Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-15 / 242. szám

1964. október 15, csütörtök

5. oldal

Ot esztendeje sincs, hogy terjedelmes, tanulmányszerű írás jelent meg e lap hasábjain a következő címmel: Miért nem jönnek világhírű művészek Kecskemétre? A szerző sajnálkozott, hogy világjáró művészeink következetesen elkerülik Bács-Kiskun megye székhelyét. Különösen Bächer Mihály, Fischer Annie, a Magyar Állami Hangversenyzenekar távol- maradását hiányolta.

Ismeretes, hogy azóta a magyarokon kívül a moszkvai, a lipcsei filharmónia muzsikusai is szerepeltek Kodály Zoltán szülővárosában. Fischer Annie és más művészek megígérték, hogy ismét ellátogatnak Kecskemétre. Bächer Mihály nevét szinte évenként hirdetik a falragaszok.

Ki gondolt erre öt esztendővel ezelőtt?!

És mennyi egyéb biztató változásnak lehetünk tanúi az akkorihoz képest! Még nemrégiben is szinte kilátástalannak tűnt a Hírős Együttes helyzete. Ma pedig így vélekedik róla Magyari Gizi, a Népművelési Intézet osztályvezetője: Máris külföldképes.

Hosszú ideig jogosan panaszkodtak a népművelők: Kecskemét járásnyi tanyavilágában nincs egyetlen terem, amely kulturális célokat szolgálna. A katonatelepi, a belsőballószögi művelődési termek jó híre nyomán azóta szép klubszobát rendezett be, illetve létesít a közeljövőben a kecskeméti Alkotmány, a Vörös Csillag, a Petőfi és a Törekvés Termelőszövetkezet.

A most készült összesítő kimutatás szerint 1959-ben 180 ismeretterjesztő előadás és négy hangverseny hangzott el a megyeszékhelyen. 1963-ban 770 előadás és 21 hangverseny volt — noha időközben a televíziótulajdonosok száma az akkori 178-ról három és fél ezerre növekedett. Évente 200 ezer forinttal emelkedik a könyvesboltok forgalma. A könyvtárakban kölcsönzött kötetek száma az öt év előttinek pontosan kétszerese. Az alsó- és középfokú iskolák esti és levelező tagozatán 1959-ben 680-an. tavaly több

mint kétezren tettek eredményes vizsgát.

A város 1964—65-ös egységes művelődési tervének készítői tehát szép, bizonyos vonatkozásokban országosan is kiemelkedő eredményekről adhatnak számot azon az ülésen, amelyet együtt tart holnap a kecskeméti városi párt-végrehajtóbizottság

és a városi tanács végrehajtó bizottsága.

Ritkán fordul elő, hogy a két vezetőtestület tagjai közösen vitatnak meg egy-egy fontos várospolitikai témát. Arra azonban most először kerül sor, hogy a két végrehajtó bizottság együttes ülésén a város kulturális életének legfontosabb kérdései a napirendi pontok. Azt bizonyítja ez, hogy a népművelés szerepe, hatása napról napra növekszik, s a kultúra ma a politikai, gazdasági építéssel egyenrangú feladat.

Kecskemét művelődési életének irányítói ezúttal nem elsősorban az elmúlt időszak eredményeivel akarnak büszkélkedni, hanem a további tennivalókra irányítják a figyelmet. A legközelebbi jövő feladatainak végrehajtásához kérik a párt és a tanács végrehajtó bizottságának segítségét és tanácsait.

Az örömnek, amellyel üdvözöljük ezt a tanácskozást, van még egy oka is. A két vezetőtestület érdeklődése azt bizonyítja, hogy ma már nemcsak a kultúra munkásai, hanem a politikai és gazdasági élet vezetői is érdemben foglalkoznak a művelődéssel. Alig néhány esztendeje hivatalos helyen hangzottak el a következők: a színház jól működik, a könyvtárra sincs panasz, színvonalasak a hangversenyek, csak éppen a népművelés döcög. Olyan ez, mintha valaki azt mondaná, hogy jók a labdarúgók, úszók, atléták, csupán a sportélet gyenge. Más alkalommal pedig a város fejlesztését ismertető tanácsi jelentésben ez állt: A lakosság kulturális igényeinek kielégítése érdekében felépült a sportstadion és a Park Étterem.

Többek előtt tehát még az elvi alapok sem voltak eléggé tisztázottak. Egyesek túlságosan tágan értelmezték a kultúra, a népművelés fogalmát, mások viszont leszűkítették az oktatásra, színházra, s hasonlókra, mert csupán néhány száz vagy néhány ezer ember szórakozásának tekintették.

A közeljövő egyik legfontosabb feladata az, hogy kialakuljon az egységes művelődés- politikai szemlélet, és ne csak főbb vonásokban, hanem részleteiben is tisztázott legyen a kulturális élet fogalma. Világos legyen mindenki előtt az az embereszmény, amelynek kialakítása az egész társadalom feladata, s világos legyen a célravezető út is.

Korábban, a szocializmus építésének első szakaszában, a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetése volt az elsőrendű cél. Ma egyre inkább az új típusú, a szocialista ember formálásával kapcsolatos teendők kerülnek előtérbe. Igen-igen hosszú ideig tartó, de szintén forradalmi jelentőségű időszak kezdetéhez érkeztünk. A „mérnökfejű, munkáskezű, művészszívű” embertípus kialakítása érdekében az eddiginél összehasonlíthatatlanul többet kell foglalkoznunk a szabad idő gazdagabb hasznosításával, hogy az élet mindennapi apróságaiban is a szocialista gondolkozásmód, a kommunista etikai normák és a korszerű közízlés érvényesüljön. Ma még mindannyian cipeljük a múlt helytelen nézeteit, szokásait, ízlését. Tudatunk tele van előítéletekkel, s az újat gyakran azért nem értjük meg, mert az előző társadalomból hozott nézeteink kötnek, akadályoznak a helyes felismerésben.

A népművelésnek éppen az a feladata, hogy nemcsak tánc- csoporttal, műkedveléssel, ismeretterjesztő előadással, hanem minden népművelési forma együttes hatásával elvégezze az emberek tudatának átalakítását, s így képessé tegye a társadalmat a szocializmus teljes felépítésére.

Még egyszer: ez a tanácskozás annak a bizonyítéka, hogy a megyeszékhely párt- és állami vezetőtestületének tagjai az elmondottak szerint látják a kultúra szerepét, és ennek megfelelően foglalkoznak problémáival. Ezért bizonyosak vagyunk benne, hogy a határozatok nyomán néhány esztendő múlva az eddigieknél is szebb sikerekről számolhatunk be és nagy lépéssel kerülünk közelebb céljainkhoz.

Szívesen emlékezünk itt arra ismét, hogy a kecskeméti munkásmozgalom jelesei milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak már a múltban is a kulturális eszközökkel történő nevelő munkának. „A tudás hatalom” — olvashatjuk gyakran a fél évszázaddal ezelőtti kecskeméti munkássajtóban. Az akko- ■ ri világban azonban a legszebb elgondolásaik is csak a kezdetig juthattak el. És mégis törhetetlen hittel vallották: „Addig nem nyugszunk, amíg Kecskeméten is tért nem hódít a kulturális élet hatalmas gondolata.”

Az ő szilárd hitük is segít most, amikor ez az idő végre elérkezett.

• Heltai Nándor

A Horni foglyai

Sophia Loren és Maximilian Schell.

Jean-Paul Sartre világhírű drámájának filmváltozatát Gesztre Zavattini és Abby Mann írta. Főhőse: Franz Gerlach háborús bűnös, egykori német katonatiszt. 1945-ban, a jogos számonkérés elől apja altonai kastélyába menekül és bomlott aggyal készül egy elképzelt

igazságot. Franz egy este — 15 év után először — * elhagyja börtönét és saját szemével látja, hogy a mai nyugatnémet átlam egyáltalán nem vezekel. Gazdag és előkelő, a Gerlachck pedig hatalmasabbak, mint valaha. Apa és fia 15 év után először találkozik egymással. A

XXX. századbeli bírósági tárgyalásra, ahol igazolnia kell magát.

Az apa, a nyugatnémet nagyipar első számú nagysága, aki kiszolgálta Hitlert és ma kiszolgálja a NATC-t. A történet idején már öreg, gyógyíthatatlan beteg, és orvosától hat hónapot kér, hogy rendezze ügyeit. Kisebbik fia: Werner, liberális felfogású ügyvéd. Az apa úgy határoz, hogy a hatalmas vállalatot Wernerre hagyja, mert kedvenc fia, az egykori náci hóhér, a Világ számára halott, nem létezik.

A fiatalabb Gerlach fiú feleségével apja kastélyába érkezik, ahol megtudja a családfő végrendeletét. — Gondolkodási időt kér. Leni, az egyetlen Gerlach lány és Johanna, Werner felesége között pattan ki az ellentét. Leni szinte bűntársa az önkéntes fogságban élő Franz- nak, istápolja és ellátja lelkiismeret nyugtató hazug történetekkel arról, hogy a mai Németország romokban hever, nyomorog és vezekel a háborús bűnökért.

Johanna felfedezi az altonai ház titkát. Felkeresi Franzot börtönében és feltárja előtte az

zaklatott, bomlott agyú fiú látszólag megbékél apjával, akit önkéntes fogságában felelőssé tett saját életének tragikus fél- resiklásáérc is. Ez a megbékélés azonban látszólagos. Gyötri a lelkiismeret, ezt a terhet nem bírja elviselni a gazdag, erejét fitogtató, revansista Németországban, Öngyilkos lesz és magával rántja a halálba apját is.

A film rendezője: Vittorio de Sica, majdnem lehetetlenre vállalkozik. A drámaíró egzisztencialista szemléletének feloldására és a mű realista szelleművé alakítására. Nagy segítőtársak: Sosztakovics XI. szimfóniája, Renato Guttuso rajzai és a kiváló szineszegyU+tes — Frederich March, Sophie Loren, Maximilian Schell — álltak mellette ebben a törekvésben.

A film ugyan nem egyezik Sartre — különben sok szempontból vitatható filozófiájú — drámájával, érdeme mégis, hogy a szocialista és a kapitalista. társadalom embereinek egyaránt érthetően és meggyőzően szól a fasizmus embertelenségéről.

Gazsó Endre

— Közeledünk az ügy megoldásához.

— Valami konkrét javaslatod?

— Vannak különböző nyomok és különféle emberek, akik között biztos ott van ennek a nagy ügynek a szervezője is.

Az ügyész, az őrnagy megjegyzéseiből ném tudta megállapítani, hogy mindez a rendőrtiszt blöffje-e, aki nem akarja elismerni a vereséget; vagy az a játékos beszél belőle, akinek legalább négy ász van a kezében.

Még két nap telt el látszólagos nyugalomban. Az őrnagy és az emberei fáradhatatlanul foglalkoztak a listán szereplők kiválasztásával. Az ügyészségen elkészítették a végső vádiratot „Lisewski és társai” ügyében. Kalinkowski joggyakomok fél napot az ügyészségen töltött, majd záróráig a Légia medencéjében ült, két árnyékának nem nagy lelkesedésére, akik nem nagyon örültek a több órás lubickolásnak a hűvös vízben.

Harmadnap az őrnagy szinte berobbant az ügyész szobájába. Kivett egy papírlapot táskájából és átadta Jerzy Kumak. A kerületi ügyészség döntése volt, amely hatályon kívül helyezi a

Kalinkowski nevére érkező posta levéltitkának megsértését.

— Jó orrom volt — mondta az őrnagy —, hogy igyekeztem megszerezni ezt a döntést. Nézd, mit kapott ma a te drágalátos joggyakornokod.

Az őrnagy az ügyésznek egy kék és osztrák bélyeggel ellátott borítékot adott át.

— Olvasd!

Az ügyész kivette a levélpapírt, amelyen éles, energikus írással ez állt:

Kedves Zygmunt!

Jót nevettem, amikor megkaptam leveled, amelyben leírod minden tortúrádat, amit átéltél. Úgy gondolom, hogy jól össze kellene szidnom azt a tehetetlent, hiszen megölhetett volna. Különben nem tudom, én.vállalnék-e hasonló kockázatot. Na, de minden jó, ha a vége jó! Nagyon kérlek, légy óvatos és ne siess feleslegesen. Itt Bécsben mindent kedvezően elintéztem., Tudnak mindenről és nyugodtan várnak. Egy hét vagy egy hónap semmit sem számít. Egy szép kirándulás prospektusát kaptam meg. Utazás Génuába, Nápolyon, Barcelonán, Gibraltáron és Lisz- szabonon át a Kanári szigetekre. Onnan a Bahama szigetekre és a Panama csatornán át Hawaiba. Visszatérés Filippi, Singapur, India, Ceylon, Szuez, s Alexandrián át Olaszországba. Háromhónapos körutazás a világon. És nagyon olcsó, alig háromezer dollár. Hála istennek, megengedhetjük magunknak. Rögtön két helyet foglaltam le számunkra. Jár neked ez a kis pihenés azok után, amit átéltél.

Szeretettel ölellek a mielőbbi viszontlátásig:

(olvashatatlan aláírás)

Az ügyész nagyon elcsodálkozott; kétszer is elolvasta a levelet és pontosan megnézte a borítékot. A hátlapján, ott, iljiol rendszerint a feladó nevét írják rá, egy kis pecsét volt: „Alfaco- tex — Wien, Wipplingerstr.

111.”

Ezt a címet nagyon jól ismerte az ügyész. A „fehér gengszterek” aktáiban is szerepelt. Lisewski mérnök vallomásában. Részletesen leírta azt a céget, amelynek egy esztendőkkel ezelőtt Bécsbe szökött lengyel a tulajdonosa. „A szabadságot választotta”, és kicsi pincehelyiségben, egy mozgalmas kereskedelmi utcában „üzletet” nyitott, azzal a céllal, hogy kapcsolatot teremtsen lengyel turistákkal.

Itt mindent el lehetett adni: lengyel pénzt Is, s mindent lehetett vásárolni, ami a csempészeknek értéket jelent. Az agyafúrt cégtulajdonos gyanús megbízásokat is elintézett — többek között ő volt a hivatalos ügynöke a „fehér gengszterekének Ausztriában. Lisewski, mint igazgató, felhasználva a cementgyár pecsétjét, és cégjelzéses papírját, az „Alfacotex” cégből formális képviseletet csinált, amely lehetővé tette, hogy az Osztrák Köztársaság területén mindent lebonyolítson, ami az illegálisan kiszállított 404-es gyorsankötő cementtel összefüggött. ö adott el cementet a Linz mellett gátat építő konzorciumnak is.

Lisewski vallomásában megmagyarázta azt is, hogy az „Alfacotex” kifizette a szállítmány fuvardíját és a konzorciumtól bizonyos összeget inkasszált be. Az elküldött összegből fizetett a mérnök a „fehér gengszterek”- nek Lengyelországban.

— Tudod, Stach! Olvasom a levelet és nem hiszek a szememnek — mondta szomorúan az ügyész. .— Istenem, mennyire megbíztam a fiúban.

*** Hol van most?

— A második emeleten, a négyes teremben, egy tárgyaláson a jegyzőkönyvet vezeti — felelt Wilska kisasszony.

A három ember közül, akik az őrnaggyal együtt léptek be ■az ügyész szobájába, az egy:k azonnal kiment. A bent levők egyike azt’javasolta:

— őrnagy úr, mi megszálljuk a folyosót és a lépcsőházat.

— Rendben van — egyezett bele az őrnagy —, de ne nyúljanak a joggyakornokhoz. Jöjjön ide ő maga. Ebben a szobában mindent elintézünk. Csendben, szenzáció nélkül.

— Parancsára, őrnagy úr.

Az ügyész szótlanul ült az íróasztala mellett.

— Ne bánkódj, Jerzy. Bmél nagyobb csalódások is érhetik az embert. Nyolcmillió és világ körüli utazás, ez nagyon is csábító egy fiatalember számára, akinek csak Plockban van ügyészi állásra kilátása.

— Még mindig nem tudom elhinni — mondta Wilska —, hogy Zygmunt ilyesmit tett. Nagyon jó barátságban voltunk.

íFolytatása következik.)

ELÉRKEZETT AZ IDŐ