Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-07 / 235. szám
1964. október 7, szerda 5. oldal Farkasok kost védtelen A tanácsülés napirendién 1958 nyarán jelent meg Bruno Apitz hihetetlenül rövid idő alatt világhírűvé vált könyve, Buchenwald első német regénye. Nem régen már filmen láthatta viszont a közönség a ,,milliók gyermekévé” lett lengyel kisfiút, Stefan Cyliakot, s a moziban izgulhatta végig a haláltábor foglyainak harcát a kisfiú megmentéséért. Nemcsak regény Olvasva vagy látva a történetet, hitte volna-e valaki, hogy ez nemcsak regény? Hittük volna-e, hogy ha mégis valóság volt, egyszer még megtalálják az európai országutakon eltűnt kisfiút? Maga Bruno Apitz (aki szintén foglya volt a buchen- waldi tábornak) sem hitte, hogy egyszer még választ adhat dz ezer és ezer hozzá címzett levélből áradó kérdésekre: „Ki volt a buchenwaldi gyermek?” „Él-e még?” „Hová lett a felszabadulás után?” A Berliner Zeitung am Abend bizakodóbb volt. Kezébe vette a dolgot. Frontharcosok és egykori foglyok levelei alapján kezdtek kutatni a kisfiú után. Sokáig hiába. Végre 1963 nyarán előbukkant az első nyom. Izraelbe vezetett! Csakhogy az NDK- nak Izraellel sem diplomáciai, sem konzulátusi kapcsolata nem volt! Már-már elakadt az ügy, amikor váratlan segítség érkezett: jelentkezett egy régi ellenálló. Cnarlottz Holzer. Közölte, hogy éppen azokban a napokban kapta meg vízumát Izraelbe, rokoni látogatásra, örömmel vállalta, hogy a kisfiút tovább keresse a meglelt nyomon. így a BZA megbízásával a zsebében utazott el Izraelbe, ahol tüstént munkához látott. Egyik rokona átnézte a hatóságok jegyzékét, amelyben az Izraelbe vándoroltak nevét tartották nyilván. „Tel Aviv Maaze utca 66.” Első nap csak egy értesítést tudott a lakásba bejuttatni, de másnap maga dr. Zacharias Zweig kereste föl és elmondta, hogy az értesítés által benne fölébresztett emlékek egész éjjel nem hagyták aludni. „Hol van a fia?” — volt az első kérdés. „Lyonban, diák” — hangzott az apa válasza. Tehát Lyonban, közel Németországhoz. Közel volt valóban, de a hivatalos úton való elérése még sok időt vett volna igénybe, ha megint váratlan segítség nem érkezik■ Willi Bleicher, a gyermek fő megmentöje, meghívta a fiút Stuttgartba. Itt, Stuttgartban ünnepelte a fiú születésnapját, „apáitól” körülvéve. Csitt! SS jár a közelben A buchenualdi kisfiú, Stefan Cyliak 'valódi nevén Stefan Jerzy Zweig, Izraelben Juschu) 1941. január 28-án született Krakkóban. Alig volt egy hónapos, amikor a családot zaklatni kezdték. Gettó Krakkóban, gettó Biezanowban, láger Skarzysk- Kamiennában, „utazás” Weimarba marhavagonokban; injekcióval elaltatva, hátizsákban, kabát alatt elrejtve vitték magukkal szülei. Szemétgödörben, barakktető alatt, fürdőszobai kályhában vészelte át az SS ellenőrzéseit. 1944. augusztus 5-én érkeztek meg Buchenwaldba, ahol segítő kezek nyúltak érte: a foglyok egy csoportja elhatározta, hogy megmentik a kisfiút. Hároméves volt mindössze. De soha nem sírt, ha SS járt a közelben! Erre megtanították. Életveszélyes lázzal feküdt skarlátban; később, hogy egy Auschwitzba indítandó transzportból megmentsék, a járványkórházban rejtették el. De megmentették. 1945. április 11-én szabadult föl a tábor. Apa és fia élt, de a Weimar előtt tőlük elszakított anya és kislány, a listák tanulsága szerint, Auschwitzba került. Prága, Krakkó, Franciaország után 1949-ben Izraelbe ment az apa és a fiú. Akiknek az életüket köszönhetik Kilencszáznégy gyermeket mentettek meg a buchenuxildi politikai foglyok. Heroikus harcuknak állított emléket regényében Bruno Apitz. A buchenwaldi kisfiú azonban nemcsak jelkép. Alakja, sorsa, szenvedései, élete — valóság. 19 év után találták meg. Most 23 éves, jó megjelenésű, 183 cm magas diák. Sportoló. Apja, aki azokban az időkben annyit szenvedett Bu- chenwaldban, 1963-ban egy levélben ezt írta neki: „...Szerezd meg a Farkasok közt védtelen francia kiadását. Ez a buchenwaldi fiú — te vagy! Az a te sorsod! Olvasd el a könyvet és megtudod, hogy kinek köszönhetjük életünket!” Vámos Károly 23. Másfelől viszont éppen Ka- limkowski volt olyan eszményi helyzetben, hogy könnyűszerrel megszervezhette a csekk elrablását. Mindent tudott a fehér genszterekről; a nap minden időszakában szabad betekinitést nyerhetett az aktákba. S végül lehetősége volt, hogy minden további nélkül nyugodtan kivigye a csekket a bíróság épületéből. Ezenkívül értelmes és nagyon ambiciózus ember, aki törekszik valamire az életben, el kar jutni valahová. Lenni akar valami. Vagy csak a ploc- ki járásbíróság ügyészi állásához akart eljutni? Hogy férje legyen egy orvos lányának, hogy együtt lakjon apósával a családi villában? Az őrnagy nem kételkedett abban, hogy a fiatalembernek sóikkal messzebbmenő ambíciói vannak. De mégis milyenek, milyen méretűek? Ez volt itt a kérdés, amire az őrnagy egyelőre nem tudott válaszolni. Sajnos, Kaliinkowslki állításán kívül nem volt semmiféle bizonyíték arra, hogy a csekk valóban a táskában volt, amikor Kabátujj a joggyakomokra támadt. Kalinkowski, ha feltehetően maga rendezte meg önmaga ellen az egész támadást, biztosan korábban kivette a csekket és jól elrejtette. Nem igen bízhatott a társában. Félt, hogy a másik magához ragadja a milliókat, amikor ő, aki önmaga tartotta fejét Kabátujj ütése alá, a kórházba megy. Aztán, ami a csekk beváltását illeti, ugyan kinek menne köny- nyebben, mint éppen az ügyészség egyik dolgozójának, aki be van avatva a „fehér gengszterek” ügyének legkisebb részleteibe is. Még Lisewskitől a meghatalmazás megszerzése sem jelentett neki nehézséget. A családjával való találkozás megkönnyítésének ürügyén, vagy a pótcsomag engedélyezése révén Kalinkowski könnyen megszerezhető Lisewski aláOktatás és népművelés a kiskunhalasi járásban Nem könnyű feladatra vállalkozott a Kiskunhalasi Járási Tanács, amikor legutóbbi ülésén több más igen fontos napirendi pont között bonckés alá vette és megvitatta a járás kulturális helyzetét, a népművelés, az oktatás eredményeit, gondjait és meghatározta a további feladatokat. A kérdés jelentőségét növelte, hogy nemrégiben indult az új tanév, amelynek során már hasznosítani lehet és kell is az értékelési időszak tapasztalatait. A tanácstagok nem passzív résztvevői voltak ennek a jól előkészített tanácskozásnak, de meglepő tájékozottsággal, a probléma iránti szenvedélyes érdeklődéssel, felelősségtudattal szóltak hozzá a beszámolóban foglaltakhoz. Sőt ezen túlmenően is vetettek fel javaslatokat, a lakosságot átfogóan érintő, megoldásra váró kérdéseket. Ez természetesen összefüggésben van a beszámoló felépítésével, azzal; hogy nem elégszik meg csak a felszínen mozogva a számok felsorolásával, hanem elemzően kimutatja a lehetőségek és az elért eredmények közötti eltérést nemegyszer bíráló módon. Sajnos, teljes egészében nem ismertethetjük a beszárpolót és a körülötte kialakult vitát, hozzászólásokat, de feltétlenül szólni kell a legfontosabb kérdésekről, javaslatokról, amelyeket nem könnyű kiválasztani, hiszen az előterjesztés a népművelésnek, az iskolai oktatásnak teljes skáláját felöleli, s bizony megannyi nagy fontosságú. Nem mulasztja el a beszámoló a nevelői testületről szólva megemlíteni a nehézségeket jelentő aránytalanságokat és azt, hogy „ ... súlyosbította a helyzetet a nevelők nagyfokú óramulasztása. Az 1963—64. tanévben a pedagógusok különböző címen való távolmaradása miatt 16 040 órán kellett helyettesíteni. Amíg az egy tanulóra eső mulasztási átlag 5,6 óra, egy nevelő 8,3 napot volt távol munkahelyétől, a katedrától”. Nem indokolatlan ezután az előterjesztés megjegyzése, amely szerint „... nagyon félve kell a jövő elé nézni a minőségi munkát illetően”. A pedagógusoktól tehát lelkiismeretesebb működést várnak a járás dolgozói, vezetői. Az ilyen megállapítások mellett természetesen nem hiányzik az elismerés sem. Az egyik felszólaló javaslatára például határozatot hozott a járási tanácsülés arról, hogy megdicséri és a többiek elé példaként állítja azt a két mélykúti tanítót, akik nyári szabadságuk idején a járás összes iskolája számára elkészítették az oktatáshoz szükséges kísérleti eszközöket. Ez valóban dicsérendő szorgalom, példás hivatástudat. Van némi eredmény a kettős nevelés — az iskolai és az otthoni különbségének — megszüntetésében is. Ennek felszámolásához elengedhetetlen a felnőttoktatás, az ismeretterjesztő munka. Erről szól az előterjesztésnek az a része, amelyben a következő megállapítást olvashatjuk: „Az eredmény nemcsak számokban mérhető le. A dolgozók örömmel vették, hogy rájuk is gondolunk és a jövőben is igénylik az előadás- sorozatokat.” A tanácsülés megbízta vb elnökét, hogy egyes gazdasági vezetőkkel tárgyalja meg a dolgozók iskoláztatásánál esetleg felmerülő, a vállalat, üzem munkájával összefüggő kérdéseket. A járás vezetői, a járási tanácstagok tehát szívükön viselik a lakosság művelődésének problémáját, s erejüktől függően tevékenykednek megoldásán, az általános és A fsz-tagok A NAPI életben elkerülhetetlenül beleütközünk kisebb-na- gyobb jogi problémákba, amelyeknek elintézésére nem mindig könnyű megtalálni a megfelelő módot. Különösen sok, nehezen tisztázható kérdéssel találkozunk a termelőszövetkezetek életében, hiszen ez a jogrendszer még nem régi keletű, s számtalan rendelet, intézkedés váltotta rövid idő alatt is egymást. A tsz-tagok ilyen irányú gondjain igyekszik segíteni a Kossuth Könyvkiadó A termelőszövetkezeti tagok kézikönyve című kiadvánnyal. Négyszáz kérdésre, a parasztságot érdeklő majdnem valamennyi fontosabb problémára választ ad kérdésfelelet formájában a, könyv. Néhány kérdés a gazdag anyagból: Mit jelent a szövetkezeti deírását, in blance, az első valamiféle tiszta papírra. Most hát nem marad más hátra, mint várni, várni egy keveset. Néhány nap, vagy néhány hét múlva Kalimkowskit fegyelmi úton elbocsátják a bíróságról, vagy egyszerűen — bár letette a bírói vizsgát — nem kap állást. Eltűnik az ügyészség szeme elől, azután nyugodtan felveszi a Donau- bankban fekvő nyolcvanezer dollárt. Talán máris szót értett a bankkal és értesítette, hogy nála van a csekk és Lisewski mérnök meghatalmazása; csak halasztást kér a csekk beváltására, mert ;,nehézsége támadt. hogy a vasfüggöny mögül kijusson”. Ugyanakkor megtiltotta, hogy a pénzt bárkinek is kifizessék, olyan személynek, akinek a megfelelő iratok nincsenek a birtokában. A csekk minden bank számára szent, és csak az veheti fel a pénzt, aki a pénztárablak párkányára leteszi ezt a kis papírszeletet. Igen — mondta az őrnagy önmagának — Kalinkowski mindezt megszervezhette. Ezért a bírósági joggyakornoknak a gyanúsítottak listáján mint első számú személynek kell megmaradnia. A másodk helyet a .,sápadt Nikónak” kell fenntarani. De mit tudnak erről az emberről? — tűnődött tovább az őrnagy. — Tulajdonképpen any- nyit, amennyit Kabátujj mondott róla. Viszont ilyen tanú a bíróság előtt nem számít sokat. Hát még egy nyomozótisztnek, akinek a gyenge bizonyítékszálak alapján kell kiderítenie a bűntényt. Tehát: 1. A „sápadt Niko” nagyszerűen tájékozott a „fehér gengszterek” ügyében. 2. Tudta, hogy Kalinkowski a „Sejmowa” kávéházba megy, és magával viszi az iratokat, mindezt megtudhatta közvetlenül a joggyakomoktól is, ha egyetértés volt közöttük. Ha meg nem, akkor nagyszerű hírei vannak az ügyészségről. 3. Aránylag nagy anyagi ösz- szeggel rendelkezik: Kabátujj- nak tizenkétezer zlotyt fizetett a támadás végrehajtásáért, tehát kétezerrel többet, mint megbeszélték. 4. A Mokotowon ült a „Slo- vianka” vendéglő előtti verekedésért, 5. Valutával kereskedik, dollárt, vagy Ikka-bonokat vásárol a Trauguttán. (Folytatása következik.) szakmai műveltség emelésén. Hiba viszont, hogy az előterjesztés igen röviden, s ezért csupán a felszínt érintve tárgyalta a szakmai továbbképzés, a mezőgazdasági szakoktatás helyzetét. Megelégedett azzal, hogy regisztrálta a tényeket, de nem tartalmaz előremuta- tást, javaslatot az idei tanévre vonatkozóan. Az ifjúsági akadémiákról, valamint a nők akadémiájáról csupán megállapítja, hogy azok jól működtek. Talán bővebben, elemzőbb módon kellett volna erről szólni a járás területén levő tíz művelődési ház tevékenységének ismertetésénél. Mindazonáltal nem vitathatjuk el — ez nem is szándékunk — az ülés előkészítőinek és a tanácskozás résztvevőinek érdemeit. A járás „parlamentje” dicsérendő munkát végzett a népművelés sokágú, bonyolult feladatainak vizsgálatánál, az eredmények és a továbbvivő módszerek feltárására. Sok múlik a járási és községi tanácstagokon, hogy a megtett utat töretlenül folytató ni tudják szorosan együttműködve a községek, a járás vezetőivel és a lakossággal. Gál Sándor segítőtársa mokrácia? Ki dolgozhat alkalmazottként a szövetkezetben? Miért és mivel lehet büntetni a tsz-tagot? Hova fordulhat a tsz- tag jogvitás ügyben? Hogyan lehet megkönnyíteni a nők munkáját a tsz-ben? Hogyan tartják nyilván a közösben végzett munkát? Hogyan lehet igazolni a munkaképtelenséget, és mikor fogadják el az igazolást?... Ilyen és hasonló kérdések százával foglalkoztatják dolgozó parasztjainkat. A válaszok meg is találhatók a jogszabályokban, de nem mindig könnyen hozzáférhetők. SOK A PROBLÉMA a háztáji gazdaságok értelmezése körül is. Erről szólnak a következő kérdések: Örökölhető-e a tsz- be bevitt földterület, mi az eljárás módja? Az öregek, munkaképtelenek kaphatnak-e háztájit? Hogyan értékesíthetik a háztájin termelt javakat? Milyen előnye van a szerződéses termelésnek, hizlalásnak? Hogyan igényelhető OTP-kölcsön? Mit jelent az SZTK és a biztosítások milyen formája célszerű a szövetkezeti parasztságnak? Természetesen a kézikönyv nemcsak a tsz-tagoknak segít eligazodni ezekben a kérdésekben, hanem hasznos felvilágosításokat ad a vezetőségnek is. Milyen módon értékesítheti a tsz az áruját a piacon? Mi a vissza nem térítendő állami támogatás, és mikor kaphat ilyet a tsz? Milyen kedvezményeket kaphatnak a gépi munkadíj fizetésénél, gépjavítás esetén, növényvédő- szer-vásárláskor, ház vásárlása, vagy építése alkalmával? Nem hiányoznak e hasznos kézikönyvből a fontosabb állami szervek címei sem, azonkívül megtalálhatók benne a fontosabb jogszabályok témái, különféle számítások és átszámítási táblázatok. A KÖNYV hét fejezetben tárgyalja az említett kérdéseket. Mint az elmondottakból látható, a tsz-tagokon és vezetőkön kívül a tsz-ek ügyeivel foglalkozó állami dolgozók számára is igen hasznos segítséget jelent. A kiadvány november elején jelenik meg. Mészáros János
