Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-07 / 235. szám

1964. október 7, szerda 3. oldal A fiatalokkal erősödnek • * a tizenöté vesN DK-1! Most amikor a Német De­mokratikus Köztársaság szüle­tésének 15. évfordulóját ünnep­li, fordítsuk vissza az idő kere­két. 1945. augusztus 2-án Pots- damban, a Hitler-ellenes koalí­ció három nagyhatalmának kép­viselői kimondották, hogy Né­metország egységét feltétlenül biztosítani kell. Ennek ellenére a nyugati ha­talmak végrehajtották Német­ország kettészakítását. 1948. jú­nius 18-án Nyugat-Német ország- fa an megvalósították a pénzre­formot és ezzel szétszakították Németország gazdasági egysé­gét. Minderre feltette a koronát Németország politikai, állami kettészakítása 1949 szeptembe­rében, amikor a nyugati hatal­mak kezdeményezésére és hat­hatós támogatásával megalakult az NSZK. „A két háború tanulságai úgy látszik nem használtak. Ismét a nagyiparosok, nagybirtokosok és a tábornokok kerültek nye­regbe” — összegezte a történ­teket a párizsi Liberation c. lap. Németország nyugati részének népe nem élt a történelemadta lehetőséggel, hogy örökre meg­szabaduljon a nemzeti létét sor­vasztó úri politikától. Egy hónappal a Német Szövetségi Köztársaság megszü­letése után 1949. október 7-én a Németország keleti felében élő német hazafiak, kommunis­ták és nem kommunisták, mun­kások és parasztok, értelmisé­giek és más foglalkozásbeliek, erőiket tömörítve, kikiáltották a német történelem első békeálla­mát, a Német Demokratikus Köztársaságot. Ti zenöt éve Németország terű létén .2 német állam létezik: a szocializmust építő Német De­mokratikus Köztársaság és az imperialista bonni állam. Né­metország nyugati felében is­mét hatalmi pozíció birtokába kerültek azok, akik mérhetetlen károkat okoztak a német nép­nek, akik profitéhségükben két világháborút robbantottak ki, akik emberek millióit a halálba hajszolták, akik felelősek a má­sodik világháború minden bor­zalmáért, Lidicéért és Ora- dourért, a koncentrációs tábo­rok több millió áldozatáért. A Német Demokratikus Köz­társaságban örökre száműzték a német nép legősibb ellenségeit. Leszámoltak az imperialista, militarista, fasiszta múlttal, a háborús úszítókkal. A munká­sok és parasztok német államá­ban a politika alaptétele a bé­ke. Az elmúlt tizenöt esztendő folyamán a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya mindent elkövetett, hogy előse­gítse a nemzeti és nemzetközi légkör enyhülését. A két né­met állam közötti tárgyalások­ra a békeszerződés és a német nemzet más létkérdéseivel kap­csolatban kereken 150 javasla­tot terjesztettek elő. Újból és újból megismételték az „éssze­rűség és jószándék” javaslatait, hogy a két német állam megbí­zottai végre „egy asztalhoz” ül­hessenek. Egy nép, egy állam történeté­ben 15 év elenyésző idő. A Né­A forradalmi munkás*—pa­raszt kormány határozatot ho­zott a Magyar Népköztársaság Állami Díja, a Kossuth-díj, a Magyar Népköztársaság kiváló, illetve érdemes művésze kitün­tető címek adományozásáról szóló múlt évi törvényerejű rendelet végrehajtásáról. A kormány a múlt évi tör­vényerejű rendelet végrehajtá­sáról szóló határozatával egy­idejűleg felmentette a Kossuth- díj bizottság eddigi tagjait és kinevezte az új Állami Díj és met Demokratikus Köztársaság népe a Német Szocialista Egy­ségpárt vezetésével és a Nem­zeti Frontba tömörült többi párt és szervezet hathatós támogatá­sával érte el mai gazdasági ere­jét, vívta ki nemzetközi tekin­télyének növekedését. A súlyos örökség, a nehéz kiindulási pozíciók, a gyors anyagbázisok hiánya, tizenkét évig nyitott hatótok, diszkrimi­náció és bojkott ellenére a Né­met Demokratikus Köztársaság olyan eredményeket ért el, ame­lyek előtt a józanabb nyugati szemlélők sem hunyhatnak sze­met. Nem ma, hanem rég két és fél évvel ezelőtt írta Jean Benoit, a francia Observateur- ben