Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-05 / 208. szám

1964. szeptember 5, szombat

3. oldal

Jakabszállásiak a nagy seregszemlén

Ömlik a sűrűszálú zápor; a sárga kavicsos utakon sötétkék orkánkabátokban, nylon esőköpenyekben jönnek-mennek az érdeklődők, akiknek száma az eső ellenére sem csökkent.

Az Országos Mezőgazdásági Kiállításra egyre-másra érkeznek a szövetkezeti gazdákkal zsúfolt buszok. Nem egy közülük a saját Wartburgján vagy Skodáján gördül a tágas parkolóhelyre, amelynek túlsó oldalán kecsesen magasodik az ég felé a kiállítás bejáratát díszítő merész vonalú torony. Rajta, sakktáblaszerű elhelyezésben, a különböző mezőgazdasági ágakat jelképező, modern kidolgozású emblémák.

Nem messze a lovasbemutatók színhelyétől, kis bisztró felséges konyhaillata csalogat. Engednünk kell a kísértésnek. S kezünkben a papírtálcán párolgó pecsenyével, amint elhelyezkedünk, a közelben régi jó ismerősökre bukkanunk.

Jakabszállásiak. Köröttük van Galló István, a tanács vb-elnö- ke, Nagy Béla, a helyettese, s társaságukban falatoznak a helybeli tszcs-k elnökei, Pólyák Mihály és Wolford Mihály is, meg Födi János bácsi, a Népfront Tszcs egykori párttitkára, most vagyonőre.

— Ez a csoport képviseli a községet a kiállításon? — kérdezzük.

— Dehogy — felel nevetve Pólyák bácsi. — Nyolcszor eny- nyien vagyunk. Valamennyi termelőszövetkezeti csoportból autóbusszal felhoztuk a legjobb dolgozókat, férfiakat, asszonyokat. — És pillantásunkkal követve szélesre tárt karjait, valóban ismerős arcokát látunk.

— Behúzódtunk az eső elől — mondja Födi János, a csoport veteránja. — Alaposan rákezd- te, de ha otthon is így esik, akUtolsóból első

Tavaly a MÉSZÖV értékelése szerint a megye földművessrö- vetkezeteinek versenyében a 41., azaz az utolsó helyen állt a Bugaci Fmsz. Ha a megyében ennél több fmsz lett volna, valószínű, hogy a bugaci akkor is a megszokott, s nem éppen dicséretre méltó utolsó helyre kerül.

Ezek után kissé kétkedve fogadtuk földművesszövetkezetünk új igazgatósági elnökének és kereskedelmi csoportja vezetőjének azt a kijelentését, hogy többé nem lesznek utolsók.

Ígéretük valóra váltásához azonban nagy lendülettel, hozzáértéssel láttak hozzá. Még az elmúlt év második felében szakosították a boltokat.

A lakosság Igényeinek tanulmányozása után új, a községben azelőtt nem árusított cikkeket hoztak forgalomba.

Ellátták a község lakóit olyan zöldségfélékkel is, amelyeket az itteni gazdaságokban nem termesztenek. Ezzel kettős eredményt értek el: egyrészt kielégítették a lakosság szükségletét, másrészt leszorították a piaci kofák által felvert árakat. A hal és a baromfiaprólék árusításával javították a lakosság húsellátását. Az új cikkeket még a tanyai boltok egy részében is árusították.

Az idén az összes boltegység épületeit tatarozták, korszerűsítették.

A felvásárolt zöldség tárolására modern raktárt is létesítettek.

Az fmsz-vezetőinek lendülete magával ragadta a szövetkezet valamennyi dolgozóját, de a község egyéb társadalmi és gazdaságvezetőit is. A lakosság jobb ellátása, a felvásárlás volumenének növelése, a baromfi, tojás értékesítésére kötött szerződések teljesítése közüggyé vált Bugacon.

Az új cikkek vásárlásának propagálásában a tanács vb elnöke, az áruszállításban, a tsz-elnök, a tömeg politikai és a szerződéskötési munkában a község pártvezetősége sietett az fmsz segítésére.

Mindennek eredményeként a boltvezetők maradi szemlélete egy év alatt kedvezően megváltozott: most már nem tartózkodnak az új cikkek forgalomba hozatalától, sőt, ők tesznek arra javaslatot.

Az ugrásszerű fejlődést jól érzékelteti az, hogy

a szövetkezet önkiszolgáló élelmiszerboltjának a havi átlagforgalma az egy évvel ezelőtti 160 ezerről több mint 300 ezer forintra növekedett.

Az fmsz idei első félévi kiskereskedelmi forgalma 23, vendéglátóipari forgalma 36, saját készítésű meleg ételeinek forgalma 80, felvásárlási forgalma 67 százalékkal, összes bevétele 2 millió 173 ezer forinttal, vagyis 32 százalékkal nőtt az egy évvel azelőtti hasonló időszakéhoz képest.

Amíg 1963. első felében a földművesszövetkezet gazdasági eredménye hatezer forint vesztességgel, addig

az idei első fél évben 120 ezer forint nyereséggel zárult.

Az elmúlt évi 9,2-del szentben 8 százalékos összköltségszinttel oldották meg gazdasági feladataikat, ami csaknem 108 ezer forint megtakarítást jelent.

Baromfi szerződéskötési tervét — 13 vagon szárnyas lekötésével — 150, félévi tagszervezési tervét 313, részjegybefizetési tervét pedig 152 százalékra teljesítette a földművesszövetkezet.

Ez év augusztus 20-ig túlteljesítette az egész évi eredmény, tagszervezési, részjegybefizetési, tojásfelvásárlási és baromfi szerződéskötési tervét.

A felsorolt eredmények alapján a MÉSZÖV értékelése szerint, az idei első fél évben a megye földművesszövetkezetei között első helyre került a miénk. E sikernek együtt örülnek községünk társadalmi és gazdaságvezetői az fmsz-dolgo- zóival. Bebizonyosodott, hogy közös erőfeszítéssel, a szövetkezeti vezetők és dolgozók jó együttműködésével egy év alatt is igen nagy eredményt lehet elérni.

Benedek János

községi párttitkár

Uifajta cipő a Póló

Magyarországon eddig még nem alkalmazott technológiával, újfajta, ízléses „Póló” elnevezésű férficipőt gyártanak a Martfűi Tisza Cipőgyárban. A talp felett 1,5 centiméter magas, finom mikrocellás gumiszegély van, amelyet vászonra ragasztanak. Így körben másfél centiméter, ezenkívül a bedolgozáshoz szükséges szegéllyel 1,2 centiméter felsőrészbőrt takarítanak meg. Ez minden pár cipőnél 40 százalék bőrmegtakarítást jelent. A lábbelik hajlékonyak és két centiméteres vízben is vízhatlanok. Az ízléses cipők gyártása szeptember közepén kezdődik meg és az év vége előtt üzletekbe kerülnek az első szállítmány ok; .k .

kor semmi hiba. Hiszen nem a pestieknek van szükségük esőre, hanem az otthoni tábláknak. A tarlókrumpli például már igen-igen sárgulni kezdett az utóbbi napokban.

— ‘Mi mindent láttak már?

— A kiállítás területére lépve nyomban a szemünkbe ötlött a növénytermesztés pavilonja — újságolja Wolford Mihály. — Sok szép terményt mutatónak be, szemléltető válogatásban. Különösen a szelekciós eredmények érdekesek.

Elmondják, hogy főként a talajművelés gépeire kíváncsiak, amelyeknek ma még szűkében vannak a jakabszállási közös gazdaságok. Minden törekvésük az, hogy az itt látott legjobb gépek közül mihamarább beszerezhessenek néhányat.

... Most mintha alábbhagyott volna a fellegek „ajándéka”.

— Gyerünk, dologra — mondják a jakabi gazdák, és bekat- tintva zsebkéseiket, csoportba verődve elindulnak, ismerkedni a „felhozatallal”. Nem is kell messzire menniök, hiszen alig pár lépésnyire rostokolnak az esőtől fénylő, színes zománc ú gépek. Már le is cövekelték magukat az S—293 permetező-po- rozó gép előtt, és szakértő szemmel kezdik mustrélgatni. Majd a kultivátorok, talajmarók szakmai „felülbírálására” is sor kerül.

A háttérben újabb nekik való látványosság kínálkozik: a szakszerű gyümölcsvólogatás és csomagolás bemutatója.

— Egy nap kevés lesz ahhoz, hogy mindent végigjárjunk — mondja Nagy Béla. — De azért nem lesz hiány tapasztalatban, amit a tarsolyunkban hazaviszünk, s hasznosítani igyekszünk.

Jóba Tibor

HEPCMIDMSMCi

fWpoPQSdi

Ütés — övön alul

Aki ökölvívó mérkőzésekre jár, jól tudja, hogy az övön aluli ütés szabálytalan. Az ilyen alattomos módszerhez folyamodó versenyzőt azonnal lelépteti a bíró.

Ha most azt állítjuk, hogy a Kismotor- és Gépgyár kettes számú gyáregysége ilyen övön aluli csapással igyekezett nehéz helyzetbe hozni ugyanazon üzem ötös számú, bajai gyáregységét, akkor — úgy gondoljuk — nem járunk messze az igazságtól.

— Mint minden hasonlat, ez is sántít — halljuk máris az ellenvetést —, hiszen egyugyanazon vállalat gyáregységei sohasem kerülhetnek ellenfélként szembe egymással.

Az ellenvetés jogos, de a hasonlat mégsem annyira sánta, mint amennyire az első pillanatban tűnik.

A kettes számú gyáregység a január 1-én végrehajtott átszervezés során adta át a csuklópánt gyártását a bajaiaknak. Nem szívesen. Az egység vezetői ugyanis — teljesen indokolatlanul — úgy vélték, hogy a profilrendezés üzemüket kisebbíti. Ezért szerették volna, ha beigazolódik, hogy a csuklópánt készítésére az ő gyáregységük alkalmasabb, mint a fiatalabb vidéki testvérvállalat.

Sokáig úgy is tűnt. Baján ugyanis hónapokon keresztül olyan csuklópántok készültek, amelyek nem feleltek meg a követelményeknek. A gyáregység — enélkül is ezerféle gonddal küzd — műszaki dolgozói,

szakmunkásai, hiába vizsgálták meg újra és újra, hogy a tervrajznak megfelelelően készítik-e a csuklópántokat. Minden egyezett, de a gyártmányok mégis hibásak voltak.

Végül is sikerűit megfejteni a rejtélyt: a kettes számú gyáregység dolgozói — * válla’at központi vezetőinek közbenjárására — elismerték, hogy az átadott tervdokumentáció rossz. Ök már régen rájöttek erre, és a szükséges korrigálásokkal gyártották a csuklópántokat. A rajzot viszont nem javították ki, és a profil átadásakor nem is figyelmeztették a bajaiakat a hibáikra. Gondolván, hogy a selejt őket igazolja majd.

Nos, hát ez az az eljárás, amit joggal hasonlíthatunk egy alattomos, övön aluli ökölcsapáshoz.

Mint a Kismotor- és Gépgyár üzemgazdasági főosztályán elmondták, a kettes számú gyáregység illetékes dolgozóit keményen megdorgálták minősíthetetlen eljárásukért és jelenleg már zavartalanul folyik a csuk- lópántgyártás Baján. A kilenc- száz hibás járműszelvényt is ki kell azonban javítaniok utólag.

Nem leszünk olyan szigorú bírák, mint akik a ringben ellentmondást nem tűrő mozdulattal parancsolják ki a küzdőtérről a szabálytalankodó sportembert. Nem követeljük a mulasztók „leléptetését”. Azt azonban joggal várhatjuk el, hogy a népgazdaságot ért kár megtérítéséből kivegyék részüket.

Békés Dezső

Társadalmi bíróság előtt

A megtévedt ember

— Amikor a három fiatal ez év februárjában öthónapos gépkezelői tanfolyamra ment, engem bíztak meg, hogy fizetésüket elküldjem. A bérfolyósítást is én végeztem, egy-egy alkalommal 48—50 ezer forint fordult meg a kezemen — hangzik P. F-nek, az ÉM Bács-Kis- kun megyei Építőipari Vállalat energetikusának vallomása ' a társadalmi bíróság előtt. Dr. Lányi Zoltán, a bíróság elnöke kérdéseket tesz fel a vádlottnak, majd az tovább folytatja vallomását.

Hanyagság és sikkasztás

— Nem volt szándékomban, hogy a pénzt eltulajdonítsam, de sok dolgom között megfeledkeztem a feladásáról. Akkor jutott eszembe, amikor odahaza kinyitottam az aktatáskát és megláttam a borítékot. Betettem a konyhaszekrénybe, majd ott felejtettem. Amikor március 3-án lakbért kellett volna fizetni, eszembe jutott a pénz, s abból vettem el 350 forintot.

— Magának nem volt pénze? Nem kapott fizetést? — kérdezi az egyik ülnök.

— De igen, csak tavaly októberben, amikor szövetkezeti lakást kaptam, tízezer forintot kértem kölcsön egyik n#unka- társamtól, s az utolsó részletet ekkor adtam meg és am^agilag gyengén álltam. Így történt, hogy hozzányúltam a más pénzéhez.

Sajnos, mindössze öten-hatan vagyunk a teremben, pedig a munkatársak jelenléte nagyban emelné a tárgyalás hatékonyságát.

A tanúk kihallgatására kerül sor. Kamuthi József egyszerű szavakkal mondja el a történteket. Minden harag nélkül vall az esetről.

— Tudtuk, hogy mikor van fizetés a vállalatnál. Én arra kértem P. F-et, hogy ceglédi lakásomra küldje a pénzt, mert otthon két kis családom van, az asszony pedig nem dolgozik. Körülbelül két hét múlva, a fizetési nap után, írja a feleségem, hogy még nem kapta meg az összeget. Erre én levelet küldtem a vállalathoz, s kértem, hogy nézzenek utána. Arra gondoltam, hogy eltévedt a postán. Aztán kiderült mi' a helyzet.

— Egy szombati napon, március végén a tanfolyamról leutaztam Kecskemétre — vallja Fekete János, aki szintén írem kapta meg a fizetését. — Akkor tudtam meg, hogy P. F. nem tette postára. Még akkor délelőtt P. F. hazaszaladt, s az én fizetésemet elhozta. A többiek pedig a következő kedden kapták meg a pénzt.

Fizetésemelés helyett...

— Miért csak egyhónapos késéssel küldte el a fizetésüket ezeknek az embereknek? — kérdezi a bíró a vádlottat.

— Amikor március 28-án másodszor is felvettem a három ember fizetését, a 350 forintot Fekete János fizetéséhez hozzátettem, s úgy vittem be neki a vállalathoz, amikor a tanfolyamról lejött. Ezt a pénzt viszont Czakó János fizetéséből vettem el, de közben nem tudtam senkitől kölcsönkérni, egyéb bevételem pedig nincs a fizetésemen kívül. Végül is a munkabéremből pótoltam az elvett 350 forintot, s úgy adtam postára, s a címzettek április 3-a körül meg is kapták.

— P. F. szaktárs, mint energetikus, jó munkaerő — mondja

az osztályvezető. — Az igazgató elvtárs már aláírta a fizetése emeléséről szóló papírt, amikor ez az ügy tudomására jutott. így azonban nem lett belőle semmi. Én csak jót tudok mondani a munkájáról, szorgalma^, lelkiismeretes ember, s meg vagyok győződve, hogy ezt az esetet azóta már 'megbánta.

Ha az erkölcsi tényezőket leszámítjuk, P. F-nek több mint ezer forintjába került ez a meggondolatlan lépés, hiszen érthető, hogy így nem kapta meg a 200 forintos fizetésemelést. Pedig jól jött volna, hiszen fiatal házas, s a lakást még ezután kell berendezni.

A társadalmi bíróság határozatát 'állva hallgatjuk. P. F- et írásbeli megrovásban részesítették, a jutalmazásokból pedig egy évre kizárták, s a határozatot közzéteszik a vállalati híradóban.

Nagyobb pénzügyi fegyelmet

Az esethez hozzá kell még tenni — amit a tárgyalásojj jelenlevő ügyész is hangsúlyozott —, hogy ha a válalatnál nagyobb a pénzügyi fegyelem, s a dolgozók bérezése körül nincsenek olyan lazaságok, amelyek P. F-et szinte csábították a s k- kaszlásra, minderre nem került volna sor. Természetesen nem csak a vállalatot hibáztatj k hiszen a társadalmi bírós’g megállapította P. F. bűnös :- gét, s ezzel arányban megbüntette. Nem lenne azonban helyes, ha az ügy és tárgy aim csupán a vádlottnak szkáált volna tanulságokkal, érdem---s azon a vállalat vezetőségének is elgondolkoznia.

Gál Sándor