Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
Fogadalom — fv — galambok Színes olimpiai előzetes Szép győzelem az osztályozó első napján Az APN szovjet sajtóügynökség tudósítója, Szergej lljin jelenti Tokióból. Az eddigi legnagyobb japán olimpiai csapatot Takaszi 0no, a 32 éves tornász vezeti majd. Az olimpiai játékok ünnepélyes megnyitásán ő halad majd a 353 japán sportoló élén, ő tesz fogadalmat 93 ország atlétái nevében, hogy becsületesen, sportszerűen vesznek majd részt a nemes vetélkedésben. Takaszi Ono a melbourne-i és a római olimpián 13 érmet szerzett Japánnak, ebből négy aranyérmet. A japán olimpiai csapat zászlóvivője Makoto Eukui lesz, az első japán úszó, aki 55 másodpercen belül úszta a százméteres távot. A XVIII. olimpiai játél.&k helyszíni közvetítésének kizárólagos jogát a japán Enejcs- kej televízió-társaság kapta meg. 1704 munkatársa működik közre az olimpia sporteseményein. A népes munkatársi gárda felszereléséhez 21 speciálisan berendezett gépkocsi, 71 tvTOKYO 1964 kamera és több helikopter tartozik majd. A nyolc csatornán külön e Fellendülés Kelebián, ebben a határmenti községben találkoztunk Galgóczi Vince tanácstitkárral, Fiatal ember — s ahogy az hamarosan 1 íderült —, nagyon szereti a sportot. — Olyannyira — mondja, hogy én vagyok a közr ség sportköri elnöke is. Rögtön érdekes beszélgetésbe kezdtünk a helyi sportmúltról, a jelenlegi lehetőségekről, fiatalokról. A rendelkezésünkre álló, amúgy sem hosszú idő gyorsan elszállt, így is sokan vártak már a tanácstitkár ajtaja előtt. Miről is folyt a szó? __ Ma már nem panaszkodhatunk. Minden jel arra mutat, hogy Kelebián ismét megélénkül a sportélet. Tíz évvel ezelőtt nálunk is kitűnő röplabdacsapat volt. Asztaliteniszeztek, sakkoztak a labdarúgás mellett Te rveink is vannak — folytatta a tanácstitkár. — Megalakulófélben van a kézilabdacsapat. Egy pedagógus kezdett foglalkozni ezzel, úgy látszik, hogy sikerrel. Jövőre szeretnénk a röplabdacsapat utódját megalakítani. Ezzel együtt társadalmi munkában röblabdapályát is építünk. Szóval fellendülőben van a sportélet. Egyre több az érdeklődő. A fellendülést már a tömegszervezetek is észrevették. A tanács 10 ezer forintot adott a sportkörnek. Reméljük, hogy a lendület nem hagy alább, s talán már egy év múlva ismét olyan élénk sportéletről beszélhetünk, mint amilyen tíz évvel ezelőtt volt. Kelemen Gábor célra épült stúdióba érkeznek a tudósítások, amelyeket azután részben egy mesterséges hold segítségével közvetítenek tovább az Egyesült Államokba és Kanadába. Az európai sport barátoknak ezúttal némileg kevesebbel kell beérniük. Ez Eurovizió a japánokkal kötött megállapodás értelmében mindössze 25 óra műsoridőt kapott az összes versenyszámok közvetítésére. Minden verenynap befejeztével repülőgép szállítja majd a filmeket Európába, hogy nyomban sugározni kezdjék a tv-adók az Eurovizió operatőrei által készített felvételeket. * Tízezer galambja lesz az Olimpiai Bizottságnak a megnyitó napjára. Miután sok néző is visz magával madarat, a galambcsapat létszáma alighanem eléri a 12—13 ezret. „Szeretnénk — mondotta az Olimpiai Bizottság egyik munkatársa —, ha a galambok minél tovább köröznének a stadion felett. Sajnos, azonban itt egy feloldhatatlan ellentmondásba ütközünk: minél nemesebb fajúak a galambok, annál hamarabb tájékozódnak és repülnek visz- sza fészkükbe. Ügy látszik, ezt kénytelenek leszünk tudomásul venni.” A tokiói olimpiai szervező bizottság elfogadta huszonhatezer önkéntes tolmács jelentkezését, akik vállalkoztak, hogy a versenyek mintegy napi húszezer vendégét eligazítják. A tolmácsok száma ilyenformán felülmúlja a látogatókét. Ezzel azonban még a tolmácshálózat korántsem merült ki. Az önkénteseken kívül, ugyanis öt hivatalos, illetve magánszervezet létesít tolmácsszolgálatot. És ha mindez még nem bizonyulna elegendőnek — ott vannak a taxisofőrök is! Ugyanis több száz tokiói taxisofőr már huzamosabb ideje angol nyelvleckéket vesz, hogy könnyebben megértse majd a külföldi vendégek óhajait. Kecskeméti Dózsa—Szekszárdi Petőfi 63:39 (29:20) Kecskemét, 400 néző, v.: Mercz. Szamosi. Dózsa: Adamikné (2), Dömötör (4) — Kiss (15) —, Szabóné (7), Túri (12). Csere: Molnár (13), Magyar (4), Nagy (4), Czé- gai (2), Bende, D. Kovács, Li- borne. Az előző mérkőzés lanyha Irama után a nézőkre is pezsdí- tően hatott a gyors, kemé»y játék. A Dózsa egészpályás letámadással igyekezett a. labda birtokába jutni, és a megszerzett labdákkal indított villámgyors támadásokat többnyire jó dobásokkal fejezték be. A szekszárdiak is jól dobtak távolról, de ők elsősorban a rendkívül magas középjátékosukat, Budavárit igyekeztek helyzetbe hozni. Az első félidő aránylag szo- ,ros eredménye után a kecske- vméti csapat a második félidő elején percek alatt nagy pont- előnyre tett szert, és végül megérdemelt nagyarányú győzelmet szerzett a továbbjutásra esélyes szekszárdiakkal szemben. A vendégcsapat legeredményesebb játékosai Budavári (15), és Csepregi (14) voltak. A Dózsa elsősorban mint csapat nyújtott kitűnő teljesítményt. Egyénileg Kiss, Túri, és Molnár játéka emelkedett ki. A szekszárdiak legjobbjai Budavári, Csepregi és Varga. Zalaegerszegi Dózsa—Nyíregyházi Spartacus 70:46 (31:22) Kecskemét, 300 néző, vezették: Mercz, Szamosi. A zalaegerszegi csapatot nem késztette különösebb erőkifejtésre a nem túl nagy játékerőt képviselő nyíregyházi együttes. A Z. Dózsa többnyire a csere- játékosait szerepeltette, de így is biztosan győzött. Ld.: Simon G. (13), Szakony (13), ill. Orodványi (16), Gin- csai (15). Ma délelőtt 10 órakor színész—újságíró labdarúgó-mérkőzés a KTE-pályán. Sportkönyv Peterdi Pál: KN OCK-OUT Négy színes történetet talál ebben a könyvben az olvasó a ©port világából. Az Aranyláb Rt. vidám története a profifutball világáról szól. Főhőse Jeremy Kerr kasszafúró — a világ egyetlen gólképes csatára. Az érte meginduló hajsza, az üzleti szellem szélsőséges megnyilatkozásai ellen csak úgy védekezhet, hogy Visszatér a börtönbe. A Knock-out egy tragikus sorsú, magyar származású profiboxoló története Ausztráliában. Utolsó mérkőzésén akarja megszerezni a hazautazásához szükséges pénzt. Nem sikerül. Peter Simon — Simon Péter — a mérkőzés éjszakáján a sidmey-i kórház műtőasztalán meghal. A Nagymenő hazai történet. Színhelye a margitszigeti sportuszoda. Egy igen tehetséges úszókislány szerelmei, tévelygései és annak bemutatása, hogy milyen körmönfont módon talál rá a jó, az igazi tudáshoz vezető útra. A Kék madár a gyorsasági világcsúcskísérlet története. Különös bizarr amerikai környezetbe vezet. A kísérlet — amelyhez a legkülönbözőbb anyagi érdekek fűződnek — kettős tragédiával végződik. Ebben a gyilkos és eleve a tragédia közeledtét érzékeltető világban virágzik ki az a ritka emberi tulajdonság, mely széppé teheti az életet: a jóság. a fiatalok. És jelenleg? — Pillanatnyilag csak a labdarúgó-, sakk- és az asztalitenisz-szakosztály működik. Az asztaliteniszezők is csak nemrégiben alakultak. A sakkozók szerepeltek a legjobban. Megnyerték a járási bajnokságot, most a megyei bajnokságban játszanak. A sakkot kedvelik nálunk a legjobban. A falu ap- raja-nagyja játszik. Az utánpótlás nevelése érdekében nemrég alapfokú házibajnokság kezdődött. Ezen mindenki indulhatott. Látná mennyien vannak vasárnap délelőttönként a kisvendéglőben. Tévedés ne essék — sakkozni járnak oda. Sajnos másutt nincs helyünk. Iszik egy korty vizet, azután folytatja. — A labdarúgócsapatunk a járási összevont bajnokságban szerepel, a tizedik helyen állnak. Pedig sokkal jobb helyezést is elérhetnének. Egyik ok az, hogy nincs utánpótlás. Azok a fiatalok. akik itt kezdenek el sportolni, jelen esetben futballozni, mire bekerülhetnének a nagy csapatba, rendszerint elmennek, vagy középiskolába kerülnek. Sokan járnak a Kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumba. Ezek a fiatalok egyszerűen elvesztek a helyi sportkör számára. Az iskola azzal az indoklással. hogy az Itteni sportolás a tanulás rovására megy. nem adja ki a diákokat*!!!) csak halasi. vagy gimnáziumi csapatban szerenelhetnek. Pedig így a sok utazással több szabad idejük vész el. mintha itthon sportolnának. Mint már hírül adtuk, 27-én vasárnap dől el, hogy a hosszú nyári küzdelmekből legsikeresebben kikerült két csapat közül, melyiknek a nevére állítsák ki a Tokióba szóló repülőjegyet. A vérbelinek ígérkező kupadöntő előtt titkos rejtekhelyén kerestük fel az Újságírók együttesét. Weither Dániel gyúrót, éppen három értekezlet közti szünetben sikerült néhány szóra megállítani. — Mit vár a mérkőzés eredményeként az edző? — kérdeztük őt. Diplomatikusan válaszolt. — Igaz, a Színészek helyenként jól játszanak, de a papírforma bennünket igazol.., Már csak egy-két játékosunk rúg mellé. Ami az eredményt illeti: bízunk korrektorainkban is. Minthogy a taktikáról semmit nem volt hajlandó elárulni, a fiúkkal elegyedtünk beszédbe. Mezei István válogatott formában szedte fel az (igazgatói) alap-vonalról a labdát és néhány új munkatárs után is nézett egy időben. Oda-oda szólt Kereskedő Sándor segédtrénernek, aki a szerkesztői ollóval a segélyhely füvét nyíro- gatta. Csáky Lajos egy körzővel segített neki formát adni. A tizenhatos táján Kocsis Sándor, az Újságírók fehér fogú, fekete hajú Didije, a tőle megszokott közvetlenséggel rótta a köröket háromkerekű biciklijén. Az ajtónyílásnyi távolságokra leszúrt zászlókat kerülgette. Ezzel a fél-gépesített módszerrel gyakorolta, hogyan törjön át az ellenfél védelmén, akár olyan keskeny résen is, mint az Aranyhomok ajtaja. Preiszinger Andriskát, a csapat másik kulcsemberét a szögletzászló közelében pillantottuk meg. Lankadatlan szorgalommal gyakorolta a becsúszó szerelés fortélyait. Aztán lassan kisétált, hogy folytassa a mézesheteket. A tél: Tokió! Újságírók—Színészek Aranyhomok Kupadöntő Az egyik, kidőlni készülő kapufélfát Szabó Zoltán sportmester támogatta, s ha labdát fogott, fél lábbal felugorva továbbította a hálóba. Kézzel, mert szak- képzettsége kosárlabdás. Deák István és Kovács János, a két kiváló fedezetjátékos egy pár összedrótozott kurblivassal ugrókötél trükkökkel szórakozott. Állóképességük a régi. Tőlük kissé távolabb, széna- és szalmacsutakkal a lábán az akut mellkassüllyedéssel bajlódó Tóth István vágtáiban gyönyörködtünk. A fürge balszélsőt Weither edző időnként szúrópróbasszerű- en vonta kérdőre egy hangtölcséren: „Akkor hát melyik a ballábad?”. A felerősített hang ezután Békés Dezsőt, a titán-csatárt kereste. Némi korholó színezettel: „Az irányzók, az irányzók, Békés fiam! Látod, a Lakatosipari vállalatra céloztál és a KISZ-szervezetet találtad el... Ismételjen! Ez az! Az ellenfél oda se tudott szagolni.” A gólképes csatár elégedetten fordította fejét a távoli dombok irányába, melyek kebelformákkal árnyalták a horizontot. Villámló szemű, méltóságteljes léptű összekötőjére is felhívta figyelmünket a gyúró. Gál Sándor nyugodtan kocogott a partvonal mentén, s ha labda ütközött a lábába, megállt. Töprengett kis ideig, atzán otthagyta a bőrt. Legyintett. — Lökném a levesbe! Bántott engem ez a labda? Nahát, akkor miért rugdossam? A Bubor Gyula—Kovácsi Miklós kettős — klscsikóként viháncolt a zöld gyepen. Cssze-óssze kacagtak, mikor Kovácsi a tiszta zoknijára mutatott. Ha labda szállt feléjük bajtírsiasan várták: majd a másik belerúg. Bubor volt a szemfülesebb, rendszerint ő rúgott — mellé. Az Adonisz termetű Kelemen Gábor sántikálva ugrált el a kötözöhely tájáról. Kereskedő Sándor ápolta le, mert — mint a cikkeivel szokott történni — húzódást szenvedett. Végh József, a kollektíva harmadik nagy erőssége már az ötvenedik bambit fogyasztotta. Igen csavargatta az orrát; nem tudni, hogy a nagy hőség, vagy amiatt, mert a konzervgyár most sev\ gyártott fröccsízű szörpöt. A mezőny egész hosszában P.l< ■ György csapongóit. Ügyesen, könnyedé7 mutatósán kezelte a labdát, de egy eró rászúrásból majdnem öngólt csinált A.? óta óvatosabb. Szigorúan tartja ma,7':. gyúrója utasításaihoz. Míg az odanéz. A megerőltető tréning végén egy szó' lan, kissé bánatos arcú játékosí ' gettek a többiek. Szerethetik, ír is, az is rátámaszkodik men Elfoglaltsága miatt alig jutott lábr. a civilben szakszervezeti bizalmi Ottó. A látottak alapján bízunk az ’ írók fölényes győzelmében. Annál kább, mert mint Weltherlől megI a Színészek győzelme esetén az ményt egyszerűen nem közli a 1 Népe. — Cikkzárta után találkoztunk a szélén a Tarján, Hatvani, Jób húr sál. Civilben suttogtak egymásközt. mezőgazdasági rovatosok helyte1 ték, hogy a pályát nem vetették be tessel.
