Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

1964. szeptember 6, vasárnap 3. oldal Megérte a fáradságot c/ttsznwezés után lét énnel = Baján a Dózsa György út mel­lett sorakozó alacsony házak között magasodik a Kismotor- és Gépgyár 5-ös számú gyár­egységének nemrégen elkészült műhelycsarnoka. Az öreg tetők fölé törő szürke falak új nagy­üzem születését jelzik, amely a távlati fejlesztési terv megva­lósításával, a megye egyik leg­jelentősebb nehézipari üzemévé fejlődik a következő évek fo­lyamán. Mielőtt azonban ismertetnénk jövőjét, vegyük számba a ja­nuár 1-én végrehajtott átszer­vezés óta elért eredményeit és azt, hogyan jutott idáig az 1959- ben alakult kis tanácsi vállalat. Felsőbb osztályba léphet A gyáregység elődjét, a Ba­jai Fémipari Vállalatot öt év­vel ezelőtt alapították, és akkor még mindössze huszonnégyen dolgoztak itt. Évi termelése nem érte el a másfél millió forintot sem. 1963-ban azonban már 170 fizikai dolgozót foglalkoztatott az üzem, termelési értéke 30 millió forint volt. Ez a nagyarányú fejlődés —. amely az üzem dolgozóit és a tanács céltudatos iparfejlesztési munkáját egyaránt dicséri — tette lehetővé azt, hogy a vál­lalat idén „felsőbb osztályba lépett”. Január 1-vel a Kohó- és Gépipari Minisztérium fel­ügyelete alá került, mint a Kis­motor és Gépgyár 5-ös számú gyáregysége. — Milyen változásokat hozott az átszervezés? — a kérdésre Balogh Tibortól, a gyáregység vezetőjétől kértünk választ. — Idei termelési tervünk 52 millió forint, tehát 20 millióval több mint a tavalyi tényszám. Megváltozott a termelés össze­tétele is, gyártmányaink 80 szá­zaléka új cikk. Legjelentősebb közülük a „Hortobágy” nevet viselő kismotor, amelyet a me­zőgazdaságban az öntözőberen­dezések üzemeltetésére használ­nak. Emellett nagy mennyiségű járműszerelvényt és üzemanyag­szűrőt is készítünk. — A termelés mennyiségi és minőségi változásával párhuza­mosan természetesen emelnünk kellett a dolgozók létszámát, új gépeket helyeztünk üzembe és jelentős beruházásokat valósí­tottunk meg — válaszolta a gyáregység vezetője. Hiány szakmunkásban és önállóságban A feladatot azonban csak részben tudták megoldani. Az első fél év folyamán ugyanis átlagosan húsz dolgozó hiány­zott a termelő létszámból. Manapság bizony már nem lehet a „szegről leakasztani” a jól képzett lakatosokat, eszter­gályosokat, hiszen a legtöbb megyei üzem munkaerőhiánnyal küzd. Egyetlen megoldás a szak­munkásnevelés. Sajnos — mint a gépgyár vezetői elmondták — Baján ez sem könnyű fel­adat. Idén kétszázra akarták növelni az ipari tanulók létszá­mát, de ötvennel kevesebbet tudott felvenni az iskola. Ideje lenne a városban mi­előbb létrehozni egy korszerű iparitanuló-iskolát, amely biz­tosítaná a többi — szintén gyors ütemben fejlődő — üzem szá­mára is a szakmunkásképzést. A gyáregység egyébként saját erőből igyekszik pótolni a szak­munkáshiányt. Ősszel tanfolya­mokat indítanak, amelyeken előreláthatólag 80 dolgozó bő­víti majd szakmai tudását. Az osztályvezetői és csoport- vezetői munkaköröket is alig kétéves gyakorlattal rendelkező technikusokkal kénytelenek be­tölteni. Sajnos, az égető hiányt még az sem oldja meg, hogy jelenleg három fiatal végzi egye­temi tanulmányait az üzem ösz­töndíjasaként, hat fiatalt pedig ősszel, a Kecskeméten induló Felsőfokú Gépipari Technikum­ba irányít az üzem. Beszélgetésünk során a gyár­egység vezetője megemlítette, hogy a termelést irányítók egy része rendelkezik ugyan megfe­lelő szakképzettséggel, mégsem nőtt fel a feladatokhoz az át­szervezés óta eltelt hónapok­ban. Főképpen az önállóság hiányzik egyes vezetőkből. Mi­előbb hozzá kell szokniuk ah­hoz, hogy egyes kérdésekben dönteniük kell, az igazgató meg­kérdezése nélkül is. A létszámhiányon és a közép­irányító gárda kezdeti bizonyta­lankodásán kívül azonban gá­tolta a termelést az elmúlt hó­napokban az is, hogy 1963. szep­tember 26-a helyett csak ez év július 20-ára készült el az ezer négyzetméter alapterületű nagy műhelycsarnok. Tízmilliós termeléskiesés A vállalat központjából érke­zett gépeket — 300 százalékkal növekedett január 1-től a gép­park — kénytelenek voltak egy­más hegyére-hátára zsúfolni a meglevő szűk kis csarnokokban. A gépgyáriak szerint mintegy 10 millió forinttal termelhettek volna többet, ha az új műhely- csarnokot az eredeti határidőre üzembe helyezik. A késedelem­ben a helybeli tanács házilagos építőbrigádja a ludas. De vajon miért bízták a nagyarányú munkát egy — nyilvánvalóan kis termelési kapacitással ren­delkező — házilagos brigádra? Nem halad azonban jobban a most folyó építkezés sem, mely­nek az égető szociális gondokat kellene megoldania. A Nemes- nádudvari Építő Ktsz szeptem­ber 15-i befejezési határidővel vállalta a munkát, de az üzem vezetői szerint a jelenleg ta­pasztalható munkatempóval aligha sikerül ezt betartaniuk. Az ismertetett nehézségek után szinte természetes, hogy a gyáregység nem tudta teljesíte­ni első félévi termelési tervét. Mégis megdöbbentünk, amikor közölték vélünk, hogy a 18 mil­lió forintos termelési előirány­zatnak csak mindössze 78,3 szá­zalékát valósították meg. A z öreg szilvafa , hűvösé- “ ben, őszbecsavarodott fe­jén micisapkával, egy ládán pi­hent Putnoki elvtárs. A köl­csönös üdvözlés, az első mon­datváltások haragját elnyomta egy négytizennégyes. Éppen ak­kor erőlködött a síneken, ke­servesen, nyöszörögve vonszolta az építőanyagokkal, gépeklzel megrakott vagonokat, volt vagy hatvan vagon utána. Tekintetét sokáig a vágányo­kon felejtette a párttitkár, majd vastag szemöldökét moccantva, sóhajtott. Emlékeit idézte. — Bizony, fiam, harminc esz­tendőn át dolgoztam ezen a tá­jon mint pályamunkás. Csá­kánnyal, lapáttal biztosítottuk a szerelvények útját. Tizenegy testvérével nagy- gazdáknál cselédkedett. Nyolc évet szolgált már, mikor üres zsebekkel és korgó gyomorral vágott neki a világnak — mun­kát keresni. Petrozsényban ál­lapodott meg, ahol magyar, ro­mán bányászok és vasutasok között ismerkedett a munkás­sorssal, a szervezeti élettel. Egy másik szám azonban sok mindent megmagyarázott. A vállalat központja mindössze 12 és fél millió forint értékű áru gyártására adott megrendelést a gyáregységnek. Felkerestük Vajda Sándort, a Kismotor- és Gépgyár üzemgaz­dasági főosztályának vezetőjét is, hogy megérdeklődjük: Ho­gyan értékelik újdonsült gyár­egységük első félévi munkáját. A főosztályvezető hangsúlyoz­ta, hogy az általuk is ismert nehézségek ellenére dicséretes munkát végeztek a bajaiak. — Csaknem teljesen új profilra átállni nem könnyű feladat egy gyakorlott vezető- és munkás­gárdával rendelkező üzemnek sem; A továbbiakban arról szólt, hogy ez az első fél évre a reá­lis lehetőségek figyelembevéte­lével, könnyítésképpen progra­moztak öt és fél millió forint­tal kevesebb árut a gyáregység­nek, mint amennyit a terv ere­detileg előrányzott. Hasonlóan járnak el a harmadik negyed­évben is. De — emelte ki Vaj­da Sándor — a tervben rögzí­tett termelésre szükség van és a bajaiak sem mondhatnak le arról, hogy további erőfeszíté­sekkel és természetesen, a köz­pont segítségével minél jobban megközelítsék az éves tervszá­mot. Az üzem jövője Bár még a mindennapi gon­dok óriási kásahegyén kell át- rágniok magukat a gyáregység dolgozóinak, amíg a távlati fej­lesztési terv megvalósul, vil­lantsuk fel az üzem jövőjét is. Az előzetes tervek szerint —, amelyeket természetesen még módosíthatnak — 1975-ig mint­egy 150 millió forintot fordíta­nak fejlesztésére. A következő öt évben pedig további 100 mil­lió forintot. A Dózsa György út mentén négy — háromszintes — üzemcsarnok épül fel az iroda­házzal és szociális létesítmé­nyekkel együtt. Mintegy 24 hol­dat foglal majd el a korszerű gyártelep, a dolgozók száma el­éri a háromezret, a termelés pedig évi félmilliárd forintra Nem sok idő telt bele, s meg­ismerték őt a munkások, hűsé­géről, szerénységéről emleget­ték, még gazdái is „népszavás Putnoki”-nak nevezték — s ő ma is büszke erre a titulusra. IS ésőbb a fehérterror dü- *' höngése idején, a húszas évek elején került ide vissza, a kiilsőballószögi vonalra. A „népszavás Putnoki” azonban csak pályamunkás maradhatott az állami vasútnál. A több év­tizedes nehéz munka kikezdte szervezetét. A megerőltető haj­szák, pálya kocsi emelgetések, tolások megviselték szívét, tü­dejét. Akkor nem volt tagja a párt­nak, csak az elvekkel szimpa­tizált, mert azok a szegényeket védelmezték, azok ügyéért har­coltak. 1944. novemberében ö volt első ember a környéken, aki önként állt a szovjet katonák közé és segített rendbehozni a felszaggatott és aláaknázott vas­utat. Így természetes volt, hogy miu'án elkészültek, a szovjet növekszik.­Békés Dezső Az öreg párttitkár > SfTSilL- i<Lű-trirnesrttGA^) í j utakon Kezdjük talán egy kis adat­felsorolással: kétmillió forint megtakarítás az iparban, több mint 1,6 millió forint termelési érték a megye nyolc építőtábo­rában, 3 millió forint társadal­mi munka a községek, város- fejlesztése során, több mint há­rommilliós értékű segítség a mezőgazdaságban. Ez együtte­sen a Bács-Kiskun megyei fiata­lok ez évben megvalósított ered­ménysorozata. Sok-sók munka, erőfeszítés húzódik meg a számok között. Többek között hatezer hold rét és legelő használhatóbbá téte­le, csaknem tízezer facsemete elültetése, becsületes helytállás a nyári betakarítási munkák­ban, a szőlő- és gyümölcstele­pítések időbeni elvégzése, a ba­romfitenyésztés fokozása, a ser­tésállomány fejlesztése, a gabo­na vetésterületének növelése. A tízezer, mezőgazdaságban dolgozó KISZ-tag munkaverse­nyének keretében 36 helyen kö­töttek védnökségi szerződést megyénk fiataljai. Ennek nagy­fokú gazdasági, erkölcsi és po­litikai jelentősége van, s annak is, hogy a megye üzemeiben csaknem 2500 munkásfiatal ver­senyez a szocialista brigád cím elnyeréséért, közel 3000-ren vesznek részt az egyéni terme­lési versenyekben, több mint 400-an a Szakma ifjú mestere, közel 150-en pedig a Szakma ifjú mérnöke, illetve techniku­sa címért küzdenek. Miként a megyei KISZ-bi­zottság egyik beszámolójából kitűnik, a megye üzemi fiatal­jai közül kilencvennégyen egyetemre és főiskolára, 230- an középiskolába járnak. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség, a pártialap- szervezetek segítségével, meg­mozgatta az évszázadok óta hallgatag falut, életet vitt a művelődési otthonokba, a sport­körökbe egyaránt, az alapszer­vezetekben folyó ideológiai ok­tatás elősegítette a marxizmus —leninizmus eszmei offenzí- vájának kibontakozását. Eredményeket, tényeket és számadatokat soroltunk fel. S ezek a számok egymás után megelevenednek a maguk va­lóságában a helyi eredmények tükrében is, a szeptembertől október közepéig tartandó új KISZ-vezetőségválasztó taggyű­léseken. Ezekben a napokban fejeződnek be a közös KISZ- és pártalapszervezeti taggyűlések megyénk városaiban és közsé­geiben, amelyek megelőzték, előkészítették a KlSZ-alapszer- vezetek vezetőség-újjáválasztó taggyűléseit. parancsnok rábízta a vágányok rendbentartását. Sok-sok nap­pala, éjszakája eltelt ezzel a kötelességgel. Mondja is. — Sokszor előfordult, hogy hajnalban zörgettem fel a só­gort. Kötelet kötöttünk két talpfára, úgy vontattuk azokat kilométereken át, hogy kicserél­jük a tönkrementeket. ... A szegény emberekkel 1945. május 8-án alakította meg a kommunista pártot, s annak népszerű titkára lett. Rövid idő alatt 160 tagot számlált az alap­szervezet. Azóta eggyéforrott ezzel a “ vidékkel, a csupahomok pusztával és népével. Ma is titkár, igaz, lényegesen kisebb szervezetben, az Egyetértés Tszcs-nél. ... Igen sokat harcolt, dol­gozott, vitatkozott, utazott a ballószögi emberek érdekében. Csak egy példát említsünk te­vékenységéről. Három évig utazott — he­tenként Kecskemétre, vitatko­zott, érvelt a város 'vezetőivel — mire segítséget adtak hu­szonkét ház megépítéséhez. Az építkezők közé állt maga is. A megye 737 KlSZ-alapszer­vezetében mintegy 32 ezer fia­tal adja le szavazatát az új KISZ-vezetőségekre október 15-ig. S ezek a választások ép­pen úgy mint a városi-járási küldöttértekezletekre való je­lölések, a KISZ VI. kongresz- szusára való készülődés jegyé­ben zajlanak le. Ez azt is je­lenti, hogy számba veszik az if­júsági szövetség legutóbbi kongresszusa óta eltelt négy esztendő eredményeit, es őszin­tén, elvtársiasan feltárják azo­kat a hiányosságokat, amelyek hátráltatták a helyi szerveze­tek tevékenységét. „A magyar nép előtt a szocia­lizmus teljes felépítésének fel­adata áll, amelyért ifjúságunk szívvel-lélekkel dogozik” — ha­tározta meg két évvel ezelőtt pártunk VIII. kongresszusa a fiatalok jövő tevékenységét. S miként a fenti eredmények bi­zonyítják: megyénk ifjúsága azon az úton halad, melyet a pártkongresszus, valamint a KISZ Központi Bizottságának kongresszusi tézisei is megha­tároznak: az eszmei—politikai fejlődés megszilárdulásának, a termelékenység fokozásának, a társadalmi munkaiakciók széles körű kibontakozásának, az ex­porttervek teljesítésének, a szo­cialista mezőgazdaság és falu további erősítésének, a művelt­ség gyarapításának útján. Megyénk ipara és mezőgsaz- dasága előtt az év hátralevő ré­szében is nagy feladatok áll­nak. A gyárakban és az üze­mekben az 1964. évi tervtelje­sítés, a földeken pedig az or­szág kenyérgabona-szükségleté­nek megtermelése, az egyéb mezőgazdasági termények idő­beni betakarítása és az őszi ta­lajmunkák maradéktalan el­végzése állítja „csatasorba” a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt. A fiatalokra váró tennivalók összefogása és a szervezeti élet további javítása már az új KISZ-vezetőségek feladata lesz. A KISZ VI. kongresszusának előkészületei jegyében lezaj­lott taggyűléseken, az ezt kö­vető városi és járási küldött­választó értekezleteken, el- mélyülten és reálisan mérik fel a szervezeti élet eredményeit és tapasztalatait, hogy a Kom­munista Ifjúsági Szövetség a következő években méeinkább kedvelt, vonzó szervezetévé vál­jon fiatalságunknak. Olyan szervezetté, amely a vázolt nagy célok megvalósítására fel­sorakoztatja majd megyénk ifjúságát. Bubor Gyula Szoba-kcmyhás kis házának ufolsó részletét majd a jövő évben törleszti le. Tizenhárom ház megépült azóta, majd két iskola, tanács­háza. Kövesútat húztak, vil­lanyt vezettek. Legújabban ti­zenegy családi ház követi az eddigieket. A pártmunka mel­lett társadalmi tevékenységet is folytat, mint tanácstag. Most is törődik az emberek dolgai­val, eligazít, tanácsot ad. Hat­vanhetedik évét tapossa de a hajnal ritkán találja ágyban. Koránkeléséért sokat zsörtölő­dik élettársa. Hiába, ezt szokta meg. Előhozza a színből bicik­lijét, körülnézi a 400 öles mál­nát, amit társadalmi munkában telepitett és százalékos alapon művel a tszcs-nek. Ez évben lesz vagy 4000 forint bevétele róla, mivel a termést sajátke­zűig hozza a városba, ahol többet adnak érte. P iatal szőlők százholdjai * között vezet az útja, s mikor Helvéciára befütyül a gőzös, az ablakhoz áll. Gyö­nyörködik fiában, aki tárcsával jelzi az indulást. Horváth Ignác

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents