Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-19 / 271. szám
1964. november 19. csütörtök 3. oldal Kanyarog a cső... ám a végén a fiatal szakmunkás véget vet annak, hogy szeszélyesen tovább csavarodhasson. A Kiskunfélegyháza Rézműves Kisipari Termelő Szövetkezet az ország különböző részein végzi a szeszfőzdék nagyjavítását, felújítását. Jelenleg a bajai, zirci és fácánkerti szeszipari üzemek berendezéseinek javításával foglalkoznak. Képünkön Nemcsók István rézműves, a Fácánkerti Mezőgazdasági Szeszgyár felújításához a kifőzött cefre salakanyagát elvezető cső méretre szabását végzi. Naponta 70 hektár új erdő Üvegliáz — nagy hibával Pár évvel ezelőtt a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz- ben elhatározták: nagyüzemi palántanevelés céljára üvegthá- zat építtetnek. Az ÉM Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat helyi kirendeltsége hozzá is fogott a munkához — de ennél alig tett többet a múlt év végéig, az átadás szerződésben meghatározott időpontjáig. A szövetkezet gazdái és vezetői bosszankodtak ugyan, de méltányolták a vállalat kétségtelen nehézségeit. Azt viszont fur- csállották, hogy a vállalat a gazdaság egyszámlájáról „lehívta” az építés 1 millió 800 ezer forintos költségét Az idén folytatták az építkezést, ám azt az újabb határidőre. június 15-re sem fejezték be. Ekkor az ÉM Építőipari Főigazgatóság határozta meg az építés befejezésének végső idejét néhány hónappal későbbi időpontban. Végre október 22-én az átadó műszaki bizottság kiszállhatott a (helyszínre. A bizottság tagjai tüzetesebb vizsgálat nélkül feltűnő hiányosságokat állapítottak meg, amelyekről sűrűn gépelt kétoldalas jegyzőkönyv készült. Csak a nagyobb hibák: nem működik a fűtés; a vasszerkezet alkatrészeinek egymáshoz való csatlakozásánál tenyérnyi rés tátong; a gerincszellőzőt részleteiben nem, csak egyszerre — tehát 20 méter hosszan — lehet felnyitni stb. Különösebben nem kell bizonygatni, hogy az ilyenfajta szellőztetés 15—20 fokos hidegben a növények számára katasztrofális lenne. Egyszóval: a létesítmény átvétele nem történt — nem történhetett — meg. A vállalat jelenlevő képviselője viszont sem akkor, sem azóta nem nyilatkozott, hogy hajlandók-e kijavítani a hibákat. így az ügy nyugvópontjáig már csak a jogi tartományokon keresztül vezet az út. Kérdezzük: Miért kellett ennek így történnie?! A Fémlemezipari Művek az idén a szokásosnál előbb felkészült az év végi nagy forgalomra, s november első napjaiban már kibocsátotta új karácsonyi ajándékcikkeit. Az új játékok nagyrészt az elektromosság jegyében készültek, zseblámpaelemmel, kismotorral működnek a különféle játékautók. Egyik újdonságuk, az úgynevezett holdautó, nemcsak száguldozik, hanem kis kompresszor segítségével menet közben egy, a Hold benyomását keltő labdát is felfúj, s a „Hold” a vágtató autó fölé emelkedik. A kiskocsi egyébként rendkívül üzembiztos, baleset nem érheti, mert egy rejtett fogast- kerék segítségével idegen tárgyak érintésére azonnal elfordul, az összeütközést tehát elkerüli. ' A másik érdekes kisautó, a Go-kart közlekedésének biztonsága viszont kezelőjének ügyességén múlik. A kocsi távvezérléssel működik, vezeték segítségével két méter távolságról lehet indítani, irányát változtatni, vagy kikapcsolni. A lányok részére kézihajtású darálót és