Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-07 / 235. szám
Öt megye jogi akcióbizottsági vezetőinek tanácskozása Tegnap, a Hazafias Népfront megyed titkárságán, Kecskeméten, tanácskozásra jöttek össze öt megye — Bács-Kiskun, Csongrád, Pest, Szolnok és Tolna megye — jogi akcióbizottságainak vezetői, s a termelőszövetkezeti tanácsok megbízottai, hogy megvitassák a tsz-ek jogi tanácsadásának időszerű feladatait. Mint megállapították: Az általános jogi segítség mellett a jövőben fokozott segítséget adnak az egyes termelőszövetkezeti bizottságok — pl. fegyelmi bizottság stb. — működéséhez, munkájához. Izgató Kérdés: muyenneK látják a felnőtteket a mostani fiatalok. Ez a kíváncsiság vezetett, amikor 215 fiatal fiúval dolgozatot írattam ezzel a címmel: Milyennek látom a felnőtteket? Régóta nem volt izgalmasabb olvasmány a kezemben, mint ezek a dolgozatok, íróik 15—18 évesek, a 215-ből kettő nem válaszolt a kérdésre, illetve nem volt véleménye. A 213 közül 138 válaszból az tűnik ki. hogy a fiatalok élesen szembeállítva egymással, megkülönböztetnek „jó” és „rossz” felnőtteket. Hatvanegy olyan gyerek van, aki egyoldalúan csak jónak látja a felnőtteket, s ezzel szemben tizennégy van csupán, aki minden jó tulajdonságot kizárva, csak rosszat tud mondani róluk. „Érdemes követni őket“ Többen arról írnak, hogy a felnőttek tapasztaltabbak, ta- nultabbak, tehát érdemes követni őket. Az egyik dolgozatban ez áll: „A jelnőttek illem- tudóak, nem veszekszenek, megkritizálják egymást és megmondják nekünk mi a jó és mi a rossz.” Egy másikban ezt olvashatjuk többek között: „Én azért látom jóakaratának1 őket, mert ha dolgozom, akkor édesapám megkérdi, hogy van-e lecke, s ha van, inkább küld tanulni és ő végzi el helyettem a munkát.” A harmadik így: „A felnőttek alkották meg ezt a társadalmat nekünk, hogy mi boldogan éljünk és alkossunk benne.” És így ír egy másik: „Mi, az eljövendő idők felnőttjei a példaképeket keressük bennük, és valami óriásit látunk abban, hogy valaki felnőtt ember.” Van egészen téves Ki mire gyűjt? Vágyak számokba rejtve Ha az ember tízezereket lát maga előtt — hacsak számokban is — felötlik benne, hogy mit csinálna ezzel a sok pénzzel. Valóban mire költik az emberek — pontosabban a Kölcsönös Segítő Takarékpénztár tagjai — majd január elején az 1964-ben összerakott forintot. Erre kerestem választ a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kecskeméti központjában. Képtelenség lenne hirtelenjében közel száz dolgozót meginterjúvolni, ezért csupán négy véleményt közlünk a KST-tagok közül. A takarékosság „művésze44 Valósággal a pénz, a takarékosság művésze Mária néni, Harsányi Mária, az intézet takarítónője. A havi 1140 forintját oly pontosan osztja be, hogy még a fizetésenként esedékes 150 forintos KST-re is jut. — Tizenhárom éve dolgozom az intézetnél... Hogy mire fordítom a keresetem? Sikerült végre rendet teremtenem a saját portámon is. A Szolnoki hegyen van egy kis tanyám, s itt megjavíttattam a háztetőt, kutat fúrattam... Rövid gondolkodás után folytatta azzal, hogy a lányának 1959-ben, amikor férjhez ment, háromezer forintot adott... — Egy év van még a nyugdíjazásomig. Az idei spórol« pénzem a fiamé lesz, aki most nősül. Jövőre viszont már a saját részemre tartalékolok... A rekorder Ä nyilvántartásból kiderült, hogy a legkisebb havi betétösz- szeg 50, a legnagyobb pedig ötszáz forint, A félezer forintos rekorder, Kecskeméti Jánosné kutatási segéd így vallott a januárban esedékes hatezer forint sorsáról ^ { — Kilenc év óta gyűjtjük férjemmel pénzünket takarékban, s az így összerakott hatvanezer forintból teljesen bebútoroztuk a Kisfáiban levő lakásunkat. Most kocsira tartalékolunk. A KST-ben levő pénzből autónye- reménykönyvet vásárolunk majd... És mit mondhat ilyenkor az újságíró?... Sok szerencsét előre is! Jut is, marad i»! — Miképp osztana be havonta ezerháromszáz forintot? Szemes Sári laboránsnak, a központi laboratórium dolgozójának erre nem nehéz válaszolnia. Ugyanis négy év óta gyakorolja. Hogy milyen eredménynyel? Huszonkét éves korára komplett ruhatárral, nagyon sok könyvvel és kötetekre való külföldi úti élménnyel rendelkezik. A „Mire gyűjt?” kérdés kissé sablonossá vált. A válasz viszont nem. — Tavasszal lesz az esküvőm. Erre kell a pénz... A december végéig 1200 forintra duzzadó KST-t még kitoldom a fizetésem egy részével. így jut is, marad is!... Akinek segített a KST A Kölcsönös Segítő Takarék, mint a neve is sejteti, nemcsak gyűjt, hanem — szükség esetén — ad is. Mint ismeretes, évközben bizonyos összeget — december végéig — kölcsönözni lehet a KST-pénztártól. S ennek köszönhette Kerekes Gáspár könyvelő, hogy időben, készpénzért vásárolhatta meg a legújabb típusú Jawa motorkerékpárt. — Ezer forintot vettem fel, s most — a, betéttel együtt — kétszázötvenet fizetek vissza havonta. — Érdemes volt kölcsönt kérni? Csönd. Aztán a szomszéd ház felé mutat, ahol az őszi napsugár megtörik egy motor csillogó vázán. i-Süt—'«» K. M. Felnőttek - a fiatalok szemével nézet is: „A felnőttek kezdenek beleilleszkedni a fiatalok közé.” Ilyen kedvesen banális mondat is található: „Nagyon szeretem a rendes embereket.” Az egyik remek dolgozat végén ez a mondat olvasható: „Remélem sikerül majd jó, igaz, és igazságos felnőtté lennem!” Ám nézzük újra a számokat. „Akik a családjukat eldobják“ Szomorú, 'hogy 66 gyerek említi a felnőttek hibájaként az iszákosságot, 25 a család elhanyagolását, 18 a fiatalok meg nem értését, 11 a veszekedést, 8 a tanulás elhanyagolását, 7 a lopást, 5 a kártyázást, 4 a káromkodást. Néhány szívbe markoló mondatot olvashatunk: „Vannak részeges csavargók, akik rosszra tanítják a fiatalokat és azt akarják, a gyerekek is úgy eltűnjenek, mint ők.” „Van sok munkakerülő ember, nem szeretnek dolgozni az ilyenek, csak henyélni." (Figyelmet érdemel, hogy aki a fenti mondatot írta, ugyanaz írta ezt is: „De az embereknek legtöbb része jó természetű.”) Nézzük tovább: „A felnőtt PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgat(* Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 25 065. embereket nem szívlelem, ha részegen hazamennek, és a feleségüket, gyermekeiket kékre- zöldre összeverik.” „Vannak olyanok, akik el akarnak rontani minket. Például a munkahelyen van olyan munkás, aki azt mondja, hogy minek a tanulás?" „Vannak olyan felnőttek, akik a családjukat eldobják.” „Vannak olyanok, akik nincsenek belenyugodva a mai életbe.” És olyanok is, akik „a lelkűket is eladnák egy pohár italért”. „Van, aki csak él, és nem érdekli semmi.” A legerősebb bírálat így hangzik: „A felnőttek legtöbb része alkoholista.” Nem kell sokat gondolkozni, hogy rádöbbenjen az ember, mennyi szomorú emlék, mennyi fájdalmas tapasztalat mondatja velük ezeket a bíráló, sőt vádoló mondatokat. A jelzők tükrében Érdemes leírni ide néhány jelzőt a dolgozatokból. Először a szebbeket: „szívélyesek”, „jó- akaratúak”, „értelmesek”, „komolyak’, „példamutatóak”, „jóindulat úak”, „becsületesek”, „felvilágosultak”, „tapasztaltak’. Aztán a kevésbé szépeket: „mogorvák”, „kapzsiak”, „nagyravágyók”, „hanyagok’, „tehetetlenek”, „pletykázók”, „durvák”, „gőgösek”, „önzők”, „hitványak”, „nőcsábászok”, „maradiak”, „beképzeltek”, „gorombák”. Mit mutatnak ezek a dolgozatok? Azt, hogy a mai fiataljaink kritikus -szemmel néznek a felnőttekre, és várakozással. Azt várják, hogy kinyíló életükhöz segítséget kapjanak, bátorítást, irányítást. Azt mutatják meg, hogy ezt a segítséget, főleg a példamutatást sok esetben és sok helyen még nem kapják meg. Azon kell lennünk, hogy előbb-utóbb megkapják. Hogy jó felnőttekké váljanak. , Varga Mihály Hfegjegyzés egy yizes kérdéshez Kecskeméten, a Rákóczi út 34. számú bérházban, közvetlenül a húsbolt alatt rendszeresen beáznak a pincék. A föld alatti helyiségekben most is bokáig ér a víz, omladoznak a beázott falak, s természetesen, úszik a lakók téli tüzelője is. Ezt a tényt mar többször megállapították az illetékesek, sőt esetenként áthidaló megoldásokat is alkalmaztak, de a pincék nem érkeztek kiszáradni az újabb „áradásig”. A Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalatnál és az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál csaknem egy év óta van napirenden ez az ügy. Azóta tisztázódtak a körülmények is, csak éppen az nem, hogy melyik vállalat oldja meg véglegesen ezt a „vizes kérdést”. A baj azóta van, amióta a kiskereskedelmi vallalat a hús- boltban halértékesítésre is berendezkedett, viszont az eredetileg csak húsboltnak készült helyiségben ennek biztonságos feltételeit nem teremtette meg. Mint, azt a sorozatos műszaki ellenőrzés során megállapították, a jelenlegi szennyvízlevezető csatorna nem képes a haltároló medence „vízforgalmát” is lebonyolítani. Ezért gyakran tetőzik a haltároló, úszik a húsbolt, sőt olykor az utca is. A sorozatos áradásoktól pedig élet- veszélyesen átázott a födém. A tanácskozások, műszaki szemlék egymást érik, s miközben a pincékbe csurog a víz — húzódik a vita a két vállalat között. Az ingatlankezelő perrel él majd a kiskereskedelmi vállalat ellen, mert nem rendeltetésszerűen használta a bérbe vett helyiséget. A kiskereskedelmi vállalat pedig ígéretekkel nyugtatgatja a lakókat, ahelyett hogy az ügy végleges tisztázásáig és a feltételek megteremtéséig ideiglenesen beszüntetné az üzletben a halárusítást. Vajon a huzavona és vita helyett nem lehetne gyakorlatilag is intézkedni végre? V. E. Huszonötezer magyar gépkocsi három világrész országát ja in Most ősszel lesz 15 éves a Csepel Autógyár. Az itt gyártott Diesel-tehergépkocsik már 15 éve róják Európa^ Ázsia és Afrika országútjait, útvesztőit. — Huszonötezer autó — pontosan ennyi gördült ki a csepeli gyár kapuján — külföldi országutakra 1949 őszétől napjainkig. A Csepel Autógyárban több Különleges szállítókocsik a Csepel Autógyár átvevő telepén. mint nyolcezer ember dolgozik: Többségük ott volt a gyár születésénél is. Azóta a gyár vezető értelmiségévé, kiforrott szakmunkásokká, a gyár törzsgárdájává nőtték ki magukat. A teherautókon kívül a Csepel Autógyár gyártja a 2, a 4 és a 6 hengeres Diesel-motorokat is az autóbuszokhoz, dömperekhez, traktorokhoz, sőt emelőtargoncákhoz és kisebb hajókhoz. Négyhengeres egységekbe számítva évenként 17 000 motoregységet gyártanak, és ezzel egy időben 4 és fél ezer teherautó gördül ki a gyár kapuján. Mindezek mellett gyártanak autóbuszalvázakat és sebesség- váltókat is. A régi típusú 3 és 4 tonnás teherkocsik gyártását abbahagyták. Ma öttől-tizennégy tonna teherbírásig több típust gyártanak, de a fejlődés nem tűr megállást és már tervezik az új konstrukciókat is. Az utóbbi években a speciális kocsikra, a tej-, olaj-, bor- és cementszállító kocsikra álltak rá, mert a „kommersz” típusokkal nem tudták felvenni a versenyt a nagy szériában gyártó nyugati cégekkel. Ma is, jövőre is tehát a fő feladat a nagy teljesítményű 7—14 tonnás speciális szállítókocsik, gyártása, mert ezek versenyképesek a világ minden piacán. A gyár kollektívájának a 15 éves évfordulón mi adhatna nagyobb elismerést annál, ho*f kocsijaik a világ majd mindé« táján futnak és az afrikai, « szovjet és a kínai sofőrök este leszállva a „nyeregből” szeretettel simogatják szemükkel a Gsepel-autót.