a következőket: . .Nem lehet nyugtalansággal vegyes csodálat nélkül nézni azt a fej­lődést, amely 1961 augusztusa óta végbement... Ha az ember figyelembe veszi azokat a vég­zetes, szinte reménytelen körül­ményeket, amelyek között Ke- let-Németország a háború utáni gazdaságot átvette, akkor az el­ért eredmények láttán szemé­szé ja elállt.. Jean Benoitnak e sorai óta két & fél év telt el. Ma a Né­met Demokratikus Köztársaság a világ ipari államai sorában az első tíz között, Európában az ötödik helyen áll. Mind nyil­vánvalóbb, hogy a nyugati köz­vélemény saját propagandájá­nak áldozata, amely állandóan azt kürtöli, hogy az NDK gaz­dasága esőd szélén áll. Ezzel száll szembe a müncheni Deu­tsche Volkszeitung ez év ápri­lis 17-i számában a lap vezető publicistája, Heinz Krüger: „Könnyelmű és rég túlhaladott szószátyárkodás a gazdasági cso­da országából beszélni a szö­vetségi köztársaságot illetően és szegényházról az NDK-val kap­csolatban ... Annál fontosabb, hogy Nyugat-Németország leg­szélesebb nyilvánosságát rend­szeresen, tárgyilagosan tájékoz­tassák, mekkora a valóságban, és milyen jelentőségű az NDK gazdasága és kereskedelme. Ezt természetesen, nem befolyásol­hatja a keleti gazdasági rend­szerrel kapcsolatos ellenszenv vagy rókonszenv.” Majd a to­vábbiakban így ír: „Jelenleg az NDK területén több ipari ter­méket állítanak elő, mint 1936- ban az akkori német birodalom egész területén.” Sok munka, sok nélkülö­zés, sok küzdelem árán vívta ki az NDK népe, hogy államáról mind többen kénytelenek így nyilatkozni. A Német Demokra­tikus Köztársaság a szocialista tábor megbecsült tagja, a béke egyik szilárd letéteményese Európa szívében. A Német Demokratikus Köz­társaság rövid, de eredmények­ben gazdag története a legna­gyobb német forradalom törté­nete, amely új korszakot nyit a német nép életében. A magya­rok igaz barátaikat üdvözlik a szocializmust építő és békét akaró német nép fiaiban és leá­nyaiban. Nagy nemzeti ünne­pükön további sikereket kívá­nunk az NDK minden dolgozó­jának. Kossuth-díj Bizottság 63 tagú testületét. A bizottság elnöke: Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese; elnökhelyette­sei: dr. A-jtai Miklós, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, Brn- tyó János, a SZOT főtitkára, llku Pál művelődésügyi mi­niszter, Kiss Árpád, a Műszak: Fejlesztési Bizottság elnöke, dr. Molnár Erik akadémikus és dr. Rusznyák István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke, -rt. lompa öt kilométer hosszú főutcáján jól esik végigmenni. A nagy távolság ellenére sem fárasztó a szemlélődés — az idegen kellemes érzéssel álla­pítja meg, hogy mindenhol fia- talokat látni. Persze nem sé- táló-flangáló fiatalokat, hanem munkába, vagy onnan hazafelé igyekvőket. Fiatal község Tompa. Leg­alábbis, ha lakóinak átlagélet- korát tekintjük. Szinte zsibong a Szabadság Tsz központjának hatalmas, ma- jorszerűen kiépített udvara. Faanyagot válogatnak az új építkezéshez, kukoricát visznek a gócéba, de hozzák a szárat is a megrakott szekerek. Amolyan őszi nyüzsgés ez a szövetkezet­ben. A központhoz nem messze, a síkságba belevesző táblákon a szövetkezet nyolcvan tagú KISZ-ista brigádja tevékenyke­dik. Szedik a burgonyát — a brigád területéről. Mert a fiata­lok külön területet kaptak min­denből. Első hallásra valami­lyen autonómiára gondol az ember, holott ilyesmiről nincs szó, hiszen a munkafeltételek és a részesedés ugyanolyan, mint a többi gazdánál. — Megszokják a közös mun­kát, egyúttal az önállóságot is — vélekedik az elnök, Boros Antal. Igaza van. A legjobb feltételeket teremtették meg az önigazgatás képességeinek ki- fejlesztéséhez. Eredmények ? — Vannak. És nem is rosz- szak — mondja Pécsi József főmezőgazdász. — Burgonyából például 145 mázsás átlagter­mést értek el. Ezzel meg lehe­tünk elégedve. Hogy a szövetkezet