Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-09 / 237. szám
Uj munkaterem Amiről beszélni kell szont sokkal nagyobb probléma, amely egyik okozója a gázhiánynak — a több éves raktárgond. Kezdetben egy szűk kis épületbe szorult a lerakat. Minthogy a tűzveszély mellett a ra- kodóhely hiánya is sürgette az elköltözést, így kerültek a Bar- nevál mellől ide a Kiskőrösi útra. De az új raktárépület már az első napokban szűknek bizonyult. Csupán négyszáz palack tárolását biztosította. Vagyis a raktározott mennyiség még lépcsőzetes kiszállítás esetén sem tudja megfelelően kielégíteni a kecskeméti gáztulajdonosok igényeit. — A raktározási problémánkat, amely legalább annyira nehezíti a folyamatos gázszolgáltatást manapság, mint négy évvel ezelőtt, csak súlyosbítja az, hogy a palack házhoz szállítása esetén az igénylőt sok esetben nem találjuk otthon, s a palackot kétszer-háromszor is újra kell kivinnünk — mondta a telepvezető, és egy köteg rózsaszínű cédulát emelt ki az íróasztalfiókból. — Október 2-án például 17 gázpalackot nem tudtak átadni szállítóink a tulajdonosoknak. A lakosság segítsége is szükséges A napokban hírt adtunk a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának legújabb rendelkezéséről, amely a gázpalackcsere bejelentésének határidejét negyvenöt napban határozza meg. Mit jelent gyakorlatilag ez a módosítás? — Köztudomású, hogy Jelenleg kevés a propán-bután gáz. S hogy a meglevő készletet igazságosan tudják elosztani, így fokozottabban kell ügyelnünk a takarékosságra. Hiszen — mivel — sokszor a főzés mellett a konyha, esetleg a szoba fűtésére is használták egyesek az elmúlt években. Az új rendelkezés — amely két hete van érvényben — jelentősen megkönnyíti a gázigények kielégítését, ugyanis a 45 nap eltelte után a személyesen vagy telefonon történő bejelentést követő héten mór sor kerülhet a palackcserére. Természetesen a gázigények megfelelő kielégítését a lakosságnak is hathatósabban kell segítenie. Ugyanis az át nem vett palackok ismételt kiszállítása nehezíti a lerakat munkáját, és ezzel hátráltatva van a további palackcserék lebonyolítása is. — Állítólag két éven belül új telepre költözünk, s itt remélhetőleg jobb lesz a raktározás... — mondja Kerekes Dezső. Viszont a közbeeső időszak alatt feltétlenül szükséges a lakosság és a gázlerakat szorosabb együttműködése, hiszen nagyon sok gáztulajdonos mór korábban eladtá szénfűtéses tűzhelyét és főzőalkalmatosságnak csupán a rezsója maradt K. M. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. .Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. ELŐ fizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. index; 25 065, „ fl gázszolgáltatás helyzete Kecskeméten Ha a Bács-Kiskun megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat kecskeméti gázlerakatának történetét írja meg egykor valaki, bizony nem lesz könnyű dolga. S a lerakat történetéhez hozzátartoznak ugyanis az 1959. óta ide, a különböző államigazgatási és egyéb szervekhez beérkezett panaszos, kérő, esetenként fenyegető hangú levelek százai is, melyeket elkeseredett honpolgárok róttak — a legtöbb esetben jogosan — papírra. Egy, a sok közül Félreértés ne essék, a most következő levélrészlet, amelyet Zircher Gábor kecskeméti lakosnak, a Parkettagyár szakszervezeti bizottsága titkárának tollából idézünk — bár szeptember 14-én érkezett címünkre — nem az utolsó levél, amit gázügyben kaptunk. „Bosszúság az, hogy az ember nem tudja kiszámítani sohasem, mikor és milyen rend szerint történik a gázértékesítés. Tavasszal sorszám szerint, nyáron minden kötöttség nélkül, néhány hete pedig harminc nap elteltével, sorbanállással (Elő- jegyzéses várakozás. A szerk.) cseréltek gázpalackot... Mivel én 25 nappal előtte vittem utoljára gázt, így ottjártamkor az előjegyzést megtagadták tőlem. Ekkor kértem, hogy jegyezzék elő a harmincadik napra, hogy ne kelljen még egyszer feleslegesen kijönnöm ide, a város szélére, de ezt is megtagadták. Akkor viszont az előjegyzésre vonatkozó hivatalos rendelkezés megmutatását kértem, de ezt sem teljesítették, mondván, ez nem tartozik rám...” Vajon mi a véleménye a fent idézett levélről, és egyáltalán, miképp látja a kecskeméti pb- gázszolgáltatás helyzetét az illetékes? — Ezt próbáltunk megtudakolni a napokban Kerekes Dezsőtől, a Bács-Kiskun megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat megyeszékhelyi gázlerakatának vezetőjétől. „Mindenkit mindenki utasít!“ — Nem kibúvóként mondom, de előre kell bocsátanom, hogy lerakatunk nagyon nehéz helyzetben van. Naponta a különböző intézkedések, rendelkezések tömegét kapjuk a budapesti A FG RT-igazgatóságtól, a megye és a városi tanács vb illetékes osztályától, a bajai gázgyártól, és nem utolsósorban saját vállalatunktól, a BIK-től. Minket mindenki utasít, ami nagyon megnehezíti a zökkenőmentes ügyintézést — mondta bevezetőként a telepvezető. Elismerte, hogy a levéllónak és a legtöbb panaszosnak alapjában igaza van. A telep valóban sok esetben kísérletezett új és új palackcsere-módozatokkal, amelyek sajnos nem váltak be. A harmincnapos határidő sokszor a duplájára növekedett — főképp a téli hónapokban, amikor talán a legnagyobb szükség lett volna a gázra. — Az is igaz, hogy dolgozóink alkalmanként olyan minősíthetetlen hangon beszélnek az ügyfelekkel, amelyet a szocialista kereskedelem nem engedhet meg! — folytatta Kerekes elvtárs. — Viszont naponta számtalan telefont kapunk, amikor az ügyfél beszél udvariatlanul a dolgozónkkal, sőt, durva jelzőkkel is illeti. S minthogy az ügyintéző is ember, sajnos előfordul, hogy túllépi az udvariasság határait a további munkája során is ... A jövőben fokozottabban ügyelünk majd dolgozóink magatartására! Az udvariasság jobb szervezéssel, a munkafegyelem megszilárdításával elérhető. Ennél viŰjjászületés előtt az „5-ös" Az érdekes téma — az újságírószakma gyakori szólásmondását idézve — ezúttal valóban az úton „bevert”. Mégpedig, egész pontosan meghatározva az 5-ös számú főközlekedési útvonal Lajosmizse és Kecskemét közötti szakaszán, amelyet a KPM Űt-, Vasúttervező Vállalatának mérnökei, technikusai vettek birtokukba. Agócs Károly irányító tervezőtől tudtuk meg a bennünket Pesttel, Szegeddel összekötő út legnagyobb szépséghibáját, azt, hogy öt és fél méteres szélességével a legkeskenyebb országos főközlekedési útvonal. De már nem sokáig! A tervezők még az idén Kecskemétig elkészítik az út teljes felújítási tervét. Ehhez most végzik az utolsó szakasz stacionálását, szelvényezését, szintezését. A tervek nyomán jövőre kezdődik meg a nagy munka. Budapesttől Kecskemétig hétméteresre szélesítik a burkolatot. Az 1966-ban elkészülő „koronával”, illetve padkával pedig ösz- szesen 12 méter széles lesz az út. E korszerűsítésnek természetesen „áldozatául” esnek a mostani délceg, útmenti fák — de már „utódjaikról” is gondoskodnak, mert készül a tájfásítási terv. Csszefoglalva a tervező lelkes magyarázatát: A felújítással az 5-ös, az ország legkeskenyebb, s egyik legkorszerűtlenebb útja, előkelő helyre, az ország legkorszerűbb, legszebb főközlekedési útvonalává „lép elő”. a BRG-hen Elkészült a Rádiótechnikai Gyár kecskeméti gyáregységének új munkaterme. Az üzemrészben a gépek, műszerek felszerelése után a jövő év első negyedében kezdik meg a termelést. KPVDSZ kulturális szemle Október 11—18 között rendezik meg a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók szakszervezetéhez tartozó üzemek, vállalatok dolgozóinak hagyományos kulturális szemléjét. Az egy hétig tartó rendezvényeken országszerte mintegy 1350 vállalat több száz művészeti együttese lép a nyilvánosság elé. A tervek szerint több ezer műsoros estet, kiállítást, ismeretterjesztő előadást, író—olvasó találkozót tartanak. NAPKÖZBEN A társadalom és az egyén felelőssége NAPILAPOKBAN, folyóiratokban gyakran olvashatunk olyan megállapítást, amely szerint a rossz útra tért gyerekért, az elzüllött apáért, a megtévedt emberekért a társadalom felelős. Tisztázni kellene végre, hogy mit értünk a társadalom felelősségén, mert nem elég a megállapítás, ha kézzelfogható segítséggel nem jár, s nem ébreszti fel azokat, akik mulasztásukkal, esetleg szándékos tevékenységükkel járultak hozzá embertársuk elzülléséhez, a fiatalkorú eltévelyedéséhez. Általános megfogalmazásokkal nem 6okra megyünk, csupán azt érjük el, hogy mindenki másra hárítja a felelősséget és senkit sem lehet elmarasztalni — sem jogilag, sem erkölcsileg — a bekövetkezett állapotokért. Egy percig sem gondolunk arra, hogy vitassuk és kétségbevonjuk a társadalom felelősségét. Ügy gondoljuk azonban, tisztázni kell a fogalmakat, hogy ezzel is segítsük az olyan emberi problémák megoldását, amelyekkel naponta lehet találkozni a gyámhatóságoknál, a tanácsok szociális osztályain, a rendőrségen, esetleg a tárgyalótermekben is. Különösen az alkoholizmus, a gyermek- és ifjúságvédelem az a területe az életnek, amely- lyel kapcsolatban gyakran felmerül az a kérdés, hogy lei és milyen mértékben marasztalható el a következményekért. Nem vitás, hogy az esetek többségében ki lehet deríteni — s nem is kell sok fáradság hozzá —, hogy egy üzem kol lek- tívája, a családban a szülök, a testvérek, a tanácstagok, a nőtanács, a szakszervezet, a KISZ melyik feladatát hanyagolta el. Számtalan, sokszor helyrehozhatatlan tragédiát lehetne megelőzni, ha az emberek valamivel többet törődnének egymással, jobban szemmel tartanák a könnyelműségre hajlamos munkatársat, szórnázédot. AMIKOR tehát a társadalom felelősségéről beszélünk, elsősorban azokra az emberekre gondolunk, akik a kimaradozó gyerek, az iszákos, durva apa közelében élnek, velük együtt dolgoznak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy teljes mértékben rájuk, a társadalomnak általunk alkotott közösségére hárítanánk a felelősséget. Számtalanszor tapasztalhatjuk ugyanis, hogy az italozó munkatárs sál mindent megpróbálnak a többiek, mégis iszik. Az egyén felelősségére van tehát fokozottabban szükség ahhoz, hogy saját cselekedeteiért mindenki „állja a sarat” és tisztában legyen a várható következményekkel. Nem lehet ugyanis teljes mértékben a társadalmat hibáztatni akkor, ha az apa rendszeresen a környezet, a munkatársak minden próbálkozása ellenére is, elissza keresetét, s hazatérve veri, üldözi a családot. Hasonlóképpen nem lehet egyértelműen elmarasztalni a közösséget akkor sem, ha a serdülő gyermek azért tanul rosz- szul, mert a szülők nem törődnek vele, inkább szórakozni járnak. Vannak tehát olyan esetek, amikor élesen külön lehet választani az egyén és a társadalom felelősségének körét. Ahhoz tehát, hogy valakiért a társadalom vállalhassa a felelősséget, elsősorban az kell, hogy ő maga tegyen meg mindent, legyen meg benne a szándék a javulásra, törekvés az emberi körülményekre. Más a helyzet a gyerekeknél, mert ott a szülőkön múlik, hogy a kiskorú erkölcsi egyensúlya meggyen, nekik kell vállalni a neveléssel járó gondokat. SZŐ SINCS arról, mintha kisebbíteni akarnánk a közösség jellemformáló erejének jelentőségét. Nincs szándékunkban az sem, hogy mesterségesen szétválasszuk az egyén és a közösség felelősségét, hiszen az sokrétűen összefügg, falat emelni közé aligha lehetne. Amint azonban, a fentiekből is kiderül, nem lehet egyetérteni azzal a felfogással sem, amely minden esetben kizárólag a társadalmat tartja hibásnak. S amikor valahol mulasztást tapasztalunk, ne feledjük el megvizsgálni az egyén felelősségét sem. * e. s.
