Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-10 / 238. szám
1964. október 10, szombat 3. oldal A szőlészszakma „szerelmese" A szedők, a puttonyozók, a fogatosok munkája összeszo- kottan, szinte percre megszabott váltásban pereg ezen a hatalmas „forgószínpadon” a Kiskunhalasi Állami Gazdaság ta- jói kerületében. Fiatal, szőke hajú férfi irányítja a szőlőbetakarítást: Jónás János, az állami gazdáság huszonhárom esztendős gyakornoka. Elöljáróban elmondja, hogy az elsőként szedésre kerülő ezerjóból mintegy 1200 mázsá- nyi termést várnak. Ezt követi majd az olaszrizling, az exportra kerülő sárfehér fajta, végül pedig a kövidinka szüretelése. A termés túlnyomó részét a pincegazdaság kiskunhalasi telepén dolgozzák fel. A gazdaságnak ebben a kerületében most ötven-hatvan dolgozó sürög-forog a szedésnél. — Ez ugyan nem sok — mondja a gyakornok —, de azzal magyarázható, hogy e munkával párhuzamosan folyik a kukoricatörés is. Ahogyan azonban fokozatosan szedésre érnek a szőlők, a kukoricabetakarításból felszabaduló munkaerőt is figyelembe véve, a gazdaság állandó és időszaki dolgozóival, valamint a jó segítséget jelentő középiskolás diákokkal együtt megkétszereződik majd a létszám. Az egyik szüretelő, elhaladva mellettünk, ráköszön a gyakornokra, s megkérdi: — Hogy van a felesége? Meglepődünk, hiszen jóformán csak nemrég érettségizett diáknak néztük Jónás Já- í nőst. Pedig, mint a beszélgetés során később kiderül, mái „öreg” férj. A felesége, aki egyben évfolyamtársa is, ugyancsak itt dolgozik az állami gazdaságban. Mindketten a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola ötödéves növendékei, s a januárban esedékes államvizsgát megHassnos vita „Talán ez volt a legsikerültebb KISZ-taggyűlés az idén, amelyen részt vettem.” — Így összegezte a Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Technikum ünnepélyes — vezetőségválasztó KISZ-taggyülését Szvorény János, a megyei KISZ-bizottság osztályvezetője. És a tanácskozás tartalmi értékelése során bebizonyosodott, hogy a kijelentés nem volt alaptalan. A technikum KlSZ-szerveze- tének 242 tagja szinte hiánytalanul részt vett a művelődési házban tartott taggyűlésen. Űj „színfolt” volt, hogy erre a megbeszélésre eljöttek a város más KISZalapszervezeteinek képviselői is. * A régi vezetőség beszámolóját Boros Valéria, KISZ-titkár ismertette. Beszélt az iskolai ifjúsági munkáról, majd az önképzőkörök eredményeit és az iskolai tanulmányi előmenetel alakulását elemezte. Ezután került sor a határozati javaslat előterjesztésére, amely többi között a felszabadulásunk 20. évfordulójával kapcsolatos ünnepi előkészületeket összegezte, és foglalkozott a nyolc osztály — KISZ-alapszervezet jövőbeni tennivalóival. A továbbiakban megválasztották az új KISZ-vezetőséget, amelynek titkára Gáspár János lett. A régi vezetőség beszámolójához és a határozati javaslathoz sok fiatal fűzött felszólalásában értékes gondolatot. Miről is beszéltek a felszólalók? „A határozati javaslatból kimaradt a testvériskolákkal való kapcsolat ápolása ... Kimaradt az NDK-beli mezőgazdasági szakközépiskola és a mi technikumunk közötti együttműködés idei programja” — mondta egy fiatalember. S a határozati javaslat ilyen irányú módosítását azonnal megszavazta a gyűlés. Az egyik diáklány arról beszélt, hogy még a tavalyi tanévben is „más úton járt az iskolai KISZ-szervezet vezetősége és szintén más úton a kollégiumi diáktanács”. A további hozzászólások is igazolták: Nem lehet az iskolai és kollégiumi ifjúsági munkát szétválasztani, a hivatásérzetre való nevelést jelölte meg. Ugyanis a múlt évben az itt végzett 34 mezőgazdasági technikus közül tizenhatan jelentkeztek egyetemre és főiskolára. A további tizennyolc közül fjedig csupán hét fiatal vállalt — képesítésének megfelelő — munkát tsz-ben, illetve állami gazdaságban. A legnagyobb vitát talán az a felszólalás váltotta ki, ami arról szólt, hogy a fiatalok egy része (szerencsére kevesen vannak ilyenek) elvben ugyan elismeri azt, hogy a szocialista társadalom megteremtésének egyik alapfeltétele az eredményes munka. Viszont a feladatok végrehajtása során — s ez a gyakorlati foglalkozásokon is tapasztalható — ezek a fiatalok „kibújnak” a munka elvégzése alól, másokra hárítják, vagy a legrosszabb esetben el sem végzik. „Csupán a jobb élet akarása nem elég —, tenni is kell érte valamit!” — hangoztatták a felszólalók. Summázva az itt hallottakat: A fiatalok szívügyüknek tekintik a mozgalmi munkát, a szervezett, tartalmas ifjúsági élet megteremtését. Beszélnek, vitatkoznak. Véleményt alkotnak, hogy ezzel is javítsák a szervezeti életet, s ezen túl — bátor helytállásra késztessék egymást. — esi előző utolsó félévüket — többi kollégájukhoz hasonlóan —gyakorlati munkában töltik. Szőlészek. — Miért éppen ezt a szakot választotta? — Eredetileg erdész akartam lenni. A pályaválasztásom előtt sokat beszélgettünk egy idősebb barátommal. Ö — nem vitás, hogy kissé talán szakmai „sovinizmusból” is — igen lelkesen ecsetelte előttem a szőlészszakma szépségeit. Beadtam a derekam, és ma már elmondhatom: Nem bántam meg, hogy így döntöttem. Lehet, hogy elfogult vagyok, de véleményem szerint ez egyike a mezőgazdaság legváltozatosabb területeinek. Tulajdonképpen most kezd igazán fejlődésnek indulni, hiszen a nagyüzemek csak az utóbbi évek során alakultak ki. Sem Jónás János, sem a felesége nem idegenként jöttek Ta- jóra. Három egymást követő évben minden nyáron egy-egy hónapot' itt dolgoztak már, s megismerkedtek a gazdaságnak szinte minden üzemágával, és az itt dolgozó emberekkel. Igaz, hogy a tavalyi egy hónapot a férj egyedül volt kénytelen végigdolgozni: már várták a család legfiatalabb tagjának érkezését. — Most kilenchónapos a baba — mondja az apa büsZkéft. — Kecskeméten van a nagyszülőknél, s ott is marad, amíg az új lakásunk elkészül, ö jól érzi magát nélkülünk, nekünk viszont annyira hiányzik, hogy minden hét végén hazautazunk. Az űj lakásunk Made in Hungary Világverseny milliók részvételével Egy-egy nemzetközi sportesemény alkalmával százezrek és milliók szurkolnak a televíziós készülékek vagy a rádió mellett a hazai színekért. Nemzeti önbecsülésünket fejezzük ki akkor, amikor adunk hírünkre a világban. Egy ország nemzetközi rangját, helyét a világban azonban nemcsak centiméterekben és tizedmásodpercekben, gólokban és kiütéses győzelmekben mérik. A legemberibb tevékenység. a munka frontján szintén világverseny folyik. Mi magunk is — a békés gazdasági verseny jegyében — termékeinkkel benevezünk e nagy vetélkedő nyilvános fórumain, a nemzetközi árubemutatókon, vásárokon — és az olykor kevésbé látványos világpiacon. A világ minden részébe eljutnak hazánk követei, a Made in Hungary felirati} termékek. Külföldet járva jóleső érzés találkozni ezekkel a követekkel: a nemzetiszínszalagos szalámival, az Ikarusz buszokkal, a szép vonalú női cipőkkel, a termelékeny szerszámgépekkel. A magyar munkás és rendszerünk jó hírnevét öregbítik az Orion AT—550-es „csupaszem” tv-készülékek, amelyekből 15 ezer darabot rendeltek az iparilag fejlett nyugati országok. Nemcsak a hírnév Mert ilyen is lesz: egy szoba- összkomfort, s már októberben beköltözik a Jónás-família. Az állami gazdaság a rendszeres társadalmi ösztöndíjon felül ezzel is megbecsüli fiatal szak embereit. S úgy látszik, a gyakornok nem csupán szereti a szakmát, de otthon is van an nak „rejtelmeiben”. Legalábbis erre vall, hogy a főiskola a nyáron, tanulmányi előmenetele jutalmaként, Ausztriába küldte, ahol behatóan volt alkalma a mezőgazdasági ág ottani helyzetével, főként »pedig a szőlők Lenz—Moser-rendszerű művelésével megismerkedni. ... A ma még élénk nyüzsgő, hangos szőlőtáblákon pár hét múlva már a csend lesz az úr. A pincékben pezsegve születik az idei bor, a tajói kerület egyik szép, új szolgálati lakásának ablakai azonban még késő este is világítanak. A baba békésen alszik, de apu és anyu az asztalnál jegyzeteik fölé hajolnak: készül a diplomamunka. Jóba Tibor Három KISZ-szervezet ifjúsági klubot alakított hiszen a múlt esztendőben tapasztalható „széthúzás” egyik oka éppen a két vezetőség közötti „ellentét” volt. . Sztanojev András, a városijárási pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője — aki szintén részt vett a taggyűlésen — hozzászólásában az új KISZ-vezetőség egyik fő feladatának Három kecskeméti KISZ- alapszervezet — a nyomda, a cipőgyár és a repülőtér — fiataljai nemrégiben hoztak határozatot arról, hogy szélesítik, tartalmában is változatosabbá teszik KISZ-munkájukat. E határozat nyomán a napokban hozták létre közösen Trencsényi Józsefről elnevezett ifjúsági klubjukat. Az alakuló ülésen részt vettek a nyomda, a cipőgyár, a repülőtér párt- és KlSZ-szerve- zetének titkárai, vezetői, s jelenlétükben választották meg az első vezetőséget. Az alapszabályok végleges rögzítésére, elfogadására' az első összevont klubgyűlésen kerül majd sor, de a célkitűzésekben, tervekben máris megállapodtak. Első nagyobb szabású rendezvényüket — a műsorral egybekötött szüreti bált — Október 31-én tartják, s meghívják reá a város összes KISZ- alapszervezetének jól dolgozó fiataljait. További programjukban is sok szép, megvalósításra érdemes célkitűzés szerepel, mint például a közös kultúrcso- port, irodalmi és zenei kör, s különböző szakkörök megalakítása. Ezenkívül üzemek, termelőszövetkezetek patrorfálását is tervbe vették. A megalakult új ifjúsági klub legfontosabb feladatának tekinti, hogy névadójánoz méltóan működjék. S ennél szebb célkitűzést ifjúsági klub nem is választhatna. Hiszen Trencsényi József nem más, mint az a szuperszonikus vadászpilóta, aki — mint több újság is hírül adta — élete 23. évében, szolgálatteljesítése közben halt hősi ha Iáit, s akit az MSZMP Közpon ti Bizottságának titkársága — teljesítve a fiatal hős végakaratát — halála után, soron kívül vett fel a párttagok sorába Trencsényi József örök, s követendő példát mutatott a fiataloknak hazaszeretetből, hivatástudatból, hősiességből, tanulásból, emberségből és becsületből egyaránt. H. P, Termékeink azonban nem mindig aratnak osztatlan sikert. Sőt, néha pontozásos, vagy kiütéses vereséget is szenvedünk. Ennek a vereségnek nemcsak erkölcsi, hanem érzékeny anyagi következményei is vannak, közvéleményünk általában mégsem veszi ezt úgy a szívére, mint — mondjuk — válogatott futballcsapatunk esetleges kudarcát. Jóllehet, e sajátos nemzetközi verseny kevésbé látványos, talán kisebb a „szurkoló tábora”, a résztvevők száma azonban aligha. Minden másodikharmadik magyar munkás exportra termel, nemzetközi jövedelmünknek, az előállított új értékeknek mintegy harmada a külkereskedelemben realizálódik. Ezen a világpiaci vetélkedőn — mint mondottuk — nem egyszerűen csak a hírnév forog kockán. „Ha nem tudjuk külföldön értékesíteni az exportra szánt egyik vagy másik szállítmányt, akkor sem éri kár az országot, elfogyasztjuk, felhasználjuk mi magunk” — mondhatná bárki. Csakhogy akkor miből szerzi be iparunk a folyamatos munkájához nélkülözhetetlen importanyagokat, színesfémeket, ércet, kokszot, nyersbőrt, kőolajat, gyapotot, a fejlődéshez nélkülözhetetlen műszereket, ez idehaza nem gyártott, korszerű gépeket. A piacról élünk — hangoztatjuk ha a családi bevételekről van szó, de valahogy nincs még eléggé a köztudatban, hogy az ország is a piacról él. A devizabevételek nélkülözhetetlenek a népgazdaság vásárlásaihoz. fontos feladat a műszaki fejlesztés, s a kutatás eredményeinek gyors realizálása a termelésben. Minden olyan műszaki eredmény, amely gyorsan kerül bevezetésre és piacra, sok milliós többleteredményt hozhat a népgazdaságnak. A késedelmekből viszont felbecsülhetetlen károk származnak. Törekedjünk tehát a korszerű terméknek kijáró magas árak elérésére, a gyorsasággal szerzett többletbevételek növelésére. Gyakori dolog, hogy produkáljuk a megfelelő műszaki színvonalat, s a befejező, apróbb simításoktól, a gondos szereléstől, adjusztálástól, csomagolástól sajnáljuk a türelmet, a fáradságot és -a viszonylag elenyésző többletköltségeket. Külkereskedelmi szakembereink a megmondhatói, hányszor kényszerülünk a vételár egy részét kötbér és büntetőkamat formájában visszafizetni, mert az áru — útközben — a rossz csomagolás miatt megrongálódott (a korszerű csomagolás nem luxus!), vagy mert használatbavételkor apróbb szerelési hibák mutatkoztak. Máskor azért marasztalnak el bennünket, mert nem biztosítjuk időben a folyamatos üzemben tartáshoz nélkülözhetetlen tartalékalkatrészeket. Az ipar és külkereskedelem együttműködése Korszerűt, szép kivitelben Érdemes tehát jobban tanulmányozni a világpiacot, ahol kialakul a termékek többé-kevés- bé objektív, és mindenképpen szigorú mércéje. A piaci verseny törvénye: az eredeti megoldásért, az újért, a valóban korszerűért magas árat fizet a vevő, az elavult viszont legtöbbször még árengedménnyel sem értékesíthető. Ki vesz ma például gőzmozdonyt? A „truma- nokat” mór 1945-ben ócskavasáron vásároltuk! S nálunk még ma is készülnek, ha nem is gőzmozdonyok, de alig értékesíthető, elavult termékek. Ezért oly Néha csak akkor figyelünk fel a hibákra, amikor — egy- egy termék esetében — már piaci pozícióink megrendültek. A külkereskedelmi munkának nincs kellő nyilvánossága üzemeinkben. (Bezzeg, a nyugati konkurrens cégek legkisebb hibáinkat is igyekeznek nagydobra verni!) Néha üzemeinkben azt sem'tudják, melyik országba exportálják termékeiket, csak úgy „általában” kivitelre dolgoznak, a piac specifikus igényeinek ismerete néniül. A külkereskedelem és az ipar harmonikus együttműködése még sok kívánnivalót hagy maga után. Az ipari üzemek gyakran beérik azzal, hogy a külkereskedelmi szervek átvették ter- melvényeiket, a termékeik .további sorsával már nem törődnek. A külkereskedelem állami monopóliumát viszont több im- pexünk saját monopóliumának tekinti, s nem fordít megfelelő gondot arra, hogy bevonja az üzemeket az üzletkötésekbe. Ebben -az esztendőben már több intézkedés született, amely az ipari üzemeket anyagilag jobban érdekeltté teszi exportmunka eredményében. A köny- nyűipari üzemeknek megtérítik például a magas exportigényekkel járó anyag-, bér-, mintázási, minőségi stb. költségeket. A kohó- >és gépiparban a reklamációk alakulásától függően növelik, illetve csökkentik az exportterv túlteljesítési prémiumot. Országunk jó hírének, gazdasági életünk szüntelen fejlődésének záloga az eredményes és hasznos exportmunka. A munkások, a dolgozók tíz- és százezrei, akik hazánk megannyi követét, a Made in Hungary jelzéssel ellátott termékeket készítik, útjukra bocsátják, gondoljanak arra, hogy nemcsak sportolóinkon, az ő személyes munkájukon is múlik hazánk rangja és helye a világban. Akinek drága ez a rang, az maga is járuljon hozzá, hogy minél fényesebben ragyogjon. K. J. V