turmixgépet hoztak forgalomba. Bár ezeket az ajándékokat is játéknak szánták, semmi akadálya annak, hogy a kis gépeken kávét daráljanak, vagy két-három deci turmixot keverjenek. A felnőtteknek a rozsdamentes, továbbá az alumíniumból öntött, modernvonalú evőeszközöket szánták. Az összes említett új aján-_ A Kiskunsági Állami Erdő- gazdaság körzetében évente 6 ezer holdat erdősítenek. A kijelölt területeken már mindenütt megkezdődött az őszi telepítés. Legnagyobb arányú ez |a munka most is Bugac, Kiskunhalas és Kunadacs környékén, ahol „foltozzák” a régi erdőket, s emellett újabbakat is létesíMint ismeretes, megyénkben a jelenlegi és a későbbi szőlő- telepítésekhez szükséges szaporítóanyag zömét helyileg állítják elő. E célra külön szaporító gazdaságokat jelöltek ki, amelyekben megfelelő szakirányítással foglalkoznak a nemes bor- és csemegeszőlőfajták nagyüzemi eLszaporításával. dékok a több mint 30 féle hagyományos játékkal együtt már kaphatók, s az utánpótlásról is gondoskodtak. (MTI) A pártirodán már délutáni homály van. A zöldposztós asztal, a katonás sorba állított tárgyalószékek egyhangú látványából jólesik kitekinteni a napsütötte udvarra. Cdakint a megszokott konzervgyári kép. Teherautók, rajtuk, körülöttük ládákkal sürgölődő rakodók. A nagy térség egyik sarkában valami szemetes területet locsolnak. Az épületközökben munkaruhás férfiak járnak-kelnek, majd eltűnnek egy-egy vasajtón át. Vállra vetett kabatban fázós irodisták kocognak a keskeny járdákon. A fő irodaépület előtt, mint mindig, ezúttal is tekintélyes autók. Itt mindennaposak a kereskedelmi delegációk, minisztériumi vendégek, kíváncsi küldöttségek. És mint elmaradhatatlan, vidám színfoltok, a tágas gyárudvar minden részén sietnék, eipe- keönek, egymást nevetve biztatják a fehér köpenyes, piros kendős, gumicsizmás munkásnők. Ök vannak többségben az üzemben. Őket látjuk a nyitott tenek. A legtöbb helyen gépesítették a telepítés munkáját, s így naponta 70—80 hektárnyi területen tudják elültetni a kis fákat. A rossz víztároló homokos talajra leginkább erdei és fekete fenyőt telepítenek. Az ősszel 20 millió tűlevelű csemete kap helyet az erdőkben. A megye első legnagyobb cse- megeszőlő-törzstelepét — Ma- thiász János és Kocsis Pál fajtáiból, valamint a legújabban előállított hibridekből — a mélykúti Alkotmány Termelő- szövetkezetben létesítik. A munka irányítását a Szőlészeti Kutató Intézet Mathiász János telepének egyik tudományos munkatársa, Andrási Elemér végzi, aki állandó munkát vállalt a közösben. A kutató segítségével rügydugványozással szaporítják majd a ritka nemes csemegeszőlőfajtákat a tsz növényházában. A törzstelepnek kijelölt területeken pedig megkezdték a telepítést. műbelyajtókon át — üveg- és konzervpiramisok alján, gőzölgő tartályoknál, a „lévonalak” mellett. Rájuk gondolunk most elsősorban, amikor Soós elvtárssal, mindenki Fali bácsijával a cártalapszervezet új vezetőségéről beszélgetünk. Nézzük a névsort. Az új és régi vezetőkből válasszunk ki egy-kettőt. Az ismét titkárrá választott Soós Pál segítőkészen kezdi olvasni a neveket. — Rédai Józsefné. kíleneszázötven óta párttág, ötvennégy óta dolgozik az üzemben. Társadalmi megbízatásként látja el az szb-elnöki tisztséget. Nyugodt, „anyjukként” tisztelik, szeretik őt a fiatalok. Üzemvezető a savanyúéban. Élelmi- szeripari technikumot végez. Öt újraválasztották. — Ö is „régi” vezetőségi tag? — kérdezem Molnár Ferenené nevére mutatva. — Igen... Igazi törekvő ember. Segédmunkásként kezdte nálunk. Kiváló dolgozó lett, s észre sem vettük — már le is (B. A.) Hányszor hallani ma még faluhelyen, a szövetkezeti majorban, vagy kinn a földeken, ha a termelőszövetkezet elnökéről beszélnek: „Neki könnyű a dolga, ő csak dirigál!” Aki ilyen véleményt hangoztat, bizonyára egyszer sém gondolta át: valóban, milyen is a szövetkezeti vezető dolga? Vajon például könnyebb-e vitázni a termeltető vállalattal, átcsoportosítani a fogatok, a gépek rendjét (mert az esőzés mindent felborított), aztán pénztárkönyvet felülbírálni, majd a vezetőségi ülésre, vagy közgyűlésre készülni, a háztáji földek dolgában rendet teremte™, személyes panaszokat kivizsgálni és orvosolni stb. mint villával, kaszával a kézben végezni a mindennapi dolgot, a szántóföldeken, vagy az állatok körül? Nagyon sok olyan tsz elnök van ma már, aki hajnalban elsőként jelenik meg a gazdaságokban, s este utolsóként tér otthonába. Közben gyakran el- hül az ebédje, s olykor még a vacsorája is. De a legfontosabb: A közös gazdaság eredményes működéséhez éppen annyira nélkülözhetetlen az elnök munkája, mint a növénytermesztőé, vagy az állattenyésztőé. Ezt többnyire belátják a gáncsos- kodók is. Aki nem próbálta, kevésbé tudja megérteni, hogy a közösségért való fáradozás mennyi fizikai és szellemi energiát, szüntelen figyelmet, körültekintést, anyagi és erkölcsi kockázatot, felelősséget és éberséget kíván a szövetkezeti vezetőktől. S ki nem tudna példát arra is, majd minden faluban, hogy amikor esténként a szövetkezeti gazdák többsége már rég a háztáji jószággal van elfoglalva, vagy a rádió mellett ül, az elnökük még otthonában is másnapi tervegyeztetésre, esetleg egy más kiadós tanácskozásra készül például a bankkal, vagy a biztosítóval. Egy-egy ember munkájának nehézségét és értékét csak a munka eredményén, a közösség anyagi és kulturális javainak gyarapodásához való hozzájárulásán mérhetjük le. S ezzel arányban kell állni a munkát végző ember megbecsülésének, tiszteletének is. Akár vezető az illető, akár tisztséget nem viselő tsz-gazda. A jó múltkoriban az egyik szövetkezet elnöke — 12 éve áll a közös gazdaság élén — mondta: „A tsz-gazdák általában elismerik, hogy a közösségnek szüksége van vezetőre, de tette a technikumi érettségit. Tanfolyamot végzett. Most üzemszervező a szervezési csoportnál. KISZ-vezetőségi tag is. A fiatalok őszinteségéért, száki mondásáért becsülik, szeretik. Egész eddigi életével igazolta, hogy a kötelességtudatról nemcsak beszélni kell. Emlékszem: Egyszer késett el pártvezetőségi ülésről. Az autóbusz elment, s ő gyalog sietett a Voelker-telepről ide a város másik szélére. — És Morvái Istvánné ? — érdeklődöm a következőről. — <5 új vezetőségi tag. Eredeti szakmája szerint vasesztergályos. Beszélgetésünk alatt érkezett meg városi útjáról Bartucz Sándor elvtárs, a csúcsszervezeti titkár. Még a kabátját veti magáról, de már segít a bemutatásban. — Morvainé elvtársnő most 5 hónapos pártiskolán van. Szerény, megnyerő modorú asz- szony. — Hány ember ügyes-bajos dolgában segített már! — veti közbe Soós Pál. — Márpedig ilyen nagy gyári közösségben ott kezdődik az ember. A segítségadáshoz nem szükséges a látközülük néhányan még csak a jogaikat tartják számon és szívesen megfeledkeznek a közössel szembeni kötelezettségeikről. Gyakran nem látják az összefüggést sem a saját és a vezetők munkája között. Ha a szövetkezetben jól mennek a dolgok, azt kizárólag a saját munkásságuk eredményének tekintik, de ha akadozik a fogaskerék, akkor azonnal a vezetőséget vagy az elnököt okolják.” Félreértés ne essék: nem arról van szó, mintha nem lenne még ma is, a maga feje után járó, senkire nem támasz- 'kodó, a közösség bizalmával visszaélő tsz-elnök. Akad, de előre meg lehet mondani: az ilyen elnök nem jut messzire. Az öntudatában növekvő tsz- tagság előbb utóbb tilos jelzést állít elébük. Termelőszövetkezeti mozgalmunkat egyre inkább a demokratizmus fejlődése jellemzi. A termelőszövetkezeti elnökök többsége az elmúlt 4—5 esztendő alatt országszerte derekasan megállta a helyét. Szemléltető bizonyítéka ennek: az átszervezés nehéz viszonyai közepette és az évek óta kedvezőtlen időjárás ellenére is a mezőgazdasági tarme- lés szerényen bár, de növekedett. Éppen azért, hogy a szövetkezetek gazdálkodása, a munkafegyelem megszilárdulása, általában az egész üzem, elérje a kívánt mértéket, és a gazdálkodás még sikeresebb legyen, egy-egy szövetkezet tagságának össze kell forrnia és segíteni a maga választotta vezetőket. Miben álljon ez a segítés? Elsősorban abban, hogy ki-ki — bármilyen munkakörben is dolgozzék — lelkiismeretesen, pontosan, odaadással végezze feladatát. A szövetkezeti demokrácia kiterjedése érdekében pedig nagyon fontos, hogy a szövetkezeten belül a tagok ne tűrjenek semmiféle intrikát, védjék meg vezetőiket a bajkeverőkkel szemben. Egy-egy szövetkezeti vezető vállára 50—100, vagy még több család gondja, baja, ezerholdakon történő gazdálkodás áttekintése, megszervezése nehezül. Hogy olykor még a legoda- adóbb munkába is becsúsznak hibák, tévedések? Ezért is ott a helye a tagságnak a vezető mellett, jóban és rosszban, hogy az eredmények sokasodjanak, de a bajok soha ne nőhessenek nagyra. És ha a tsz-gazdák időnként komolyan mérlegelik elnökük tevékenységét* láthatják: neki sem könnyű... ványosság. ő szolidan, hatékonyan cselekszik. Most széles mosolyra derül Pali bácsi. — Tavaly pártoktatási munkával bíztuk meg. Jön ám a második-harmadik előadás után; „Miért erőltetitek? Miért hoztatok ilyen helyzetbe? Csak kínlódok. Semmit, semmit nem tudok kihozni hallgatóimból. Ne tegyétek ezt velem. Nem vagyok én erre megfelelő” — könyörgött. Meglásd, elvtársnő, csak egyszer találd meg a hangot, menni fog. Tudod, úgy beszélj az elméletről, hogy feltétlenül kapcsold össze a minket, ittenieket érdeklő, bennünket érintő példákkal. Nemsokára fordult is a kocka. A negyedik-ötödik előadás után boldogan nyit a pártirodába, a nyakamba borul, még el is sírja magát: „Pali bácsi, Pali bácsi... Ha tudná, milyen jó érzés... A hjszon- valahány hallgató közül tizennégyen szóltak hozzá, kérdeztek... Egy lélék se mozdult a vitáról, pedig letelt az idő.” Ilyen emberek a konzervgyári l-es alapszervezet új vezetőségének nőtagjai. A férfiakról majd máskor ejtünk szót. Tóth István —ni —el Forgásomba kerültek az új karácsonyi ajándékok Kutató a termelőszövetkezetben Pillanatfelvételek ... ......... .« új vezetőségi tagokról Neki sem könnyű...
