Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

Hol szállhat meg a Kecskemétre érkező vendég? A fiseiőiendég-ttsulgúlaí gondjairól — Kérem szépen, lehetne az én gondomon segíteni? Az FM- böl érkezett vendégünk, szál­lás kellene egy éjszakára... — Sajnos, nincs. Egyetlen szabad helyünk volna, de in­kább előre, elfoglalatlanul is kifizeti a vállalat, mintsemhogy esetleg elszaiassza Ahol félnek a szálláskeresőtől A megyei idegenforgalmi hi­vatalba toppanva voltam fülta­núja az iménti párbeszédnek. S amikor mint következő ügyfél, én kerültem sorra, Kőszegi Sán­Az áj Todószház Sok vendége akad évente a Dunáért éri Erdőgazdaság bajai erdészetének. Nemcsak a searvasbőgés idején, amikor számos kül­földi vendég aranyérmes trófeákkal tértiét haza innen, hanem ősszel és télen is, amikor apróvadra folyik a vadászai. Híres a Dnsnok melletti Eeneserdó is, ahol eddig egy öreg vadászházban szállásolták el a vendégeket. Nemrégiben készfiit el a szép külse­je áj yadáfBtház, melyben több szoba, ebédlő, s .tál felszerelt knnyba várta a távoli országok bál ide érkezőkéi. Zászló az irodában ITT MINDÉN Rotate a gim­názium épülete, a homárok, és természetesen a diákok «. Ná­luk, a negyedikeseknél voltam a minap vakációt idéző látoga­táson. Mielőtt megka ptam Busz­ka István igazgatótól a „rande­vú-engedélyt% megnéztem az irodája falát (Uszító oklevete­ket, zászlókat, azt a szép ara­nyozott betűkkel varrt három­szög alakút is, amely nemrégi­ben került a fáim. A DEGKEDVESEBB zászló augusztusi forró napokat idéz, amiket a vaskúti Hámán Kató önkéntes ifjúsági táborba* tiA- tattek a majsai gimnazista Iá* rugók, aiák. eísö betgen végeztek e turnusokba* — az iskolák közötti vetélkedésben. __ A hajnali fél ötös felke­lös volt a legnehezebb — vallja be „töredelmesen” egy szőke kislány. — A hatórás munka­idő meg se kottyant, hiszen itt­hon is segítünk szüléinknek. — Mi volt még nehézé — kér­deztem. Csönd. A barna Sipefci Rózsi szőksl meg végre: __ Hát.,, amikor féltünk . — Cs odálkozva merednek rá a többiek. — És mitől fél-téléi — Az egerektőlA siktó- tól... — Gyík volt az, nem sikt* — De siklói — De gyík! ferde vágányra kezd csúszni m beszélgetés, felteszem hát a következő kérdést: — És mi volt a legkelleine­aeMi gfenéttjg — A tábortűz... a koszt... Hornyok Marika: — Amiben csak reményked­tünk: a zászló elnyerése. Igaza lett a munkavezető Feri. bácsi­nak, aki azt mondta: ha rá hallgatunk, úgy dolgozunk, ahogy kéri, nem lesz semmi baj. Nem adták olcsón a zászlót: sok-sok mázsa kajszibarackot leszii Tetet­tünk, sok ezer szelőtökét jelkb- töetünk érte. De ugyanilyen büszkék vagyunk a tábori szel­lemi vetélkedő megnyerésére is. Hornyok Marika azt is elárul­ta: ez utóbbi volt a könnyebb, mert nekik már rutinjuk van a wKi mát tuá -ban, amibe* áp­rilisban a Budapesti Dózsa György Gimnázium válogatott­ját is legyőzték. Sportban, saj­nos, lemaradtak. Vigasztaljak az osztt&ytérsak Marikát és jogosan: — A pesti Cózsa-gimnázium- nak könnyebb volt erős sport­válogatottat kiállítani, hozzájuk nem 260-a* járnak, mint a maj­sai gimnáziumba. S végül Nyerges Etelka, az osztátytitkár kijátssza « „nagy adufk — És a zászló, az talán sem­mi? Mikor nyertek ilyet a pesti Rózsásokéi IGAZA VOLT Etelkának, aki még hozzáfűzte: — Jövőre mi már nem le­szünk középiskolásók, hiszen érettségi előtt állunk. Helyet­tünk az alsóbb osztályokból mennék építőtáborba. Majd be­szélünk velük: folytassák ők is a „zászlógyú jtési". Érdemes. '...........* % s*. do rné, a hivatal dolgozója így fogadott: — Jaj, csak szállásra ne pro- tezsáljon senkit, mert fizető­vendég-szolgálatunk — minden egyes helye december végéig előre lefoglalt. És sajnos, ma dé­lig legalább tizenöt érdeklődőt — közöttük a MÉSZÖV öt len­gyel vendégét — el kellett uta­sítanunk. — És az Aranyhomok? — Telt háza van, szinte egész éven át, s elsősorban a külföl­dieket fogadja. A nyáron azon­ban ebbe is kénytelenek voltunk besegíteni. Jó néhány cseh, len­gyel, német és román magántu­ristát helyeztünk el mi is. Aztán miközben Kőszegi Sán- dorné a következő jövevényt igazítja útba, eszembe jut, két- három évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a 103 szobás, mint­egy 180 vendég elhelyezését biz­tosító Aranyhomok Szálló elég­ségesnek bizonyul a megyeszék­helyre látogató vendégek egy- egy, vagy több napos elszálláso­lására. / Amikor az ügyfél távozása után ismét a segítségemre sze­gődik Kőszeginé, elgondolkoz­tató tapasztalatokkal ismertet meg. Az Aranyhomok működé­sének első éve bebizonyította, hogy a vendégforgalomhoz ké­pest kicsi a nagy szálloda. Ez indokolta a fizetővendég-szolgá­lat megszervezését. Nézzük azon­ban, miről árulkodnak az első évi ezzel kapcsolatos tapaszta­latok? 29 háziasszony és 76 vendég 1963-ban összesen harminchat vendég elhelyezésére berendez­kedett tizennégy háziasszonyt tartott nyilván az idegenforgal­mi hivatal. Az első évnegyedben 209 vendégnapon 53 személynek a következő három hónapban 382 napra 207 vendégnek, jú- Kus, augusztus és szeptember hónapokban 616 vendégnapon 280, az utolsó évnegyedben pe­dig 705 napon, 275 vendégnek biztosítottak szállást. Ami tehát a Kecskemétre lá­togató, s hosszabb-rövidebb ideig itt-tartózkodó vendégek szállás­igényét illeti, igen gyors volt a felfutás. Ez szabta meg a fizető­vendég-szolgálat újabb felada­tait. További szállásadókat kel­lett beszervezni, hirdetések útján felkutatni. Eredményeként az idén már 29 háziasszony napi 76 vendég szállását biztosítja. S hogyan alakult ezek után a szállások igénybevétele? Érde­mes ismét a számokhoz folya­modni. Az első évnegyedben 596 napon 269 vendég, a második negyedévben 1804 napon 406-an, a harmadikban pedig 2406 na­pon hatszázhuszonheten vették igénybe a fizetővendég-szolgá­latot. Az év utolsó negyedében előállt helyzetet pedig már em­lítettem: sorra-rendre .el kell utasítani a szállás iránt érdek­lődő vendégeket. Ez pedig kel­lemetlen dolog. Nemcsak az ide­genforgalmi hivatalnak, hanem elsősorban a megyeszékhelyre látogatóknak. — Kikből tevődött, »illetve te­vődik össze a szállást igénylő vendégsereg? — Jelentős hányaduk vala­mely budapesti, vagy más hely­ségbeli vállalat kiküldötteiből, dolgozóiból áll, akiket átmene­tileg Kecskemétre köt a munká­juk. Vannak közöttük revizorok, szerelők, építők és más szakem­berek. Például a kenyérgyár építői, a zsidótemplom renová­lását végző szakemberek, a ma­lomszerelő gépgyár dolgozói. — Ezenkívül a különböző felsőfo­kú oktatási intézmények hallga­tói, akik időnként vizsgára, kon­zultálásra érkeznek, az ország különböző pontjairól idelátogató turisták, a megyéből érkező ven­dégek és így tovább — tájékoz­tat Kőszeginé. A megoldás: egy turistaszálló Szó, ami sző, a szállásbiztosí­tás tekintetében „szorít a cipő” Kecskeméten. A fizetővendég­szolgálatba való újabb szállás­adók bevonása —, akiknek az ebből származó havi jövedelme a szakképesítés nélküli nők ke­resetét feltétlenül meghaladja — csak enyhíti, de meg nem oldja a megyeszékhely ilyen irá­nyú gondjait. A megoldást egy szerényebb, mondjuk turista- szálló jelentené. Mint az ide­genforgalmi hivatalban hallot­tuk, a város és a megye illeté­kes vezetői kutatják ennek le­hetőségeit. Már tapasztalatokat is gyűjtöttek hozzá, s formálód­nak az elképzelések. Reméljük, hogy mint megany- nyi más, hasonló jellegű gond megoldása, belátható időn belül, az ezzel kapcsolatos elgondolá­sok is eljutnak a megvalósulás­hoz. P. I. Színes létrák Az összecsukható szobalétrák­nak nagy keletje van a világ­piacon. A Kiskőrösi Vegyes Ktsz — kísérletképpen — az idén már mintegy háromezer darabot exportált ebből a kere­sett áruból, nagyrészt holland megrendelésre. A jövő eszten­dőben a szövetkezet 30 ezer da­rab alumíniumlétrát készít —> amelyek többféle színben ke­rülnek forgalomba. A kitartó horgász Bunavecse közelében láttuk ezt a horgászt, amikor arra jár­tunk. Három horgászboltal állt lesben... Hogy milyen eredmény­nyel? Nem volt türelmünk kivárni. Attól féltünk, hogy késő es- téJüfi sím unj» meg est az idegnyugtató sportot, = Takarékos pajtások. A kis­kunmajsai leányiskola átmeneti jellegű cigány napközi otthoná­nak „Napsugár” kisdobosraja takarékban gyűjti a forintokat. A kéknyakkendős kispajtások takarékbélyeg-átlaga személyen­ként 54 forint, ami magasabb, mint az iskolai átlag. A pénz jelentős része a hulladékgyűjté­sért kapott forintokból szárma­zik. Egy részéből még a tanév elején kifizették első osztályos pajtásaik iskolai balesetbiztosí­tását, hogy a szülőket ez a költ­ség se terhelje. * + Harminc holdon szedtük le a kukoricát a helyi Petőfi ter­melőszövetkezet földjén — ír­ja levelében Juhász Aranka, a tataházi 491. számú Hámán Kató úttörőcsapat Valentyina őrsének vezetője. A munkát az előírások szerint végeztük el, a csöveket nem dobáltuk szét. A tsz-elnök és az agronómus bá­csik nagyon elégedettek vol­tak munkánkkal. * — ÖT SZOVJET KATONA halt hősi halált községünk fel­szabadításáért — írja levelében a mélykúti Zrínyi Ilona úttö­rőcsapat riporter őrse. — A húsz évvel ezelőtti emlékezetes nap­ról ünnepi tanácsülésen emlé­keztek meg a falu lakói. Mi út­törők pedig a község főterén levő szovjet hősi emlékműnél helyeztük el a hála virágait. * . +. Házibajnokság. A soltvadkerti uttorok házibajnokságon vetélked­nek a legjobban atlétizáló, illetve negytusazó őrs címprt. Az őszi bai- noKsag során számos — megyei vi-* s^nylatban is Jelentős — eredményt érték el a pajtások. * = A KISZ KONGRESSZUS- rci való készülődés során a dá- voái úttörők a termelőszövet­kezetek betakarítási munkáiban segédkeznek. Eddig összesen 3744 óra társadalmi munkát vé­geztek és a közös gazdaságok­tól kapott jutalompénzen már a nyári táborozást készítik elő. (Radó Erzsébet, krónikás.) * X FELSZABADULÁSI SZALAGOT készített a soltvadkerti 928. számú Petőfi Sándor úttörőcsapat VIII. A) osztályos raja, melyet a község fel- szabadulásának huszadik évforduló- ián, szombaton, hálastaféta vitt Fe­ketehalomra — a Soitvadkert után felszabadult községbe. A diszcs szalag készítésében — mint Fehér László csapatvezető tudósításából kitűnik — leginkább Somogyi- Esz­ter őrsvezető és Szigetvári Gizella 'jeleskedett. * — SEGÍT A SZPVTNYIK ÖRS. Már harmadikos, kisdobos korunk óta rendszeresen segí­tünk a házkörüli munkák el- végzéséban Bakos néninek, köz­ségünk egyik magára maradt, idős lakójának — toptuk a tá­jékoztatást. Németh Erzsébettől, a kissolti úttörőcsapat Szputnyik őrsének vezetőjétől. — Minden héten meglátogatjuk a nénit, rendszeresen gondozzuk a ház melletti veteményes kertet, vi­zet hordunk és kukoricát mor­zsolunk. A néni írástudatlan, ezért délutánonként szép mesé­ket olvasunk neki. * — SZERKESZTŐI ÜZENET. Tóth Katalin őrsvezető, Hétényegyháza: A KISZ VI. kongresszusára készített ajándékokat a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség járási bizottsága, Kecskemét, Nagykőrösi út 13. címé­re küldjétek, ahonnan a megyei küldöttek továbbítják majd a fő­városban tartandó kongresszusra. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither DánleL Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Meze) István Igazgat Szerkeszt 5ség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj t hónapra 13 forint. Bács-Klskun megyei Nyomd: Kecskemét — Telefon: 11-1 Index: 25 065,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents