Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-30 / 229. szám

1964. szeptember 30, szerda 5. oldal Bugaci gondok — bugaci remények BeszéSfef az újságíró NEHÁNY napja, hogy meg­érkeztem Kecskemétre. Teli iz­galommal, kérdéssel járkálok a városban, próbálok eligazodni a se eleje, se vége főtéren. Már megerőltetés nélkül odatalálok a színházhoz, ahová délelőttön­ként énekórára járok. Egy ilyen alkalommal — a nagy ária kö­zepén — toppant be nagy „ke- zétcsókolommal” az újságíró. „Ugyan, hogy zavarna, próba közben” mosolyogtunk mind a ketten. (Mit csinálhat mást egy fiatal színésznő?!) Leültünk, s az örökös fekete­kávé mellett megkezdődött a beszélgetés. Előre tudtuk a kér­déseket és — azt hiszem — a válaszokat is. — Kedves Vetró Margit, hogy került a kecskeméti színházhoz? — kérdezte. Fölnéztem a mennyezetre.... Ezt még soha nem gondoltam végig! Tényleg, hogyan is? Fő­iskola után egy év Pécsett és utána Pest: Petőfi Színház! Hogy magyarázam meg ennek az embernek, hogy nem „küld­tek”, hanem magamtól jöttem ide! Ki hiszi majd el, hogy egy pesti szinésznő csak úgy lejön vidékre? Pedig így van! A Pe­tőfi Színház társulata feloszlott és szívesebben szerződtem ide, mint például a Fővárosi Ope­retthez. Magamban gyorsan ki­választom gondolataimból a leg- közhihetőbbet, s a felszálló ciga- rettefüst mögül válaszolok. — Ez voV a legszimpatikusabb színház a felajánlottak közül. SZERENCSÉMRE elég lassan írja le szavaimat, így előre gon­dolkodom a — várható — kö­vetkező kérdésén, ami valószí­nűleg eddigi szerepeimet fogja érinteni. Mik is voltak? Lássuk csak gyorsan! Főiskolai vizsga­előadás — az első állomásom és sikerem — Hervé: Nebáncsvirág Aztán pécsi bemutatkozásom — és első prózai szerepem is! — a Kötéltánc Évája. Utána egy ka­rakterszerep, a Tündérlaki lá­nyok Mancikája — ami magam előtt — képességem vizsgája is volt, hogy ilyet is meg tudok ol­dani! Még egy pár pécsi alka­lom és ismét Pestre kerültem a Petőfi Színházhoz. Musical szín­ház! Szinetár Miklós a vezetője, aki a főiskolán tanárom volt. Neves partnerek, akiktől renge­teget tanulhatok! Mi kell ennél több? Az első bemutató a Szi­várvány-völgy volt. Nem sokra emlékszem belőle... Majd Polly a Koldusoperából. Ez is állo­más! Clyan állomás, amire min­dig szívesen fogok emlékezni. Kisebb-nagyobb szerepek, tele­vízió szinkron, rádió. Csak ... csak a Nagymező utca egyik ol­dalán a Csárdáskirálynő, a má­sik oldalán a Koldusopera ment. Az Cperettsz ínházhoz tartoz­tunk, s előadásainkra is nagy­jából az operett közönsége jött. Nem azt kapták, amit vártak ... meg nem értés a közönség ré­tet is... Ezt azért mégsem mondhatom! Ezt telhetetlenség lenne... — Hervé: Lili című operett­jét! Kedves zenéje, izgalmas fel­adatok. Lényegében egy nő éle­széről .;. fél házak ... nem túl­ságosan jól választott darabok.. ez évben meg is szűnt a szín­ház! — Eddigi szerepei és a leg­kedvesebb? Erről beszéljen va­lamit! — parancsol bájosan Végre! Felsorolom úgy, ahogy eszembe jutottak az előbb. Hogy melyik volt a legkedvesebb? — A Nebáncsvirág és a Kol­dusopera! — vágom rá. Szorgalmasan lejegyzi, s mi­előtt kinyitná a száját, már vá­laszolok a következő kérdésére. — Most a Marica grófnőre ké­szülök. Ezzel mutatkozom majd be a közönségnek. Másodéves főiskolás voltam, amikor először játszottam és akkor is Lizát. A „mit szeretne eljátszani” rész jön. — Mit szeretne legszívesebben eljátszani? Tudom, ilyenkor a klasszikus szerepeket illik emlegetni. J ú- lia, Cfélia stb. Nem tehetek ró­la, nekem nincsenek kifejezett szerepvágyaim. Mindent szeret­nék játszani! Prózát is, Operet­te, aki IS éves lány az első fel­vonásban, asszony a második­ban, s a darab végére nagyma­ma. Remélem Kecskeméten erre is sor kerül. ÜGY ÉRZEM, több kérdése nincs. Most még egy percet vi­tázunk majd arról, hogy ki fi­zeti a feketét. Az újságíró las­san összeszedi két oldalnyi ol- voshatatlan feljegyzését. Megint mosolygunk. — Hogy tetszik Kecskemét? — kérdezi félhivatalosan. Hát ez egy elég buta kérdés! Hódmezővásárhelyi vagyak és így nem szokatlan az alföldi vá­ros. De egy színésznőnek vi­gyázni kell ám, hogy mit vála­szol! — Nagyon! — sóhajtom óriási csillogó szemmel.' S az újságíró ezt is leírja, ta­lán azért, hogy el ne felejtse!? Most már véglegesen becsukja jegyzetkönyvét, aminek a tete­jén ott „díszeleg” becses neve: Pille György szerényen kellett élnünk. Ké­sőbb az egyik kislány az érett­ségi után Lublinban dolgozni kezdett és gyorsan férjhez ment. Megint komoly kiadások. Min­dig kellett venni valamit. Kény­telen voltam adósságot csinálni. De mindent becsületesen vissza­fizettem az utolsó fillérig. Az ügyész félbeszakította és ezt a részt azonnal lediktálta a a gépírónőnek. Macioszek foly­tatta: — A szomszédomnak Lisew­skinek sokkal jobban ment a sora. — Magasabb fizetése is volt, és prémiumot is mindig sikerült szerezni magának, ha máshonnan nem, hát a köz­pontból — akkor még léteztek a központi hivatalok — vagy a minisztériumból. Később, ami­kor megkezdtük az exporter- melést, akkor exportprémiumot kaptunk. Lisewski osztotta el, mindig ő kapta a legtöbbet. Azt azonban el kell ismerni, hogy jó szervező volt és nagyszerű szakember. Neki köszönhető, hogy a termelés meggyorsult és megnövekedett. Egy szó mint száz, Lisewskinek állandóan volt pénze és gyakran kölcsön­zött nekem. Macioszek mélyet lélegzett és tovább beszélt: — Négy esztendővel ezelőtt Lisewski Ausztriában járt. Na­gyon elégedetten tért vissza és beszéd közben nevetve mesélte el, hogy jó üzletet kötött. „Egy­szer még mindnyájan gazdagok leszünk” — mondta. Röviddel ezután észrevettem, hogy a ce- mentermelés rohamosan csök­ken. De még semmit sem gyaní­tottam. Később valahogy nem egyezett a rakodásra beállított vagonok száma az Ausztriába kiküldött cement mennyiségé­vel. Az előbbiekből sokkal több volt, mint a megrakott és a ki­küldött vagonokból. Bizalmasan közöltem Lisewskivel. Kineve­tett és azt mondta, hogy a va­gonok nem . párologhattak el a vakvágányon. Biztos a vasút tévedett. Többet állított a vak­vágányra, mint amennyit kellett volna és a többletet elfelejtették törölni a kimutatásból. A ma­gyarázkodás logikus volt. Szó nélkül elfogadtam. Különben, őszintén szólva, eléggé főtt a tejem ahhoz, hogy mindezen el­gondolkozzam. Éppen akkor je­gyezte el magát a második lá­nyom. egy nagyon szolid, hely­beli fiúval. Már kijelöltük az esküvő időpontját is. Nem tudja elképzelni ügyész úr, mit jelent egy lakodalom faluban, vagy kisvárosban. — Egyszóval Lisewski akkor­tájt egy nap felkeresett, és azt mondta:,, Férjhez adod alanyod. Na ez a mulatság sokba fog ke­rülni. De ne csinálj magadnak gondot. Ki álljon melléd ebben a helyzetben, ha nem én, a ba­rátod? Sokat nem tudok adni, de tizenötezerre számíthatsz. Ami pedig a visszafizetést ille­ti. majd akkor adod meg a pénzt ha lesz.” Szerencsétlenségemre elfogadtam ezt a pénzt. A lako­dalmat megtartottuk én pedig Lisewskinek minden hónapban 300 zlotyt törlesztettem. Miután a vallomásnak ezt a részét is jegyzőkönyvbe vették, Macioszek tovább beszélt. — Két hónappal a lakodalom után megint kezembe került a vagonkimutatás. Ezúttal sem stimmelt, és ezúttal még na­1. AA indjárt az elején gratulál- tarn Lázár György ta­nácselnöknek. a község főutcá­ján végighúzódó betonjárdához. Őszintén szólva meglepett a do­log, mert ahonnét én idejöttem, a főváros XX. kerületében, a so­roksári főutcán, lakásom előtt sárban kecmergünk, ha esik az eső. Itt pedig betonjárda végig a községen. Mindkét oldalon. Az ember az hinné, hogy Bugac- község az isten háta mögötti el­maradottságban él. Dehogyis! önkiszolgáló boltját nyugod­tan be lehetne állítani akárme­lyik nagy városba, hasonlókép­pen tiszta, gusztusos vendéglő­jét — nem is merem falusi korcsma titulációval illetni! — bármelyik város örömmel fo­gadná. Nemcsak az épületet és a berendezés kulturált az emlí­tett két helyiségben, hanem a kiszolgálás is, a társadalmi érintkezés, az emberek egymás­hoz való viszonya. Aki itt jár ebben a községben, annak a fü­lében ennek a szónak: Bugac ezentúl egészen más csengése lesz. Bizony-bizony, sok a gondja Bugac község tanácselnökének. El is mond belőle egyet-kettőt. 2. Azt mondja a tanácselnök: nézze csak meg a térképet, a község területe testvérek kö­zött is 32 ezer hold. Nagyobb ez valóságosan, mint egy közepes dunántúli járás, üe a vele va­ló elbánás, a neki juttatott kul- túrális javak nincsenek arány­ban a testi nagyságával. Hatezer lélek él a községben és a nagy tanyavilágban. Olyan nagyok a távolságok, hogy az elnök 51 tanácstagját — ha egy­folytában ülne a motorparipán — egy nap leforgása alatt nem tudná végiglátogatni. Pedig ő motoron jár mindig. Bent a községben van mozi, művelődési ház is Éppen most van e kettő felújítás alatt. Igen- ám, de mi jut a tanyavilágnak? Emiatt fő a feje a tanácselnök­nek. Többek közt. Százezer forint kellene, most mindjárt. Hogy mire? Egy te­repjárót venne rajta az elnök. Az agregátor már megvan hoz­zá, ott áll az udvaron. A terep­járóra feltenné a vetítőgépet, a hordozható könyvtárat, aztán meg a TIT-előadót, az agregá- tort a terepjáró után kapcsolná és akkor: irány a tanyavilág! Ugye, mindjárt könnyebben menne a kultúra magjainak a hintegetése! gyobb volt az eltérés. Megint szóltam Lisewskinek. Valahogy kimagyarázta a dolgot, de lát­tam rajta, hogy nyugtalankodik. „Ne szólj erről senkinek — mondta — majd magam nézek utána az ügynek.” Ez hatvan­ban történt a római olimpia idején. A fiam, aki akkor már a Krakkói Műegyetemen tanult, arról álmodozott, hogy eljusson Olaszországba. Külön óraadás­sal és más keresettel hatezer zlotyt gyűjtött össze. Néhány ezerrel nekem kellett kipótol­nom. Mit tehettem? Gyenge voltam. Ifjú koromban magam is nyomorogtam, tehát arra gon­doltam: „Legalább a gyermekem­nek legyen jobb.” Kölcsön kér­tem, de nem Lisewskitől, hanem mástól és odaadtam a fiúnak. Megbeszéltem vele ha hazatér, részletekben visszafizeti. Termé­szetesen ezt semmi módon sem lehetett eltitkolni a barátok és a szomszédok előtt. Lisewski is mindenről tudott. Egy nappal, a fiam elutazása előtt eljött hoz­zánk és beszélgetés közben száz dollárt tett az asztalra a fiam elé. (Folytatása következik.) És nem is olyan lehetetlen do­log annak a százezernek az elő­teremtése. íme: egy kicsi a köz- ségfelesztési alapból, aztán meg a tsz-ek is szívesen adnának va­lamit a kulturális alapból, nem­különben az állami gazdaság és az erdőgazdaság is Ha a felettes hatóság ezt így lehetővé tenné, nagyot lépne előre a tanyai em­berfők művelődése Bugacon. Ugye, hogy érdemes volna megfontolni? 3. Bizony, érdemes volna, meri a távolság nagy fojtogató- ja a művelődésnek ezen a tájon. Van egy iskola a központban, S osztállyal, hét tanteremmel. A külterületen van 7 iskola. A külterületi kisiskolás naponta ■ átlag átlag 4 kilométert gyalo­gol az iskoláig és vissza. Nor­mális viszonyok között elvisel­hető. Le sárban-hóban: kemény próba a kis emberkék számára. A felsőtagozatos tanyai gye­reknek nehezebb a dolga. Neki be kell a központba jönni na­ponta. Körzetesítés. Itt folyik a felső . igozat oktatása. Naponta tizenhat kilométer átlagban: ha van kerékpár, azzal, ha nincs, ahogy éppen tudja. Ha pedig már végképpen nem megy, akkor felmentést kér az iskolalátogatás alól. Elvileg nem kaphat, ilyen jogcím nincsen. De — ami elképzelhetelen! — bekövetkezik az ál'alános isko­lai lemorzsolódás a felső tagoza­ton. Katonai sorozáskor derül ki, hogy sok■ messze lakó tanyai gyerek nem rendelkezik a 5 osz­tállyal. Vagy amikor munka­könyvét vált a kis legény, akkor szégyenkezik, mert — rajia kí­vül álló okokból — nem jutott el az alapfokú műveltség felső polcáig. Hát ezek miatt van tele gon­dokkal a fiatal tanácselnök feje. Meg sok más miaft is. Kellene — nem azonnal, de kellene — — 7 millió forint. Törpe vízmű­re. Akkor az egész községet el tudná látni ivóvízzel. Jó ivóvíz­zel. Mondhatnám úgy is: kultú­rált vízzel. Mert ez is a kultúrához tar­tozik! Balogh József A kecskeméti ifjúsági hangversenysorozatról Az MSZMP Központi Agitá- ciós és Propaganda Bizottsága az ifjúság zenei nevelését fon­tos feladatnak jelölte meg. Az Országos Filharmónia és a vá­rosi művelődésügyi osztály azért nagy körültekintéssel ké­szítette el az ifjúság zenei kép­zésének tervét. Az eddigieknél is magasabb színvonalúnak ígér­kezik a fiatalok számára szer­vezett bérleti hangversenysoro­zat is. Az öt koncert közül ket­tőre a színházban kerül sor. Október 5-én, hétfőn délután Lukin László mutatja be a Bu­dapesti MÁV Szimfonikusok ki­tűnő zenekarát és Bacher Mihály zongoraművészt. Novemberben az immár világhírű Szabó Csilla, a brazíliai zenei verseny győztese, Gyarmati Vera és Hambalkó Edit koncertezik a Rákóczi út 3. sz. épület díszter­mében. Mivel a hétszáz bérlő nem fér el egyszerre a néző­téren, a Városi Művelődési Házban egy-egy műsort kétszer — 3 és 5 órakor — adnak elő. Januárban a kecskeméti zene­tanárok, februárban ismét a Budapesti MÁV Szimfonikusok lépnek az általános iskolások­ból álló közönség elé. Március 30-án pedig, a zenés fejtörővel fűszerezett jutalomhangverse­nyen az derül ki, hogy ki fi­gyelt a legjobban, ki tanult a legtöbbet. Ezt a műsort a Tele­vízióból is jól ismert Rácz György vezeti. H. N,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents