Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-31 / 256. szám
1961. október 31, szombati 5. oldal 1 Készülnek a vezetőségválasztásra a tsz-pártszervezetek A kiskunfélegyházi járási-városi pártbizottság első titkárának nyilatkozata Túri Józseftől, a kiskunfélegyházi járási-városi pártbizottság első titkárától érdeklődtünk: hogyan készülnek a közös gazdaságok pártszervezetei vezetőségeik közelgő újjá- választására. — Azzal kezdeném — mondta Túri elvtárs —, hogy e fontos esemény előkészületet! jobbára szerencsés gazdasági körülmények között „zajlanak”. A város közös gazdaságai minden bizonnyal mérleghiány nélkül zárják ezt az évet. A járás gazdaságairól még nem merném ezt határozottan állítani, de ha marad is egy-két szövetkezetnek tartozása, az nem lesz jelentős. Ami például a járás gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezeteinek eddigi összes bevételét illeti, megközelíti a 90 millió forintot. Ez bevételi tervük 107 százalékos teljesítésének felel meg. A város tsz-eiben még jobb, mintegy 111 százalékos a teljesítés aránya. Minek köszönhetők az eredmények Az eredmény annak köszönhető, hogy a járás szövetkezeteiben elég jók az állattenyésztés hozamai, de a segédüzemek is kitettek magukért. A felosztható jövedelem a járásban 25 és fél millió forint lesz, 2 százalékkal több a tervezettnél. Az egy gazdára jutó, közösből származó évi jövedelem megközelíti a nyolcezer forintot. A városban hasonló a növekedés aránya. Mindezek meghatározzák a pártvezetőségek újjáválasztásá- val kapcsolatos tennivalókat. Különösen a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetekben fontos, hogy tovább nöyekedjék a gazdasági és a politikai irányítás egysége. Az alapszervezetek álljanak a megszilárdulás küzdelmének élére, vagyis erősödjék szerepük a gazdasági vezetésben. Minthogy joguk van az ellenőrzéshez, így is segítséget nyújthatnak a hiányosságok megszüntetésében. Ezeknek a követelményeknek még nem felel meg mindegyik alapszervezet. Éppen ezért a meg nem erősödött tsz-ek alapszervezeteinek az egyötödében új vezetőségre lesz szükség. Főként jól dolgozó fiatal kommunistákkal lesz célszerű felfrissíteni a vezetőségeket. Ezenkívül szükség lesz a tízen aluli létszámú alapszervezetek ösz- szevonására, mint például Csó- lyospáloson és Petőfiszálláson, és szükséges az egységes községi pártvezetés megerősítése is. Már most időszerű Ami a meg nem erősödött tsz-ek pártalapszervezetei előtt álló konkrét feladatokat illeti, lassanként időszerűvé válik a zárszámadásra való készülődés is. Nagyon fontos, hogy a közgyűlések előtt jó előre megtartandó brigádgyűléseken a gazdaságvezetőség kertelés nélkül, a valóságnak megfelelően tájékoztassa a szövetkezeti gazdákat az eredményekről és a jövő évi tennivalókról. Természetesen elengedhetetlen, hogy mindezeket a kommunisták is megvitassák a taggyűléseken. S nyilvánvaló,xhogy e követelmények a már megerősödött tsz-ekre is vonatkoznak. Az anyagi ösztönzés fontossága A jövő évet illetően különösen fontos az olyan fajta anyagi ösztönzés rendszerének a kidolgozása, ami mindenképpen segíti a közös gyarapodását. Több gazdaságban szükséges a százalékos részesedés felülvizsgálata, főleg ott, ahol a gazdaságvezetők, a brigádvezetők is, készpénzfizetést kapnak, az állattenyésztők pedig munkaegység szerint részesednek. A különböző üzemágakban elérhető jövedelmeknek a megfelelő szintre hozása is követelmény. Ugyanakkor nem szabad csorbát szenvednie az ösztönzésnek sem. Minthogy néhány gazdaságban ösztönzés címén a kívánt