K1SZ- szervezetének tevékenysége ki­válóan mozgékony, az járás-, sőt megyeszerte köztudott do­log. Ez az aktivitás azonban a tsz-pártalapszervezet figyelem­re méltó kezdeményezéseiből, általában erejéből is akkumu­lálódik. Ezért a véleményün­kért bizonyára nem haragusz- nak a fiatalok, hiszen nem az ő szerepüket akarjuk kisebbí­teni vele. De tény, hogy a negy­venhárom tagú pártalapszerve- zet a fiatalok bármilyen össze­jövetelén, megmozdulásán kép­viselteti magát, s példát nyújt a munkában és a munkán kí­vüli közösségi életben egyaránt. Kérdés azonban, hogy az alapszervezet erősödik-e a fiatalokkal. — Elsősorban velük — vála­szol Szalma István raktáros, a pártvezetőség tagja. — Az idén négy tagjelöltet vettünk fel. Legidősebb közöttük a huszonöt éves Magosi Kálmán, aki már 1959 előtt. a tsz gazdái sorába lépett, s jelenleg a vezetőség­nek is tagja. (Kiderül, hogy az egyik KISZ-ista lány, Kiszeli Marcella is közvetlenül részt vesz a szövetkezet irányításá­ban.) A legjobban dolgozókkal erő­södjék a páll; — ez a minden­képpen dicsérendő törekvés itt tehát érvényesül. Óvári Antal és Sólya Ferenc traktorosok. Ha éjfél után egy órakor kell a kormánykerék mögé ülniük, készségesen helytállnak akkor is. Sólya rendszeresen vasárna­ponként végzi a darálást az ál­latállomány részére. Gépeik mindig jó állapotban vannak. Egyébként Magosi is megszerez­te a traktorvezetői képesítést, de hogy azt hasznosítsa, a tsz- nek meg kell kapnia az igé­nyelt gépet. Bár néhanapján így is segít a Kisszállása Gépállo­A dűlőét két oldalán fák. Nemcsak az út szélén, hanem bentebb is. Itt, Kelebia határá­ban lépten-nyomon érezni az erdő közelségét. A fák alatt üvegfelületek: hollandi ágyak. Közöttük és alattuk tyúkok. Tóth Józseftől, a Népfront Tsz fiatal főmező­másnak. Többnyire azonban a növénytermesztésben dolgozik, Kiss Mihállyal, a negyedik tag­jelölttel együtt. Hogy főként miért fiatalok­kal erősítik az alapszervezetet, azt így indokolja Szalma Ist­ván: — Tudja azt az elvtárs is, hogy kommunistának lenni kö­vetelményekkel, kötelezettségek­kel jár. Nálunk ennek a fiata­lok felelnek meg leginkább. Valamennyien tanulni akarnak, szakmunkások szeretnének len­ni. Ez akkor sem kis vállal­kozás, ha megad hozzá a szö­vetkezet minden támogatást. Vi­szont ez is részét képezi annak, hogy a tagjelöltekből kommu­nisták váljanak. Az Összkép mindenképpen jó. Van azonban egy szépséghi­bája. A KISZ-szervezet tagjai nagyobbrészt lányok. Még sincs közöttük egyetlen tagjelölt sem. Holott kiválóan dolgoznak. Hogy mi lehet az ok — arra sem az elnök, sem a főagronó- mus, sem Szalma István nem ad határozott választ. Valamit mégis megsejtet az • a körül­mény, hogy néhány évvel ez­előtt a lányokat még a Köz­gyűlésekre sem akarták elen­gedni a mamák. Ma már ilyen gond nincs. Ám politikai neve­lésükkel éppen az efféle hátrány okozta elmaradás miatt is töb­bet kellene törődni. Mert az alapszervezet velük is erősödne. Hatvani Dániel gazdászától az imént majdnem megkérdeztük naívul: Hogyan szabadult be ide a sok apró jó­szág. Szerencsére idejében rá­jöttem, miről van szó. — Arról, hogy miként lehet egyszerű eszközökkel korsze­rűen gazdálkodni — magyaráz­za a főagronómus. — Vincze Istvánnal, ez elnökkel mióta a' szövetkezet élére kerültünk, ál­landóan ebben törjük a fejün­ket. Jó másfél évvel ezelőtt is így ötlött fel bennünk az elha­tározás. Az egész nyáron ki­használatlanul heverő ablakke­retek alatt miért ne lehetne csibét nevelni? Miután a palán­tákat kiültettük. És lém, az idén már 20 ezer baromfit értékesítettek innen. Ez mintegy két vagonnyi hús­nak felel meg. De legalább még egyszer ennyit átadnak az idén. Jól értékesítik a takarmányt is. Egy kiló hús előállításához 3,5 kiló tápot használnak fel. Ez van az út egyik oldalán. És a másikon? Arról is érdemes, szót ejteni — a pulyka-farmról. Szépek a nagy