Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-03 / 232. szám

1964. október 3, szombat 3. oldal Egymillió kiló korom kétszázhatvanezer kéményből Tél előtt a Kéményseprő és Cserépkályhaépitő Vállalatnál A jövő Kecskemétje - diplomatervben Kéményseprőt látok, szeren­csét találok! — tartja a köz­mondás. És manapság ugyan­csak szerencsés dolog, ha ké­ményseprő kopogtat a ház aj­taján, és előkészíti a kéményt az október végi „premierre”. Az időjárás lassan, de biz­tosan, egyre hűvösebbé válik. A pincék, kamrák mindenütt megteltek a téli tűzrevalóval. Ezért is kerestük fel a Ké­ményseprő és Cserépkályhaépí- tő Vállalat kecskeméti közi­Bíró Imrét, a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi Vállalat igazgatóját, a szerződéses ak­ciók helyzete, illetve az elkö­vetkező negyedév feladatai és problémái felől kérdeztük meg. — Ami a vállalat feladatait illeti — mondotta a most kezdődő időszak a jövő év első félévi sertés-, és szarvasmarha­felvásárlási tervek megalapo­zását szolgálja. A hangsúly a szerződéses süldőnevelési és a sertéshizlalási akción van. Eddig — 1965 első félévi át­adásra — 25 ezer sertés hizla­lására kötöttünk szerződést. A tavalyihoz képest lényegesen jobb ez az arány, hiszen a múlt évnek ebben a szakában mintegy 10 ezerrel kevesebb szerződéskötésről szólhatunk. Ez a tény annak köszönhető, hogy a sertésállomány számottevő­en növekedett. Az említett mennyiség jelenté­kenyebb részének már most megvan a szerződéses fedezete. A háztáji és az egyéni gaz­daságok számára az akció igen kedvező feltételeket biztosít. Minden hizlalásra lekötött ser­tés után az Állatforgalmi Vál­lalat 150 kilogramm takarmányt juttat, hatósági áron. Ha pedig a gazdák ezt a kedvezményt nem vennék igénybe, úgy az átadáskor kilogrammon­ként 1,50 forinttal maga­sabb vételárat kapnak. A süldőnevelésre kötött szer­ződés keretében süluőként 200 forint előleg és 80 kilogramm takarmány jár. A nevelésre lekötött süldők hizlalására is lehet később szerződni. Ez esetben a szerződő gazdák sül­pontját, a füstcsatornák, ké­mények és természetesen a cse­répkályhák megyei gazdáját, hogy a téli felkészülésről ér­deklődjünk. — Bács-Kiskun megyében kétszázhatvanezer kémény rendszeres tisztítását végzi vál­lalatunk — mondta Rendetzky János igazgató. — Már az 1963—64. évi fűtési idény be­fejezésekor, márciusban hozzá- kezdtünk a kémények tisztítá­sához, karbantartásához. Száz­áéként újabb 150 kilogramm takarmányt kapnak. Meglehetősen nagy feladatot ró a vállalatra a negyedik ne­gyedév áruforgalmának zavar­talan lebonyolítása. Ebben az időszakban ugyanis mintegy 55 ezer sertést kell átvennünk, to­vábbá hatezer vágómarhát fel­vásárolnunk. E feladat sikeres megoldásának egyik előfeltéte­le, hogy az állattartók a 100 kilo­grammot meghaladó súlyú sertéseket még októberben átadják, tekintet nélkül arra, hogy a szerződés esetleg későbbi idő­pontot jelöl meg a teljesítés­re. Felméréseink arról tanús­kodnak, hogy a termelőszö­vetkezetek zömében a sertések súlya rövidesen eléri az emlí­tett alsó határt. Az idejekorán történő átadás előnyei nyilvánvalóak. Tete­mes mértékben enyhülnek így a közös gazdaságok átteleltetési és takarmányozási gondjai, egyszersmind az ily módon felszabadult férőhelyeken a jövő évi állomány idejében el­helyezhető. Jó, ha gazdáink vágómarhái­kat is — főként a selejtezésre szántakat — minél korábban, lehetőleg szintén még október­ben átadják vállalatunknak. Bízunk abban, hogy a gazdák és a termelőszövetkezetek az elmondottak szerint járnak majd el, elősegítve ezzel a tervekben vállalt feladatok gyors, zökkenőmentes végrehaj­tását — fejezte be a tájékoz­tatást az Állatforgalmi Vállalat igazgatója. J. T. négy kéményseprő szakmunká­sunk szeptember végéig az ösz- szes hozzánk tartozó füstcsa­torna tisztítását elvégezte, és egymillió kiló kormot gyűjtöt­tek össze. Mint versenyfutó a célegye­nesben, úgy „gyorsít” a válla­lat is a finisben, két héttel a fűtési szezon kezdete előtt. Már csupán a megrongálódott ké­mények javítása van hátra. Így, mint az igazgató elmond­ta, a harmadik negyedéves tervüket 110 százalékra teljesí­tették. — Az új építkezésnél még mindig sok problémát okoz a helytelenül épített kémény — folytatta Rendetzky János. — Kecskeméten, a leninvárosi házak termofor kéményei a múlt télen nem kis bosszúsá­got okoztak az ottlakóknak. Begyújtás után ugyanis a füst nem a kéménybe, hanem a szo­bákba tódult. A termofor kémények, ha a megadott tervek szerint építik, igen jól vezetik a füstöt. Vi­szont, mint a vizsgálatok so­rán kiderült, a V-betű alakú, felfelé szélesedő kémények az építkezés során eldeformálód­tak, s így megszorult bennük a füst. A közelmúltban rendelet je­lent meg arra vonatkozóan, hogy a Kéményseprő Vállala­tok műszaki véleménye is szük­séges a lakhatási engedély kia­dásához. A szakemberek most nyomáspróbát végeznek az új épületek füstcsatornáiban, s így szinte vizsgáztatják a ké­ményeket. A vállalat külön részleget hozott létre, amely a cserép- kályhaépítéseket végzi. Ebben az évben 350 újabb barna, sár­ga és vajszínű cserépkályhát készítettek el, többségben Kecskeméten. — Esztendőkön át cs§m pé­ldánnyal küzdöttünk — mond­ta az igazgató. — Idén ellen­ben hiánytalanul megkaptuk a rendelt 45 ezer darab csempét... De azért valami mindig hiány­zik! Most például a kályha­ajtó ... Ez pedig nem kevéssé bosszantó! A kályhaépítőknél egyébként már 1965-öt írnak. Új kályha­építést ugyanis már csak a jö­vő esztendőre vállalnak. Ter­vüket — az anyaghiány elle­nére is — huszonöt százalékkal túlteljesítették, ami azt jelenti, hogy az idén több mint félszáz kályhával építettek többet az előirányzott mennyiségnél. K. M. 4 megbeszélés kissé hű­vös hangulatban indult. Külön ültek a tanácsok küldöttei és a megyei tervezőiroda dolgozói. Az első szünet után azonban már összekeveredett a társa­ság. Sokan régi ismerősként köszöntötték egymást, néhá- nyan most ráztak először kezet. Ezután érezhetően felenge­dett a feszültség, és a tanács­kozás — diplomáciai nyelven fogalmazva — baráti légkör­ben folyt tovább. Az elhang­zott vélemények, javaslatok után arra lehetett következtet­ni, hogy a tervezőiroda fiatal mérnökei valóban szívvel-lé- lekkel fognak a vállalt feladat megoldásához, nevezetesen a társadalmi főépítész teendői­nek ellátásához, a tanácsok pe­dig jól hasznosíthatják szakértel­müket, fiatalos lendületüket a községfejlesztés területén. Hónapokkal ezelőtt zajlott le ez a találkozó, amelyről kelle­mes benyomásokkal távoztam én is. De bevallom, hogy utó­lag — visszaidézve a hallot­takat —, felmerült bennem né­hány kérdés. Egyik-másik talán pesszimisztikusabb megfogal­mazást is nyert mint kellene. A bennem motoszkáló kér­déseket, sorra feltettem Gedei Árpád építészmérnöknek, a megyei tervezőiroda csoport- vezetőjének, egy beszélgetés során. — Nem vesz el túl sok időt önöktől a vállalt feladat? És ami még fontosabb, nem megy-e a tervezőirodai munka rovására? — Eddigi tapasztalataim sze­rint havonta két napra lehető az az idő, amit a főépítészi teendőknek kell szentelnie an­nak, aki eredményt akar elérni. A ráfordított időt természete­sen túlmunkával kell pótolni a tervezőirodában. Ez nem köny- nyű. Szív kell hozzá, mert csak úgy megy. — Az eltelt néhány hónap tapasztalataival tarsolyában is jelentősnek tartja ezt a kezde­ményezést? Valóban segítik a tanácsok munkáját a főépíté­szek? — Erről csak saját ne­vemben nyilatkozhatok — hangsúlyozta Gedi Árpád. Egyik legfontosabb feladatunk