mértéken felül részesednek a gazdák, ennek az állapotnak a megszüntetése is kívánatos. Jól teszik a gazdák, ha — ahol szükséges — a tsz- vezetők jövedelmét is függővé teszik a gazdálkodás eredményétől. Mindezektől is függ, hogy jövőre előre lépnek-e a megerősödés útján a ma még gyengébben gazdálkodó szövetkezetek — fejezte be nyilatkozatát a kiskunfélegyházi járási-városi pártbizottság első titkára. H. D. A jövő évi költségvetés a megyei tanács napirendjén (Folytatás az t. oldalról.) rint a tervezett társadalmi munka. A lakosság részéről állandó igényként jelentkezik az út- és járdahálózat további bővítése. E célra tervezett kiadás 15 millió 365 ezer forint, melyből a tervezett társadalmi munka 6 millió 616 ezer forint, a saját- anyag-felhasználás 584 ezer forint. Jelentős mértékű a városok, községek szépítése, külső megjelenésének kulturáltabbá tétele érdekében tervezett mintegy 102 ezer négyzetméter parkosítás és fásítás. Igen hasznos és célszerű a társadalmi tanulmányi ösztöndíjak létesítése, mely alapvetően biztosítékot nyújt tanácsainknak a mezőgazdaság és egyéb területen még hiányzó szakemberutánpótlás megnyugtató rendezésére. A szükséges építési telek bizr tosítása teremti meg a lakosság sajáterős-lakásépítés lehetőségét. Tanácsainknak e téren még fokozottabb tevékenységet kellene kifejteni, hogy az állandóan visszatérő témaként jelentkező telekhiány a jövőben ne gátolja a magánerős építkezések ütemét. Befejezésül Buda elvtárs a következőket mondotta: A tanácsok 1965. évi költség- vetési előirányzatai a népgazdaság erőforrásai figyelembevételével, a takarékosság szellemében kerültek összeállításra. Mind a költségvetés, mind a községfejlesztés jövő évi tervei tükrözik a lakosság széles rétegei akaratát, igényét, törekvéseit, áldozatvállalását is. Előre léptünk a tekintetben is, hogy a tanácsi gazdaság ilyen irányú ténykedése az egész lakosság legjobb képviselői által gyakorolt együttes erőfeszítéssé váljék. A végrehajtó bizottság előterjesztését követően — ellentétben a megszokottól — nem alakult ki élénkebb vita. Az egyetlen hozzászóló, Benei Sándor, a pénzügyi állandó bizottság elnöke bevezetőül érthető magyarázatát adta ennek. Kiemelte, hogy a jövő évi költségvetési és községfejlesztési tervjavaslatok kimunkálása igen nagy. gonddal és sok ember részvételével történt. A községi tanácsokig bezárólag minden szinten gondosan számba vették a lakosság javaslatait, kezdeményezéseit és természetesen a lehetőségeket is. A megyei tanács valamennyi állandó bizottsága pedig gondos elemző munkával járult hozzá a költségvetési tervjavaslat elkészítéséhez, amely ugyan forintokban nem mutat jelentősebb emelkedést az ideihez képest, annál inkább a szakszerűségében. A továbbiakban megemlítette Benei elvtárs, hogy a pénzügyi állandó bizottság különösen az előre nem látott feladatokra való tartalékolást helyeselte a költségvetésbe iktatni. Szóvá tette viszont, hogy nem minden tanács kezeli kellő gondossággal a sok költséggel teremtett létesítmények fenntartását, állagának óvását. Nevezetesen a kecskeméti példával hozakodott elő, ahol az elmúlt években hozzávetőleg 30 millió forintot költöttek útépítésre. Az útak fenntartására pedig a jelen költségvetési tervezetben csak minimális összeget irányoztak elő. A jövő évi költségvetési [tervjavaslatot, a községfeilesztési célkitűzésekkel és a határozati javaslatokkal együtt a tanácsülés egyhangúan elfogadta. Ezt követően dr. Varya Jenő terjesztett elő javaslatot a megyei tanács jövő évi munkatervének megállapítására, amit dr. Kocher László tanácstag, a megyei népi ellenőrzési bizottság elnökének javaslatával kiegészítve ugyancsak elfogadott a tanácsi testület. A dr. Cseh László vb-titkár által előterjesztett néhány bejelentés után került sor a tanácsülés utolsó napirendi pontjára, a tanácstagok interpellációjára. Ballai István, K. Szabó Sándor és Bácsi Gábor tanácstagok észrevételezték a szüret bonyolításával kapcsolatos gondokat, nehézségeket. Az interpellációkra Benei Sándor, az Alföldi Állami Pincegazdaság igazgatója, illetve Piukovics Miklós, a MÉSZÖV elnökhelyettese válaszolt. Levél a testvérvárosból Andrej Kovtun nyugalmazott tábornok, a Kecskemét felszabadításában részt vett 297. hadosztály parancsnoka, levelet küldött egy húsz év előtti harcostársának, annak a kecskeméti embernek, aki a szovjet hadsereg katonájaként részt vállalt a fasiszták kiűzéséből. A levelet abból az alkalomból tesszük közzé, hogy Kecskemét 1944. október 31-én szabadult fel. De közreadjuk azért is* hogy a levél nyomán megtaláljuk a címzettet, aki hosszú úton kísérte végig a felszabadító hadsereg harcait. Kedves Barátom! Hazád felszabadulásának évfordulója alkalmából visszagon- dolok arra az időre, amikor a harcok mezején —■ hogy úgymondjam — rokonságba kerültünk egymással. Nem tudom elfelejteni, hogy miután átkeltünk a Tiszán, Te, a 12. magyar hadosztály katonája, eljöttél hozzám és felvételed kérted a Vörös Hadseregbe. Felháborodtál visszautasításomra, s erősködtél, hogy velünk együtt akarod kizavarni a fasisztákat Kecskemétről. En persze, nem értettem szándékod okát, mert nem ismerem anyanyelvedet, a mi tolmácsnőnk pedig szó szerint igyekezett mondanivalódat lefordítani. Nem elemezte azon1 ban mélyen azt, amit mondtál, úgy fordította le, mintha Te a kecskelegelődért akartál volna harcolni. Amikor elnevettem mai gam, és azt kérdeztem, hogy mennyi kecskéd van, s kijelentettem, mi nem védjük a gazdagokat, meg voltál rökönyödve. Elsápadt arcodon kivert a veríték. — En nem vagyok gazdag — szinte kiabáltad. — Szegény vagyok, cselédember fia. Az én apám bolsevik volt, 1919-ben halt meg, itt, a Tiszánál, a Magyar Tanácsköztársaságért vívott harcban. Kecskemét pedig nem kecskelegelő, hanem város, amelyben születtem és felnőttem. Indulattól átfűtött szavaid megráztak engem, s megszegve fennálló törvényeinket, parancsot adtam felvételedre. Hittem Neked, mert tudtam, hogy szegény ember fia bajosan lehet áruló! Nagyon örülök, hogy nem csalódtam Benned! Veled együtt vállvetve harcoltunk Kecskemét felszabadításáért. Nagyon jól emlékszem kis házikódra, a város peremén, ahová 1944-ben, azon az októberi napon, elvezettél engem, miután csapataink felszabadították a várost. Javasoltam Neked, maradj otthon, de Te büszkén válaszoltad: nem azért jöttél sorainkba, hogy csak a saját városodért harcolj! Velünk tartottál tovább is, hogy megszabadítsd hazádat az ellenségtől, s egy ízben azt mondtad, csak akkor mégy el tőlünk, ha Nálatok is megalakul a Vörös Hadsereg. Nem kis utat tettünk meg a felszabadító harcok során! Emlékszel a küzdelemre Abonyért, Nagykátáért, Aszódért és Budapestért? Te jól ismered hazád fővárosát, s így kitűnő idegenvezető voltál a Kőbányai úton. Az egyik utcában együtt estünk csapdába De Te ki tudtál bennünket vezetni, s így megmentetted az életünket. Nagyon köszönöm ezt Neked. Igen, hű maradtál Édesapádhoz, akiről annyit meséltél a harci szünetekben. Budán mentél el tőlünk, amikor velük párhuzamosan az első magyar forradalmi egység is harcolni kezdett. Harci barátsái gunk sokáig fenn állt, hosszú időn át leveleztünk. Miután Európában befejeződött a háború, nekem el kellett utaznom a Távol-Keletre. Nem tudom, a távolság, vagy a hosz- szú évek szakították meg levelezőkapesolatunkat? Az idő múltával én Szimferopolba kerültem, és itt is maradok örökre. Ez a város hasonlít a Te szülővárosodra, Kecskemétre. Itt ugyanolyanok a szőlőültetvények, mint Kecskéméi ten. Itt is kiemelkednek a konzervgyárak kéményei, sőt, az utcák is hasonlítanak a kecskemétiekhez. Amikor barátaimmal találkozom, a jó krími bor mellett visszaemlékszem Rád és a jó kecskeméti borra, amellyel megvendégeltél 1945. nyarán, amikor utoljára Nálad voltam. Akkor nem gondolhattam, hogy ez a találkozásunk az utolsó lesz. A sors úgy hozta, hogy 1957-ben újból Kecskeméten járhat- tam. Alig ismertem rá a városra. Már nem olyan csendes, mint ahogy emlékeztem rá. Az építkezések erdeinek, az iparosodás városa. * Kerestelek Téged, drága Barátom, de a házad nem tudtam megtalálni, s nem találtalak meg Téged sem. Nem láthattam Sándor fiadat sem, aki hároméves volt találkozásunk idején. Ottlétemkor vonzottak azok a helyek, ahol mi kéz a kézi ben harcoltunk. Voltam Tiszakécskén, Tiszaföldváron, Abony- ban, Monoron és Vecsésen. Jártam Budapesten, a Kőbányai úton, és abban a házban, ahol majdnem meghaltunk. Budán feh kerestem az Attila utcát, ahol megsebesültem, s Te életed kockáztatásával biztonságos helyre vittél. Ellátogattam Budakeszire is, ahol betegágyon feküdtem, s Te gyakran felkerestél. Csak a Te nyomodra nem tudtam rábukkanni. Egyébként nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy nemi csak minket köt össze harci barátságunk, de a két város, Szim- feropol és Kecskemét is, testvérvárosok lettek... A mi harcunk, küzdelmünk nem volt hiábavaló. Sokat teti tünk nagy-nagy barátságunk megszilárdításában. Adjuk át a jöi vő nemzedékének a következő emlékeztetőt: Becsülettel kell őrizni azt, amiért harcoltunk. Az O érdekükben, az O nevükben. Andrej Kovtun nyugalmazott tábornok w Élenjárnak a gépesítésben Magasfokú gépesítés jellemző a dunavecsei Virágzó Termelőszövetkezetre. E tekintetben a járásban bízvást az elsők közé sorolhatjuk a közös gazdaságot. A fűkaszálástól a trágyaszórásig, szinte minden lehetséges munkát gépekkel végeznek. Az aratásban és a szántás-vetésben immár egy éve több szövetkezetét is rendszeresen segít gépekkel a Virágzó Tsz. A tsz erőgépparkjának legtöbbje K—25, valamint az MTZ és UTOS traktor. A néhány, kevésbé korszerű gépet a többi, munkában levő, nagyobb teljesítményű traktor; üzem? anyaggal való kiszolgálására, illetve a segédüzemükben energiaszolgáltatásra használják. Nehéz gépeiket kizárólag a talajművelésben foglalkoztatják. Az erőgépek vezetői most nyújtott műszakban dolgoznak. A termelőszövetkezetben 28 jól képzett traktoros mellett még nyolc olyan, gépekhez értő, vizsgázott gazda dolgozik, akik szükség esetén vállalhatják a traktorosok helyettesítését. A megszabott havi munkabért fizető gazdaságban a gépvezetők számára speciális normákat dolgoztak ki. Havi keresetűk egyébként vetekszik.az állami gazdaságok traktorosaiéval. Évi jövedelmük átlaga meghaladja a 25 ezer forintot. A gépek kihasználása, s a javítás-karbantartás tekinteté- ben is élen járnak. Saját javítóműhelyükben rendszeresen sor kerül valamennyi gép alapos napi és heti karbantartására. E munka a traktoros brigádvezető és körzeti szerelő együttes ellenőrzésével történik. JÖVŐ évben negyedmillió forint költséggel új, minden igényt kielégítő, korszerű gépszínt építenek. ' J. T. *
