Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-01 / 230. szám
Ahol szeretik és nevelik a fiatalokat Segít a KISZ-szervezet is Beszélgetés egy ifjúságvédelmi albizottság elnökével — Bonyolult, sokoldalú, felelősségteljes a mi munkánk: árvák és félérvák sorsának figyelemmel kísérése, a gyámság alá vételek javasolása, az állami gondozott gyermekek nevelési körülményeinek ellenőrzése, őrködés a különféle ifjúságvédelmi rendelkezések betartásán. S nem is soroltam fel valameny- nyit, hiszen az élet szinte na' ponta újabb problémákat, tennivalókat produkál, amikkel nemcsak szembe kell néznünk, hanem meg is kell ezeket oldanunk. Takács László, a Kunszent- miklósi Községi Tanács dolgozója mondotta a fenti szavakat, akitől azt is megkérdeztük: Kik és hogyan végzik a fent említett sokrétű munkát? — A községi tanács mellett működő ifjúságvédelmi albizottság — válaszolta —, aminek elnöke vagyok. A múlt évben választottuk meg a bizottság aktíváit. ügyelve arra: olyanok kerüljenek be, akik minden tekintetben alkalmasak erre a munkára. — Milyen a bizottság összetétele? — Tíz pedagógus, ezenkívül tanácsi dolgozó, háziasszonyok, nyugdíjasok vállalták az ifjúság védelmének, nevelésének nemes feladatát. — Konkréten milyen természetű a munkájuk? — Például még mindig előfordul,. hogy kisgyermekeket és fiatalkorúakat találunk este 10 óra után a vendéglőben. Ilyenkor a velük levő szülőknek kell megmagyaráznunk' a vbnát kozó rendelkezést. Esetenk'étif'aj szülőket is nevelni kell! Ha Yi szont szülői felügyelet nélkül találjuk a gyermeket, akkor felhívjuk tanítójának, szüleinek figyelmét erre. Köztudott, hogy csak az első mozielőadásra járhatnak a diákok, s bizony időn- I ként nehéz ér\ Ínyt szerezni a írendelkezésnek. Nem tudom, tmás községben, városban így (van-e, de tény, hogy nálunk sokszor hivatkoznak arra a tanulók: Ha másutt lehet későbbi mozielőadásra menni, akkor kunszentmiklóson miért nem lehet? Jó volna tehát, ha mindenütt betartanák az említett rendelkezést. — Mivel foglalkozik még a bizottság? — Előfordult, hogy a kiskorú árva gyermeknek pem volt jogi képviselője. Ilyenkor a bizottság valamelyik tagja vállalja a gyámképviseletet. Komáromi Józsefné például három gyermeknek a gyámja. A községben élő állami gondozottak helyzetét is rendszeresen ellenőrizzük, s mondhatom, ki- elégítőek az élet- és nevelési körülményeik. Egyébként 130 ellenőrzést tartottunk eddig a mintegy 20 kunszentmiklósi állami gondozott nevelőszüleinél. — Egyik legutóbbi ülésünkön — folytatta Takács László — az iskolai napközisek helyzetéről beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy a jövőben ezt a területet is jobban szem előtt tartjuk. Az ipari tanuló „vonalról” csak jót mondhatok. A rendszeres ellenőrzéseknek van eredménye: A szakoktatók és mesterek megfelelő körülményeket biztosítanak a leendő szakmunkásoknak. Foglalkozunk egyéb kérdésekkel is. Előfordul, hogy betegeket látogatunk. vagy bemeszeljük, kitaöszi napfényben kari tjük a beteg, idős, egyedülálló emberek lakását. — Az ifjúság jelentős százaléka Kunszentmiklóson isKISZ- tag. Milyen a kapcsolat a községi KISZ-szervezettel, hogyan segítik egymás munlcáját? — Az együttműködés kialakult, s ennek örülünk — válaszolta Takács elvtárs —, hiszen fiatalok is találhatók a bizottságban. Kölcsönösen „tippeket” adunk egymásnak. Előfordult például, hogy az esti csendrendeletet nem tartották be valamelyik lakásban, a felnőttek minősíthetetlen szavakat használtak a gyermekek füle hallatára. A KISZ-isták határozott felvilágosító szava nemegyszer erősebbnek bizonyult a szesz hatásánál. Sokat tesznek a fiatalok a cigányokért is. Igyekeznek megmagyarázni például a rendszeres munka jelentőségét, hivatkozva azokra a cigány- családokra, amelyeknek tagjai már huzamosabb idő óta dolgoznak és szépen, emberhez méltó körülmények között élnek. Takács László örül az eredményeknek és mégsem elégedett. — Többet akarunk tenni a fiatalságért — mondta. — Ezért az idén tovább növeljük a bizottsági tagok létszámát, kiegészítve a helyi tsz-ek és a háziipari szövetkezet arra érdemes, alkalmas dolgozóival. B. Gy. Szinte ragyog a kelebiai főutca a koraőszi, langyos napsütésben. Áfák mozdulatlanul bóbiskolnak, mintha máris készülnének a hosszú, téli alvásra. A házak udvarán is csak a csönd motoz... Szép vasárnap délután. Pihen a falu. A munkás hétköznapokra gyűjtik erejüket az emberek, mert nagy szükség lesz arra hamarosan. Még nem végeztek a legidőszerűbb őszi munkákkal, a jövő évi kenyér- és takamánygabona magjának java is még a zsákokban, magtárakban. A kukoricatörés is csak majd ezután következik. No, meg a szüret! Van hát mire gyűjteni az erőt. Az árnyékos oldalon két, igazán szépszál fjßffllem- ber lépdel. Az egyik Vineze István, a Népfront VsZ új elnöke, a másik Tóth József, a sző- vetk*m muacxsak új agronómusa. Komótosan rakják a lábukat, de annál élénkebben beszélgetnek. — ötven forint munkaegységet szeretnék elérni az idén — mondja a fiatal elnök társának —, s gondolom, ez sikerül is majd, hiszen tavaly már a negyven forinton felül volt. — Rajtunk is múlik — jegyzi meg a másik —, j ha ügyesen, okosan szervezzük meg a munkákat, akkor talán még több is meglesz. — Nagyon is rajtunk múlik — emeli fel a hangját ae elnök — hiszen a mi kezünkbe tették le a gazdaság további sorsát. — Sokat vár tőlünk a tagság — mondja Tóth József. — Emlékeztünk az iskolára: milyen hatalmas anyagot kellett átvennünk szaktaná- minktój néhány rövid esztendő alatt, de emellett a gyakorlati oktatásokon is helytálltunk mim dig. Sok újat, értékeset tanultunk, s tudásunkat most kell hasznosítanunk. Fiatalok vagyunk, erőnkből sok mindenre futja. Én bízom az ötvenforin- tos munkaegységben ... Megállnak a cukrászda előtt. Elhaladok mellettük. Mosolygós arccal üdvözölnek ... Visz- szamosolygok rájuk, s bólintok. Az utca végén lelassítom lépteimet. Egy pillanatra hátrafordulok és látom, hogy már négyen vannak. Közben két csinos kis lány jöhetett ki a cukrászdából... Két piros rózsabimbód A szívem hirtelen megtelik örömmel, s arra gondolok, hogy — csakugyan, milyen szép is ez a vasárnap délután! Szabó G. Andrásáé Vasssereiők Az állványerdő tetején, közeli szomszédságában a felhőkkel, három ember dolgozik a kiskunhalasi határban: Dávid Mihály, Balogh János és Halász István. Nemcsak a magasban tanúsított bátorságáért, de szorgalmas munkájukért is elismerés illeti őket. Most ugyanis az ő gyors, és pontos munkájuktól függ, hogyan alakul ki mielőbb a kusza állványerdőből az állami gazdaság leendő karbantartó műhelyének képe. Erre a műhelyre egyébként közel kétmillió forintot áldoz — a gépi berendezésekkel együtt — az állami gazdaság, és szerelőcsarnok, hegesztő-, forgácsoló-, kovács- és asztalosműhely, valamint műszerterem lesz benne. A tervek szerint a jövő év elejétől már itt találnak szakszerű orvoslásra a gazdaság „megbetegedett” gépei. (Pásztor Zoltán felvétele.) Az „átlátszó gyár* Egyre több feketekávét fogyasztanak falun is Megyénk falusi lakossága is megkedvelte a „fekete levest”, hiszen az idei év első felében 92 százalékkal több feketekávét fogyasztottak el odahaza, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Tavaly ugyanis a földművesszövetkezeti boltok fél év alatt 65 mázsa babkávét adtak el, s ez a szám 1964. első hat hónapjában 125 mázsára emelkedett. Érdekes, hogy a fenti időszakban a városi lakosság kávéfogyasztása — csak az otthoni kávézást értve alatta — 62,7 százalékkal, tehát lényegesen kisebb mértékben emelkedett. Ugyanakkor a falvakban egy főre csak havi fél deka, a városban pedig közel két deka kávéfogyasztás esik. A földművesszövetkezetek látva, hogy ilyen nagymértékben megnőtt az igény a „fekete” iránt, úgynevezett kávékóstolókat rendeztek nyolc községben. Ezeken az érdekes és egyedülálló „összejöveteleken” a meghívott vendégek előtt a FÜSZÉRT szakelőadója tanácsokat adott a kávé főzéséhez, bemutatta a különböző kávéfőzők használatát és mintegy negyven fajta nyerskávét. A községi tisztiorvos pedig a káKülönös gyárépület. Aki csak távolból látja időnként, az ugyancsak csóválhatja a fejét: „Na, ez is olyan, akár a Luca- széke, nehezen készül el...” Mert a váza kész már jó ideje, de a falai még hiányoznak. Távolról ilyennek látszik a hidasi új brikettgyár. Közelről azonban egészen más a képe. Állnak a falai is, csakhogy nem téglából, hanem üvegből. Átlátszó gyár, ilyen is kevés van még az országban. Igaz, másban is különbözik ez sok üzemünktől. Mert ekkora üzem — ötvenmillió forintos beruházás! — általában harminc hónap alatt készül el. Ezt — úgynevezett gyorsberuházas- sal — tíz és fél hónap alatt építették fel! Az ország hetedik brikettüze- me, hazai és nyugatnémet berendezéssel látták el, s már megkezdődött a próbaüzemelést Októbertől folyamatosan termel, s még ebben az évben 40 000 tonna 6000 kalóriás kőszén-brikettet ad, azután pf évente 150 000 tonnát. Esténként messzire látszik a kivilágított csupaüveg üzemcsarnok. Hamarosan vagonsorok gördülnek ki a kapuján, szállítják a tüzelőt az ország minden részébe. A. K. véfogyasztás egészségügyi kihatásairól beszélt. Elmondotta* hogy a nálunk általábon elterjedt kávézásnak, a mértékletességet betartva, nincs káros hatása a szervezetre. Hasonló kávékóstolót az idén 28 községben rendeznek a földművesszövetkezetek. G. E. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. jllőflzetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 25 065.