testű baromfiak. Négyezer­ötszáz van belőlük. December­ben értékesítik őket. De jövőre már hat és fél ezer lesz. S még­hozzá törzsállomány! Itt lesz a kiskunhalasi járás pulykatörzs­állományának négyötöd része. Mert a pulykatojásból az idén is szép jövedelemre, tojónként csaknem száz forint tiszta ha­szonra tett szert a szövetkezet. És a gondozók? Fiatal lányok valamennyien. A télen néhány hetes tanfolya­mon yettek részt. Készpénzfize­tést kapnak. Átlagos havi ke­resetük meghaladja a másfél ezer for irtot. Idekötődnek a fiatalok — és ez sem lebecsülendő haszon. S hogy ezt felismerték a Nép­front Tsz-ben, bizonyítja a kö­zelben folyó építkezés. Már áll. nak a falai annak a 65 méí hosszú létesítménynek, amel jövőre a pulykák birodalma lesz. Mert a jövő évben a szőve* kezet 1200 mázsa baromfit ' ván értékesíteni. Clyan kő gazdaságban, amely kimondot­tan homokos területtel rendel­kezik! Kormányhatározat az állami díjak és kitüntető címek adományozásáról Miért utasították el... Tavasszal palánta - nyáron csibe otthon. Joggal gondolhatott ar­ra, hogy megpróbál ott elhe­lyezkedni. Szerencséje volt, mert éppen megüresedett a ko­raszülött csecsemőrészlegen egy gyermekápolónői állás, s így jelentkezését nagy örömmel fo­gadták. A KEDVES FOGADTATÁS azonban csakhamar rideg, el­utasító hanggá változott át, amikor megtudták, hogy álla­potos. „Terhes nőt nem tudunk alkalmazni!” — mondták, s azt a tanácsot adták P.-nénak: Forduljon az Orvos—Egészség- ügyi Szakszervezet munkaerő­irányító csoportjához. Annak segítségével végül sikerült is egy másik fővárosi egészség­ügyi intézménynél elhelyezked­nie. Mikor megvizsgálták az ügyet, s utána néztünk: Miért utasították el P-né jelentkezé­sét a csepeli kórházban, az il­letékesek az „objektív nehéz­ségekre” hivatkoztak. Arra, hogy a kórházban csak papí­ron van meg a kellő számú nővérlétszám, valójában — a legkülönbözőbb okok miatt — mindig többen hiányoznak, s így gyakran emberfeletti mun­ka nehezedik az ápolónőkre. • S MÉGIS azt kell monda­nunk: Semmiféle objektív ne­hézséggel, rendkívül nehéz helyzettel nem magyarázható meg jogszabályaink, törvényes rendelkezéseink megsértése. — Ezek ugyanis világosan és fél­reérthetetlenül előírják a ter­hes, dolgozó nők védelmét. A terhesség sehol sem lehet el­utasítási ok. Ez csak fokozott figyelemre, és gyöngédségre szolgáltathat okot mindenütt! K ' ‘ h A MUNKA TÖRVÉNY­KÖNYVE és többi jogszabá­lyaink is kategorikusan előír­ják a terhes nők védelmét. S ez szocialista államunk lénye­géből következik, abból, hogy a mi rendszerünkben az em­ber, a dolgozó áll a központ­ban. Hogyne kellene akkor sokszorta nagyobb figyelemmel, szociális gondoskodással körül­venni azokat a dolgozó nőket, akik az anyai hivatásra készül­nek. Az utóbbi években kor­mányunk több intézkedést is tett a terhes nők kedvezmé­nyeinek kiszélesítésére. Mint ismeretes, legutóbb húsz hétre növelték a szüléssel kapcsolat­ban igénybe vehető szabadság időtartamát. A terhes nők védelmét egyre több munkahelyen közügynek tekintik; nemcsak az orvosi- egészségügyi szervek vagy a szákszervezet törődik vele, ha­nem a vállalat, az üzem veze­tősége is. A munkabeosztásnál — a jogszabályok előírta ren­delkezéseken túl — figyelembe veszik a terhességet, s igye­keznek megkönnyíteni a szü­lés előtt álló nő helyzetét. — Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez a magatartás ma rifár általánosan elterjedt. De — ha ritkán is — néha még van rá eset, hogy egyesek embertele­nül viselkednek a terhes nők­kel szemben. ILYEN ESET P. P.-néé. A fiatalasszony néhány hete ke­rült fel Bajáról Budapestre, Csepelre. A férje az itteni ház­ezelőségnél dolgozik. Az asz­zonyka több éves gyakorlat­tal rendelkező gyermekgondo­zónő. Csepeli laikásuktói alig pár száz méterre van a szülő­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents