Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-24 / 250. szám

1964. október 84, szombat 5. oldal Menet közben A Weiner-vonósnégyes hangversenye KECSKEMÉT újra megnyi­Az ég úgy borul a házak fölé, mint valami molyrágta, öreg esernyő. Kövér cseppek gurul­nak róla a földre, egyhangúan kopognak a tetőkön, a levelüket vesztett fák fekete ágain. Ked­vezőtlen idő a sétára, de kivá­lóan alkalmas mondjuk a tanu­— Lelkesek, szorgalmasak növendékeink — hangzik a fe­lelet. — Bár még a munka ele­jén tartunk — szeptember el­sején kezdődött az oktatás — biztatóak a kiálátásaink. Remél­jük, hogy a hét megyéből ösz- szesereglett 116 hallgató ered­ményesen fejezi be az öthóna­pos pártiskolát. A hallgatók kétharmad része a mezőgazdaságot, a többi az ipart képviseli. Felelősségteljes, vezető beosztású dolgozók, akik­re most egyetlen feladat vár: tanulmányozni, megismerni a marxizmus—leninizmus 1056 órába sűrített anyagát. Az óra­szám magasnak tűnik, mégis az anyag bősége talán több időt követelne felkészítésükre? — Igen is, meg nem is. Igaz, hogy a téma szinte kifneríthe- tetlen, de mi csak a legfonto­sabb kérdésekkel foglalkozunk. Az idén lényegesen megváltozott a tematika is. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága ágit. prop. osz­Fonlos az önálló gondolkozás — hangsúlyozza Ágoston And­rás. — Nem támasztunk irreá­lis követelményeket, azt szeret­nénk, hogy a hallgatók bátran, önállóan mondják el vélemé­nyüket a tanultakról. Nincs szá­raz adathalmaz, a cél az, hogy mindenki jól ismerje a VIII. kongresszus határozataiból adó­dó időszerű feladatokat, és a ta­nultakat kamatoztatni tudja munkahelyén, holnap és holnap­után is. Mehet közben nehéz teljes ké­pet alkotni egy iskola eredmé­nyességéről, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a hallgatók megbirkóznak az anyaggal, és hasznosnak érzik a tanulást. Bács-Kiskun megye 61 dolgozót küldött a pártiskolára, amelyről Seres István, az izsáki Sárfehér Tsz párttitkára így nyilatkozott: — A dolgozók tőlünk várnak választ szinte minden politikai kérdés­re. Tavaly bizony, amikor az időszerű kérdések tanfolyamát vezettem, nem tudtam érdemle­gesen tisztázni a kínai vezetők 1 .......... lá sra. Vajon, hogyan véleked­nek erről a kecskeméti öthóna­pos pártiskolán? A kellemesen fűtött tantermekben éppen elő­adóik szavaira figyelnek a hall­gatók. Így hát elsőnek Ágoston András igazgató ajtaján kopog­tatunk. tálya azzal a céllal módosította a tematikát, hogy az elmélet kö­zelebb kerüljön a gyakorlathoz és a VIII. kongresszus határo­zatainak szellemében részlete­sen foglalkozzunk napjaink idő­szerű feladataival. Óravázlatokat, terveket vesz elő. Világosan látszik, hogy a témakörök csoportosítása átte­kinthető, történelmi-logikai sor­rendet kővet. A marxizmus—le­ninizmus létrejöttének történel­mi körülményeitől könnyen jár­ható gondolati út vezet a szo­cializmus felépítésének idősza­káig. Közben olyan fontos elvi­gyakorlati kérdésekre is pontos választ kapnak a hallgatók, mint az osztályharc jelenlegi formái, a szocialista ipar és me­zőgazdaság továbbfejlesztésének feladatai, a bérezés, anyagi ösz­tönzés, vagy a szocialista haza- fiság, erkölcs tudnivalói és művelődéspolitikánk jelenlegi irányelvei. — Hasznos és jó dolognak tartom, hiszen a munkánkhoz ad felbecsülhetetlen segítséget. Po­litikai kérdésekkel foglalkoztam ugyan eddig is, de ennyire el­mélyedni a témában nem volt még alkalmam. Tudja, egy tsz- ben sokféle ember él együtt. Aztán tesznek fel olyan kér­déseket, hogy ember legyen a taljbán, aki azokra válaszolni tud. Illetve mondani lehet va­lamit, de az okokat és az össze­függéseket velünk is itt láttat­ták meg először, a pártiskolán. Ha az iskolán tanuló 11 asz- szony számban nem is veszi fel a versenyt a férfiakkal, szorga­lomban, tanulási kedvben annál inkább. A karcsú, szőke Morvái Istvánné, a Kecskeméti Kon­zervgyár I. telepének propagan­distája kipirult arccal közli ész­revételeit. állásfoglalását. Ezért örültem nagyon annak, hogy felvettek a pártiskolára. Pedig nem köny- nyű nekünk asszonyoknak, hi­szen családunk van, sokféle el­42. Reggel kiderült: vagy a seb volt komolyabb, mint ahogy kezdetben feltételezték, vagy Wilska belső sérüléseket is szenvedett, mert rosszul érezte magát, lázas volt, és panaszko­dott, hogy lélegzetvételkor fáj­dalmai vannak. Minden tiltako­zása ellenére lemondtak a terv­be vett kirándulásról, és ahe­lyett, hogy Cieszyn-ba vagy Wislába utaztak volna, a legrö­videbb úton Varsó felé hajtot­tak. Ismét Durko kapitány vezette a kocsit. A sebességmérő muta­tója mindig nyolcvan felett állt. Csak az útkereszteződéseknél és a sűrűn lakott kis sziléziai vá­rosokban kellett lassítania a tempót. Amikor Czestochowa után végre kijutottak a széles, egyenes országútra, a Volga motorja a legnagyobb fordulat­számmal pörgött, a sebességmé­rő százhúszat mutatott. Semmi ördöngösség, hogy ilyen sebes­ség mellett mér délután három óra előtt Varsóba értek. A kapitány minden további nélkül fordult a Grójecka út­ról a Zwirki, majd a Wigury utcába, aztán a Raclawieckán át a Wolowskába, és megállt a belügyminisztérium kórháza előtt. Itt megvizsgálták Wilskát és megállapították, hogy két bordája eltörött. Az orvosok a kórházban akarták tartani, de Wilska nem egyezett bele. Ezek- után megfelelően bekötötték és a kapitány az ügyésszel együtt elkísérte a beteget a lakására. Az őrnagy, aki csaknem szem­ben lakott a kórházzal, elkö­szönt, ígéretet téve a lánynak, hogy holnap délután folyamán meglátogatja. Az őrnagy amint hazaért, azonnal telefonált közvetlen fe­lettesének, Wlochowicz ezredes­nek, jelentette, hogy megkerült a csekk és a tolvajt letartóztat­ták. Az ezredes szívélyesen gra­tulált az őrnagynak. — Ami a csekket illeti, azt beszéljétek meg a belüggyel. Úgy gondolom, hogy fotókópiát kell róla készíteni az ügyészség száméra. A csekket pedig azon­nal átadjuk a külkereskedelmi minisztériumnak, mert nemcsak a nyomozás fontos dokumentu­foglaltságunk, de megéri. Nem­csak tisztán látni tanulunk meg, hanem módszertani segítséget is kapunk. Például, hogyan kell le­vezetni egy szemináriumot, mennyivel jobb egy előadás, ha nem a betűkhöz, a bemagolás- hoz ragaszkodunk, hanem po­litizálni, véleményt alkotni ta­nítjuk meg a dolgozókat. Lelkes megjegyzések röpköd­nek: „Kitűnő a kollektíva, nagy­szerűek a tanárok, most már más szemmel olvassák az újsá­gokat, felfedezték a sajtó he­lyét, szerepét a világnézeti ne­velésben. Minden gazdasági ve­zetőnek el kellene végezni az iskolát.” Sajnos, kevéssel tud­nak foglalkozni, éppen ezért fontos az iskolán kívüli pártok­tatás. így kellene azt is meg­szervezni. Az oktatáson kívül olyan emberi tulajdonságok erő­sítésére fordítva gondot, ame­lyek megszilárdítják a párt tö­megkapcsolatát. — Több gazdasági tanfolya­mon vettem részt — szól közbe Fazekas Béla, a tiszakécskei Ti- szagyöngye Mgtsz elnökhelyet­tese — de csak most látom, ha meg akarom állni a helyemet el kell végeznem ezt az iskolát is. Jó itt. Tanulni kell, de hát ezért jöttünk. Készítem is a jegyzeteket! Mert a jó jegyzet később is sokat ér. Persze, a legtöbbet az. ha az iskola befe­jezése után sem teszünk pontot a tanulásra. Itt jó alapot kap­tunk, a mi dolgunk a többit hozzáépíteni... Gazdag programmal készült fel Baja az 1964—65-ös népmű­velési évadra. Az ésszerűen meg­határozott feladatok között fon­tos helyet kapott a közösségi nevelés, melyet a klubmozga­lom erősítésével kívánnak meg­oldani. Üj klubokat szerveztek. A Hazafias Népfront a TJT-tel karöltve értelmiségi klubot, a szakmaközi bizottságban pedig művészklubot. Fokozottabb gon­dot fordítanak a nyugdíjas klub és a művelődési házban műkö­dő általános klub munkájára. A tavalyinál hathatósabban se­gítik a nőtanács keretében mű­ködő nők klubját és az ifjú­sági klubot. A klubokat társadalmi veze­tőség fogja össze. Az említett ma. hanem elsősorban nyolcvan- ezer dollár értékű okirat. — Nos, éppen erről van szó. Ez a csekk itt van a zsebem­ben, a pénztárcámban lapul és én a lehető legrövidebb időn belül szeretnék tőle megszaba­dulni. Nem szívesen várok ez­zel holnapig. A feleségemmel szeretnék elmenni valahová, de ilyen „csomaggal” kényelmetlen. Otthon, az íróasztalom fiókjá­ban sem szívesen' hagyom. Az ezredes felnevetett. — Igaza van! Vigye el a főka­pitányságra és adja át megőr­zésre az ügyeletes tisztnek, hogy zárja el a páncélszekrénybe. — Igenis, ezredes úr! De én már ismerek egy embert, aki magánál hordta a csekket és tu­dom, hogy mi lett vele. — Ne túlozzon, őrnagy. Kü­lönben magunk között, igaza van. Minek a legkisebb kocká­zat is? Azonnal magáért kül­dök egy kocsit valamelyik em­berünkkel. Együtt viszik el a csekkét a főkapitányságra. Egy óra múlva mór mindenen túl voltak. A kis, fehér lapocs­ka végre megtalálta biztos bú­vóhelyét a rendőrfőkapitányság páncélszekrényében, az őrnagy pedig megkönnyebülten vágta zsebre a csekkről szóló nyugtái. Pontosan öt órakor Krzyzews- ki őrnagy megnyomta Halina Wilska lakásának fehér csengő­tott Rákóczi úti hangverseny- termében került sor az idei ka­marazenei sorozat első koncert­jére. Ezzel a ténnyel ismét előbbre lépett városunk zenei élete. A zenekari hangverse­nyek már évek óta megfelelő helyet kaptak a színházban, de a kamara- és szólókoncertek eddigi színhelyét — az Úttörő- házat — mindenki ideiglenes megoldásnak tekintette és a bérletezők igen kis százaléka látogatta a hangersenyeket. AZ ÚJ TEREM otthonosabb légköre, kényelmes széksorai, jó akusztikai viszonyai remél­hetőleg újabb híveket szereznek majd a muzsika e nemes és nagy múltú ágának is. A kama­razenei műfajok a zeneszerző­től magas fokúan koncentrált al­kotói munkát követelnek meg. Nem véletlen, hogy éppen a nagy form aterem tők és közvet­len követőik írták a legértéke­sebb műveket. Ez azt jelenti, hogy a komponista lemond a nagyobb és ennélfogva hatáso­sabb hangzási lehetőségekről, és az így önként vállalt kor­látokon belül egy bensőbb ki- teljesedésre törekszik. Az elő­adók részéről ugyanígy nagyobb mértéktartást, fegyelmet, egy­ben igényesebb hangszertudást és az együttmuzsikálás maxi­mális készségét kívánja meg ezeknek a műveknek a meg­szólaltatása. KEDDI vendégegyüttesünk, a csupa fiatal művészekből álló Weiner-vonósnégyes — (tagjai: Szász József — I. hegedű, Vár­klubokon kívül a művelődési ház foglalkozik a Finomposztó Vállalat munkásklubjával és a Lenin Tsz-ben is segíti a klub létrehozását. Az ifjúság körében végzendő közösségkialakító munka haté­konyságát segítik a művelődési házban — ifjúsági presszó el- ftevezéssel működő — ifjúsági táncdélutánok, minden vasár­nap délután. Baján mintegy 300 a szocialista brigádok szá­ma. A város művelődési szervei közös terv alapján vonják be a brigádtagokat a művelődési te­vékenységekbe. Eredményesnek mondhatók még a művelődési házban meg­szervezett gyermekfoglalkozások is. A foglalkozások célja, a kis közösség nevelése. gombját. Az ajtót Kur ügyész nyitotta ki. Az őrnagy megra­gadta a mellette álló Zygmunt Kalinkowski kabátját és tusz­kolta befelé az előszobába. — Zygmunt! Végre! Nagyon örülök. A lépcsőn találkoztatok? — Az őrnagy úr olyan ked­ves volt, hogy személyesen sza­badított ki a börtönből. De az­tán nem engedte meg, hogy hazamenjek átöltözni. — Mit titkolóznak ott az elő­szobában? — hallatszott Wilska hangja. — Tessék, jöjjenek már beljebb! Amikor Wilska melegen üd­vözölte a joggyakornokot, az őr­nagy