Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-30 / 229. szám
I u Világ proletárjai, egyesüljetek) LAPJA A MACyAR- SZOCIALISTA MUNKÁS PA R.T B'ÄCS - KISKUN M XIX. ÉVFOLYAM. 229. SZÁM Ara 60 fillér 1964. SZEPT. 30, SZERDA Az öntözőtelep szíve Reggelenként már tejsűrű ködök párájába burkolózik a víz, s a fűzbokrokon odadermedt harmatcseppek megannyi diadémja csillog. De délelőttre felszakad a köd, és a vénasszonyok nyara mézszőke és tűzforró ragyogást villant a locsogó habokon. Január t tői • intézet •) .. ^%r^í*8Id utcát kmp az építkezés A part közelében nagyméretű csőhálózat ölelésében ringatózik a vízen a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság egyik sziHogyan halad a ZIM korszerűsítése vattyúműve. Szerződésük értelmében több év óta öntözi a tisza- kécskei Tiszagyöngye Termelőszövetkezet zöldségkertészetét, a 30 holdas szőlőiskolát, valamint a lucerna és silókukorica egy részét, az idén összesen majdnem 600 holdnyi területet. Elérkezett az ebéd ideje. A nap, nyarat hazudva, tombol az ég közepén. Egyeki Béla leállítja a Diesel-motort, és társa után siet. Fenn, a meredek part csúcsán trónoló, műanyagból készült szolgálati lakásban két műszak közt jólesik majd a falatozás. A vizet a DIMPT—22 jelű szivattyús gépcsoport a hidroforházba nyomja fel, ahonnan mintegy hatezer méternyi hosszúságú csővezeték viszi szét az öntözendő növényekhez. Képünkön Egyeki Béla és Magda István gépkezelők a motorkarbantartáshoz készülődnek. Már csak néhány napig tart itt az elfoglaltságuk, aztán a szivattyútelep számára kezdetét veszi az őszi pihenő. (•Pásztor Zoltán felvételei.') Nem az első ízben tudósítjuk olvasóinkat arról, hogy hogyan halad a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységének rekonstrukciója — és nem is utoljára. Indokolja ezt, hogy költségét tekintve — mintegy 280 millió forint — is a megye legnagyobb ipari beruházásáról van szó. De ezen túlmenően különös figyelmet érdemel a gyáregység felújítása azért is, mert egy termelő üzem már beépített területén kell — bontva és újra építve — korszerű üzemet teremteni —, úgyhogy közben a termelés is zavartalanul folyjon. Korábbi cikkeinkben beszámoltunk' arról, hogy a két szempont. összhangba hozása milyen óriási erőfeszítést követel a ZIM és az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóitól egyaránt. Elmondtuk azt is, hogy a beruházás egyes ütemeinek óramű pontossággal kell követni egymást, mert csak így állhat szerelésre készen 1965. október 15-re a melegüzemi csarnok. Legutóbb augusztus elején látogattuk meg az üzemet. Akkor arról adhattunk számot, hogy több hónapos huzavona után július 1-én megkezdődött és biztató ütemben halad a munka. Most Sőreg Dénes építésvezető kalauzolt bennünket a gyárudvaron, amelyen bizony könnyen eltévedhet az is, aki ott dolgozik. Épületek tűntek el az elmúlt hónapban, és újak nőttek helyettük. A központi irodaház mögött már ajtókkal, ablakokkal felszerelve áll az új ebédlő. Csak vakolásra vár a kádtisztííó fala. Augusztus elején még szivattyúk dolgoztak a kompresszorház alapozásánál — felszökött a talajvíz — azóta azonban már elkészültek a hatalmas betonkeretek is. — Ennek a kész raktárépületnek a falát kezdték rakni legutóbbi látogatásunkkor? — fordultunk kissé hitetlenkedve az építésvezetőhöz, amikor elhaladtunk az épület mellett. Sőreg Dénes igent bólintott, de mindjárt helyesbített is: sajnos, nem teljesen kész ez a raktár. Még nincs beszerelve a villany. Ettől kezdve ez a „sajnos”-sal kezdődő refrén sűrűn visszatért. Megtudtuk, hogy az új laboratórium is a villanyszerelőkre vár, pedig a régit már le kellett volna bontani. De miért késik a villanyszerelés? Szabó Lajos, az üzem főmérnöke feleletül egy jegyzőkönyvet mutatott. A rekonstrukcióban érdekelt felek legutóbbi megbeszélése nyomán született ez az írás, amely szerint az ÉM Budapesti Villamosszerelőipari Vállalat — a „Bács megyei építőiparinak” alvállalkozója — szerződésben vállalta, hogy július 1-en elkezdi a munkát, de emberei mind ez ideig nem jelentek meg az üzemben. Jó néhány millió forint értékű építési munka késik emiatt. A főmérnök a továbbiakban örömmel számolt be arról, hogy szeptember elején meglátogatta az üzemet Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, és feljegyezte a gazdasági vezetők — rekonstrukcióval kapcsolatos — kéréseit. Nem késett az intézkedés sem: 1965. január 1-től a ZIM rekonstrukciója a kiemelt beruházások között szerepel. „Zöld utat” kap tehát az építkezés, és ez komoly előnyt jelent az anyagellátás, tervszolgáltatás stb. vonalán. Az intézkedés és a megyei pártbizottság, valamint a tanács fokozott figyelme, támogatása bizonyára segít pótolni a kényszerű lemaradást. ________ B. D. Fo gadás a fegyveres erők napja alkalmából A fegyveres erők napja alkalmából Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja kedden este fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyiségében. A fogadáson megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Pap János, a kormány elnökhelyettese, dr. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Benkei András belügyminiszter, Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka s több más I közéleti személyiség. Részt vett a fogadáson a néphadsereg számos tábornoka és parancsnoka, ott voltak a társ fegyveres tes- I tületek vezető beosztású mun- I katársai. Káros sietség (H. D.) Öblös kádaktól roskadozó szekereket, vontatós pótkocsikat látni szerte a megyében, ahol szőlő terem. Érett fürtök bogyói duzzadnak a tőkéken. Második hetébe lépett a szüret. A mennyiséget tekintve igen jó a termés — a Vártnál is jobbnak mutatkozik. A Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzemének pincészetei naponta csaknem 20 ezer hektoliter mustot vesznek át, illetve préselnek ki a felvásárolt szőlőből. Látszólag örvendetes ez a szü- . rét körüli lázas aktivitás. Valójában egy kissé nyugtalanító jelenség. Miért ez a sietség? A tapasztalatok szerint ugyanis a borszőlő idei érése a sokévi átlaghoz képest mintegy két héttel eltolódott, aminek oka a hónap első felében uralkodó hűvös, esős időjárás volt. Nem vitás, hogy az egy héttel ezelőtt lehullott eső aggasztó kilátásokkal „biztatott”, szerencsére azonban a néhány napja beköszöntött meleg, napos idő — a „vénasszonyok nyara” — igen kedvező hatással van az egészséges, fokozatos beérésre, s nem kis mértékben a minőség, vagyis a cukorfok növekedésére. Egyelőre tehát nem fenyegeti veszély a fürtöket. Még jelenleg is csak az ezerjóról mondható el teljes biztonsággal, hogy megérett a szüretre. Jó néhány gazdaságban ugyanis még a kadarka cukor- tartalma sem éri el a megkívánt fokot. Ugyanakkor teljes lendülettel szüretelik. Egyes helyeken a rothadástól félnek. Indokolatlanul, hiszen a bogyók héjának kirepedezése elenyésző arányban fordult csak elő. Még kirívóbb az az eset, amikor Későbbi érésű fajtát, például kö- vidinkát szednek és préselnek a gazdaságok. Sajnos, ilyen is fordult már elő a múlt héten, aminek következményeképpen a pincészetek 15 cukorfokos mustot vettek át. Ez a gyakorlat több szempontból is káros. Egyrészt hátrányos az átadó gazdaságra nézve, hiszen a felvásárlási ár a cukorfok függvénye. Másrészt a népgazdaságot is károsodás éri, mivel a gyenge minőségű bor nem. csak a külföldi, de a hazai piacokon sem állja meg a helyét. S a túlzott, idő előtti buzgalom nem utolsósorban veszélyeket rejt magában amiatt is, hogy a pincészetek, feldolgozó telepek kapui előtt indokolatlan torlódást okoz, sőt, hátrányos helyzetbe hozhatja azt a gazdaságot, amelynek mustja, illetve szőlője megfelel a kívánt minőségnek. Nos, ami az utóbb említett gondot illeti, úgy érezzük, fel kell hívnunk a túlzottan igyekvő gazdaságok, termelők figyelmét arra a megállapodásra, amit még a szüret megkezdése előtt kötöttek a hozzájuk legközelebb eső pincészetekkel, feldolgozókkal. Eszerint tartaniuk kell magukat az átadás részükre előírt üteméhez. Különösen a szőlő átadásánál fontos a „menetrend” betartása. A prések teljesítménye — noha teljes kapacitással, vagyis három műszakban üzemelnek — véges. Természetesen, sokat segíthetnek a gazdaságok abban is, ha — jóllehet kis teljesítményű, ma már nem korszerű — saját préseiket is foglalkoztatják, másrészt tároló terüket, edényüket mennél inkább kihasználják. Hogy az időjárás továbbra is kedvező marad-e, nem tudhatjuk. Ha igen, akkor semmi ok nincs a kapkodásra. És ha újból esős napok következnek, akkor is csak azoknak a fajtáknak a szedése válik sürgőssé, amiket közvetlenül veszélyeztet a rothadás. Gazdaságainknak arra kell törekedniük, hogy minél több és jobb minőségű borral adjanak számot az idei szüretről.
