Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
1964. október 11, vasárnap 3. oldal Csikéria, 1944. október 12, délután 3 óra. Ez volt az a pillanat, amikor az előző napon felszabadult Szabadka irányából hallott, egyre fokozódó fegyverropogás közepette, a házak mögül egy kerékpáros szovjet katona bukkant elő. Érthetően nagy sietségben volt és mindössze két dolog foglalkoztatta: Hol tartózkodik a magyar katonaság és van-e 25 —30 ember, hogy a környéken Kbből az irányból jöttek a felszabadítók — mutatja Vízin Gergely. a már mindenünnen vonuló szovjet katonák beássák magukat. Mindez Vizin Gergely, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke (alakulás óta tanácsfunkcionárius) mondotta el, aki ebben az időben a szüreti sutulást végezte a plébánosnál, akinek egy évtizeden át volt kocsisa. — Bár az ijedtségtől mindenki a házába húzódott, azért gyorsan toborzódott erő, hogy a katonák segítségére legyenek. Ebből talán úgy tűnik, mintha utólag szépíteném a dolgot, de nem! Az emberek várták a szovjet katonákat. Igaz, hogy negyedszázadon át, különösen 44 nyarán nagyméretű volt a lélek- mérgezés, az ijesztgetés, de amikor szeptember végén Devics Jenő, a községi főjegyző utasítást adott a kisbírónak az 'rátok elégetésére, meg ahogyan a volksbundisták SS-katonákká öltöztek és gyors iramban menekítették a pereputtyukat, mindenki szeme előtt játszódott le a régi világ utolsó felvonása. S amikor egy október legeleji napfényes vasárnapon a jugoszláv partizánok lefegyverezték a légvédelmi figyelőőrsöt és két napi ott tartózkodásuk alatt összeszedték a lószerszámokat. A község a következő lépést várta, ami egy jó hétig tartó „senki földje” utón el is következett. Az emlékezetes október 12-i, csütörtöki napon délelőtt egy magyar őrmester még bent cirkált a községben és összecsapást jósolt a szovjet katonákkal. De ahogy a gépfegyverek ontották az ólmot, a magyar század nyúlnál sebesebben a mélykúti torony iránt vette útját, a futni nem tudók pedig a szárkúpokba rejtőztek. A kerékpáros szovjet katona után nem sokkal egy főhadnagy jelent meg. Segítséget kért a katonák ideiglenes elszállásolásához és mindenkit arra figyelmeztetett, hogy viselkedjék nyugodtan, hiszen barátként érkeztek, s éppen ezért bántódása senkinek sem lehet. Ez a szovjet főhadnagy, akit az egész község szívébe zárt és még ma is — a vezetéknevét elfelejtve — csak Ivánként emlegetnek, az ország teljes felszabadulásáig Csikérián maradt. Minek is vetett véget október 12? Négyszáz ember cselédsorsának, akik Kunbajára gróf Teleki földjére, meg a Fekete és öreg majorba jártak éhbérért. Véget vetett Freidinger György, Gyu- kics István, Vincze György és Barcsák József, a leggazdagabb basaparasztok önkényének, akiknél a csikériai napszámosok ko- ravénségré jutottak. Véget vetett a rettegésnek, amelyet a csendőr- és rendőrőrs és az 3S- egyenruihába bújt fenevadak okoztak. S hogy a nép ilyen gyorsan tudjára ébredt, hogy mit kell tennie, még a húsz év előtti őszön egy gyors intézkedéssel a nincstelenek között felosztotta az elmenekült volksbundisták birtokait. Csikérián az országosnál fél évvel hamarabb földreformot hirdettek, hogy csűrbe jusson a beérett termény és a következő évi aratáshoz földben legyen a mag. Csikéria valaha Szabadka ta- nyavilógához tartozott. Aki 1920-ig itt született, azt szabadkaiként tartották nyilván, még akkor is, ha életében sohasem látta az anyavárost. Az önállósodás a felszabadulásig nem sokat adott az itt élő népnek, ha ugyan az épült községháza, a főjegyzői lak, meg a magasabb adótétel nem a felvirágzás bizonyítékai. De húsz év alatt soha el nem képzelt változásnak lettek tanúi. Kéttantermes iskola épült pedagóguslakással. Két mélyfúratú kút egészséges vizet ad. A várost is megszégyeníti cukrászdájuk, szórakozóhelyük van és másfél millió forintért mozi és művelődési otthon emelkedik ki ebből a homokvilágból. A lakosság korszerű üzletekben vásárol, sőt, még önkiszolgáló bolt is van. A bokáig érő sár helyén betonjárdák épültek, az utcákon közvilágítás van, s a kisgyermekek óvodába járnak. Bár sok minden megvalósult, de a csikériaiak kifogyhatatlanok a tervekben. Közművesítik a községet és négytantermes — tornatermes — iskolát építenek egy évtizeden belül. A község parasztsága, a valamikori földmunkások szövetkezetekbe szerveződtek, és a modern, kultúrált paraszti élet a tizenöt éve alakult Új Barázdában és a még egészen fiatal Búzakalászban bontogatja szárnyait. Reménykednek, hogy az idei esztendő jobban fizet az előzőknél, megszűnik a mérleghiány és bizakodnak is, hogy három éven belül . 280 hold nagyüzemi szőlőt létesítenek, amelyben a kézi munkát jobbára mór a gép fogja felváltani. És ami ezeknek a sikereknek mindvégig kezdeményezője és istápolója volt, az a párt. A korai felszabaduláshoz képest kissé elkésve alakult meg a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete. öt lelkes és fáradhatatlan ember szervezte: Özv. Mondo- vics Gáborné, Körmendi József, Babicskovics Mihály, Szilaski József és Nyerges Mihály. Mondovicsné szívesen emlékezik ezekre az időkre. S amikor felelevenítem a felszabadulás dátumát, nyomban rávágja: — „Tudom én azt nagyon jól. Az ilyen napot nem felejti el az ember. Ha nyilvánosan, gyűlésen nem is esik szó az évfordulóról, de én a lelkemben minözv. Mondovics Gáborné. dig ünnepiek. Mondhatom, nagy örömmel fogadtuk a szovjet katonákat és nem csalódtunk. Viselkedésükkel már az első napokban rászolgáltak a bizalomig Miniszteri látogatás az őszi csúcsforgalom idején Ritka alkalom, hogy a megye szállítási problémáiról éppen a közlekedésügyi miniszter jelenlétében tárgyalhasanak a megye vezetői. E hét végén ez történt, és igen hasznosnak bizonyult. Dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter tárgyalt a megye vezetőivel, részt vett a megyei szállítási bizottság ülésén, majd megbeszélést folytatott a posta, valamint a szállító vállalatok párt, gazdasági és tömegszervezeti vezetőivel. Mi, akik itt élünk, sokszor talán nem is érzékeljük, milyen rohamos a fejlődés Bács-Kis- kun megyében. Amikor olvassuk, hogy a megye iparának termelése kilenc hónap alatt 19 százalékkal volt több. mint azt elmúlt év azonos időszakában, elismeréssel nyugtázzuk, de természetesnek vesszük. Hogy az építőipar 150 millió forinttal nagyobb tervet hajt végre mint tavaly, a mezőgazdaságban ezer holdakkal növekedett az öntözött terület, száz és száz hold új telepítésű szőlő és gyümölcsös fordul termőre, vagy a kiskereskedelem áruforgalma ismét jelentősen emelkedett, már nem hat számunkra szenzáció erejével, megszokottá vált. Egyik népgazdasági águnk, mégpedig a közlekedés, mindenre nagyon érzékenyen reagál. A gyártáshoz, építkezéshez az anyagot, a mezőgazdasági termeléshez a vetőmagot, műtrágyát. stb. vasúton, vagy tehergépkocsikon hozzák. A készárut, a különböző termékeket is el kell szállítani. Ha nagyobb a szőlőtermés, ~ több tartálykocsira, több belföldi és exportvagonra van szükség, miközben a cukorgyárak a cukorrépát várják, a TÜZÉP-telepek- re pedig álandóan kell szállítani a téli tüzelőt stb. Sajnos — mint a tanácskozáson is elhangzott — a szállítóeszközpark nem növekedett olyan arányban, mint a fuvarozási feladatok. Sokszor okoz ez zökkenőket a termelésben, a mindennapi életben. Az utóbbi hetekben a tervezett 14 ezer hektoliter musttal szemben gsak kilencezer hektolitert tudtak elszállítani. Izsákra nem érkezett elég exportvagon. Az is igaz, hogy sok esetben a szálítta- tók a hibásak. A megyében a kocsifordulóból még mindig