Zygmuntra mutatott és így szólt: — Engedjék meg, hogy bemu­tassam: Zygmunt Kalinkowski urat, aki mától a plocki járási bíróság ügyészhelyettese. Mindenki kérdően nézett az őrnagyra. De legjobban maga Kalinkowski csodálkozott. — Ma a miniszternél voltam — folytatta az őrnagy. — Rész­letes jelentést tettem neki és vázoltam azokat az okokat, amelyek szükségessé tették a jó ügy érdekében, hogy önt egy ideig börtönben tartsuk. A mi­niszter megértéssel fogadta ma­gyarázatomat és személyesen interveniált. Két-három nap múlva megkapja a hivatalos írást. (Folytatjuk.) konyi István — II. hegedű, Szé­kács János — mélyhegedű, és Szász Árpád — gondonka) há­rom jelentős és mind technikai, mind zenei szempontból nagyon igényes művet tűzött műsorára. HAYDN JÁTÉKOS, majd ér­zelmesen daloló muzsikája (D- dúr vonósnégyes, Op. 20.) Bee­thoven „komoly”, új utakra lé­pő, ezért sokszor meghökkentő világa (F-moll vonósnégyes, Op. 95.) és Schumann sokszínű, ro­mantikus áradású költészete (Esz-dur zongoraötös) egyaránt szép, hiteles előadásban hang­zott el az esten. A sokéves mun­ka, a felkészülés és a belülről fakadó ösztönös muzikalitás, előadói készség ötvözeteképpen sohasem azt éreztük, hogy va­lamit „produkálnak”, hanem mindig azt, hogy muzsikálnak, a zene lényegét bontják ki és tárják elénk. A SCHUMANN-KVINTETT zongoristája, az ugyancsak fia­tal és tehetséges Miklós György virtuóz technikával és magas hőfokú érzelmi telítettséggel játszotta igen nehéz szólamát, ugyanakkor kitűnően illeszke­dett az együttesbe. Az ő érde­me is, hogy az előadás az utób­bi idők egyik legszebb zenei él­ményét jelentette számunkra. A közönség — mivel igazi mű­vészetet kapott — lelkesen rea­gált és sok tapssal köszöntötte a művészeket. Körber Tivadar Meddig várion még? Ütött-kopott bódé a solti cuk­rászda mellett. Résein besűvít a szél. A könyvek és újságok közt kuporgó idős ember gém- beredett ujjakkal számolja ki a visszajáró aprópénzt. A forgal­mas útkéreszteződésen autók suhannak, jókedvtől . hangos a művelődési otthon és telt ház van a cukrászdában is, csak az a zöld fabódé nem áraszt vala­mi vidám hangulatot. Egészen úgy fest, mint ágról szakadt szegény rokon a gazdag vendé­gek között. — Nem nyújt valami feleme­lő látványt — sóhajt Halászfi József, a dunavecsei fmsz köny­vesbolt bizományosa. — De a legnagyobb baj. hogy hideg, egészségtelen. ígértek ugyan újat, fűthetőt, korszerűt, de úgy nézem, arra még sokáig várha­tok. .. Miért? Talán felesleges pénz­kidobásnak tartja az fmsz? Hi­szen Halászfi József a megye egyik legjobb könyvbizományo­sa. Lelkes apostola a könyvter­jesztésnek, havonta 8—9000 fo­rint forgalmat bonyolít le és előfizetőinek száma ezer. Az ün­nepi könyvhéten végzett jó munkájáért kitüntetést is ka­pót. A bódét tehát mindenkép­pen érdemes volna kicserélni. A baj ott van, hogy a solti bódé a dunavecsei fmsz-hez tartozik. A dunavecseieknek nem sürgős a változtatás, elvég­re nem az ő községüket csúfít­ja el a rozoga alkotmány. A solti fmsz pedig azzal érvel, hogy a forgalom Dunavecsének hoz hasznot. Adjon új elárusító bódét az, aki a bevételt zsebre teszi. És dúl a harc, már évek óta a bódé körül. c-orsával *öbb cikk és értekezlet is foglalko­zott, csak éppen intézkedés nem történt még mind a mai napig. Közben nő a vásárlók száma, az igény egyre követelőbben je­lentkezik: nagyobb hely kelle­ne, mutatósabb külsejű eláru­sító fülke itt, Solt legforgalma­sabb pontján. A jelenlegi körülmények egy jól dolgozó ember egészségét veszélyeztetik. Legyen már vé­ge ennek az áldatlan „enyém vagy tiéd” játéknak. Találjon végre megoldást a két község földművesszövetkezete. — Elég volt a huzavonából. Itt most már sürgősen cselekedni kell... Vadas Zsuzsa Közösségi nevelés Baján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents