Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-20 / 246. szám

Világ proletárjai, egyesültetek; W XIX. ÉVFOLYAM, 246. SZÁM Ara 60 fillér 1964. OTÖBER 20, KEDD Forró szeretettel fogadta Moszkva népe a három űrhajóst <3> Hétfőn délben Moszkvába ér­kezett a világ első háromszemé­lyes űrhajójának, a múlt hétfőn felbocsátott Voszbodnak a sze­mélyzete: Vlagyimir Komarov mérnök-ezredes, űrpilóta, párt­tag, Konsztantyin Feoktyisztov tudós, pártonkívüli és Borisz Jegorov orvos, a Komszomol tagja. A szovjet fővárostól délnyu­gatra fekvő vnukovói repülőtér fogadási csarnokát és az épület környékét már jóval 12 óra előtt megtöltötték Moszkva közéleté­nek képviselői, a szovjet hadse­reg küldöttei, tudósok, a kultu­rális élet kiválóságai. Eljöttek az S2KP és a szovjet kormány vezetői, élükön L. 7. Erezsnyev- vel, az SZKP Központi Bizott­ságának első titkárával, A. I. Mikojannal, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökével és A. N. Kosziginnal, a Miniszterta­nács elnökével. A kozmosz hőseinek repülő­gépe moszkvai idő szerint 12 óra 25 perckor szállt le a repü­lőtér betonjára, majd begördült a fogadási épület elé. Az 1L— 18-as ajtajában elsőnek Koma­rov ezredes jelent meg egyen­ruhában, utána Feoktyisztov és Jegorov sötét színű átmeneti ka­bátban, levett kalappal. A három űrhajós végighaladt a hagyományos vörös szőnye­gen, majd megállt a párt és a kormány vezetői előtt. Az űr­hármas nevében Vlagyimir Ko­Gagarinnak, a kozmosz úttö­rőjének Moszkvába érkezése óta ötödször köszöntötte a Vörös tér a világűr szovjet hőseit, de a hétfői ünneplés nem egy űr­hajósnak, hanem háromtagú kollektívának szólt, A vnukovói repülőtérről jövő több kilométeres gépkocsioszlop moszkvai idő szerint 13.40 óra­kor érkezett a Kremlbe, élén az űrhajósok nyitott gépkocsijával, amelyben Komarov, Feoktyisz­tov és Jegorov felesége is he­lyet kapott. A Voszhod hőseinek tisztele­tére rendezett ünnepi nagygyű­lés délután 2 órakor kezdődött a Kreml falai előtt. A Lenin- mauzóleum mellvédjén foglal­tak helyet az SZKP és a szov­jet- kormány vezetői, valamint a három űrhajós, akiket meg­jelenéskor percekig ünnepeltek a nagygyűlés résztvevői. Nyikolaj Podgomijnak, az SZKP Központi Bizottsága tit­kárának megnyitó szavai után Vlagyimir Komarov ezredes, a Voszhod parancsnoka emelke­dett szólásra. Köszönetét mon­dott a hármuk iránt tanúsított bizalomért, majd méltatta a há­romszemélyes űrhajó repülési és tudományos teljesítményének jelentőségét. Kiemelte, hogy tudós- és orvostársának jelen­léte, hármuk együttműködése barátságossá tette az utat, amely bővelkedett felejthetetlen élmé­nyekben. Visszapillantva a szovjet űr­hajózás eddigi eredményeire, el­mondotta, hogyan alakult ki a kilenctagú űrhajós család. Hangsúlyozta, hogy hármuk tel­marov ezredes tett jelentést az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelső Tanács Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertaná­csának: „Az SZKP és a szovjet kor­mány megbízását teljesítettük. Kozmikus repülőútunk sikeres volt. A személyzet tagjai kitű­nően érzik magukat. Készek va­gyunk újabb feladatok teljesí­tésére.” Diadalmenet A jelentéstétel után Erezs- nyev, Mikojan, Koszigin és a többi szovjet vezető meleg sze­retettel köszöntötte, megölelte és megcsókolta a három űrha­jóst. M íg a katonazenekar a szovjet himnuszt játszotta, a re­pülőtér másik szélén felállított ütegek díszössztüzet adtak. Ezt követően az űrhajósokat rokonaik köszöntötték, majd Komarov, Feoktyisztov és Je­gorov a szovjet vezetők társa­ságában elhaladtak a repülőtér­re összegyűlt sok ezres tömeg sorfala előtt. Háromnegyed egykor az űr­hajósok helyet foglaltak nyitott gépkocsijukban, s díszegyenru- Tiás motoros rendőrök kíséreté­ben Moszkva felé indultak. A 35 kilométeres útvonalon moszk­vaiak százezrei köszöntötték a világűr hőseit, akik a gépkocsi­ban állva mosolyogva, integetve köszönték meg az üdvözlést. jesítményét a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 47. évfor­dulójának szentelték, majd kö­szönetét mondott mindazoknak, akik kidolgozták a világ első háromszemélyes űrhajóját. Hasonló gondolatokkal kezdte felszólalását Konsztantyin Feok­tyisztov kandidátus, aki rámu­tatott, hogy a társasűrhajóban számos tudományág legújabb eredményei összpontosultak. Fe­oktyisztov beszélt észrevételei­ről, majd megindultan mondott köszönetét a meleg fogadtatá­sért, azért a gondoskodásért, amely egész útjukat, egész mun­kájukat körülvettee. Eorisz Jegorov orvos, a koz­mikus „trojka” legfiatalabb tag­ja beszédében mindenekelőtt megköszönte azt a bizalmat, Az SZKP Központi Bizottsá­ga, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége és a Mi­nisztertanács fogadást adott a nagy Kreml-palotában Vlagyi­mir Kor^arov, Konsztantyin Fe­oktyisztov és Borisz Jegorov űrhajósok, valamint a több sze­mélyes Voszhod űrhajó sikeres űrrepülését biztosító tudósok, tervezők, mérnökök, techniku­sok és munkások tiszteletére. A fogadáson ott voltak a kommunista párt és a szovjet állam vezetői, a Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok leg­felső tanácsainak tagjai* űrpi­amelyet iránta, a Komszomol tagja iránt tanúsítottak. Beszélt a kozmikus orvostudomány orosz megalapozóiról: Pavlovról és Szecsenovról, azokról a ku­tatóktól, mérnökökről és techni­kusokról, akik kitűnő életfelté­telekét biztosítottak a Voszhod kabinjában. Ismertette orvosi megfigyeléseit, majd rámutatott a Szovjetunió kozmikus ered­ményeinek- világpolitikai jelen­tőségére. Az űrhajós család bárom új tagja után Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára mondott beszé­det. Leonyid Brezsnyev beszéde elején méltatta azokat a sike­reket, melyeket a szovjet űrku­tatás az egész világ elismerése mellett kivívott. Hangsúlyozta, hogy az űrhajósok egyetértőén és céltudatosan végezték mun­kájukat. Így él és így dolgozik — mondotta — egész népünk, egységes, sokmilliós kollektívá­ba tömörülve a kommunista párt és a szovjet kormány kö­rül. Ebben rejlik a szovjet tár­sadalom ereje és győzelmeinek forrása. Áttekintette a szovjet belpolitikai élet főbb problé­máit és hozzátette, hogy az SZKP Központi Bizottsága az ország sorsa felett érzett nagy felelősségtudattól fűtve eltökél­te, hogy maradéktalanul meg­valósítja a gyakorlatban a párt és az állami élet irányításának lenini elveit, következetesen to­vább halad a lenini úton. Korunkban — tette hozzá Leonyid Brezsnyev a Szovjet­unió nemzetközi politikájáról szólva — a béke és a társadal­mi haladás ügye növekvő mér­tékben függ minden antiimpe- rialista erő összeforrottságának megerősítésétől és elsősorban a szocialista országok, a kommu­nista világmozgalom egységétől. Pártunk — mondotta végezetül — törekedni fog a testvéri szo­cialista országok nagy közössége egységének megszilárdítására, a teljes egyenjogúság, valamint a szocialista közösség általános ér­dekeinek és minden ország né­pe érdekeinek helyes társítása, a szocialista államok sokoldalú együttműködésének fejlesztése alapján, a békéért és a szocia­lizmusért vívott közös harcunk­ban. lóták és a közvélemény képvi­selői. A vendégek között külföl­di diplomaták és újságírók is voltak. A fogadáson Anasztasz Miko­jan felolvasta a Legfelső Tanács Elnökségének rendeletét, amely­nek értelmében a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki a há­rom űrhajóst. Mikojan átnyúj­totta a kozmosz hőseinek a cím­mel járó Lenin-rendet és arany­csillagot. A Voszhod űrhajó három uta­sának a „Szovjetunió űrhajós pilótája” jelvényeket is átadták. Nagygyűlés a moszkvai Vörös téren Fogadás a Kremlben az űrhajósok tiszteletére Hazaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség Kádár János beszéde A Lengyel Népköztársaságban járt magyar párt- és kormány- küldöttség, Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével va­sárnap reggel hazaérkezett Bu­dapestre. A küldöttséget a Nyu­gati pályaudvaron ünnepélyes külsőségek között fogadták. A magyar és a lengyel himnusz elhangzása után Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a kormány elnök­helyettese mondott üdvözlő be­szédet, majd Kádár János emel­kedett szólásra. Beszéde bevezető részében részletesen beszámolt a magyar párt- és kormányküldöttség lá­togatásának eseményeiről. Szólt Kádár elvtárs a gazdasá­gi együttműködés fejlesztésének főbb tennivalóiról, s a tárgyalá­sokon körvonalazott terveiről. Megtárgyaltuk — folytatta Kádár elvtárs — a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi hely­zetét, időszerű kérdéseit is. — Együtt és sajnálattal konstatál­tuk, hogy a nemzetközi kommu­nista mozgalom és