Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-16 / 243. szám
Az ügyész szemével Válástól as Welches A lakáspanassok intézése Az államigazgatási eljárásról szóló törvény többek között a tanácsi szakigazgatási szervek feladatává teszi az állampolgárok által benyújtott panaszok, bejelentések, kérelmek alapos és gondos kivizsgálását, s az ezt követő intézkedést. A kecskeméti járási ügyészség nemrégiben vizsgálatot folytatott le annak megállapítására, hogy a városi tanács építési és közlekedési osztályához beérkező panaszok nyomán az életveszélyes, egészségtelen, személyi tulajdonban levő házak kijavításáról, lakhatóvá tételéről milyen mértékben gondoskodnak az ingatlanok tulajdonosai. Az említett osztályhoz ugyanis nagy számban futnak be olyan kérelmek, amelyekben a bérlők panaszkodnak a tulajdonos hanyagsága miatt. Van olyan beadvány, amelyben azt olvashattuk, hogy a tető beázik, penészesek a falak, stb. A mélykúti Alkotmány Tsz- ben az idén kalászos után, másodnövényként félezer holdon vetettek napraforgó-borsó takarmánykeveréket. Betakarítása most folyik, holdanként 120 mázsát vág le az öt silókombájn. A fővetésű silókukorica betakarításával már korábban végeztek ennek holdankénti átlaga meghaladta a 400 mázsát. Ugyancsak a megforgatott tarló ezer holdjában napraforgót Megyénk székhelyén az elmúlt évben számos új lakást adtak át. Jelentős a magánerőből történő kislakásépítkezés is. A városban viszont számtalan olyan házingatlan van, amelyet több évtizeddel ezelőtt építettek, de karbantartásukat, szükséges javításukat elmulasztották. A tulajdonosokat pedig törvény kötelezi arra, hogy a karbantartási munkákat elvégezzék. Hogy szól ez a jogszabály? Az 1937. évi VI. törvény 19. §-a kimondja: . Ha valamely épület állapota az egészséget, vagy a biztonságot veszélyezteti, az építésügyi hatóság a szükséghez képest az épület tatarozását, átalakítását, vagy lebontását rendelheti el. E munkálatok valamelyikének elvégzésére az épület tulajdonosát kell kötelezni.” Az ügyészi vizsgálat megállapította, hogy a Kecskeméti Városi Tanács építési és közlekedési csoportjához e tárgyban beérkező kérelmek és panaszok intézése nem megnyugtató. Az intézkedések formailag megtörténnek ugyan, sőt nem egyszer kötelezik is a tulajdonost a munka elvégzésére, de az nem tesz eleget a felszólításnak. Az épületek gazdái, bár anyagi helyzetüknél fogva képesek lennének a felújítást, tatarozást elvégeztetni, de azt szándékosan elhanyagolják. Legtöbb esetben arra számítanak, hogy ha a szóbanforgó ingatlanrész tönkremegy, hamarabb megszabadulnak a lakótól. Sajnos, az építésügyi hatóság eljárása az ilyen tulajdonosokkal szemben nem elég következetes. Meghozott határozataik végrehajtását nem mindig kísérik figyelemmel. Észlelt az ügyészi vizsgálat olyan esetet is, amelyben a javításra való kötelezés még 1962-ben megtörtént, de mivel a tulajdonos semmit sem tett, 1964-ben a bérlő újabb panaszt juttatott el az építésügyi osztályhoz, vetették, zöldtrágya céljára. Ennek aláforgatását öt Sz—100-as géppel végzik és 36—42 centi mélyre szántják. Holdanként három mázsa vegyes műtrágyát adnak hozzá, s így olyan értékű talajjaivítást végeznek, mintha holdanként 120 mázsa szerves trágyát terítenének széjjel. Termesztettek másodnövényként muhart is. Ebből holdanként 15 mázsa szénát takarítottak bej ahol ismét hoztak egy, a tatarozásra kötelező határozatot. Az ilyen erőtlen intézkedések nyilván nem javítják az állampolgári fegyelmet. Ugyanis hiába születik határozat, ha annak végrehajtását nem ellenőrzik és nem követelik meg. De nemcsak ez a hátránya a felszínességnek. Az épületek tovább romlanak, életveszélyessé válnak, némelyik teljesen lakhatatlan lesz, s ez tovább rontja az amúgy- sem kielégítő lakáshelyzetet. Természetesen a vizsgálat során olyan esettel is találkozott az ügyészség, amelyben a tulajdonos anyagi helyzete miatt valóban