az, hogy mielőtt egy-egy új lé­tesítmény megvalósul, mérle­geljük, hogyan. illeszkedik bele a város távlati fejlesztési tér vébe. Én Kecskemét főépíté­sze vagyok. Innen hozom a pél­dát is: A Nyíri úti 16 tanter­mes gimnázium helykiielöiesi vitáján részt vettem. Tudtam, hogy a Nyíri út lesz az észak- nyugati városrész fő útvonala a fejlesztési terv szerint, és ezért körülbelül öt méterrel szélesíteni kell. Javasoltam, hogy a gimnáziumot ennek íi- g> elcmbevételével építsék íei. — A társadalmi főépítészek véleményt nyilvánítanak, ja­vasolnak, a döntés ’oga azon­ban a tanácsé. Nem lámádnak v'ták, súrlódások ebbői? — Célunk közös, ezért csak a megfelelő hangnémet kell megtalálni — mindkét részről — és akkor a termékeny viták sohasem fajulhatnak haraggá. — Kapnak-e kellő segítséget a tanácsok dolgozóitól9 — Bátran kijelenthetem munkatársaim nevében is, hogy egyre inkább figyelembe veszik a tervezőirodában dol­gozó műszakiak véleményét, amikor egy-egy új létesítmény megvalósításáról van szó. Beszélgetésünk során Gedei Árpád olyan alapos tájékozott­ságot árult el Kecskemét múlt­jára, jelenére és jövőjére vo­natkozóan, hogy szinte önként adódott a kérdés: Hol sajátí­totta el mindezt? — Gyerekkorom óta Kecskeméten élek. Ha a tér­képet nézem, látom a járdát, a házakat, a kerítéseket, még a környéken lakó embereket is. Nagy segítség ez a főépítészi teendők ellátásánál. Szeretem a várost. Ezért válasz1-'tam annak idején diploma em témájául is Kecskemét jövőjét. Békés Dezső Hidroglóbus épül Mátételkén A Bácsalmási Állami Gazda­ság mátételki kerületében eddig csak egy kisebb űrtartalmú víz­tartályból biztosították a mű­helyek, istállók és a lakóépü­letek vízszükségletét. Az utóbbi években új műhelyek, istállók épültek, s ezek vízellátása igen nagy gondot jelent. Az illeté­kes felsőbb hatóságok ezért hozzájárultak egy hidroglobus felállításához. A szerelési mun­kálatok már meg is kezdődtek. Az új víztartály 50 köbméter űrtartalmú. Az 1965-ös évre már 25 ezer hizlalást szerződést kötöttek Az állatfelvásárlás helyzete HAZAFELE Szokoli Imre egyedül ballagott ha­zafelé. Nehéz napja volt, jólesett forró hom­lokának a szeptemberi szél. Lehűtötte és úgy érezte, még gondolatait is se­gített rendszerezni. Hogy is történt? Reggel még csak egy titkári funk­ciója volt, itt a Dunatétleni Községi Tanácsnál, és délután a KISZ-alapszer­vezet is titkárául választotta. A katonaságra gondolt. Ott is dol­gozott a KISZ-ben, sokat tanult, de mintha könnyebben mentek volna a dolgok, mint Dunatetétlenen. Nem mintha kényszerítettek volna bárkit is a részvételre, de ha valamit elha­tároztak, mondjuk egy rendezvény idő­pontját, biztosan ott volt mindenki. Ka­tonásan fogták fel azt is. Fegyelmezet­ten. Töprengett. Gróf Teleki József egy­kori cselédeinek gondjai után most már gyermekeik, unokáik új és új problé­máival is foglalkozni kell. Helyesen tette-e. hogy elvállalta, hiszen itt a ta­nácsnál is millió dolga akadt. Nem le­hetett kitérni, hiszen a bizalom kincset érő ajándék. Meg kell becsülni. Eszébe jutottak az elmúlt hónapok, az épületbontásoknál, a járdaépítés­nél. a csatornavezeték ásásánál dolgozo fiúk és lányok. Milyen lelkesek voltak: Aztán itt van Nagy Feri. Hogy szur­koltak neki a megyei spartakiáddonto megnyeréséért, s milyen szomorúak voltak, mert „csak” második lett. S milyen büszkék Feri öccsére, Zsigára, aki még jobb súlylökő, mint bátyja. Nagy Zsiga most egyik olimpiai re­ménységünk Tokióban. Ö is tetétleni. Amikor rágyújtott, a gyűlésre gon­dolt. Jól sikerült. Nincs pénzünk? „Majd lesz!” — felelték a fiúk a világ legtermészetesebb hangján. „Elmegyünk a tsz-be kukoricát törni, répát szedni egy-két napra. A keresetet befizetjük a KISZ-pénztárba, amiből kirándulha­tunk, berendezést vásárolhatunk.” A lányok is egyetértettek az ötlettel. Szokoli Imre megnyugodott. Igen, velük, értük érdemes dolgozni. Az előző KISZ-titkár nehezen bol­dogult. Vajon nekem sikerül-e? Hiszen sok mindent elölről kell kezdeni. Kö­zeledik a KlSZ-kon/jresszus. Hogy is van a tézisekben? Valahogy így: „A szervezeti élet színvonalának megjaví­tása.” Nem egészen pontos az idézet, de így is mennyi minden van benne! Igen, a szervezeti élet. De hogyan, mikor, mi módon? Hogyan kezdjük el? Bizony, ezt már nekünk kell kigondolni. Egy szoba, egy kis helyiség régóta kellene. Feltétlenül, sürgősen! Enélkül nemigen megy. De honnan? Pedig ebben jól érezhetnék magukat a KISZ-isták. De kik? Valóban, kevesen vagyunk, alig felül a húszon. Legalább negyven­re kellene növelni a létszámot! Biz­tos, hogy sikerül! A vezetőség stabil, határozott, lehet rá számítani. Giziké­nek, Szalai Gizikének van tekintélye. Ő a kultúrfelelős. Pedagógus. Ért a fiatalok nyelvén, ami igen fontos. Es Pető Etelka? Nem lesz könnyű a munkája, mint „pénzügyminiszternek”, összeszednie a tagdíjakat. De ez is menni fog, hiszen ott dolgozik a tsz- ben a többiekkel... Mit kellene még csinálni? Például: szórakozni. A gyerekek sze­retnek táncolni! Azaz szeretnének, ha volna helyiség. Zenés összejövetel, tea­délután, ilyesmire biztos sokan eljön­nének. s jó lenne egy tánc- és szín­játszó csoport. Megereszti fantáziáját. Zenekart alakíthatnánk. Hangszer akad. Fúvós is, harmonika is. Csak legyen, aki játszik rajta. S ugyan miért ne akadna? Meghívhatnánk tanárokat, szakembereket, keskenyíilmeseket elő­adásokra. Vita és irodalmi esteket rendezhetnénk. Vehetnénk televíziót... Hirtelen megáll. Nem, ez túl sok len­ne a jóból. Egyszerre úgysem megy minden. De egy biztosan: csinálni kel­lene és kell is végre valamit ebben a faluban! Ismeri, szereti az itt lakókat. Elég jól élnek az emberek, évi húsz­ezer forint körül keresnek az Új Élet­ben. Van kultúrotthon, könyvtár, isko­la, teljes a villamosítás, az idén 2,5 kilométer új betonjárda épült. Két év múlva pedig olyan iskolát és nap­közit. emelünk, hogy csudájára jár­nak! A tetétleniek tettek már egy és mást a községért társadalmi munká­ban. Építettek, csatornát ástak, most saját portáik előtt megépítik a beton­járdákat, csak az anyagot kell hozzá­adni. Szokoli Imre a következő munkanap­jára gondolt. Meg kell nézni a tűzoltószertárt, bár tudta, jól halad az építkezés. De meg lehetne mondani a kőműveseknek, hogy ha időben végeznek, meghívja őket a KlSZ-szervezet. És máskor, má­sokat is meghívhatnánk a KISZ-en kí­vüli fiatalokat is! Beszélgetni, szóra­kozni. Felcsillant a szeme. Ez nem rossz öt­let. Kellemes, hangulatos program, ami mindenkit leköt. És a komoly dolgok? Ilyesmit is lehetne csinálni: Ha olyan témákról beszélgetnénk, ami érdekes, időszerű, közel áll a gyerekek életé­hez, terveihez, miért ne érdekelne bár­kit. Sőt! Az utca sarkán most fordult be az autóbusz. Figyelte a kivilágított abla­kokat és megnyugodott. A busz is inkább hazafelé hozná akkor a város­ból a fiatalokat, azokat, akik elmen­tek — gondolta. — Rájuk is nagy szükség lenne és biztosan jönnének is. Majd hazahívjuk őket! Egyszerre jobb kedvre derült. El­képzelte: Megállnak majd a buszok, ő kinéz a tanácsháza ablakán, s figyeli a bőröndöket cipelő hazatérőket... Nagyon erősnek érezte magát. Tudta, tengernyi munka vár még rá míg megvalósul ez az álma, mégis biza kodott. Érezte: az egyik harcot már megvívta, méghozzá győztesen. Önma­gával, kételyeivel és hitével. Tudta, nagyon is sok értelme van munkájá­nak, s mire lenyomta a iakásajtó kilin­csét, már teljesen megnyugodott. Farkasétvággyal ült le a vacsorához. Bubor Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents