Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-27 / 227. szám

Fogadalom — fv — galambok Színes olimpiai előzetes Szép győzelem az osztályozó első napján Az APN szovjet sajtóügynök­ség tudósítója, Szergej lljin je­lenti Tokióból. Az eddigi legnagyobb japán olimpiai csapatot Takaszi 0no, a 32 éves tornász vezeti majd. Az olimpiai játékok ünnepélyes megnyitásán ő halad majd a 353 japán sportoló élén, ő tesz fogadalmat 93 ország atlétái ne­vében, hogy becsületesen, sport­szerűen vesznek majd részt a nemes vetélkedésben. Takaszi Ono a melbourne-i és a római olimpián 13 érmet szerzett Ja­pánnak, ebből négy aranyérmet. A japán olimpiai csapat zász­lóvivője Makoto Eukui lesz, az első japán úszó, aki 55 má­sodpercen belül úszta a száz­méteres távot. A XVIII. olimpiai játél.&k helyszíni közvetítésének kizá­rólagos jogát a japán Enejcs- kej televízió-társaság kapta meg. 1704 munkatársa működik közre az olimpia sportesemé­nyein. A népes munkatársi gár­da felszereléséhez 21 speciáli­san berendezett gépkocsi, 71 tv­TOKYO 1964 kamera és több helikopter tar­tozik majd. A nyolc csatornán külön e Fellendülés Kelebián, ebben a határmenti községben találkoztunk Galgóczi Vince tanácstitkárral, Fiatal ember — s ahogy az hamaro­san 1 íderült —, nagyon szereti a sportot. — Olyannyira — mondja, hogy én vagyok a közr ség sportköri elnöke is. Rögtön érdekes beszélgetés­be kezdtünk a helyi sportmúlt­ról, a jelenlegi lehetőségekről, fiatalokról. A rendelkezésünkre álló, amúgy sem hosszú idő gyorsan elszállt, így is sokan vártak már a tanácstitkár ajta­ja előtt. Miről is folyt a szó? __ Ma már nem panaszkod­hatunk. Minden jel arra mutat, hogy Kelebián ismét megélén­kül a sportélet. Tíz évvel ez­előtt nálunk is kitűnő röplabda­csapat volt. Asztaliteniszeztek, sakkoztak a labdarúgás mellett Te rveink is vannak — foly­tatta a tanácstitkár. — Megala­kulófélben van a kézilabdacsa­pat. Egy pedagógus kezdett fog­lalkozni ezzel, úgy látszik, hogy sikerrel. Jövőre szeretnénk a röplabdacsapat utódját megala­kítani. Ezzel együtt társadalmi munkában röblabdapályát is építünk. Szóval fellendülőben van a sportélet. Egyre több az érdeklődő. A fellendülést már a tömegszervezetek is észrevet­ték. A tanács 10 ezer forintot adott a sportkörnek. Reméljük, hogy a lendület nem hagy alább, s talán már egy év múl­va ismét olyan élénk sport­életről beszélhetünk, mint ami­lyen tíz évvel ezelőtt volt. Kelemen Gábor célra épült stúdióba érkeznek a tudósítások, amelyeket azután részben egy mesterséges hold se­gítségével közvetítenek tovább az Egyesült Államokba és Ka­nadába. Az európai sport barátoknak ezúttal némileg kevesebbel kell beérniük. Ez Eurovizió a japá­nokkal kötött megállapodás ér­telmében mindössze 25 óra mű­soridőt kapott az összes ver­senyszámok közvetítésére. Min­den verenynap befejeztével re­pülőgép szállítja majd a filme­ket Európába, hogy nyomban sugározni kezdjék a tv-adók az Eurovizió operatőrei által ké­szített felvételeket. * Tízezer galambja lesz az Olimpiai Bizottságnak a meg­nyitó napjára. Miután sok néző is visz magával madarat, a ga­lambcsapat létszáma alighanem eléri a 12—13 ezret. „Szeretnénk — mondotta az Olimpiai Bi­zottság egyik munkatársa —, ha a galambok minél tovább köröznének a stadion felett. Sajnos, azonban itt egy felold­hatatlan ellentmondásba ütkö­zünk: minél nemesebb fajúak a galambok, annál hamarabb tájékozódnak és repülnek visz- sza fészkükbe. Ügy látszik, ezt kénytelenek leszünk tudomásul venni.” A tokiói olimpiai szervező bi­zottság elfogadta huszonhatezer önkéntes tolmács jelentkezését, akik vállalkoztak, hogy a ver­senyek mintegy napi húszezer vendégét eligazítják. A tolmá­csok száma ilyenformán felül­múlja a látogatókét. Ezzel azonban még a tolmács­hálózat korántsem merült ki. Az önkénteseken kívül, ugyanis öt hivatalos, illetve magánszer­vezet létesít tolmácsszolgálatot. És ha mindez még nem bizo­nyulna elegendőnek — ott van­nak a taxisofőrök is! Ugyanis több száz tokiói taxi­sofőr már huzamosabb ideje an­gol nyelvleckéket vesz, hogy könnyebben megértse majd a külföldi vendégek óhajait. Kecskeméti Dózsa—Szekszárdi Petőfi 63:39 (29:20) Kecskemét, 400 néző, v.: Mercz. Szamosi. Dózsa: Adamikné (2), Dömö­tör (4) — Kiss (15) —, Szabóné (7), Túri (12). Csere: Molnár (13), Magyar (4), Nagy (4), Czé- gai (2), Bende, D. Kovács, Li- borne. Az előző mérkőzés lanyha Irama után a nézőkre is pezsdí- tően hatott a gyors, kemé»y já­ték. A Dózsa egészpályás letá­madással igyekezett a. labda birtokába jutni, és a megszer­zett labdákkal indított villám­gyors támadásokat többnyire jó dobásokkal fejezték be. A szek­szárdiak is jól dobtak távolról, de ők elsősorban a rendkívül magas középjátékosukat, Buda­várit igyekeztek helyzetbe hoz­ni. Az első félidő aránylag szo- ,ros eredménye után a kecske- vméti csapat a második félidő elején percek alatt nagy pont- előnyre tett szert, és végül meg­érdemelt nagyarányú győzelmet szerzett a továbbjutásra esélyes szekszárdiakkal szemben. A vendégcsapat legeredmé­nyesebb játékosai Budavári (15), és Csepregi (14) voltak. A Dózsa elsősorban mint csapat nyújtott kitűnő teljesítményt. Egyénileg Kiss, Túri, és Molnár játéka emelkedett ki. A szekszárdiak legjobbjai Budavári, Csepregi és Varga. Zalaegerszegi Dózsa—Nyíregyházi Spartacus 70:46 (31:22) Kecskemét, 300 néző, vezették: Mercz, Szamosi. A zalaegerszegi csapatot nem késztette különösebb erőkifej­tésre a nem túl nagy játékerőt képviselő nyíregyházi együttes. A Z. Dózsa többnyire a csere- játékosait szerepeltette, de így is biztosan győzött. Ld.: Simon G. (13), Szakony (13), ill. Orodványi (16), Gin- csai (15). Ma délelőtt 10 órakor színész—újságíró labdarúgó-mérkőzés a KTE-pályán. Sportkönyv Peterdi Pál: KN OCK-OUT Négy színes történetet talál ebben a könyvben az olvasó a ©port vilá­gából. Az Aranyláb Rt. vidám története a profifutball világáról szól. Főhő­se Jeremy Kerr kasszafúró — a vi­lág egyetlen gólképes csatára. Az érte meginduló hajsza, az üzleti szellem szélsőséges megnyilatkozá­sai ellen csak úgy védekezhet, hogy Visszatér a börtönbe. A Knock-out egy tragikus sorsú, magyar származású profiboxoló tör­ténete Ausztráliában. Utolsó mérkő­zésén akarja megszerezni a haza­utazásához szükséges pénzt. Nem sikerül. Peter Simon — Simon Pé­ter — a mérkőzés éjszakáján a sidmey-i kórház műtőasztalán meg­hal. A Nagymenő hazai történet. Szín­helye a margitszigeti sportuszoda. Egy igen tehetséges úszókislány sze­relmei, tévelygései és annak bemu­tatása, hogy milyen körmönfont módon talál rá a jó, az igazi tu­dáshoz vezető útra. A Kék madár a gyorsasági világ­csúcskísérlet története. Különös bi­zarr amerikai környezetbe vezet. A kísérlet — amelyhez a legkülönbö­zőbb anyagi érdekek fűződnek — kettős tragédiával végződik. Ebben a gyilkos és eleve a tragédia köze­ledtét érzékeltető világban virágzik ki az a ritka emberi tulajdonság, mely széppé teheti az életet: a jó­ság. a fiatalok. És jelenleg? — Pillanatnyilag csak a lab­darúgó-, sakk- és az asztalite­nisz-szakosztály működik. Az asztaliteniszezők is csak nemré­giben alakultak. A sakkozók szerepeltek a legjobban. Meg­nyerték a járási bajnokságot, most a megyei bajnokságban játszanak. A sakkot kedvelik nálunk a legjobban. A falu ap- raja-nagyja játszik. Az utánpót­lás nevelése érdekében nemrég alapfokú házibajnokság kezdő­dött. Ezen mindenki indulhatott. Látná mennyien vannak vasár­nap délelőttönként a kisvendég­lőben. Tévedés ne essék — sak­kozni járnak oda. Sajnos má­sutt nincs helyünk. Iszik egy korty vizet, azután folytatja. — A labdarúgócsapatunk a já­rási összevont bajnokságban sze­repel, a tizedik helyen állnak. Pedig sokkal jobb helyezést is elérhetnének. Egyik ok az, hogy nincs utánpótlás. Azok a fia­talok. akik itt kezdenek el spor­tolni, jelen esetben futballozni, mire bekerülhetnének a nagy csapatba, rendszerint elmennek, vagy középiskolába kerülnek. Sokan járnak a Kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumba. Ezek a fiatalok egyszerűen el­vesztek a helyi sportkör szá­mára. Az iskola azzal az indok­lással. hogy az Itteni sportolás a tanulás rovására megy. nem adja ki a diákokat*!!!) csak ha­lasi. vagy gimnáziumi csapat­ban szerenelhetnek. Pedig így a sok utazással több szabad ide­jük vész el. mintha itthon spor­tolnának. Mint már hírül adtuk, 27-én vasárnap dől el, hogy a hosszú nyári küzdelmek­ből legsikeresebben kikerült két csapat közül, melyiknek a nevére állítsák ki a Tokióba szóló repülőjegyet. A vérbelinek ígérkező kupadöntő előtt titkos rejtekhelyén kerestük fel az Új­ságírók együttesét. Weither Dániel gyú­rót, éppen három értekezlet közti szü­netben sikerült néhány szóra megállítani. — Mit vár a mérkőzés eredménye­ként az edző? — kérdeztük őt. Diplo­matikusan válaszolt. — Igaz, a Színészek helyenként jól játszanak, de a papírforma bennünket igazol.., Már csak egy-két játékosunk rúg mellé. Ami az eredményt illeti: bí­zunk korrektorainkban is. Minthogy a taktikáról semmit nem volt hajlandó elárulni, a fiúkkal elegyed­tünk beszédbe. Mezei István válogatott formában szedte fel az (igazgatói) alap-vonalról a labdát és néhány új munkatárs után is nézett egy időben. Oda-oda szólt Kereske­dő Sándor segédtrénernek, aki a szer­kesztői ollóval a segélyhely füvét nyíro- gatta. Csáky Lajos egy körzővel segített neki formát adni. A tizenhatos táján Kocsis Sándor, az Újságírók fehér fogú, fekete hajú Didi­je, a tőle megszokott közvetlenséggel rótta a köröket háromkerekű biciklijén. Az ajtónyílásnyi távolságokra leszúrt zászlókat kerülgette. Ezzel a fél-gépesí­tett módszerrel gyakorolta, hogyan tör­jön át az ellenfél védelmén, akár olyan keskeny résen is, mint az Aranyhomok ajtaja. Preiszinger Andriskát, a csapat má­sik kulcsemberét a szögletzászló közelé­ben pillantottuk meg. Lankadatlan szor­galommal gyakorolta a becsúszó szerelés fortélyait. Aztán lassan kisétált, hogy folytassa a mézesheteket. A tél: Tokió! Újságírók—Színészek Aranyhomok Kupadöntő Az egyik, kidőlni készülő kapufélfát Szabó Zoltán sportmester támogatta, s ha labdát fogott, fél lábbal felugorva továbbította a hálóba. Kézzel, mert szak- képzettsége kosárlabdás. Deák István és Kovács János, a két kiváló fedezetjátékos egy pár összedró­tozott kurblivassal ugrókötél trükkökkel szórakozott. Állóképességük a régi. Tőlük kissé távolabb, széna- és szal­macsutakkal a lábán az akut mellkas­süllyedéssel bajlódó Tóth István vágtái­ban gyönyörködtünk. A fürge balszélsőt Weither edző időnként szúrópróbasszerű- en vonta kérdőre egy hangtölcséren: „Akkor hát melyik a ballábad?”. A felerősített hang ezután Békés De­zsőt, a titán-csatárt kereste. Némi kor­holó színezettel: „Az irányzók, az irány­zók, Békés fiam! Látod, a Lakatosipari vállalatra céloztál és a KISZ-szervezetet találtad el... Ismételjen! Ez az! Az el­lenfél oda se tudott szagolni.” A gólképes csatár elégedetten fordí­totta fejét a távoli dombok irányába, melyek kebelformákkal árnyalták a ho­rizontot. Villámló szemű, méltóságteljes léptű összekötőjére is felhívta figyelmünket a gyúró. Gál Sándor nyugodtan kocogott a partvonal mentén, s ha labda ütközött a lábába, megállt. Töprengett kis ideig, atzán otthagyta a bőrt. Legyintett. — Lökném a levesbe! Bántott engem ez a labda? Nahát, akkor miért rug­dossam? A Bubor Gyula—Kovácsi Miklós ket­tős — klscsikóként viháncolt a zöld gye­pen. Cssze-óssze kacagtak, mikor Ková­csi a tiszta zoknijára mutatott. Ha lab­da szállt feléjük bajtírsiasan várták: majd a másik belerúg. Bubor volt a szemfülesebb, rendszerint ő rúgott — mellé. Az Adonisz termetű Kelemen Gábor sántikálva ugrált el a kötözöhely tájáról. Kereskedő Sándor ápolta le, mert — mint a cikkeivel szokott történni — hú­zódást szenvedett. Végh József, a kollektíva harmadik nagy erőssége már az ötvenedik bambit fogyasztotta. Igen csavargatta az orrát; nem tudni, hogy a nagy hőség, vagy amiatt, mert a konzervgyár most sev\ gyártott fröccsízű szörpöt. A mezőny egész hosszában P.l< ■ György csapongóit. Ügyesen, könnyedé7 mutatósán kezelte a labdát, de egy eró rászúrásból majdnem öngólt csinált A.? óta óvatosabb. Szigorúan tartja ma,7':. gyúrója utasításaihoz. Míg az odanéz. A megerőltető tréning végén egy szó' lan, kissé bánatos arcú játékosí ' gettek a többiek. Szerethetik, ír is, az is rátámaszkodik men Elfoglaltsága miatt alig jutott lábr. a civilben szakszervezeti bizalmi Ottó. A látottak alapján bízunk az ’ írók fölényes győzelmében. Annál kább, mert mint Weltherlől megI a Színészek győzelme esetén az ményt egyszerűen nem közli a 1 Népe. — Cikkzárta után találkoztunk a szélén a Tarján, Hatvani, Jób húr sál. Civilben suttogtak egymásközt. mezőgazdasági rovatosok helyte1 ték, hogy a pályát nem vetették be tessel.

Next

/
Thumbnails
Contents