átlagban négy nap esik vagonok ki- és berakására. Különösen a kirakodás ideje emelkedett, s előfordult már olyan eset is, hogy az egyik megyei vállalat büntetésből 300 százalékos kocsiálláspénzt fizetett. A tanácskozáson és a későbbi megbeszélésen is a miniszter jelenlétében őszintén, mértéktartóan tárták fel a szállítás helyzetét. Égetően sürgős lenne már — mondta a kecskeméti vasútállomás főnöke —, ha a Kecskeméti Konzervgyár iparvágányát megépítenék. Ehhez az Élelmiszeripari Minisztériumnak kellene végre a beruházási keretet biztosítani. Az egyre nagyobb teherforgalom lebonyolítására mind alkalmatlanabbá válik a kecskeméti alsópályaudvar. A vasútállomások szociális létesítményei szűknek, korszerűtlennek bizonyulnak. A megye tsz-bekötoú fainak kiépítését meg kellene gyorsítani. Az AKÖV jelenlegi tehergépkocsiparkjának egységesítésére volna szükség az alkatrész- ellátás zökkenőmentesebbé tétele érdekében. Olyan járművek kellenének, amelyek alkalmasabbak az emelővillás targoncával való rakodásra és az áruk rakodólapokon való elszállítására. A miniszter kíséretében levő főosztályvezetők szorgalmasan jegyeztek, közben hasznos tanácsokat adtak a megye szállítási szakembereinek. Dr. Csanádi György, közlekedési és posta- ügyi miniszter vázolta, hogy az elkövetkezendő években jelentősen fejlesztik a vasútat és megfelelő arányban a közúti szállítást. Ameddig is megfelelő gondossággal, a leggazdaságosabban osszák el a szállítóeszközöket, kerüljék a felesleges fuvarokat. A miniszter szavaiból nem hiányzott az elismerés sem, a most már csaknem egész éven át tartó csúcs- forgalomban hősiesen helytálló vasutasok, gépjárművezetők, rakodómunkások iránt. A Szegedi MÁV Igazgatóság részéről is ígéret hangzott el, hogy több segítséget nyújtanak a megye szállítási feladatainak lebonyolításához. A közlekedés segíti a népgazdaság minden ágának tevékenységét. Ennek azonban kölcsönösnek kell lenni. Ha a szállíttató vállalatok is mindent megtesznek a vasúttal és az AKÖV-vel való szorosabb együttműködés előmozdítására, az őszi csúcsforgalom lebonyolítása zökkenőmentesebbé válik. Nagy Ottó Az Erzsébet-híd teherpróhája Budapesten az Erzsébet-híd- nál kedden megkezdik a budai hídfeljáró teherpróbáját. A vasbeton alapokra és cölöpökre épült feljáróhídra az OVI RT egy 80 tonnás, megterhelt trail- lerje kerül, továbbá vízzel töltött locsolóautók. A mérések több napot vesznek igénybe. Előreláthatólag még a jövő héten elvégzik a pesti felüljáró híd teherpróbáját is, amelyet a HÉV egy 44 tonnás Diesel-mozdonyával és locsolóautókkal, teherautókkal terhelnek meg. A meder feletti pálya teherpróbáját november hónapra tervezik. ra. A nép örömét csak fokozta, hogy megkapta régi jussát: a földet. A párt megalakítását és különösen az első választás előtti tagtoborzást szívesen vették az emberek és rövid idő alatt mintegy 160 tagja lett a szervezetnek. De külön gondunk volt az asszonyokra is. Az MNDSZ-nek két évig voltam elnöke és mindig szívesen emlékezem vissza arra a 165 asszonyra, akik lelkesen dolgoztak a nőmozgalomban.” És Mondovicsné, aki a földművesszövetkezet alapításából is kivette részét, rokkant egészsége és nehéz családi körülményei ellenére, erejéhez mérten ma is szívesen és lelkesen dolgozik. Csikéria volt az első szabad község Bács-Kiskun megyében. Kis község volt szabadsága születésekor, az ma is. De az emberek élete megszépült, gondtalanabbá lett. S éppen ezért minden csikériai számára mély értelme van az 1944. október 12- re emlékezésnek. A község nevét onnan kapta, hogy határában ered a Csik ér, amely valahol Péterréve környékén ömlik a Tisza folyamába. A megye felszabadulása is innen ered, de nem érként, hanem nagy hömpölygésű áradással nyitotta útját népünk új korszakának. W. D.