a szocialista országok viszonylatában jelen­leg bizonyos véleményeltérés za­varja az egységet. Azt gondol­juk, hogy . a szocialista országok vi­szonylatában lehetséges és elképzelhető, hogy ideológiai véleményeltérés legyen a pártok között, amelyek a szocialista országokban kor­mányoznak is. De az a meg­győződésünk, ha van is ilyen kérdés, rendes elvtársi meg­beszélések, tanácskozások keretében, elvtársi légkör­ben kell megvitatni és tisz­tázni, és semmiképp sem szabad állami vonalon kül­politikai együttműködésünk­ben törést megtűrni. Nekünk egységesnek kell len­nünk. Ez nemcsak a szocialista országok népeinek elemi érdeke, hanem a világ minden népének. — Megegyeztünk abban is, hogy előmozdítjuk az elvtársi tanácskozásokat, az eszmecseré­ket, fe szélesebb körű megbeszé­léseket. és minden erőnkkel és tudásunkkal, azon leszünk, hogy a nemzetközi munkásmozgalom egysége szilárduljon és növe­kedjék. Jó, hogy mindkét ország egész életét, pártunk tevékeny­ségét éppen úgy, mint a Szov­jetunióét a XX. kongresszus alapvető eszméi, az 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozások helyes megállapításai vezérlik. Ugyanazokért a célokért harco­lunk tovább. Amikor azt mondjuk, hogy egységre törekszünk, akkor ezt úgy értjük, hogy az egy­ség mindenképpen és első­sorban a Szovjetunióval a mi' nagy szocialista csalá­dunk elsőszülöttjével éljen, erősödjön és növekedjék to­vább. Éljen, erősödjék és növekedjék a szocialista Lengyel Népköz- társaság és a Magyar Népköz- társaság, valamennyi - szocialista ország együttműködése is. Ez a mi közös érdekünk, ez követ­kezik a mi elveinkből, törekvé­seinkből. Kedves elvtársak! A héten sok különböző esemény történt. Voltak olyan hírek, amelyeknek nagyon örültünk, és* volt olyan hír is, ami meglepett bennün­ket. Ezt őszintén és becsülete­sein meg akarom mondani. Is­meretes, hogy a Szovjetunióban a legfelső vezetésben személy- csere következett be. Hruscsov elvtársat, aki életkorára, nem kielégítő egészségi állapotára hivatkozva felmentését kérte, felmentették és Brezsnyev, il­letve Koszigin elvtársat válasz­tották meg helyére. Az ilyesmi minden pártban és minden or­szágban az illető párt és az il­lető ország döntésétől, elhatá­rozásától függ. Én, a magam részéről úgy gondolom, hogy Hruscsov elvtársnak nagyon nagy érdemei vannak a sztálini személyi kultusz elleni harcban és abban, hogy a béke fennma­radhatott. Én azt hiszem, hogy azok a magyar százezrek, akik a kö­zelmúltban és az idén is itt, a mi hazánkban üdvözölhették és szívből üdvözölték Hruscsov elvtársat, mint a nagy Szovjet­unió Kommunista Pártjának, ál­lamának, népének reprezentását és a béke fáradhatatlan harco­sát, jól tették és utólag sincs semmi gondolkodni valójuk ezen. Számunkra pedig az a lé­nyeges és döntő, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköz- társaság kormányának ál­láspontja az ismert kérdé­sekben a béke, a békés egy­más mellett élés kérdésé­ben, a szocialista országok egységére való törekvésben, a nemzetközi munkásmoz­galom ismert kérdésében egy hajszálnyit sem válto­zott, és nem fog változni ezután sem — mondotta Kádár elvtárs. Hangsúlyozta, hogy a magyar kommunisták, a szocializmus ügyét szívén viselő minden ma­gyar ember mindig tisztelettel, mindig szeretettel, jó elvtársi együttműködésre való készség­gel találkozik és dolgozik azok­kal, akik a nagy Szovjetunió Kommunista Pártját, a nagy szovjet államot, a nagy szovjet népet képviselik. Ök a mi né­pünk leghűségesebb szövetsége­sei, legerősebb támaszai a nem­zetközi életben. Azok a tisztelt szovjet elvtár­sak, akik most a vezető posz­ton felváltották Hruscsov elv­társat, Brezsnyev elvtárs, illet­ve Koszigin elvtárs, előttünk is­mert emberek, barátaink, barát­ság fűz össze velük bennünket, ők ugyanannak a fő politikai vonalnak ismert képviselői, munkálói voltak ez ideig is, ami mellett most az SZKP és kormánya ismét hitet tett, mondván, hogy a XX. kongresz- szus, a XXI. és XXII. kong­resszus, a nemzetközi életben pedig a béke megőrzése a ha­ladás erőinek egysége, vezérli őket. Ez így van, _nem válto­zott. Ez változatlanul így lesz tovább a magyar—szovjet vi­szonyban is — hangsúlyozta nagy tetszéssel, hosszan tartó tapssal fogadott beszéde végén Kádár János elvtárs.

Next

/
Thumbnails
Contents