb-e vitázni a termeltető vállalattal, átcsoportosítani a fogatok, a gépek rendjét (mert az esőzés mindent felborított), aztán pénztárkönyvet felülbírálni, majd a vezetőségi ülésre, vagy közgyűlésre készülni, a háztáji földek dolgában rendet terem­te™, személyes panaszokat ki­vizsgálni és orvosolni stb. mint villával, kaszával a kézben vé­gezni a mindennapi dolgot, a szántóföldeken, vagy az állatok körül? Nagyon sok olyan tsz elnök van ma már, aki hajnalban el­sőként jelenik meg a gazdasá­gokban, s este utolsóként tér otthonába. Közben gyakran el- hül az ebédje, s olykor még a vacsorája is. De a legfontosabb: A közös gazdaság eredményes működéséhez éppen annyira nélkülözhetetlen az elnök mun­kája, mint a növénytermesztőé, vagy az állattenyésztőé. Ezt többnyire belátják a gáncsos- kodók is. Aki nem próbálta, kevésbé tudja megérteni, hogy a közösségért való fáradozás mennyi fizikai és szellemi ener­giát, szüntelen figyelmet, kö­rültekintést, anyagi és erkölcsi kockázatot, felelősséget és éber­séget kíván a szövetkezeti ve­zetőktől. S ki nem tudna pél­dát arra is, majd minden falu­ban, hogy amikor esténként a szövetkezeti gazdák többsége már rég a háztáji jószággal van elfoglalva, vagy a rádió mellett ül, az elnökük még ott­honában is másnapi tervegyez­tetésre, esetleg egy más kiadós tanácskozásra készül például a bankkal, vagy a biztosítóval. Egy-egy ember munkájának nehézségét és értékét csak a munka eredményén, a közösség anyagi és kulturális javainak gyarapodásához való hozzájá­rulásán mérhetjük le. S ezzel arányban kell állni a munkát végző ember megbecsülésének, tiszteletének is. Akár vezető az illető, akár tisztséget nem vi­selő tsz-gazda. A jó múltkoriban az egyik szövetkezet elnöke — 12 éve áll a közös gazdaság élén — mondta: „A tsz-gazdák általá­ban elismerik, hogy a közösség­nek szüksége van vezetőre, de tette a technikumi érettségit. Tanfolyamot végzett. Most üzemszervező a szervezési cso­portnál. KISZ-vezetőségi tag is. A fia­talok őszinteségéért, száki mon­dásáért becsülik, szeretik. Egész eddigi életével igazolta, hogy a kötelességtudatról nemcsak be­szélni kell. Emlékszem: Egyszer késett el pártvezetőségi ülésről. Az autó­busz elment, s ő gyalog sietett a Voelker-telepről ide a város másik szélére. — És Morvái Istvánné ? — érdeklődöm a következőről. — <5 új vezetőségi tag. Ere­deti szakmája szerint vaseszter­gályos. Beszélgetésünk alatt érkezett meg városi útjáról Bartucz Sándor elvtárs, a csúcsszerve­zeti titkár. Még a kabátját veti magáról, de már segít a bemu­tatásban. — Morvainé elvtársnő most 5 hónapos pártiskolán van. Sze­rény, megnyerő modorú asz- szony. — Hány ember ügyes-bajos dolgában segített már! — veti közbe Soós Pál. — Márpedig ilyen nagy gyári közösségben ott kezdődik az ember. A segít­ségadáshoz nem szükséges a lát­közülük néhányan még csak a jogaikat tartják számon és szí­vesen megfeledkeznek a közös­sel szembeni kötelezettségeik­ről. Gyakran nem látják az összefüggést sem a saját és a vezetők munkája között. Ha a szövetkezetben jól mennek a dolgok, azt kizárólag a saját munkásságuk eredményének te­kintik, de ha akadozik a fogas­kerék, akkor azonnal a vezető­séget vagy az elnököt okolják.” Félreértés ne essék: nem ar­ról van szó, mintha nem len­ne még ma is, a maga feje után járó, senkire nem támasz- 'kodó, a közösség bizalmával visszaélő tsz-elnök. Akad, de előre meg lehet mondani: az ilyen elnök nem jut messzire. Az öntudatában növekvő tsz- tagság előbb utóbb tilos jelzést állít elébük. Termelőszövetke­zeti mozgalmunkat egyre in­kább a demokratizmus fejlődé­se jellemzi. A termelőszövetke­zeti elnökök többsége az elmúlt 4—5 esztendő alatt országszer­te derekasan megállta a he­lyét. Szemléltető bizonyítéka ennek: az átszervezés nehéz viszonyai közepette és az évek óta kedvezőtlen időjárás elle­nére is a mezőgazdasági tarme- lés szerényen bár, de növeke­dett. Éppen azért, hogy a szö­vetkezetek gazdálkodása, a munkafegyelem megszilárdulá­sa, általában az egész üzem, elérje a kívánt mértéket, és a gazdálkodás még sikeresebb le­gyen, egy-egy szövetkezet tag­ságának össze kell forrnia és segíteni a maga választotta ve­zetőket. Miben álljon ez a segítés? Elsősorban abban, hogy ki-ki — bármilyen munkakörben is dolgozzék — lelkiismeretesen, pontosan, odaadással végezze feladatát. A szövetkezeti de­mokrácia kiterjedése érdekében pedig nagyon fontos, hogy a szövetkezeten belül a tagok ne tűrjenek semmiféle intrikát, védjék meg vezetőiket a bajke­verőkkel szemben. Egy-egy szövetkezeti vezető vállára 50—100, vagy még több család gondja, baja, ezerholda­kon történő gazdálkodás átte­kintése, megszervezése nehezül. Hogy olykor még a legoda- adóbb munkába is becsúsznak hibák, tévedések? Ezért is ott a helye a tagságnak a vezető mellett, jóban és rosszban, hogy az eredmények sokasodja­nak, de a bajok soha ne nőhes­senek nagyra. És ha a tsz-gaz­dák időnként komolyan mérle­gelik elnökük tevékenységét* láthatják: neki sem könnyű... ványosság. ő szolidan, hatéko­nyan cselekszik. Most széles mosolyra derül Pali bácsi. — Tavaly pártoktatási mun­kával bíztuk meg. Jön ám a má­sodik-harmadik előadás után; „Miért erőltetitek? Miért hoz­tatok ilyen helyzetbe? Csak kínlódok. Semmit, semmit nem tudok kihozni hallgatóimból. Ne tegyétek ezt velem. Nem vagyok én erre megfelelő” — könyörgött. Meglásd, elvtársnő, csak egyszer találd meg a han­got, menni fog. Tudod, úgy be­szélj az elméletről, hogy feltét­lenül kapcsold össze a minket, ittenieket érdeklő, bennünket érintő példákkal. Nemsokára fordult is a kocka. A negyedik-ötödik elő­adás után boldogan nyit a párt­irodába, a nyakamba borul, még el is sírja magát: „Pali bácsi, Pali bácsi... Ha tudná, milyen jó érzés... A hjszon- valahány hallgató közül tizen­négyen szóltak hozzá, kérdez­tek... Egy lélék se mozdult a vitáról, pedig letelt az idő.” Ilyen emberek a kon­zervgyári l-es alapszervezet új vezetőségének nőtagjai. A fér­fiakról majd máskor ejtünk szót. Tóth István —ni —el Forgásomba kerültek az új karácsonyi ajándékok Kutató a termelőszövetkezetben Pillanatfelvételek ... ......... .« új vezetőségi tagokról Neki sem könnyű...

Next

/
Thumbnails
Contents