képtelen 'ett volna megjavíttatni a házat. Az építésügyi hatóság az eddigiek során ilyen eseteknél majdnem teljesen tehetetlen volt, pedig van rá lehetőség, hogy a kérelem, illetve panasz, ilyen körülmények között is orvoslásra találjon. A 4/1960. ÉM—PM. számú együttes rendelet szerint ilyen esetben a munkát, az építésügyi osztálynak kell elvégeztetni. A költséget előlegezik és behajtásukról — esetleg részletfizetési kedvezménnyel — az adóügyi hatóság gondoskodik. Sajnos, Kecskeméten az elmúlt évek alatt nem éltek ezzel a lehetőséggel. összegezve a tapasztalatokat: kívánatos lenne, hogy a jövőben az épületek tulajdonosai fokozottabban tartsák szem előtt a törvények, jogszabályok rendelkezéseit, és lehetőleg a hatósági intézkedés előtt gondos, kódjának ingatlanaik karbantartásáról. Ehhez viszont szükséges az is, hogy az építésügyi hatóság az eddigieknél határozottabban lépjen fel a mulasztókkal szemben. Dr. Bódogh János ügyész PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkeszt 5ség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-83. Index: 25 065. Jól fizettek a másodnövények Mély kúton Az évad első bemutatóját ma tartja a Kecskeméti Katona József Színház. Sarkadi Imre kiveszett paradicsom című drámájával nyitnak. A darab előkészületei szeptember közepe óta folynak, tegnap zajlott le a két főpróba. Képünk az utolsó főpróbán készült: Udvaros Béla rendező néhány pillanatra félbeszakítja a játékot, hogy megbeszélje .az utolsó simításokat a darab főszereplőivel, Percnyi Lászlóval, Agárdi Ilonával és Koncz Gáborral. Miért akadt el a piacépítés Ez év július 31-i lapszámunk „Kiskunok” című cikkében szóvá tettük, hogy a kunszentmildósi új piactér tavaly megkezdett építése félbemaradt. A tető alá húzott vásárcsarnok belsejét és környékét felverte a gaz. Az építkezés félbehagyása viszont növelte a kiadásokat, mivel őrzése — mintegy fél éven át — havi 1800 forintjába került a tanácsnak. A cikkben a kunszentmiklósi tanácstól kapott információ alapján — megírtuk, hogy „A Beruházási Bank szerint ez a beruházás meghaladja azt az értékhatárt, amit aBunavecstei Vegyesipari Vállalat elvállalhat, ezért új kivitelezőről kell gondoskodni.. A Beruházási Eank megyei igazgatója, Kárpáti András e megjegyzésre-a következő választ küldte szerkesztőségünknek.: „Múlt . év.-'novemberében határozta el a . Kunszentmiklósi Községi Tanács V. B., hogy 395 ezer forintos költséggel piacteret kíván létesíteni. Az építési beruházást a vb házilagos kivitelezés útján megvalósulónak jelentette be. A beruházást 1964-re átmenőnek tervezték. 1963. évi üteme 100 ezer forint volt, a teljesítés ezzel szemben 200 ezer forint. A különbözetet a Beruházási Bank biztosította a tanács részére. Ezt követően 1964. március 16-án a Dunavecsei Vegyesipari Javító és Szolgáltató Vállalat nyújtott be az építkezéssel kapcsolatban 12 474 forintról szóló inkasszó megbízást. Ebben a számlában a vállalat,szerepeltette a korábbi — tehát a tanács által saját rezsiként elszámolt — teljesítést, mint részfizetést. Ebből az elszámolásból derült ki, hpgy a tanács, bejelentésével ellentétben, a kivitelezést teljes egészében a vegyesipari vállalat végzi, csupán azért jelentették be a bank felé házilagos kivitelezésként, mert a vállalattal történő kivitelezéshez szükséges építésügyi minisztériumi engedélyt nem szerezték be. Ugyanis ennek a kivitelezőnek van építési részlege, azonban mint tanácsi vegyesipari vállalat — a fennálló kormányrendelet értelmében — csak 150 ezer forintos értékhatárig végezhet építési munkát. Ezt figyelembe véve. a kivitelező által benyújtott számlát a bank visszautasította és egyidejűleg felhívtuk az érdekeltek — a kunszentmiklósi tanács vb, a Dunavec&ei Javító és Szolgáltató Vállalat — figyelmét. hogy a további folyósítások előfeltétele az ÉM-től az értékhatár túllépési engedély megszerzése és bemutatása. Arra vonatkozóan a bank nem nyilatkozott, hogy a kivitelezési munkákkal egyidejűleg le kell állni, sőt, szóbeli megbeszélés alapján a tanács vezetőségét úgy tájékoztattuk, hogy a munkát tovább folytassák. Téves tehát a cikk közlése, mely szerint a Beruházási Bank úgy tájékoztatta volna az illetékeseket, hogy új kivitelezőről kell gondoskodni. Eg. S- ként, ha a kivitelezés valamilyen oknál fogva le is állt, az semmiképpen sem a bank intézkedésének kö veik ezmé nye. ” Szerkesztőségünk megjegyzése: Ez utóbbit mi sem állítottuk. A Beruházási Bankra vonatkozó egymondatos megjegyzésünkben csupán a helyi tanács gazdálkodási előadójának megállapítását tolmácsoltuk — mégpedig szó szerint. A célunk nem egy hosszadalmas vita megindítása, s még csak nem is a felelősség megállapítása volt. Csupán egy félbemaradt építkezésre, annak folytatására szerettük volna felhívni a figyelmet. Megelégedésünkre szolgálhat tehát,hogy amikor helyt adtunk a Beruházási Bank az akadályok okát tisztázó, s a községi tanács által is elfogadott véleményének, egyúttal azt is közölhetjük, hogy a cikk nyomán az illetékesek eljártak a minisztériumi engedély megszerzése ügyében, s az engedély birtokában ismét hozzáláttak a kunszentmiklósi új piactér és vásárcsarnok építéséhez. Emberségből elégtelen NEMREGIBEN a Népszabadságban olvastam egy megrázó cikket az emberek közönyösségéről. Sokáig az írás hatása alatt voltam és felháborított, hogy napjainkban még előfordulhatnak ilyenek. Sajnos, az ott leírt eset nem egyedülálló. A napokban magam is szemtanúja voltam annak, hogy nem minden ember viseli szivén a másik gondját, baját, s hogy vannak, akik képesek közöny- nyél nézni egy idős ember vergődését. A TÖRTÉNET, amely írásra késztetett Kecskeméten játszódott le az Öz utca és a Talfája utca sarkánál, ahol édesanyámmal várakoztam. Tőlünk, mintegy öt ven méterre két középkorú, jól öltözött nő társalgóit a járda szélén. Mellettük akart elhaladni egy igen idős néni, akinek láthatóan nagy terhet jelentett a szatyor, amiben a piacról vitte hazafelé a vásá- roltakat. Mivel a két hölgy nem adott utat, az idős néni a járda szélén megbotlott és elesett. Riadtan vártam, hogy a társalgó nők felsegítik, de még riadtabban vettem észre, hogy közönyösen folytatták a beszélgetést. Magam szaladtam oda, hogy az elgurult szemüveget felvegyem és segítsek a néninek talpra állni. MINDEZT csak azért írtam le, mert a közönynek — úgy látszik — ilyen fajtájával is lehet találkozni. Kár, hogy a két jól öltözött nő nevét nem tudom, mert megérdemelnék, hogy az újság olvasói, és az egész megye előtt elégtelenre vizsgázzanak emberségből. Farkas Gáborné Hosszú utcai panasz Kecskeméten kikövezték a Hosszú utcát. Ennek az utca lakói nagyon örültek. A forgalom ugyancsak megnőtt, mióta jó az út, a kicsiny gyermekekre különösen vigyázni kellett ezentúl — dehát ez a fejlődéssel jár, gondolták a Hosszú utcában élő emberek, s mindkét szemük a gyermekeken volt. De aztán jött a baj. Két hónapja is elmúlt már annak, hogy az utca mindkét oldalán felszedték a gyalogjárda tégláit. Felszedték, gépkocsikra rakták és elszállították. A lakók azóta várják, egyre várják, hogy a régi, rossz járda helyébe újat csinálnak. Egyenesei és simát. Olyat, amin öröm lesz majd járni. Mert a régi gödrös volt, és girbe-górbe. De valamilyen volt. Amin járni lehetett, és nem kellett az út közepén haladni, mint most! Még ez sem lenne baj. De a Hosszú utcában iskola is van. Sok száz gyerek jár oda naponta. Es egy óvoda van: száz parányi emberpalánta fordul meg nap nap után benne. Az út közepén járnak. Pedig állandóan azt tanítják nekik, hogy a gyalogos a járdán menjen. Ök azt mondják erre: hol menjünk, ha nincsen járda? Ha a járda helyén locspoccsos gödrök vannak? Az utca lakói türelmesek. De mégis azt kérdezik: miért kellett felszedni a régit hónapokkal ezelőtt, ha nem tudják helyébe hozni az újat? ¥• M, MA: tVADNYITÄS
