Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-06 / 234. szám
I9GÍ. október 6, kedd 3. oldal V Kinek van igaza? Erre a napra vezetőségi ülést hirdettek a kelebiai Népfront Termelőszövetkezetben. Három órára egybe is gyűltek az érdekeltek és csakhamar rátértek a napirendre. A közös gazdaság főagronómusa ismerteti a betakarítási munkák menetét, az eddigi eredményeket és a hátralevő teendőket: Hét végére felszedik 142 holdról a burgonyát. Holdanként átlagban 70 mázsát várnak. A jövő héten pedig minden erőt a kukoricatöréshez mozgósítanak. Tanácskoznak... Egy kéz emelkedik a magasba. A jelentkező jogot kap a szólásra. — Dézsmálják a leszedett burgonyát — mondja. — Valamit tenni kell a vagyonvédelem érdekében. És következnek rendre, a hozzászólások. Szenvedélyes hangú javaslatok a közös vagyon elherdálásának megakadályozására. A burgonyaföld egy- része erdőben van, igen körülményes a termés megőrzése. A zsákhiány csak tetézi a gondokat. Abban mindannyian megegyeznek, hogy ennek az áldat- la állapotnak mielőbb gátat kell vetni. — Vagyonőrre szükség van, de hát mondják meg, kit állítsunk be? — szól közbe az elnök. A vezetőség egyik tagja vállalja, hogy másnapra gondoskodik megfelelő emberről. Aztán határozatot hoznak arról, hogy a vagyonőr a rendes munkaegységen felül, tettenérés esetén, a megmentett termés felét kapja prémiumként. Folyik tovább a tanácskozás. Beszámolnak a szőlőtermés megállapítását végző brirgádok munkájáról. A becslést általában lelkiismeretesen, szakszerűen végezték, de akad kirívó „melléfogás” is. Az újabb becslés fele költsége a mulasztó brigádvezető zsebét terheli majd. Űj és sokrétű témák kerülnek felszínre, s ezeket nyomón követve, szinte kaleidoszkóp- szerűen tárul a kívülálló elé a közös gazdaság tevékenysége, gondjaik és gondoskodásuk. „Vezérkar“ — innen a harmincon Az elnököt figyelem, aki biztos kézzel, megfontoltan, határozottan vezeti a megbeszélést. Körültekintően mérlegel minden szempontot, a gazdák és a közösség érdekét. Kikéri a tszvezetők tanácsait és mindennek „desztillációjaként” születik meg esetenként a végleges határozat. Mindebben nincs semmi szenzációs. Sok helyen, a szövetkezeti gazdaságok jobbik hányadában így kell ennek lennie, és legtöbbször így is van. A szokatlan mindössze az, hogy a le- gényes bajszú, nyúlánk fiatalember az elnöki székben — huszonnégy esztendős. Talán a megye legfiatalabb tsz-elnöke, de minden bizonnyal az országban sem akad nála ifjabb. A főagronómus sem sokkal, mindössze négy évvel „öregebb” nála. Mikor azután — Kollár néni, meg Béres elvtárs és valam'eny- nyiőjük alapos hozzászólásaival kiegészítve — tanácskozásuk véget ér, faggatni kezdjük Vincze Istvánt, aki másfél év »óta elnöke a kelebiai Népfront Tsz-nek. Az egykori tázlári parasztfiú a Kiskőrösi Járási Tanács V. B. mezőgazdasági osztályán kezdte üzemgazdászként, majd az ültetvénytervező vállalatnál mint körzeti felügyelő dolgozott. Kétféle technikumi oklevél birtokában, huszonkét éves fejjel vette kézbe a szövetkezeti gazdaság irányítását. Magáról nem szívesen beszél. Mondatai mindegyre a közös tevékenységhez kanyarodnak vissza. De, a pályakezdés nehézségeiről nem lehet hallgatni. Nehéz volt itt az indulása. Gazdasági és pénzügyi zűrzavar közepette került egyenesen a „mélyvízbe”. Ésszerűtlen üzem- szervezés, az ösztönző módszerek hiánya, összevisszaság a művelési formák tekintetében — ezt kapta örökségül. A legsúlyosabb az állattenyésztés helyzete volt, ami pedig egyik alapja a mezőgazdasági üzemnek. — Sok töprengő éjszakába került — emlékezik —, amíg Tóth József foagronómussal, aki nem sokkal előttem került ide, nagy nehezen irányt szabtunk: hogyan is tovább? Meg kellett lelni a fonalat, amely az útvesztőből kivezet. Hiszen kezdetben bármerre is tekintettek, csak a bajok néztek vissza rájuk. Az első volt, amiben megállapodtak: azt az üzemágat kell kifejleszteni, amelyben viszonylag gyorsan érhető el nem csupán „mutatós”, de tartalommal is telített eredmény. Az állattenyésztésre esett a választás, éppen erre a legelhanyagoltabb „területére” a szövetkezeti gazdaságnak. Milyen lesz az ezerjó Kecskemét határában, Miklóstelepen, a Szőlészeti Kutató- intézet kísérleti parcelláin is szüretelnek. Vajon milyenek lesznek az idei borok? Erre a kérdésre keresnek — és találnak is — pontos választ az intézet laboratóriumában. A felvételünkön látható két kísérleti szakmunkás — Kun Ilona és Nagy Éva — a frissen préselt ezerjó mustjának cukor- és savfoka megállapításával foglalatoskodik. Rövid elemzés után kiderül, a cukor 21 százalékos, a sav 9 ezrelékes arányban van jelen a lében. Ebből pedig nyomban levonja a következtetést a hozzáértő szakember, hogy az idei bort is —■ meg lehet inni. * • Legfelsőbb bírósági állásfoglalások vitás ügyekben Ezen belül is a „rövid forgójú” baromfitenyésztésré. Ez addig jóformán ismeretlen volt a Népfront Tsz-ben. Tavaly már 9 ezer csirkét, 1600 pulykát és 2000 kacsát neveltek. Idei tervükben pedig 40 ezer csirke, valamint egy hatezres pulyka törzsállomány szerepel. Filléres módszerrel — milliós eredmény Külön említést érdemel az, ahogyan a tenyésztés körülményeit megteremtették. „Egyszerű és olcsó módon korszerű termelés” — ez Vincze mottója. A csirkék előnevelésére a kihasználatlan szarvasmarha- és juh- istállókban kerül sor, az utónevelés pedig erdős területen, melegágyi ablakkeretek alatt történik. A felnevelt baromfi- állomány értéke csaknem a százszorosát teszi ki annak, amit a telep költségeire fordítanak. Az elnök kedvenc témája a baromfinevelés. Pedig szólhatnánk a másfél év alatt megtízszereződött szárvasmarha-állo- mányról, a 260 helyett most 1300 juhról is. Fejezeteket szentelhetnénk a párhuzamosan gyarapodó egyéb mezőgazdasági ágaknak, a jól alkalmazott művelési formáknak, módszereknek is. De talán a legszemléltetőbb konklúzió és summázás, ha ide írjuk, hogy az egy szövetkezeti gazdára jutó jövedelem a harmadévvel ezelőtti 2200 helyett ez évben 15 ezer forint lesz, összes vagyonuk pedig az akkori másfélmillióval szemben az idei zárszámadáskor már a 6 millió körül jár. — Kölcsönkenyér visszajár — mondják a tsz-vezetők. — A gazdák megbecsülik a valamennyiük érdekében való törődést, fáradozást. Ez van a? eredmények mögött. Mi kiegészíthetnők azzal: ben- nevan az előrehaladásban a fiatal, tevékeny vezetők célrátörő lendülete mellett nem utolsósorban a kezdeti idegenkedésükből, makacsságukból felengedő gazdák összefogása. Erről vallottak a vezetőségi ülés termékeny vitái, s mindennél ékes- szólóbban a közös gazdaság fejlődése a legutóbbi másfél esztendőben. Az éjszakába nyúló együttlé- tünk után ilyen tanulságok kísértek hazáig ... Jóba Tibor Jégverés pusztította el az egyik tsz 90 holdnyi paprikatermésének nagy részét. Az Állami Biztosító 517 ezer forint kártérítést fizetett, de a szövetkezet ezt az összeget keveselte, és további 689 ezer forint megfizetéséért pert indított. Arra hivatkoztak, hogy a termésnek azt a részét, amit a jég nem pusztított el, nem tudták értékesíteni. A keresettel szemben a biztosító azzal védekezett, hogy becslői a jégkárt jól állapították meg, az ellen a szövetkezetnek sem volt kifogása. A kárösszeg kiszámításánál a megmaradt termés értékcsökkenését is figyelembe vették. Az illetékes megyei bíróság az Állami Biztosítót 143 750 forint megfizetésére kötelezte. A Legfelsőbb E íróság ezt az ítéletet megsemmisítette, és a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a kármegállapítás a legmesszebbmenő körültekintéssel történt, sőt, egy szakértői bizottság még ellenőrizte is és ennek alapján fizette ki a biztosító a több mint félmilliónyi kártérítést. A szövetkezetét valóban ennél nagyobb kár érte, ez azonban az értékesítési nehézségek következménye volt, amire a biztosítási szerződés nem terjed ki. Téglagyártás — maszek alapon Egy szövetkezet elnökét felkereste két téglagyári szakmunkás és a következő ajánlatot tette: — Amennyiben anyagi támogatást kapunk, vállaljuk, hogy 500 ezer szénporos téglát gyártunk. A kockázatot viseljük. A szövetkezet építkezni akart, ezért kapott-az alkalmon. Meg is állapodtak. A szerződés szerint a tsz a téglákért ezer darabonként 300 forintot fizet. A kéit ember munkásokat vett fel, és a gyártást teljhatalmúan irányította. Amikor feladatukat elvégezték, és a félmillió tégla elkészült, a munkásokat szélnek eresztették. Az elbocsátott emberek azonban 15 nap felmondási illetmény megfizetéséért a tsz ellen pert indítottak. Az illetékes városi bíróságnak mindenekelőtt azt kellett megállapítania, hogy a tsz és a munkások között keletkezett-e munkaviszony, mert ez dönti el a _ kártérítési felelősség és a bérkövetelés kérdését. A bíróság álláspontja az volt, munka- viszony volt közöttük. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa a következőket mondta ki: — A mezőgazdasági termelő- szövetkezet — a népgazdaság szükségletének megfelelően — gazdasági melléktevékenységet is folytathat. Ez azonban nem szolgálhat alapul arra, hogy ezt a lehetőséget egyesek visszaélésekre használják fel és a szövetkezet cégére alatt saját hasznukra működjenek. A szénporos tégla gyártása nem tartozott a szövetkezet melléktevékenységéhez, tagjait a munkánál nem foglalkoztatta. Bár úgy tüntették fel, mintha a szövetkezet működési körébe tartozna a gyártás, valójában a két szakember vállalkozása volt. A munkások nem a tsz-szel, hanem a gyártás két irányítójával kerültek jogviszonyba. Ezért a szövetkezet ellen indított keresetüket el kellett utasítani. A tsz-közgyülésre tartozik Egy tsz-tag tanyája mellett feleszik a szövetkezet földje. A tanyának nincs kerítése és így a gazda állatai átjártak a szomszéd vetésbe. A szövetkezet közgyűlése megállapította, hogy az állatok a kukoricásban súlyos károkat okoztak, ezért a tag ellen a szegedi megyei bíróságon kártérítési pert indítottak. Az ügyben végső fokon — törvényességi óvás alapján — a Legfelsőbb Bíróság a következő határozatot hozta: — A háztáji gazdaság az egész termelőszövetkezeti gazdálkodás szerves része. Ma még fontos szerepet tölt be, nemcsak a termelőszövetkezeti családtagok élelmezésében, hanem a lakosság hús-, tej- és tojásellátásában is. A háztáji gazdaság a termelőszövetkezeti élethez tartozik és szorosan összefügg a tagsági viszonnyal. Ha tehát a tsz-tag a háztájiban úgy gazdálkodik, hogy azzal a szövetkezetnek kárt okoz, akkor az illetővel szemben fel lehet lépni. Amennyiben a kár egy éven belül a 300 forintot meghaladja, a kártérítés kérdésében a közgyűlés dönt. Csehszlovák mezőgazdasági gépek bemutatója Hartán Tegnapelőtt, országos kőrútjuk során Hartára látogattak a prágai Motokov és a brnoi Ze- tor mezőgazdasági gépgyár megbízottjai, hogy az érdeklődőknek bemutassák a magukkal hozott korszerű erő- és munkagépeket. Vasárnap a község lakói, hétfőn pedig a megye mezőgazdasági szakemberei tekintették meg a helybeli Lenin Tsz központjának udvarán kiállított konstrukciókat. A hétfői — filmvetítéssel és a gépeknek a vendéglátó közös gazdaság területén való üzemeltetésével egybekötött — bemutatón mintegy százötvenen vettek részt. Többek között jelen voltak a Földművelésügyi Minisztérium Gépesítési Főosztályának és a Csongrád Megyei Tanács V. B. szakemberei is. A két mezőgazdasági gépgyár által kiállított hat erő- és 14 munkagép közül különösen nagy tetszést váltott ki az első-hátsó kerékmeghajtású, 4045- ös Zetor, valamint a répakiemelő és a répafejelő gép. Az említett erőgép ezüst-, a két munkagép pedig aranyérmet nyert a legutóbbi Országos Mezőgazdasági Kiállításon. A szakemberek elismerésével találkozott még a markolódaru, a rendfelszedővel ellátott silótöltő és a szervestrágyaszóró gép. A két gyár megbízottjai ma Szolnok megyében mutatják be gépeiket. Az NDK Nemzeti Frontjának küldötte megyénkben Tegnap délelőtt érkezett Kecskemétre a Hazafias Népfront megyei titkárságának vendégeként Peter Delitzsch, az NDK Nemzeti Frontja Központjának helyettes osztályvezetője. A vendég a délelőtti órákban beszélgetést folytatott a megyei népfrontvezetőkkel, majd kíséretükben megtekintette a Katona József Múzeumot. Délután Kiskunfélegyházán részt vett és felszólalt a helyőrségi tisztiklubban rendezett értelmiségi anké- ton, este pedig a pálmonostori művelődési házban rendezett német—magyar barátsági esten. A kövér bika esete Egy termelőszövetkezeti tag bikahizlalási szerződést kötött. Vállalta, hogy meghatározott időre legalább 43C 'kilogramm súlyú, másodosztályú, saját nevelésű bikát ad át. Kötelezettségének azonban csak elkésve tett eleget; a határidő után 68 napra szállította le a bikát. Viszont akkor az állat már hat mázsát nyomott és elsőosztályú minőségű volt. Ennek ellenére, a hizlaltató vállalat, késedelmi kötbér fizetéséért, a lete- nyei járásbíróságon pert indított ellene. Nem volt vitás: hogy a határidő elmulasztása miatt a tsz- tagnak kötbért kell fizetnie, csak azt kellett eldönteni, 'milyen alapon számítsák azt ki. A vállalat ugyanis amellett kardoskodott, hogy ne a bikának a szerződésben kikötött kisebb, hanem az átadáskori hatmázsás _ súlya után, számítsák p kötbért. A Legfelsőbb Bíróság a tsz-tag javára döntött. Kimondta: ha a termelők nem azért esnek késedelembe, mert az állat a kikötött határidőre nem érte el a kívánt súlyt, hanem a mulasztásnak valamilyen más oka van, de végül is nagyobb súlyú állatot szolgáltatnak be, ez nem eshet a rovásukra, hiszen a súlytöbblet a népgazdaság érdekét szolgálja H. E.
