Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-30 / 229. szám
Jogvédők a közös gazdaságokért fl harmadik múzeumi hónap programja Kedden a Magyar Nemzeti Múzeumban dr. Balassa Iván, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője, sajtótájékoztatón ismertette a harmadik múzeumi hónap programját. Elmondotta, hogy októberben 161 új kiállítás nyílik, 382 szakelőadást tartanak, kétszáznál több lesz a tárlatvezetés; számos vetélkedőt rendeznek az ország 122 múzeumában. Sok tanulságos kiállítást rendeznek vidéken. Békéscsabán „bemutatják” a szabadságmozgalmakat, amelyekben a Viharsarok népe 1514-től élen járt. Nagyszabású kiállítást rendeznek Szegeden, a város felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából. Termelőszövetkezeteink gazdálkodási tevékenységét segíti a szakképzett jogvédők mind gyakoribb alkalmazása. Megyénkben az elmúlt évekhez képest jelentősen növekedett a jogi képviselettel rendelkező tsz-ek száma. Ma már jóformán' csak néhány kisebb, a közlekedési útvonalaktól távolabb fekvő közös gazdaság „ellátatlan”, vagy pedig azok, amelyeknek vezetői szűklátókörűségből — rosszul értelmezett „takarékosságra” hivatkozva — idegenkednek a jogsegély igénybevételéről. Holott a valóság az, hogy a lelkiismeretes, gyakorlott jogvédő nemegyszer tetemes összeget ment meg a közös számára. — Elvünk, törekvésünk az — válaszolja kérdésünkre dr. Szi- gethy Béla, aki Tiszakécske községben három termelőszövetkezet jogügyeit intézi —, hogy a vállalati jogászokhoz hasonlóan a termelőszövetkezeti jogvédő is „jobbkeze“ legyen a gazdaságvezetőknek, akire minden esetben bizalommal számíthatnak. S napjainkban'mind erősebbé válik a kapcsolat a gazdaságok vezetői és a jogi képviselő között. Jómagam, a lehetőséghez képest, valamennyi közgyűlésen, vezetőségi ülésen részt veszek. Ha pedig valamilyen oknál fogva ezt nem tehetném meg, a minden esetben kézhez kapott jegyzőkönyvmásolatból értesülök a határozatokról. Mód van tehát arra, hogy utólag észrevételt tegyek, s így az esetleg szabálytalan, jogsértő döntéseket megfelelően helyesbíthessék. — Mi a jogvédő tapasztalata az előforduló vitás ügyek természetét illetően? A NÉP HADS Joggal viseli ezt a jelzőt honvédségünk, amely eggyéforrott a dolgozó néppel, s ezt a szoros kapcsolatot az elmúlt napokban, a néphadsereg napja alkalmával is számtalan formában kifejezésre juttatta. Laktanyalátogatások, a lakossággal való találkozások tették színessé ezeket az ünnepségeket. Kecskeméten még egy színfoltja volt a közvetlen és bensőséges hangulatú eseményeknek, s ez különösen a fiatalságnak okozott örömet. Néhány harcieszközt is bemutattak az ifjúságnak a városközpont egyik csendes utcájában. A gyerekek valósággal megrohanták a harckocsit, a helikoptert, a „tökös” repülőgépet, s a velük körben forgó légelhárító fegyvert, miközben egy-egy kiskalona készséggel magyarázta el számukra az ismeretlen gépezetek rendeltetését. S a derűs utcaképet szemlélő, már sok vihart látott felnőttek arra gondoltak ezekben a percekben: Határaink, békés építőmunkánk védelmezői ezek, s az lenne jó, ha a most felnövekvő nemzedék már soha nem ismerné meg, mit is jelentenek a „gyakorlatban”. <— A három tiszakécskei isz- ben — a Békében, a Szabadságban, az Űj Életben —, amelyekben működöm, az utóbbi évben meglehetősen csökkent a peres ügyek száma. Ezt helytelen lenne csupán a jogvédői tevékenység javára írni. Nem kis mértékben a jó szakirányításnak, s a vezetés helyes módszereinek is tulajdonítható a jogügyek számbeli megfogyatkozása. Az említett közös gazdaságokban egyébként az SZTK vonatkozású, illetve a családi pótlékkal kapcsolatos ügyek a leggyakoribbak. Érdekes, de pozitív jelenség, hogy a kötbérperek jóformán teljesen megszűntek. A tsz-ve- zetőség újabban lényegesen nagyobb gondot fordít a határidók pontos betartására, amellett tervezni, gazdálkodni is ésszerűbben tudnak. Ez azzal jár, hogy hovatovább ismeretlen fogalommá válik a kötbérviták egyik fő forrása, az úgynevezett túlszer- ződés. Dr. Szigethy Béla hetenként legalább egyszer felkeresi az al- tala képviselt tsz-eket. Mint mondja, ez a minimális követelmény, máskülönben a jogvédő kapcsolata a megbízó gazdasággal pusztán névleges lenne. Dr. Sántha Józsefnek, aki a városföldi Dózsa és a nyárlőrinci Petőfi Tsz jogügyeit „viszi”, speciális a munkaköre: — Amellett, hogy a két közös gazdaság jogvédői tisztét ellátja, a munkaidő egy részébbn könyve lő is. Ez utóbbi képesítését 1961- ben szerezte meg. — Ismerni kell a tsz-ek belső életét — mondja. — Erre is jó ez a kettős munkakör. így a gazdák legtöbbjének sokféle ügyével-bajával, gondjával tisztában vagyok. Sokszor már félmondatokból tudom, mire várnak orvoslást. Mert nem egy esetben még személyi, családjogi jellegű ügyekben is a segítségükre lehetek. Hatvanéves. Motorkerékpáron járja a két, egymástól elég távol fekvő szövetkezeti gazdaságot. Vitathatatlan, hogy a hozzáértő jogász nem kis mértékben — elsősorban, ami a szerződéskötések körüli „bábáskodását” illeti, a tsz „vagyonvédője” is — mondja. örömmel újságolja, hogy meggyőzés, tudatformálás révén ma már jóval kevesebb például a fegyelmi ügyek száma a két tsz-ben, mint néhány éve volt. * Két termelőszövetkezeti jogász — egy fiatal és egy idősebb — portréját villantottuk fel e néhány sorban. Több éves munkásságuk — ha más-más körülmények között is, de — a bizonyság erre — szívvel-lélek- kel, hatékonyan látják el a gondjaikra bízott termelőszövetkezetek jogi védelmét. J. T. 1 «épe ret5?i nép© f-:q: i ü- i ^«pe ■c'öGü-^'^épe -Vtőf Kukoricabetakarító brigádok versenye A kukoricabetakarító brigádok versenyében az adapterrel felszerelt gabonakombájnok kezelői közül Mozs Miklós, a Kaposvári Állami Gazdaság kom- bájnosa 1260 mázsa morzsolt kukoricát takarított be. Ripacs II Magyar Televízió október 4-én megemlékezik Madách Imre halálának 100. évfordulójáról. A műsor első részében Madách életútját mutatják be és megismertetik a nézőket Madách politikai és irodalmi tevékenységével. A második rész Madách drámaírói munkásságát méltatja. A Magyar Rádió a centenárium alkalmából október 2-án helyszíni közvetítést ad Az ember tragédiája új rendezésben és új szereposztásban való felújításáról. János, a Lajta Hansági Állami Gazdaságban 1210, Köteles János, a Kaposvári Állami Gazdaságban 1195 mázsás teljesítménnyel a. negyedik, illetve ötödik helyet tartja. A KD—2-es csőtörő kombájnok kezelői közül Rotyis Géza, a Bánkúti Állami Gazdaság dolgozója került az élre, aki 2386 mázsa csöves- kukoricát adott át a szállítóbrigádoknak. Köznapi gondok „A tisztaság fél egészség' Sok az1 igazság a címben idézett közmondásban, csak — sajnos — ezt nem mindenki veszi tudomásul. Kecskeméten a Galamb, Bánffy és Kenderessy utca torkolatánál szemétlerakóhelyet létesítettek. Nem tudni, kinek a jóvoltából. Közvetlen szomszédságában fűszer- és élelmiszerüzlet, szemben vele óvoda, a Kenderessy utca felől pedig iskola. „Kérjük a szemétlerakóhely mielőbbi eltávolítását, mert bűzös levegője fertőzi az egész környéket” — írják szerkesztőségünkhöz intézett levelük végén az említett utcák lakói. B. T. kecskeméti olvasónk viszont — egy postai levelezőlapon — így egyetlen mondatba tömörítve ad kifejezést mélységes felháborodásának: „Elvtársak, sepertessék már ki a Megyei Kórház előtti buszmegálló helyiségét!” A helyszínen megállapítottuk, hogy B. T. tömör felháborodása jogos. Tegyük fel azonban: ha rni ki is sepertetnénk az említett buszmegálló helyiségét, vajon tiszta* maradna azután is? Aligha! Az autóbuszra várók egész biztosan nem lennének tekintettel fáradozásunkra és rövid órákon belül ismét szemét, meg mindenféle papírhulladék „ékesítené”. Éppen ezért elsősorban is helyes lenne egy hulladékláda elhelyezése, másodsorban pedig fordítson nagyobb gondot a buszváró tisztaságára maga az utazóközönség. Saját, jól felfogott érdekében! S hadd tegyük noteszlapunk végére még ezt is: a jó ötlet fél siker. •eue e tőL i aépe ^ í Wépe rITepe t'eTön. -~épt 1'e tő • CseBÉáborító A füst olyan sűrű, hogy vágni lehetne, de nem vágja senki, sőt inkább szaporítja. üreg munkások beszélgetnek az egyik sarokban, halkan, csendesen. A többiek alszanak a pádon, szunyókálnak az asztalra borulva. Egyszer csak nyílik az ajtó és „bevágódik” egy trapéznadrá- gos, nagy hajú fiatalember, de inkább gyerek. Kezében sportszatyor, amiben üvölt a zsebrádió. Mindenki felébred és bosszúsan törólgeti a szemét. — Elzárhatná azt a dobozt fiatalember — szól oda a sarokban beszélgető idős munkások egyike. — Eugjon a fülibe vattát papa! — válaszol a gyerek fölháborító pimaszsággal. Az öreg dörmóg egyet, mert a szó megáll benne ekkora szemtelenség hallatán. Aztán a hangjából érezhetően fékentar- tott indulattal válaszol a rádiós csendháborítónak, aki lábát előre nyújtva már leült a padra. — Majd adok én neked a fii ledte olyat, hogy elreped. Mit gondolsz, érted van ez a váróterem? Tiszteletben tarthatnád a többieket, akiket nem hiszem, hogy érdekel ez a nye- kergés. — Csak sajnálni tudom magát, hogy nem ismeri a rádiót. Ja, persze — próbál humorizálni a nyegle ifjú —, a maga idejében még fülhallgatós volt, az nem zavart senkit. Viszont a technika fejlődik. — Tsfézze, maga nem tudom kicsoda azzal a rádióval — szólal meg egy másik férfi —, tudhatná, hogy a rendelet tiltja a rádió használatát nyilvános helyen. Ez magára is vonatkozik. — Ha magának a táskám nyilvános hely, akkor nem csodálom, hogy nem lett miniszter. — Ezt tanulják maguk az iskolában, hogy így kell beszélni az idősebbekkel? — háborodik fel egy anyóka. — Ne nézzen csecsszopónak bábuska. Iskola? Hm, hol van az már. Egyébként is fütyülök mindenkire és hagyjanak engem békén — mutatja a mesterséges „berágási az ürge”, de a rádió még mindig szól. Harsogva áraki belőle a vad muzsika, a nyerítő pisztonok és a bukdácsoló elektromos gitárok hangja. Közben nyílik az ajtó és egy vasutas lép be, s hangosan mondja: — Személyvonat érkezik a második vágányra ■ Cegléd— Nagykőrös felől, két perc múlva tovább indul Városföld— Kiskunfélegyháza felé. Zárja el azt a rádiót fiatalember, mert itt nem szabad használni — teszi hozzá a kapus szelíd hangon. — Jó szakibácsi, majd szólok neki, aludjon nyugodtan — válaszol a gyerek és kilibben az ajtón. Utána hullámzik az idősebb utasok felháborodásának zaja, amit elnyel a kint dübörögve erkező vonat lármája. Gál Sándor PETŐFI nEpe A Magyar Szocialista Munkáspár' Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dánie Kiadja a Báes megyei Lapkiadó Vállala Felelős kiadó: Mezei István igaza Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpon 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1 Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: il-8ö. Index; 25 065.
