Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-22 / 248. szám

1964. október 22, csütörtök 5. oldal Almaszíiref — osztályfőnöki órán Egyre nagyobb az érdeklődés megyénkben a mezőgazdasági szakközépiskolák iránt. A szak­munkásképzésnek ez a népszerű iskolai formája ebben a tanév­ben indult meg a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium kere­tében. Az első ilyen osztályba 44 tanuló jelentkezett: 11 fiú és 33 leány. Feltűnő, hogy a me­zőgazdasági szakközépiskolákba jelentkezett tanulók többsége másutt is — így Kiskőrösön is — leány! Az osztály mindjárt az iskola- kezdés elején kéthetes szakmai gyakorlaton volt a tangazda­ságban. Ma van az első osztály- főnöki óra. „Miért jöttél ide Feri?“ Flóra néni, Kálmán Lajosné osztályfőnök azzal kezdte az órát, hogy igyekezett megtuda­kolni a gyerekektől: miért jöt­tek éppen ebbe az iskolába. Szinte valamennyi kéz a levegő­ben, de mivel mégis Pápai Fe­ri ujja szurkálta legintenzíveb­ben a levegőt, ő került sorra: — No Feri, miért is jöttél te ide? Pápai Feri elmondta, hogy neki nagyon tetszik a szőlészet és borászat tudománya. Otthon a családban is kicsi gyerek ko­ra óta foglalkozik vele, segít apjának, szeretné a szakmát megtanulni, szeretne szakember lenni, komoly tudománnyal fel­vértezve. Ezért jelentkezett eb­be az iskolába. Ez a 44 gyerek a legkülönfé­lébb tájakról verődött össze. Ta­lán kettő sem ismerte egymást azelőtt. Most pedig egy szépen összeforrott kollektíva ül itt együtt. Hogyan lehetséges ez? Ök maguk mondották el, Flóra néni kérdéseire. Tőzsér Gyurka mesélte, hogy a kéthetes szakmai gyakorlat nagyon jó alkalom volt arra, hogy a sokfajta gyerek megis­merje egymást. A tangazdaság­ban öt munkacsapatra osztva dolgoztak, részt vettek az alma- szüreten. és más munkákat is végeztek az ottani szakemberek irányítása — és persze Flóra néni felügyelete — mellett. Megyeismeret — országismeret Az osztályfőnök vissza-vissza- tér arra, mit tudnak a gyere­kek az iskola céliáról, értelmé­ről. Meglepő tájékozódást árul­nak el. Egymással versengve so­rolják az országos és megyei adatokat a szőlőtelepítésről, a gyümölcstermesztésről. Aztán ismét visszatérnek a szakmai gyakorlaton töltött idő­re. Látszik, hogy nagy élmény és fontos szellemi gazdagodási alkalom volt a részükre. Mint­ha vizsgáznak az almatermesz­tés és az almaszüret anyagából, szakszerűen mondják el a he­lyes almakezelés szabályait. Elemzik a munkájukat, rátér­nek a saját hibáikra és helyes eljárásaikra. Azt is tudják, mi­kor okoztak kárt, mikor végez­tek helyes munkát. Egymás bírálata a munka alapján Okos szakszerűséggel mondot­ták el. milyen tanulságokat szűrtek le a két hét alapján. A sokféle gyerek tulajdonképpen itt ismerte meg egymást. Itt bukkant elő, hogy Pápai Feri és Tőzséri Gyuri lelkiismeretes és szorgalmas dolgozók. Torma Gyuri, Parádi és Berényi Mari­ka ugyancsak dicséretet kapott az osztálytól. S. É-ról elmondot­ták, hogy hangoskodó, sokat be­szél, de annál kevesebbet járt a keze a munka alatt. Ám, ahogy így a hibákat fel­emlegetik, cseppet sem látszik bennük a rosszindulat, vagy csúfolódás és a megbíráltak sem veszik zokon a bírálatot. Ez az osztályfőnöki óra nem­csak arra volt jó, hogy a gyere­kek saját dolgaikkal és tanu­lásuk céljával-értelmével tisz­tába jöjjenek. Kicsit távolabb­ra nyitogatva szemeiket azt is meglátták, mi helyes, mi köve­tendő a nagy gazdaság munká­jában. Nem kis büszkeséggel mondották el, hogy kéthetes gyakorlati munkájuk során, amikor az almatermés betaka­rításánál segítettek, összesen két férges almát találtak a tan­gazdaság kertjében. Ez a gondos faápolás eredménye. Mikor Flóra néni a munkaer­kölcsöt elemezte, még azok is tárgyilagosak voltak, akik bi­zonyos negatívummal írták be nevüket a két hét történetébe. B. és S. elismerték, hogy ők so­kat lógtak a munkaidő alatt. De vallomásukban már benne volt a jó szándékú ígéret a jövőre. Kedves, hasznos, tanulságos óra volt. Balogh József „Kalocsa népművészete” — Baján KIS gimnazista koromban óvakodtam be először a kalocsai városházának abba az elrekesz- tett folyosórészébe, ahová az volt kiírva: Városi múzeum. Az akkor látottakból nem sokra emlékszem, hisz úgy össze volt zsúfolva minden. Sók évvel ké­sőbb már hivatalból kerestem fel, s csodálkozva tapasztaltam, hogy ez a méltatlan körülmé­nyek között tartott gyűjtemény mennyi értéket tartalmaz. Az anyag pedig egyre gyűlik, egy­re több értékes darabbal sza­porodik. Ez elsősorban Pécsi Ferencné érdeme, aki nagy hely­ismerettel, s lelkesedéssel ku­tatja fel a szebbnél szebb tár­gyakat. Kecskemét után a Bajai Tiirr István Múzeumban nyílt meg most a kalocsai múzeum anya­gából a „Kalocsa népművészete” című kiállitás. Cr. Manga Já­nos kandidátus megnyitó beszé­dében tudományos alapossággal ismertette a magyar népművé­szet kialakulásának útját, fejlő­désének törvényszerűségeit. Sza­vait a kiállított tárgyak illuszt­rálták. A köztudatban élő sok­színű, nagyvirágos kalocsai hímzés a múlt század derekán még ismeretlen. A kezdet a fe­hér lyukvarrás. A század vége- felé jelenik meg a fekete szinű szál- és tömött hímzés, majd társul a sötétkék szín is, megje­lenik a piros, majd a sárga, amit a zöld pótlására is hasz­náltak. Így alakult ki a 30-as években világhírűvé vált 40—50 színárnyalatban is pompázó „ka­locsai hímzés”. A HÍMZÉS mellett a kiállitás bemutatja a múlt századi kalo­csai parasztszoba berendezési tárgyait, a kalocsai mézesbábo­sok, papucsosok és fazekasok készítményeit. A megnyitó ünnepségen részt vett Kriston Ferenc, a Kalo­csai Városi Tanács V. B. elnöke is, aki elmondotta, hogy a ma­ga részéről szívvel-lélekkel tá­mogatja a kalocsai múzeum ügyét, de a Művelődésügyi Mi­nisztérium és a megyei tanács hathatósabb segítségére van szüksége. REMÉLJÜK, hogy a sok lel­kesedés és jó szándék, megtermi gyümölcsét: Kalocsa múltjához és a már is meglevő anyaghoz méltó múzeumot. Dr. Sólymos Ede 41. A vacsora derűs hangulatban ért véget. Közeledett a „Cho­pin” érkezésének ideje; tehát mindnyájan elindultak az állo­másra. Az őrnagy, a főhadnagy és a vámhivatal vezetője utasí­tásokat adott, mindhárman el­helyezték embereiket. Az állo­másfőnök értesítette őket, hogy a vonat menetrend szerint ér­kezik. Az ügyész és Halinka, mint „munkanélküliek” a váró­teremben maradtak. Jerzy Kur a pádon üldögélt, a titkárnője pedig a nyitott ablaknál állt. Végre vagonok kivilágított ab­laksora futott be a perronra. Megkezdődött a szokásos moz­golódás. A határőrök összeszed­ték és lepecsételték a személyi igazolványokat, feljegyezték a devizákat, ellenőrizték a csoma­gokat. A perronra senkinek sem volt szabad kimennie. Az őr­nagy, aki kirohant az állomás épületéből, egy pillanat múlva nagyon izgatottan tért vissza. — Horogra kerültek, suttogta, bár a váróteremben hármóju­kon kívül nem volt senki. Az ügyész észrevette, hogy a kis állomás váróterme körül van zárva. A perronra nyíló ab­lak előtt két határőr állt. Az ajtóban is egy rendőr, egy má­sik meg a közelben posztolt. Ä perronra vezető ajtó kinyílt. Előbb egy zöld egyenruhás vá­mos lépett be. Mögötte három férfi bőröndökkel és csomagok­kal, aztán a főnök. Majd fel­bukkant a főhadnagy alakja is. Az egyik utas, középtermetű, sovány, napbarnított arcú fia­talember érdeklődéssel nézett körül. Amint az ügyészre pil­lantott, elsápadt, és visszahő­költ, mintha menekülni akart volna. De amikor látta, hogy az út mögötte el van vágva, le­dobta a csomagokat a kezéből, és a nyitott ablak felé ugrott. Az útjában álló Halinát olyan erővel lökte félre, hogy az el­esett, Az őrnagy, a rendőrök és a határőrök a szökevény után vetették magukat. Az ügyész felemelte a földről a fájdalom­tól eltorzult arcú leányt. Eles- tében nagyon megütötte magát, és az üvegszilánkok felsértették a kezét. Kis idő múlva az őrnagy és a rendőrök a váróterembe vezet­ték a szökevényt, akit rövid ül­dözés után elfogtak. Amikor az őrnagy meglátta a lány vérző kezét, így szólt: — Azonnal be kell kötözni. Hol van a mentőszekrény? Ezt az embert pedig kísérjék a szomszéd szobába, alaposan mo­tozzák meg. Ök majd segítenek — mutatott két útitársára 1—, azok az én embereim. Varsótól kezdve vigyáztak a fickóra. Tudják, mit kell keresni nála. Azonnal verjék bilincsbe! Az utolsó parancs feleslegesen hangzott el, minthogy az egyik rendőr éppen abban a pillanat­ban kapcsolta a bűnös kezére az acél „karperecét”. Az óllomásfőnök kis mentő­szekrénnyel érkezett meg. Az őrnagy ügyesen kimosta Halina könnyűnek látszó kézsérüléíét és bekötötte. Kinyílt a szomszéd szoba aj­taja. — Megtaláltuk — jelentette diadalmasan az egyik nyomozó. — Ügyes fickó, az ördög vigye el! Két új százast összeragasz­tott, zacskót csinált belőlük és abba dugta a csekket — mondta — és átadta az őrnagynak a kis téglalap alakú papírlapot. Krzyzewski felpillantott és azt mondta: — Ügyész úr, íme a Donau- bank csekkje. Megengedi, hogy egyelőre nálam maradjon? Ha visszatérünk Varsóba, az ügyész­ségen hivatalosan átnyújtjuk. Bevezették a letartóztatottat. Már teljesen nyugodt volt. Csak a szemében tükröződött gyűlölet és düh. Az ügyész kíváncsian nézegette a fiatalembert. Elő­ször látta életében, vagy még­sem? Igen, azt hiszem, láttam ezt az alakot valahol a bírósá­gon — latolgatta. — Engedjék meg, hogy be­mutassam a „barátunk”-at — Hit láthatunk a mozikban? Az év utolsó hónapjaiban 14 ország 42 filmjét mutatják be filmszínházaink. Rövidesen kö­zönség elé kerül a Sikoly című modern csehszlovák film. A bé­csi Burgtheater művészeinek előadásában filmesítették meg Schiller Don Carlos-át. Görög­ország csodás szépségű tájaira visz el a Homérosz földjén cí­Bemutatják filmszínházaink a tavalyi velencei fesztiválon nagydíjjal kitüntetett, merész politikai témájú Kezek a város felett — című olasz filmet. Ke­leti Márton rendezte a Ha egy­szer, húsz év múlva című ma­gyar filmet, kettős főszerepben Bujtor Istvánnal. NDK-vígjáték Részlet a novemberben bemutatásra kerülő Embervadászat — című lengyel filmből. mű színes nyugatnémet doku­mentumfilm. Egy izgalmas bűnügy részle­teire derül fény a Félelem cí­mű csehszlovák filmben. A nürnbergi per eredeti dokumen­tumait használja fel a fasiszta gyilkosok rémtetteit leleplező svéd dokumentumfilm, a Hábo­rús bűnösök. Egy becsületes ember tragikomikus kálváriája a Másfél millió — című ma­gyar filmvígjáték, melynek fő­szerepét Makláry Zoltán alakít­ja; mondta végül csipkelődő han­gon az őrnagy. — Halina kis­asszony már ismeri. Neve: Wik­tor Samaszek, a barátai „sápadt Nikó”-nak hívják. Különben Zosia Smaszkovának, a fővárosi ügyészség tisztviselőjének test­vére, aki nemrégen még boldog tulajdonosa volt nyolcvanezer dollárnak. Nem készpénzben, az igaz, hanem csekkben, de az Ausztriában egyre megy. — Elindíthatjuk a vonatot? — kérdezte az állomásfőnök. — Ha a vámosok és a határ­őrök végeztek, akkor igen, mert nekünk nincs itt már semmi dolgunk. Mindenesetre az egyik turista nem látja meg sem Bé­cset, sem Jugoszláviát. Legalább is hosszú ideig. A váróteremben Durko kapi­tány terjedelmes jegyzőkönyvet írt. A rendőrőrs parancsnoka su­gárzott a büszkeségtől. Utasítást kapott az őrnagytól, hogy reggel telefonáljon a rendőrfőkapitány­ságnak és jelentse neki: a bű­nöst elfogták és megtalálták ná­la a csekket, valamint emelje ki a helybeli rendőrök, a határőrök és a vámosok segítségét Wiktor Samaszek kézrekerítésében, akit erős rendőri fedezet mellett a legközelebbi vonattal Varsóba irányítanak. — Stach, kérlek, magyarázd meg az egészet... — kérlelte az ügyész az őrnagyot. — Majd Varsóban. Most ideje lefeküdni. Nem volt könnyű nap. (Folytatása következik.) is szerepel a műsorban, a Kar­bid és sóska, melynek főhősét Erwin Geschonneek játssza. Arthur Miller forgatókönyvé­ből készült a Kallódó emberek című amerikai film, főszerepét két azóta elhunyt művész — Marylin Monroe és Clark Gable — alakítja. Az életbe táncolta­tott leány címmel három rész­ből álló színes, magyar tánc­filmet rendezett Banovich Ta­más. A felsorolt filmek, csak íze­lítőt adnak a filmszínházak no­vember—decemberi műsorából és bizonyára, mindenki talál közöttük kedvére valót. Három kórus hangversenye Kecskeméten A város zenekedvelőinek mű­vészi élményt ígér a Kecske­méti Kisipari Termelőszövetke­zetek Szocialista Kultúráért Ér­deméremmel kitüntetett Kodály- kórusának hangversenye, szom­baton este fél 7 órai kezdettel, az Űttörőház dísztermében. A hangversenyre lelkesen készül­nek az egész országban jól is­mert kecskeméti dalosok. Mű­sorukban kiváló zeneszerzők: Palestrina, Bartók, Kodály hí­res kórusművei szerepelnek, to­vábbá Mozart, Verdi és Puc­cini operáiból Zsiga László, va­lamint Homokiné Szikora Etel­ka énekel áriákat. A hangversenyen közremű­ködnek: a Szegedi Szövetkezeti Bizottság Szocialista Kultúráért Érdeméremmel kitüntetett ve­gyeskara, a nagykőrösi férfikar, továbbá az Állami Zeneiskola tanárai. A három kórus találkozóján Nagykőrös és Kecskemét egye­sített férfikara Kodály művein kívül kecskeméti népdalokat is énekel. Vezényelnek: Ádám Jó­zsef, _ Kiss István, Váradi Zol­tán és Zsiga László. Zongorán kísér; Lőrincz Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents