Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-26 / 226. szám

1964. szeptember 26, szombat 3. oldal Okos ötlet, negyedmillió forint bevétel A napokban megkezdték a sampionyongomha szedését a kecskeméti Béke Tsz palánta­nevelő telepén. A hollandi ágyak üvegfelületei alatt ter­mesztik, valamint az üvegház­nak mind a négy hajójában. A kellő homályt, s ezzel együtt a gomba számára legkedvezőbb 14—16 fokos hőmérsékletet úgy „állították elő”, hogy a hollan­di ágyakat hasurával fedték le, az üvegházakat kívülről meszes agyaggal bemeszelték, belül pe­dig fekete fóliát rögzítettek az üvegre. Az ízletes sampinyont a megyeszékhely üzleteiben árusítják, de jut belőle a fő­városba is. Szedése előrelátha­tólag eltart decemberig. A szö­vetkezet száz mázsa gomba ér­tékesítését tervezi, s ezáltal ne­gyedmillió forintos haszonra tesz szert. A telepen azonban nemcsak a gombaszüret jelenti az őszi idényt, hanem a karalábé és a retek primőr termesztése is. Az előbbinél megkezdődött a gumó­képződés, s november közepén 200 ezer darabot szállítanak be­lőle exportra. Ugyanekkorra szedhető lesz az 50 ezer csomó retek is, amelyre már megkö­tötték a szerződést a HUN3A- RC FRU CT-tál. Egyúttal a jövő évre is ké­szülnek. Márciusban salátát, áp­rilis elején zöldpaprikát akar­nak értékesíteni. Munkásvédelmi őrjárat '».11 Veszélyes „csapdák Bodor Antal gépmunkás hív­ta fel a figyelmünket a Kecs­keméti Faipari Vállalat gép­műhelyében uralkodó áldatlan állapotra. Kérte, keressük fel munkahelyén éé győződjünk meg róla, mennyire balesetve­szélyes körülmények között dol­goznak munkatársai. Elmondta, hogy — mint a műhely szakszervezeti bizalmija — felelősséggel tartozik munka­társai egészségéért. Fél, hogy ha a helyzet nem változik, az ő sorsára juthatnak többen is. Bo­dor Antalt ugyanis egy egész hó­napig ágyhoz kötötte a munka közben elszenvedett baleset — lábaujját roncsolta szét a rá­zuhanó súlyos faanyag. Felbillen a rakomány Mindenekelőtt Bodor Antal baleseti jegyzőkönyvét keressük elő Borbás Sándorral, az üzem szakszervezeti bizottságának tit­kárával. A jegyzőkönyv szerint — amelyet a fiatal gépmunkás aláírásával hitelesített — bale­setét gondatlanság okozta. Ezt tehát nem lehet a műhelyben uralkodó állapotok rovására ír­ni. Azt azonban a szakszevezeti titkár is elismeri, hogy a gép­műhelyben valóban nincsenek biztosítva a balesetmentes mun­ka feltételei. Kizárólag a sze­rencséjüknek köszönhetik az ott dolgozók, hogy eddig nagyobb baj nélkül megúszták. — Itt húzódik a porelszívó berendezés aknája — magyaráz­za a műhelyben Borbás Sándor — aztán rálép az egyik akna- nyílást fedő fémlemezre. Talpa alatt jókorát billen az eldefor­málódott lemez. — Képzelje el, hogy akkor hogyan billeg, amikor keresztül húzzuk fölötte a több mázsa faanyaggal , rakott kocsikat — mondja Vörös Eszter anyag- mozgató. „Hányszor kértük már“ Beszélgetésünkre felfigyelnek a gépek mellett dolgozók, és most már záporoznák a pana­szok: — Hányszor kértük már, hogy gyalulják egyszintre a padló­zattal a műhelyajtó küszöbét. Alig tudják átráncigálni fölötte a kézikocsikat. Múltkor egy fia­tal munkás lábára dőlt az anyag — mondja Nyári Illés. A fúrógép mellett dolgozó Ko­vács László mutatja, hogy tal­pa a ‘;t is fémlemezzel fedett akna van. Elgondolni is rossz, hogy mi történhet, ha arrább csúszik a könnyen mozduló fe­dő. De elég ha belelép a leme­zen vágott nyílásba. Ez a fedő­lemez semmiképpen sem ide­való. a szabályos nyílás ugyanis nyilvánvalóan valamelyik por­elszívó cső levezetésére szolgált. Csőnek pedig itt nyoma sincs. Intézkedés helyett vita — Ismeri-e a gépműhelyben dolgozók panaszát? — kérdez­zük röviddel később Cziniege Istvántól, a szákszervezet bale­setvédelmi megbízottjától. Mielőtt válaszolna szükséges­nek látja hangsúlyozni, hogy ő „csak társadalmi munkában” látja el ezt a feladatot. Elismeri, hogy tud a rossz aknafödelek­ről, hiszen a havi szemléken ezt már több ízben szóvátették a dolgozók, és sürgették a kijaví­tásukat is. — Történt-e intézkedés? Czinege István határidőket és felelősöket emleget, de kiderül, hogy ő maga még nem ellen­őrizte az ígéretek valóra vál­tását. Végül Bíró Imre beruházási előadót keressük fel, aki közli, hogy a Kecskeméti Szolgáltató, Javító és Vegyesipari Vállalat készítette a porelszívó beren­dezés aknáját. A június 24-én kelt átadás—átvételi jegyző­könyv szerint a Faipari Vállalat már akkor kifogásolta a kivite­lező gondatlan munkáját. Kérte, hogy a hibákat június 30-ig ja­vítsák ki. Azóta kétszer felvonultak az építők, csináltak is valamit, de — mint erről magunk is meg­győződhettünk — az a'knafedők még mindig nem felelnék meg a kívánalmaknak. A vállalatok tehát egyelőre vitatkoznak a gépműhely dolgo­zóinak testi épségét veszélyez­tető hibákon. A Faipari Vállalat gazdasági vezetőinek é® a szak- szervezeti bizottságnak azonban addig is — legalább az eldefor- málódott fedők kicserélésével — biztosítani kell a gépmunkások védelmét — amíg nem késő. Hogy a vitában kinek van iga­za, azt ráérnek eldönteni azu­tán. Békés Dezső ("surran a must... Nehéz fürtök zuhannak a gyűjtőmedencékbe, s a ka­nalas felvonók pontos kö­vetkezetességgel nyúlnak ér­tük a másodperc tört részé­ben, hogy az édes, értékes terhet a présgépekhez szál­lítsák. Elérkezett a szőlőfel­dolgozás rajtja a kiskunha­lasi pincészetben is. — Már most, az első na­pon — tájékoztat bennünket a telep vezetője, Vaszari Vil­mos — mintegy 300 mázsa felhozatalra számítunk a ko­rai fajták, az ezerjó és az oportó terméséből. Mai „ügy­feleink”: a Kiskunhalasi és a Kunfehértói Állami Gaz­daság. A jövő héten, e hó utolsó napjaiban már teljes lesz a tempó a feldolgozás­ban, napjában 1000—1200 mázsa szőlő fut majd át a gépeken. Végigjárjuk a zúgó, dü­börgő csarnokot, amelyben a két bolgár mobilprés mindegyike 40—45 mázsás óránkénti teljesítménnyel dolgozik. Sőt, ahogyan veze­tőnk mondja, most, a leve­sebb szőlőkből félszáz má­zsát is ki lehet préselni. Az időjárás következtében ugyanis a szőlő héja véko­nyabb, a bogyók viszont duz_ zadtabbak, lében gazdagab­bak. A „mobilok” a ledarált bo­gyók musttartalmának a négyötödét préselik ki. A törköly először a tépőgépbe, majd a surrantón át a hid­raulikus présekbe kerül. Az öt prés segítségével a ma­radék mustot is kivonják a törkölymasszából. A sűrű, zamatos lé a must­gyűjtő medencéből a fold alatt fémcsövön áramlik a pince 50 hektoliteres, nagy tartályába. Innen — szín és fajta szerint — két szivattyú fejti állandóan a hatalmas ászok- és cementhordókba. — Mi a véleménye az első napon átvett termésről? — kérdezzük Vaszari Vilmost. — Ami a cukortartalmat illeti, jobb a tavalyinál: az akkori 14—15-tel szemben most 16—16,5 fok. Jelenleg azt mondhatjuk, hogy meny- nyiségben is mintegy 5 szá­zalékkal nagyobb termésre számíthatunk, mint tavaly. Persze, jósolni korai lenne még, hiszen az időjárás bár­mikor felboríthatja az elő­zetes számításokat. Újabb erőgépek jönnek Kunfehértóról, a pótkocsi­kon magasra halmozott für­tök. Gyönyörködünk a ter­mésben, amelyet egy-kettőre benyel a medencék torka. Közben pedig bizakodunk és reménykedünk abban, hogy szép, hosszú, derűs ősz jár majd a szedőkre, s a gépek itt benn — végig teljes ka­pacitással dolgozhatnak... Jóba Tibor A földektől a vagonokig Szállítási gondok Báfsbokodon és környékén Csávoly, Felsőszentiván, Bács- bokod, Bácsborsód. Katymár. Majdnem féltucatnyi község a bajai járás egyik szögletében. Nagy kiterjedésű szántóföldek, összesen közel 40 ezer holdon. Jól termő lösztalaj. Kukoricá­nak, cukorrépának, kendernek kitűnő. Most mindegyikből szép termés ígérkezik. Cukorrépát egyébként is nagyobb területen vetettek a tavalyinál. E három növényféle mind­egyike nagy tömeget ad, s be­takarításuk is egyszerre esedé­kes. Hogyan birkóznak meg a közös gazdaságok az elszállítá­sukkal? — A szövetkezetek részletes tervet készítettek — válaszol a kérdezett, Zele Lajos, a bokodi tanácstitkár. — Ami az egyes gazdaságokon belüli szállítást illeti, azzal nem is lesz gond. Hanem egy kissé tartunk a cu­korrépa átvételétől. A tavalyi egy átvevő helyett legalább kettő kellene... A kendert majd tavasszal Előbb azonban nézzük meg a gazdaság terveit, felkészülését! Például a bácsbokodi Szalval Tsz-ét! — Rajtunk kívül a község másik két tsz-e, az Üj Otthon és az Ezüstkalász is megállapo­dást kötött a Szegedi Kender­gyárral a rostnövény tavaszi szállítására vonatkozóan — tá­jékoztat Szabó József főköny­velő. — Addig itt kazlazzuk a kendert, s a többletmunkáért felárat kapunk az üzemtől. Ez által tehermentesítjük az amúgy is zsúfolt vasúti rakodóteret. Rácz István, a szövetkezet el­nöke megmutatja a részletesen kidolgozott ütemtervet. Több mint 600 vagon terményt kell a földekről elszállítaniuk. Ebben a kukorica- és a napraforgószár nem is szerepel. A szállítási tá­volság 2—10 kilométer. Rendel­kezésre áll két tehergépkocsi, a 16-ból tíz erőgép, valamint 25 fogat. Bár a területhez képest elegendő traktorral rendelkez­nek, a talajmunkára szerződést kötöttek a gépállomással, hogy minél több gépüket foglalkoz­tassák a szállításban. A közös kukoricáját kimon­dottan a fogatokkal szállítjuk a górékba. — magyarázza az elnök. — A háztáji kukoricát pedig gépi erővel, de a napi munkaidő után, amikor a gaz­dák erre ráérnek. A kukoricát szállító fogatosok prémiumot kapnak, természetben, a nö­vénytermesztésben dolgozók át­lagának megfelelően. De pre­mizáljuk a fogatosokat és a traktorosokat a cukorrépa és a kender szállításában is. Mázsán­ként 20 fillért kapnak, vasár­nap 30 fillért. Atlagtávolság: több mint 8 kilométer Hasonlóan átgondolt szerve­zésről tanúskodik a csávolyi í Egyesülés Tsz kampányterve is. 1 Csakhogy itt még nehezebb a helyzet, mint Bokodon, mivel a szállítanivaló kevés híján 900 vagon. Igaz, fogatból nincs hiány, de a gépek száma csak nyolc. Ebből kettő 'S tehergép­kocsi. — És éppen nálunk a legna­gyobb a szállítási távolság — fűzi hozzá Pálfia Mihály, a ta­nács vb elnöke. — Átlagosan több mint nyolc kilométer. Hogy miért? A cukorrépát a bajai vasútállomásra kell szállítani, ami 16 kilométer, hattal több mint a bokodi. Ám az utóbbi nem képes fogadni a mi ter­ményünket. A felsőszentivánia- két sem, akik válogathatnak az egyaránt húsz kilométerre levő bajai, jánoshalmi és mélykúti vasútállomás között. Ilyenformán a gépeket éjsza­ka is foglalkoztatni kell. A vál­tásról már gondoskodtak. Mert korántsem a cukorrépa az a termény, amit a legmesszibbre kell hordani. A 30 vagon ken­dert a 42 kilométerre levő kis- szállási feldolgozóteiepre hord­ják. Nem éppen a szomszédság­ban van a bácsalmási szőlőfel­dolgozó sem, ahová a szőlő 16 vagonnyi termését szállítják. Hol késik a megbeszélés? Menjünk vissza Bácsbokodra. Vasútállomás. Seregnyi mun­kás dolgozik a rakterületeri. A zúzott követ nagy területre te­rítik széjjel. Utána bitumennel öntik majd le és úthengerrel tömörítik... Mindez rendjén- való dolog. Dehát végeznek-e a korszerűsítéssel, mire megkez­dődik a répa szállítása? Aligha. Bizony, hamarabb is hozzá le­hetett volna fogni ehhez a mun­kához. — Ezerkétszáz vagon cukor­répa fogadására és elszállításá­ra lesz lehetőség — mondja Var­ga János állomásfőnök. — Bács- bokod, Bácsborsód és Katymár határából. A rakodás gépesítve lesz, szállítószalaggal és szúró­fejes markolóval. A kenderrel az ősszel nem lesz gond. Rakodóterén mérleg is van. Át lehetne adni a cu­korgyárnak, s így az átvételt valóban két helyen lehetne vé­gezni — mint ahogy azt a vb- titkár is javasolja. Dehát tör­téntek-e ezzel kapcsolatban lé­pések? A felhozatal pontos, részletes ütemtervére vonatko­zóan volt-e már közös megbe­szélés a vasút, a Kaposvári Cu­korgyár és a szövetkezetek kö­zött? Mindkét kérdésre nem-et int az állomásfőnök. Holott a meg­egyezésnek már szerinte is meg kellett volna történnie. Szüksé­ges lenne megállapodniuk né­hány részletkérdésben is, ame­lyek a szállítás zavartalan lebo­nyolításához szintén nem nél­külözhetők. A gazdaságok — külömkülön — jól felkészültek. De ez csak akkor ér valamit, ha gondos­kodnak tevékenységük össze­hangolásáról is. Ez rajtuk is, meg azokon is múlik, akiknek közük van a mezőgazdasági termények őszi szállításához. Hatvani Dániel Huszonötezer m^zsa kender Impozáns látvány a sok ken­der kazal Kisszállás mellett, - feldolgozó telepen. Az idén szc termést hozott a rost növény megyénk déli járásainak közi gazdaságaiból csaknem 25 eze mázsát vásárolnak fel belőle. \z elsőosztályú minőség má­zsájáért 180 forintot fizet a fré lolgozó üzem. Felvételünkön a mélvkű iossuth Tsz kenderterméséne kévéit rakják kazalba. 1 felvétele.;

Next

/
Thumbnails
Contents