Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-20 / 246. szám
1964. október 20, kedd S. oldat Nemzetközi Kertészeti Gépesítési Kongresszus A mezőgazdaság legtöbb kézi munkát igénylő ága a kertészet. Gépesítése — az egész világon — csak félig megoldott. A különböző országok szakemberei az utóbbi időben jelentős, sőt kimagasló eredményeket értek el mind a kutatás, mind a gyártás terén. Ezek bemutatása, ismertetése lesz a budapesti első Kertészeti Gépesítési Kongresz- szus célja. Tíz ország kutatói, mérnökei október 20-tól három napon keresztül mondják majd el eddigi tapasztalataikat, terveiket. L. Moser, a legnagyobb osztrák szőlőgazdaság tulajdonosa például „A korszerű szőlőskert gépesítése” címmel tart előadást. G. Priorelli professzor Rómából utazott Budapestre és a növényvédő gépek olaszországi felhasználásáról fog beszélni. Kaliforniai R. B. Fridley hazájának gépesített gyümölcsbetakarítását ismerteti majd. A híres bolgár kertészet zöldségtermelésének a gépesítés okozta változásait I. Cocov kandidátus mondja el. Magyarország gépesítési problémáiról — különös tekintettel a gyümölcsmanipuláló berendezésekre — Borszéki László gépészmérnök beszélt. A Gépipari Tudományos Egyesület és a Magyar Agrártudományi Egyesület rendezésében sorra kerülő kongresszus második részében a bemutatókra kerül sor. . — Október 20—23-án a kongresszus résztvevői ellátogatnak a balatonboglári és a zalaszent- gróti állami gazdaságba. Zala- szentgróton mutatjuk be az idén elkészült óránként 60 mázsa gyümölcsöt feldolgozó és csomagoló berendezésünket — mondja Bakos István, a MEZŐGÉP Intézet főmérnöke, a kongresszus egyik főrendezője. — A kertészeti termelés gépesítése terén elért hazai eredmények bemutatása elsősorban a KGST államok felé irányul. Mind a kutatás, mind a gyártás terén szép eredményeket értünk már el, s minden feltételünk megvan arra, hogy a jelentkező KGST igényeket kielégítsük. A magyar kezdeményezésű kongresszus mozgósítja a szerepet vállaló tudományos, tervezési, gyártási és termelői szakembereket és biztos, hogy nagyban elősegíti majd a kertészet gépesítésének sikeres megoldását. P. Gy. A mezőgazdaság villamosítása A Magyar Villamosművek az idén a mezőgazdaság gyorsított ütemű villamosítására összpon pontosította áramszolgáltató vál lalatainak erőit. Az év végéig 814 termelőszövetkezeti üzemegység részére kell lehetővé tenni, hogy villamosenergiához jusson. Ehhez 870 kilométer vezetéket kell felszerelni. Szeptember 30-ig az egész évre tervezett 814 üzemegységből 682-höz építették a vezetékeket, illetve 527-nél már be is fejezték, 298-at pedig már be kapcsoltak az áramszolgáltatásba. Hétszázezer forint jövedelemre számítanak Bevált a termelőszövetkezetközi pulykatenyésztés Bácsalmáson A dombhajlat tövében nyárfacsoport magaslik. A nyárfák alatt pedig rengeteg pulyka, számszerűit 13 és fél ezer darab. Épp a délutáni etetés folyik a bácsalmási termelőszövetkezetközi baromfitelepen, a gondozónők vödrökben hordják a vájukhoz az eleséget. Dr. Veréb János, a telep állatorvosa —, aki .egyúttal a község állatkórházának vezetője is — szárnyánál fogva megragad egy pulykát. — Emelje meg! — s nyújtja felém. Az állat súlya meghaladja az öt kilót. Pedig nem különleges példány. Olyan, mint a többi. Mire a hat kiló átlagsúlyt elérik, értékesítik a szárnyasokat. Ez egy rövid hónap múlva bekövetkezik. A számítások szerint egy-egy pulykának az átadásig történő i*l neveléséhez — hizlalásához 16 kiló takarmányt használnak fel, a tervezett 22 kilóval szemben. Mennyi az egy kiló hús előAz aranydiplomás orvos Dr. Bulyovszky Gyula, Kis- kunmajsa község 74 éves körzeti orvosa úgy hozzátartozik a község lakóihoz, mint egy családhoz a szerető édesapa. Senki nem tudná megmondani, hány embert gyógyított meg 1919 óta, amióta a községben tevékenykedik, és hányféle egészségügyi intézménynek, szociális létesítménynek volt kezdeményezője, megteremtője. A község Gyula bácsija ötven évvel ezelőtt, 1914-ben kapta kézhez az orvosi diplomát, néhány hónap múlva már a harctéren gyakorolta életmentő hivatását. 1919-ben a Tanácsköztársaságot segítette munkájával, emiatt a Horthy-reakció még a községi orvosi megbízást is megvonta tőle, de a majsai nép követelésére kénytelen volt újra elismerni. A község orvosa ettől az időtől fogva együtt élt, dolgozott községével. Megszervezte a fertőző betegségek elleni küzdelmet, az anya- és csecsemővédelmet, az iskolaorvosi feladatokat, a szülőotthont. Még a szabadságidőt is önképzéssel, tanulmányúinkkal ^kötötte össze, külföldi kórházakban gyarapította a tudását, hogy községében hasznosítsa. A felszabadulás után megszervezte az orvos-egészségügyi szakszervezet községi alapszervezetét, megalakította a Vörös- kereszt helyi szervezetét, fejlesztette, bővítette, korszerűsítette az egészségügyi intézményeket. Több ízben volt községi tanácstag és munkája elismeréséül jelenleg is tagja a járási tanácsnak. Munkájára — bármilyen csendben és szerényen végezte is azt — az országos szervek is £cl&ui£ltek ggymáslltáp kapta a szebbnél szebb kitüntetéseket: az egészségügy és a Vöröskereszt kiváló dolgozója, érdemes orvos, a Tanácsköztársaság emlékérem és a Munka Érdemérem tulajdonosa. A napokban, amikor a tiszteletére rendezett ünnepi gyűlésen Tóth Lajosné, az orvos-c^ész- ségügyi szakszervezet megyei titkára, a járási és községi vezetők, ismerősei és barátai meleg szeretettel köszöntötték őt abból az alkalomból, hogy aranydiplomával tüntették ki, dr. Bulyovszky Gyula így válaszolt: — Amit az eltelt fél évszázad alatt cselekedtem, nem dicsérni való, hiszen nem tettem mást, csak az ötven évvel ezelőtti esKümet teljesítettem. T. M. állításához felhasznált abrak? — Két kiló 30 deka — válaszol az állatorvos. Szinte hihetetlen! S a bennem átfutó gondolatot mintha felfogná tekintetével dr. Veréb János. Ezért mosolyogva hozzáteszi: — Megkérdezheti Tóth Péter telepvezetőtől is. Később, amikor találkozom a telepvezetővel, anélkül, hogy kérdezném, ő maga beszél a gazdaságosságról, és a két kiló 30 delíás tápfelhasználásról. — Pontosabban: kölessel kevert tápot etetnek a pulykáikkal. A kölest tarló után vetették, másodnövényként. Közismert, hogy a baromfi, de különösen a pulyka fölöttébb lelkiismeretes gondozást igényel. S hogy ennek itt nem szenvednek híjával, mutatja az is, hogy az elhullási arány alatta van az öt százaléknak. Ez az eredmény jelentős részben az állatorvosi szakirányítással magyarázható, valamint azzal, hogy a telepvezető hajszálnyi pontossággal betartja dr. Veréb János szakmai utasításait. De a sikernek nem kis részben oka a gondozók közvetlen érdekeltsége is. Havonta 600 forint készpénzt kapnak, továbbá egy forintot az átadáskor minden kiló után. Ezenkívül zárszámadáskor a tiszta haszon 15 százalékát kapják. Így az átlagos havi keresetük 1600—1700 forint között \%n. Dehát mennyi is lesz a tiszta haszon? Az állatorvos becslése szerint 6—700 ezer forint körül. Természetes, hogy jövőre újból lesz pulykanevelés, méghozzá 15 ezer darab. Már a vetésforgót is úgy alakítják ki, hogy a telep körüli véleményekben ne tehessenek kárt a szárnyasok. És a pulykán kívül 50 ezer csibét is nevelnek, valamint 6000 libát. H. D. Tóth Lajosné, az orvos-egészségügyi dolgozók szakszervezetének megyei titkára virágcsokorral köszönti kiskunmajsa aranydiplomás orvosát, dr. Bulyovszky Gyulát. — Hát most ballhat, szavát • ne tévessze, mert nálunk ilyen ■ egy közgyűlés. Előre bejelentik: , „Elnök elvtárs beszámol, meg- : tudják, mihez tartsák magukat. ■ Utána hozzászólás nem lesz, : mert fut /az idő. Értettük, emberek?” i — És maguk ezt tűrik? Ak■ kon ne csodálkozzanak, hogy ■ semmiről nem tájékozottak, ha nem szólnak bele a tsz-ük sorsába ... Akkor, akkor — küszködik megdöbbenésével az asz- szony — magukat oda teszik, ahová akarjáki Miért nem beszélnek, az isten áldja meg magukat Miért? — emelgeti jelentőségteljesen a fejét az idős tsz- gazda. Mert amikor például tiltakoztunk az ellen, hogy egy rendetlen tsz-szel összecsapjanak bennünket, csak azzal elégítettek ki: „Ehhez maguk nem értenek.” Mikor meg a minisztériumba is felmert egy tag a nevünkben, hogy előadja kívánságunkat, ezt kapta: „Ha otthon akar dolgozni, hagyja abba ezt a közbenjárást..Hát így vagyunk. Ezért nem szólok én se, a másik se. „Otthon” akarunk inkább dolgozni. — Honnan értesültek, hogy így volt? — Honnan, honnan ... Elmondták mások. Én nem voltam ott. — Én se tudom, mi volt ebből az igaz, de ne haragudjon, maguknak itthon, a saját szövetkezetükben kell ilyen kérdésben dönteni. Addig verni az asztalt, míg megfelelő választ, magyarázatot nem kapnak ... Ebben az egyesítési civakodás- ban is biztosan máshogy alakul a hangulat, ha megkérdezik, miért tartják azt helyesnek, hogyan hajtják végre, mit szeretnének ... — Azt gondolja, az elnök meg tudta volna magyarázni? Kijöttek a járástól és elrendelték nekik is, mit tegyenek. Így van ez a tervvel is ... — Túl sötéten látják ezt, bátyám. Igazán nem akarom megbántani magát, hiszen egyedül ezen mitse változtathatna, de a gyávaságuk az oka, ha idáig jutottak. Azért látják már ilyen tragikusan a helyzetüket, mert csak nézik, elnézik a dolgokat, eseményeket. Ezzel se, azzal se akarnak haragot; szóljon más, ha bajt kíván a fejére; majd bolond leszek bűn- bakságot vállalni — így gondolkoznak, és kényelmességből csak várják, hogy maguktól megszűnjenek a bajok. Ha ekkor fel nem üti fejét, észre se veszi senki, hogy az öreg tsz-tag mellett ül az a szőke kislány, aki szinte láthatatlan volt mozdulatlanságában. Térdére könyökölt, állát a tenyerén nyugtatva ábrándozott. Most azonban látszott; hogy végig odafigyelt. Mert egyszerűen, halkan így vélekedett. — Bizony, kedves bácsi- kám, minden rajtunk múlik, így volt pár évvel ezelőtt nálunk is. Az én apám se, meg a másik se nagyon nyitotta ki a száját, ha vallani kellett: akkor mit is akarnának, hogyan szeretnék. Magunk kárán jöttünk rá, hogy addig tulajdonképpen nem is törődünk a saját szövetkezetünkkel, míg hidegen hagynak bennünket a problémák, vagy csak egymásközt pusmogunk róluk ... Most már megnézhet bennünket. Ebben az évben ötvenezer forintot tudtunk félretenni, munkaegységből, prémiumjószágból... Abban kaptunk össze egy kicsit az elnökkel, hogy irigykedve le akarta beszélni apámat: „Minek nektek is autó. Elég, ha nekem van ,..” öe eddig meg kellett dolgozni mindenért... Tóth István A vonat kigördült a ceglédi állomásról és elkanyarodott, hogy „toronyirányba” vegye Kecskemétet. Esett az eső, sárgásszürke volt odakint az egész világ. A rózsakertészet virágai is sápadtan kornyadoztak a hűvös permetben. A két, egymással szemben levő ülésen a következők foglaltak helyet. Egy városisasan öltözött középkorú asszony, aki ad- minisztrátomőnek éppúgy „kinézett”, mint járásbírónak. Mellette feketében egy idős parasztnéni húzódott meg az ablak mellett. Összeszorított szájjal, fegyelmezetten figyelte, mit művel, mit szól élete párja — túlfelől. A bácsi, élénk természetű, tisztes öreg, sűrűn próbálkozott újabb és újabb beszédtémákkal. Valahogy mindig unalomba fulladt a kezdeményezés. Mígnem a városi asz- szony meg nem jegyezte a rózsákra. — Micsoda pénzeket hozhat ilyen kertészet egy szövetkezetnek! ... Meg ahol zöldség, gyümölcs — minden van ... A bácsi rögtön kapott a szón. — Van a miénkben minden, mégsem lehet keresni... — Akkor ott valami baj lehet — vágta rá azonnal az útitársnő. — Jó termésük volt? Ha igen, a vezetők, de maguk is okai, hogy nem boldogulnak. Rossz a szervezés. — Abban lehet valami, hogy rosszul szerveznek — hagyta rá az öreg. — A vezetőknek jó, nekik mindenhogy megvan a havi jövedelmük. Az elnök is, a főagronómus is állami dotációt kap, ezenkívül megvan a munkaegységük is. Egy miniszter nem keres többet mint ők... — Csinálunk mi világraszóló palántanevelőt, de mibe kerül az. Akkora kölcsönt kapunk rá az államtól, hogy soha nem tudjuk kifizetni... Van töménte. len jószágunk, baromfinevelőnk, csak pénz nincs a tagoknak ... Nekünk, hálistennek, megvan, ami kell, de a munkaegységre... Így nincs kedvünk dolgozni... — Márpedig azzal nem javul a helyzet ha maguk nem iparkodnak... Nálunk is volt zavar, míg rendbe nem jöttünk. De nem úgy ám, hogy sértődötten félreálltunk — „azért- se dolgozunk!” Jöjjön el hozzánk, meglátja, aki a kezét mozdítja, boldogul... Azt mondja maga, bátyám, hogy óriási pénzbe került a palántanevelő. Mennyibe? A bácsi huzakodik egy kicsit az ülésen. Két karját emelve néz jobbra-balra. Akadozva mondja. — Hát... fene tudja ... Csak rengeteg pénzbe kerül, tudom.... Annyit tudok ... — Látja, ez is hiba — már meg ne sértsem —, teszi egy pillanatra a térdére kezét a városias asszony. — Tudom, de mégse tudom ... Annyi kölcsönt azért sehol nem adnak, nem is vesznek fel, hogy azt a szövetkezet világ végéig nyögje. Egy modern palántanevelő persze sokba kerül, de... hány ezer holdasok maguk? — Négyezer-kétszáz. — No ... annak a beruházásait nem szabad hét vagy tizen- . három holdas gazda szemüvegével vizsgálni. Aztán meg, milyen világ lehet maguknál, hogy özön jószág, kertészet, gyű- , mölcs mellett se mennek ötről hatra. Nem szoktak maguk kérdéseket feltenni a közgyűlésen Az öreg mama haragos kép- i pel hallgatott eddig, de most ; már kibukott belőle. < — Ott nekünk hallgass a ne- ■ vünk. ' — Ügy bizony — erősíti élet- 1 párja. ' — Hogyhogy hallgass? Maguké éppen úgy a szövetkezet, mint a vezetőké... Még ilyet 5 se hallottam. Magától nem megy
