Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-18 / 270. szám

•1964. november 18. szerda 5. oldal A munkatársak ítélőszéke előtt Áramtermelés a Föld hőjével „Az -utóbbi hónapokban so­kat javult a társadalmi bírósá­gok munkája. Egyre inkább be­töltik hivatásukat. Különösen az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál, az Épí­tési és Szerelőipari Vállalatnál és az ÉM Fémmunkás Épület­lakatosipari Vállalat Kecske­méti Gyáregységében értek el szép eredményt a dolgozók ne­velése terén. Mindhárom tár­sadalmi bíróság munkatársait dicséretre javasoljuk A fentieket az Építők Szak- szervezete megyebdzottságának nemrégiben lezajlott ülésén ve­tettem papírra. És most itt ülők az Épületlakatosipari Vállalat szakszervezeti irodájában Szabó Pállal, az egyik — példaként emlegetett — társadalmi bíró­ság elnökével. Tévedni lehetetlen Érdekességként megemlítem, hogy a szóban forgó építő vál­lalatoknál képzett jogászok ve­zetik a társadalmi bíróságokat. Szabó Pál azonban „civilben” raktáros. Egy évvel ezelőtt — tavaly októberben bízták rá a felelősségteljes munkát — még éppen olyan idegenül állt a paragrafusok előtt, mint bárki más. — Látom csodálkozik azon, hogy el tudom látni a felada­tom jogi előképzettség nélkül is — mondja elgondolkozva. — Higgye el egyetlen társadalmi bíró szeme előtt sem jelennek meg az oda vonatkozó parag­rafusok, amikor döntenie kell. Egy magamforma „öreg me- lós”-nak már a vérében vannak azok az írott és íratlan tör­vények, amelyek minden becsü­letes dolgozó számára kötele­zőek. És tévedni egyszerűen nem lehet, hiszen a bírósági ülések hallgatósága maga is bí­róság. Elég végignéznem a mun­katársak arcán és máris tudom gának, miután felelősségre von­ták azért, mert munka közben italozott az egyik közeli ven­déglőben. „Kemény lecke volt, nagyon szégyelltem magam. De használt. Megfogadtam, hogy ilyen eset soha többé nem fordul elő ve­lem.” Pali állja a szavát — mondja a bíróság elnöke. Ismét az ittasság Az asztalon halmozódó jegy­zőkönyvek még sok érdekes ügyet rejtenek, de be kell fe­jeznünk a beszélgetést. Néhány perc múlva vége a délelőtti mű­szaknak, kezdődik a mai tár­gyalás. Amíg átsietünk a gyárudva­ron, Szabó Pál elmondja, hogy az üzemi balesetek zöménél megállapítható: ha nem is volt részeg a sérült dolgozó, de elő­ző nap vagy éjszaka alaposan felöntött a garatra. „Másnapos” fejjel állt a gépe mellé. A tár­sadalmi bíróság legfontosabb feladatának az iszákosság elleni harcot tartja. Most is ilyen ügyet tárgyalnak majd. K. I. ötven év körüli, zömök ember. Észrevehetően igyekszik magabiztos válaszokat adni, de a mondatok valahol félúton megbicsaklanak és erőtlenül vánszorognak elő. — Október 26-án Cn részegen jött be az üzembe dolgozni. Nem gondolt arra, hogy mun­kájára szükség van, helyt kell állnia a posztján? —• Amikor megpirosodik az ember füle, akkor már nem gondol semmivel — tesz még egy kísérletet a „vádlott” arra, bogy tréfásra fordítsa a szót. De senki sem mosolyog, sőt a hallgatóság soraiban méltatlan­kodó zümmögés támad. Most már válla közé húzza a fejét és csendes szóval mond­ja el, hogy hat éve dolgozik az üzemben és eddig sohasem volt baj vele. ígéri, hogy ezután sem lesz. Mulasztásáért pedig büntessék meg. Tudja, hogy rá­szolgált. Békés Dezső Tízezer tyúk palotája ebben rejlik a tojóház előnye, valamint abban, hogy az egyen­letes hőmérséklet elősegíti a to­jáshozam növekedését. A Isó kép: Az úgynevezett „családi tojó­fészek” mindegyikében ötven tyúk fér el egyszerre. Felvéte­lünkön Masztera Rudolfné gon­dozó összeszedi a tojásokat. Jobboldali kép: Évente 55 vagon tojótáp kerül felhasználásra. Egy-egy tyúk napi „fejadagja” 12 deka. Az etetést gépesítették: önetető láne hordja be a takarmányt. A szál­lítószalag óránként egyet fordid. Luncz Mihálynné beleönti a tá­pot a gép tartályába. A harkakötönyi Mező Imre Tsz-ben ez év tavaszán készült el a megyénk közös gazdaságai­ban található egyik legkorsze­rűbb létesítmény: a tízezer fé­rőhelyes tojóház. Majdnem há­rommillió forintba került a ke­vés híján százméteres épület. A New Hampshire fajtákkal történő „benépesítést’’ néhány hónapja kezdték meg, s ez még jelenleg is tart. Ugyanakkor mér megkezdődött a tojatás Is. Tyúkonként 110—120 tojásra számítanak évente. A szakem­berek szerint a korszerű körül­mények között tartott baromfi­ak tojástermelése mind egyenle­tesebbé válik. Tulajdonképpen Befejeződött a geotermikus energiahasznosítási ankét Kedden a Technika Házában két szekcióra tagozódva foly­tatta tanácskozásait a geoter­mikus energiahasgnosítási .ankét. A földtudományi szekcióban Dr. Scheffer Viktor címzetes egyetemi tanár részletesen is­mertette azoknak a vizsgálatok­nak az eredményeit, amelyek feltárták, hogy a mélység felé miképpen növekszik a hőmér­séklet — a világátlagnál sokkal gyorsabban — a magyar me­dence völgyében. Ezt a hőkész­letet — mondotta —■ nemcsak a forró víz, illetve a vízgőz ki­termelésével lehetne hasznosí­tani, hanem elsősorban a ÍOO Celsius-foknál melegebb, nagy­nyomású mélységi vizekkel erő­műveket is üzemben lehetne tartani. Példának megemlítette az észak-kaukázusi Mahacskalá- ban létesített erőművet, amely a hőenergiát 160 Celsius-fok hő­mérsékletű mélységi víztől nye­ri. Ez a víz áramtermelés köz­ben 80 fokra hűl le, de még mindig felhasználható marad távfűtésre és melegvíz-szolgál­tatásra. Az így termelt áram pedig 12-szerte olcsóbb a szok­ványos hőerőműben termelt energiánál. „ mi a véleményük. Egy emlékezetes tárgyalás ra és felemeli a telefon- kagylót: — Halló, halló... Jé, már letették... Biztosan elfelejtett a Piri szólni Elemérnek ... Na, szó. val, Bőgős kartárs, ott hagytam abba... Kiosonok a szobából, most már ügyemmel mit sem törődve, letör- ten és aggódva Elemér családjáért. Talán az égvilágon semmi bajuk nincs, de lehet, hogy nincs is családja, s va­sárnapi találkára hívták ezt az Elemért, akit nem is ismerek. De mit lehet tudni, hátha még­is az a komisz kölyök autó alá került... Me­lyik kórházba vihették a szerencsétlenül járt gyereket? Gynrkó Géza Mérlöldlíő E&z új és a korszerű Kevés fogalom van, amely az utóbbi években annyit sze­repelt volna a napilapok ha­sábjain, mint e:z: világszínvo­nal. Nagyon indokolt, hiszen az ipari tevékenység legfontosabb célkitűzéséi summázza, egy szó­ban tömörítve a megoldandó feladatok sokaságát; egyebek között a korszerűséget, a jó minőséget, a versenyképes árut. Minderről most azért idősze­rű szót ejteni, mert az üze­mekben elkészültek a jövő év műszaki fejlesztési tervei, sőt a Kohó- és Gépipari Miniszté­riumban már a terveket felül­bíráló bizottság is befejezte te­vékenységét. A vélemény: az üzemek zöme felkészült a kor­szerű termékek gyártására, az elavult cikkek termelésének be­szüntetésére. Ebben a tekintetben is sür­get a fejlődés. Igaz ugyan, hogy egy-egy új gyártmány előkészítése, gyártásának meg­szervezése bonyolult feladat, a szellemi és a fizikai erők kon­centrálását igényli. De tenni kell. És ahol az üzem géppark­ját felújították, a legkorsze­rűbb gépeket, gépegységeket sorompóba állították a terv tel­jesítéséért, a korszerű gyártó- berendezésekkel nagy mulasz­tás volna elavult termékeket gyártani. Ezért üdvözlendő minden olyan törekvés, amely korsze­rű, új cikk gyártását szolgál­ja. Hangsúlyozva a korszerűt és nem csupán az újat. Mert a kettő nem azonos. Örömmel állapíthatjuk meg: egyre több magyar gyártmány alkalmazkodik' ma már sikerrel a szigorú mércéhez. Ezt bizo­nyítják a KGM-ben jóváhagyott nmszaM intézkedési tervek is. *v R. S. így történt ez azon az emlé­kezetes délutánon is, amikor három dolgozó állt a munkások ítélőszéke előtt. Cementet lop­tak a vállalat egyik külső mun­kahelyéről. Zsúfolásig megtelt a tágas ebédlő, több százan szo­rongtak a széksorok között. Hosszú órákig tartott a tárgya­lás, mert a hallgatóság sorai közül egymás után ugrottaki talpra a „vádlók”. Szót kértek olyan munkások is, akiknek a hangját eddig még termelési tanácskozásokon j sem hallották soha. Kemény ítéletet követeltek. Egyiket-má- síkat szinte elragadta az indu­lat. Hogy mit jelent ott állni kint az asztal előtt és lesütött szemmel hallgatni a váda­kat az öreg cimborák szá­jából, azt jól bizonyítja F. Pál levele. Nemrégiben írta a vállalat szakszervezeti bizottsá­A TELEFON Szerényen, mindenki­től elfeledve ültem a sarokban, türelmesen várva, hogy a sors és valamelyik ügyintéző felém fordul, amikor váratlan felcsörgött a telefon. A szőke, kissé idősecske kartársnő fi­nom ujjakkal és még finomabb hallóval fel­emelte a kagylót, és az irodán éppen átviharzó fiatalabb kolléganője után szólt: — Pirikém, Elemért keresik — s letette a kagylót az asztalra. Ültem és vártam, néztem a letett kagylót, és hallgattam a kedé­lyes diskurzust, amely az íróasztalok felett ka­nyargóit ide-oda, de mindig kikerülve en­gem. Elemér nem jött, a csevegés folyt tovább, én ültem szerényen a sarokban. A telefon türelmesen feküdt az asztal tetején. Ki lehet ez az Ele­mér, és ki hívhatta tele­fonon? Természetesen semmi közöm az egész, hez, nekem egyelőre még a saját ügyemhez sem lehet közöm, s nem is vágyóik az a termé­szet, aki más dolgába üti az orrát. Most az a dolgom, hogy üljek nyu­godtan. .. de azért jö­hetne már az az Ele­mér. Lehet, sőt, most már biztos, hogy „Piri­kém” elfelejtett szólni, sőt, az a legbiztosabb, nem is hallotta, hogy neki valakinek szólnia kellene. A telefon az akták tetején, egy em_ bér a vonal másik vé­gén. Lehet, hogy csak egy barát, aki most óhajtja megbeszélni a vasárnapi ultipartit... De az is lehet, hogy a feleség, mert miért ne lehetne felesége... Elemér nem jön, mert nem is tudja, hogy neki jönnie kell. Beteg a gyerek. Haza­küldtek az iskolából. Ezért telefonál a fele­sége. Vagy elütötte egy autó, és már ott fek­szik a kórház műtőasz­talán és a feleség is a kórházból telefonál sír­va. félve, miként mond­ja meg Elemérnek, hogy a Szerényen ülök a sa­rokban, és a telefonnal, feleséggel együtt vár­juk Elemért. Lehet, hogy éppen a bicskájával most csinál „katonákat” a hazulról hozott va­jas kenyérből, s teli szájjal, vidáman meséli a legújabb viccét, mi­közben a felesége és a gyereke és a műtő és a telefon. — A telefon... ké­rem ... Eleméi- — he­begtem kissé idegesen, megfeledkezve arról, hogy nekem semmi kö­zöm az egészhez. A kissé idősecske kartárs. nő felhúzott szemöldök­kel rámnéz, sőt, meglep­ve is, hogy a széken kívül még valaki volt a sarokban, aztán halvány megértés suhan- az arca-

Next

/
Thumbnails
Contents