Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-25 / 225. szám
5. oldal 1964. szeptember 25, péntek A szétszórtság ellenére... — Példamutató kulturális munka a megyei építőipari vállalatnál — A huszonnegyedik órában Megyénkben több ezer építőmunkás sürög-forog azért, hogy több legyen a lakás, több legyen az otthon. Meglátogattam a főhadiszállásukat, a Bács megyei Építőipari Vállalat központját, és vallatóra fogtam Prepszent Aurélt, a vállalat kulturális ügyeinek felelősét, hogy is élnek házaink, lakásaink építői, milyenek a szabad óráik, szabad perceik. Mit csinálnak, ha lemossák kezükről a maltert? Nem egészen véletlenül jöttem ide. A Szakszervezetek Megyei Tanácsánál mélyreható beszélgetésem volt Urbán Pálnéval, ő hívta fel a figyelmemet arra a pezsgő, eleven kulturális munkára, ami a megyei építővállalatnál folyik. Izgatott a téma, mert hiszen a vállalat munkája annyira szétszórt munkahelyeken folyik, hogy az ember elképzelni is nehezen tudja, hogyan lehet azt a párezer embert összefogni, akik az építkezéseken szerteszét dolgoznak. — Bizony, nehezen — mondja Prepszent Aurél —, mert 3186 emberünk 54 munkahelyen dolgozik szerte a megyében. Ilyen körülmények között nagyon is szerteágazó munkára van szükség ahhoz, hogy minden dolgozónak jusson valami a művelődésből. Mi arra törekszünk, hogy mindenkinek minél több jusson. Lapozgatunk a vállalat kulturális tervében. Számok és tények sűrű erdeje, amelyben mégis könnyű az eligazodás. Hadd idézzünk ezekből, hiszen a számok és tények tükrözik az életet. Mindenféle kulturális ténykedésnek sarkalatos pontja az oktatás. Mi a helyzet e tekintetben a vállalatnál? Egyetemen és felsőfokú technikumban tanulnak kilencen, ipari technikumban huszonötén. Közgazdasági technikumban 16, műszaki egyetemen levelező 2, nappali tagozatos ipari tanuló 504, általános iskolai felső osztályokat végez 93 felnőtt dolgozó. A dolgozók világnézeti neve23. első cikkelyére hivatkozzék, ez az, amelyik a szándékos emberölés kísérletéről szól. Ehhez még nagyon jól illik a „banditákról” szóló cikkely is, a 259. Mindez együttvéve nagyon egyszerű és magát a rögtönítélő bíróság elé lehet állítani. — Néhány órával előbb a főhadnagy úr is megfenyegetett — válaszolt komoran Kabátujj. — De én nem fenyegetem: én segíteni akarok magán. A mérleg egyik serpenyőjében van a rögtönítélő bíróság és a súlyos ítélet, a másik serpenyőben én, azaz, hogy kész vagyok segíteni magán. Ezt úgy is értelmezheti, hogy nem a 225. paragrafus szerint járunk el, amely gyilkosságról szól, hanem a 237. szerint, ebben az esetben az ítélet legfeljebb két esztendő lehet, magánindítvány alapján. Sőt, talán sikerül rábírnom Kalin- kowski joggyakornokot, hogy ne is tegyen feljelentést. Elvégre is csak hat napig feküdt a kórházba és már egészséges. — Ilyen jó ember maga, őrnagy úr? Spiclit akar Kabát- ujjból csinálni? __ Nem vagyok jó, csak egyszerűen sajnálom magát. Bolonddá tették. Maga ül, ők pedig a markukba röhögnek. Tudja. mi volt abban a sárga táskában? — Nem tudok semmiféle sárga táskáról. — Rendben van, ha nem akar, nem beszél. De én beszélek. Volt abban a táskában egy palésében a szakszervezeti politikai oktatás vezet 154 hallgatóval, a pártoktatásban 47-en vesznek részt, KISZ ideológiai továbbképzésben pedig 48-an. Meg kell még említeni a különböző tanfolyamokat: a gépkezelői, munkaügyi, építésvezetői, művezetői továbbképzőket, továbbá a művezetőképző iskolát, amelyen harmincán tanulnak és a szakmunkásképző-tanfolyamon pedig 150 dolgozó művelődik. A munkásakadémiát külön kell felemlíteni, olyan vonzó a tematikája, de tekintélyes az akadémiára jelentkezett létszám is: 163. Az előadások tematikája önmagáért beszél: A második ötéves terv és az építőipar. — Olaszország az építész szemével I—II. — Épületek gyárban elkészítve. — Hogyan építkezzünk télen? — Építőipari munkások a munkásmozgalomban. — A világmindenség szerkezete. — A Föld kialakulása. — Az űrkutatás legújabb eredményei. — Gépek az építkezéseknél. — A segédipar munkahelyi problémái. — A munka termelékenysége és annak tényezője az építőiparban. Csak a jellemzőbb címeket soroltam fel, de ez is eleget mond: Ha a feliratkozott 163 hallgató az előadásokat végig látogatja, egészen biztos, hogy lényegesen jobb lesz a munka minősége a vállalatnál. Nem vitás az, hogy a művelt ember jobban végzi a munkáját. És hasznosabban, vidámabban, okosabban él. Ebben van az egész kulturális és oktatási terv értelme, ezért mozgósítja a vállalat anyagi és szellemi erőit. Persze, tárgyilagosan nézve a dolgok rendjét, ennek a vállalatnak van egy nagy helyzeti előnye más vállalatokkal szemben. Ez a 250 személyes, modern munkásszállás, ahol a rendezvényeit lebonyolíthatja. Ezzel szemben áll viszont a létszámbeli és munkahelyi szétszórtság, ami módfelett megnehezíti a munkát. A kettő — a pozitív és a negatív — ügyes áthidalása: ez a művészet. Nem riadnak vissza ettől sem. pírszelet, aminek az értéke 8 millió zloty. Most akinek ez a papír a birtokában van, tele van pénzzel, magának viszont marad a rögtönítélő bíróság, és a kilátás arra, amit majd a mokotowi cellájából láthat: Tehát: fej, vagy írás? — Az őrnagy úr igazat mond arról a 8 millióról? — Tiszti, becsületszavamat adom, hogy a beszélgetésünk alatt egyetlen egyszer sem hazudtam, és valóban szeretném magát kihúzni a csávából. Kabátujj nem felelt. Látszott, remeg a keze. Az őrnagy cigarettával kínálta. Mohón szippantott néhányszor, még egy pillanatig hallgatott, aztán elszánta magát a beszédre. — Rendes gyerek maga, őrnagy úr. Nem olyan, mint a főhadnagy, aki azt gondolja, hogy mindent kipréselhet az emberből. Kabátujjnak is megvan a maga becsülete, és becsüli az intelligenciát az embereknél. Mindent elmondok, de azzal kezdem, hogy nem sokat tudok. És egy feltételem is van: — velem volt az egyik barátom, ő nem csinált semmit, csak falazott, tehát ártatlan, nem szabad belekeverni az ügybe. — Rendben van — egyezett bele az őrnagy —, semmit sem tudok róla. és nem is érdeklődöm utána. — Ez igen! Maga ember! Nem olyan, mint a főhadnagy. Pedig mióta együttműködünk! Még azt a csillagot is miattam kapA szétszórt munkahelyeket jól megszervezett vándorkönyvtárak látogatják. Ez a kihelyezett dolgozóknak nagy segítséget jelent. Egyébként a könyv- kultúra igen jelentős a vállalatnál: évente 10 000 forintot fordítanak a könyvtár gyarapítására. Jelenleg 1500 kötet könyvet olvashatnak a dolgozók. A munkahelyi adottságok következtében az olvasók nagyobbik része Kecskemétről kerül ki. De jelentős a vidékiek száma is. — Van fotós szakkörünk, — közli tovább Prepszent Aurél, — ez is kiváltó művelődési alkalom. Természetjáró szakosztályunk is van 60 taggal, ők négy alkalommal az ország legszebb hegyes vidékeit keresték fel. Tavaly 73 állandó színház- bérlettel rendelkeztek a vállalat dolgozói. Az idei színházi évadra már kevesebb bérletet jegyeztek, ami a televízió térhódításának tudható be. Van 18 hangversenybérletünk, amit a társadalmi munkában kitűnt dolgozóinknak juttatunk estéről estére. önálló kultúrterme nincs ugyan a vállalatnak, de a munkásszállás ebédlője el van látva színpaddal és 250 személyes színházzá alakítható. Ezt ki is használják, a vállalat színjátszó csoportja szokta igénybe venni. Említsük meg még a vállalat rajkózenekarát. amely az ipari tanulókból alakult és egyre intenzívebben kapcsolódik be a város zenei életébe. A Hírős Együttes állandó népzenei kísérője a zenekar. A Munkásőrség kecskeméti fúvószenekarában a vállalat 11 dolgozója tevékenykedik. Szép, kellemes az öszhang a gazdasági vezetés, valamint a párt- és szakszervezeti vezetés között. Idei adatok még nem ismertek, de azt tudjuk, hogy tavaly az igazgatói alapból 86 ezer forintot, a szakszervezeti költségvetésből 24 ezer forintot használtak fel kulturális célra. Nem kis összeg, de az eredmények sem sikkadtak el. ta, mikor elcsípett az Elekto- ralna utcai támadáskor. Neki köszönhetek öt évet a sitten. És így bánik velem, régi ismerősével! Az őrnagy, bár szeretett volna nagyot nevetni a tolvaj filozófiáján, nem szakította félbe egyetlen szóval sem: Kabátujj folytatta: — Amikor elvittek, három és fél esztendeje ennek, a Moko- tow utcában egy nagyobb cellában ültem. Az ügyeletes, aki nem tudta, mi mindennel bosz- szantson, egy frájer cellába rakott. Ülök ott és velem együtt csupa igazgató, pénztáros, vezető, egyetlen rendes tolvaj sem. Néhány nap után már meg akartam vesztegetni az ügyeletest, hogy vigyen másik cellába, hát egyszerre csak kinyílik az ajtó és egy fiatalembert engednek be. A Slowianki cukrászdában fogták el, a Pulawska utcában. Bicskáztak, és így az egész társaságot bevitték. Ez a fiatalember azonnal meg akarta mutatni, hogy ő olyan fickó, aki előtt a pacákok a nadrágjukba eresztenek. A kanálból rögtön kést csinált a fűtőtesten, és aki nem hallgatott rá, azt megfenyegette, hogy leszúrja. Én csak ülök nyugodtan, és nem szólok bele semmibe. Persze, ő nem tudta, hogy én „leütésért” ülök. Szabad még egy cigarettát? Az őrnagy elővett egy csomag cigarettát és gyufát adott. Kabátujj rágyújtott, és egy pillanat múlva folytatta: Ö reg házak padlásain, kamrák zugában ma még sok régi munkaeszköz, használati tárgy rejtőzik. Gazdáik nem is sejtik, hogy az a „limlom”, legtöbbször csak kegyelettől tartott öreg holmi, a néprajzkutatóknak milyen sokat mondhat el a múltról, az elődök mindennapi életéről. A Kecskeméti Katona József Múzeum gazdag néprajzi anyaga a második világháború ideje alatt elpusztult, idáig ezt nem pótolták. A régi, külterjes állattenyésztés, földművelés ősi eszközei az idők folyamán mind kikerültek a használatból. A technika mind nagyobb tért hódit a mezőgazdaságban is. A mezőgazdaság szocialista átszervezése folytán meggyorsult a folyamat. A muzeális értékű munkaeszközök még talán ott hevernek valamelyik gazdaság udvarán, de vajon meddig? Ez a gyűjtés lehetőségének végső időszaka! K i emlélcszik még a futóhomokkal vívott több évtizedes küzdelemre? Rettenetes harc volt az. A Kiskőrös melletti Botospusztán íyg mesélik az öregek a falu nevének történetét: „Ott, ahol ma akácosok zöldellnek, valamikor nem is volt más, csak homok, ameddig a szem ellátott. Amikor iskolába mentünk a faluba, botokat vittünk magunkkal, amit útközben földbe szúrkáltunk. Mert, ha időközben feltámadt a szél, a homok betemette az utat, még az öregek is eltévedtek. Olyan volt az, mint a sivatag ...” De a halászat, az állattartás, a betyárvilág hagyományai, a viseletek is mind érdekes, részben meg feltáratlan területei a néprajzkutatásnak. Izgalmas feladat lenne a környék népdalainak, mondáinak összegyűjtése, melyek apáról fiúra szálltak, s szintén nemsokára feledésbe merülnek. Ennek a hatalmas anyagnak a megmentése meghaladja a múzeum munkatársainak erejét. Éppen ezért a közeljövőben társadalmi gyűjtőhálózatot szerveznek. A megye Gémes Balázs személyében fiatal néprajzos múzeológust kapott, aki nagy lelkesedéssel kezdett munkájához. Járt már Bócsán, Kerekegyházán, Kunbaracson, Lászlófalván, Lakiteleken és — Így telt el néhány nap. Egyszer ebédre heringet kaptunk. Sós volt, mint az ördög, mert egyenesen a hordóból osztogatták. Az a fickó egy kicsit összeturkálta, aztán így szólt hozzám: „Mosd ki a csajkámat, mert nincs kedvem összevizezni a kezemet.” Azzal elém tolja a tálat. Akkor én elvettem a he- ringet, és a sápadt pofájába vágtam. A kölyök nekem ugrott, akkor előbb egy balegyenest adtam a gyomrába, úgyhogy összegörnyedt, aztán egy jobbhoroggal kiegyenesítettem, úgyhogy 3 priccsen átrepült, és a negyediken ébredt fel. Aztán olyan nyálas lett, mint a giliszta, olyan udvarias, hogy hányinger fogta el az embert. Én valóban jó bokszoló voltam — hiszen valaha a „Varsó mestere” címért is küzdöttem. — Valahogy néhány nap múlva — folytatta Kabátujj — kiengedték a fickót. Nem láttam többet. A börtön után, a főhadnagy úr, a régi barátság alapján a Kasprzaknál szerzett nekem munkát. Egyszer, ahogy kijövök a gyárból, hát látom, hogy az a sápadt fickó ott áll a gyárkapu előtt. Rögtön hozzám lépett. „Tiszteletem, Kabátujj.” A vendéglőbe invitál, egy fél liter vodkát rendel, és kedveskedik, mint egy majom a létrán. Világos, hogy ha van egy hülye, aki fizet, akkor miért ne igyon az ember, na nem igaz? (Folytatása következik.) Tiszakécskén, ahol értékes kerámiafejeket, népi hangszereket talált. A legtöbb nehézséget az »* okozza, hogy sokan nem is tudják, milyen értékek vannak birtokukban. A fiatal muzeológus — többek között — Bócsán tulipántos ládát keresett. Több helyen említették az idősebbek, hogy Font Györgyöknek van. Ök azonban nem tudtak róla. Hosszas huzavona, keresgélés után a pincében találtak rá, évek óta szer számos ládának használták. Maguk Font Györgyök is elcsodálkoztak, milyen színpompás láda került elő a porréteg alól. A múzeumban most kezdik meg a néprajzi emlékek intenzív gyűjtését. A közeljövőben több érdekes kiállítást is terveznek. Egyiket a kerámiagyűjteményből. Az égetett agyagedényeknek szintén gazdag tárháza a megye. A másik hangszergyűjteményi mutat be. A nyenyere, tilinkó, népi készítésű hegedű, cimbalom és köcsökdudák mai fülnek szokatlan hangját magnetofonszalagról is hallhatják majd az érdeklődők. Ehhez kapcsolódik a népzenei archívum. Kálmán Lajos zenetanár húsz éve járja a környék falvait, kutat népdalok után. Gazdag anyag van a birtokában, melyet felajánlott a múzeumnak. Terveznek még a népviseletet és az állattartás ősi eszközeit bemutató kiállítást is. Ezenkívül előadássorozatot indítanak. G yorsítani kell a néprajzi leletek gyűjtését. Az idő sürget, nemsokára feledésbe merülnek a mondák, senki sem tudja majd, hogy mire használták például a vászonfazekakat. „Kérdezzük csak meg az öregektől? Ök talán még emlékeznek...” — mondjuk még egy ideig. De ha ők nem lesznek már! A régmúlt emlékeit most kell megóvnunk az utókor számára és a mi számunkra is közkinccsé kell tennünk. K. G. Az iskolarádió bővített programja A Magyar Rádió a múlt év szeptemberében kezdte sugározni az iskolarádió kísérleti adásait, amelyek igen népszerűekké váltak a pedagógusok és diákok körében. A „tanítást” az idei évadban is megindítják. Az iskolarádió „tantervét” azonban kibővítik, és a programot is gazdagítják. A tematika összeállításában továbbra is alkalmazkodnak a tan tervhez, és a tanmenethez. Az órára is bekapcsolható műsorokat mindig azonos időben, hetenként négyszer: hétfőn, kedden, szerdán és pénteken 11 órától 11-óra 30 percig közvetítik a Kossuth-rádióban. Az iskolarádió az általános iskolák második, harmadik, negyedik és ötödik osztályos tanulói számára sugároz énekórákat. Az idegen nyelvtanítást orosz és angol társalgási műsorokkal segítik. Folytatják a népszerű osztályfőnöki órákat is, sőt az új tanévben az általános iskolák felsőtagozatos, és a gimnáziumok valamennyi osztálya számára vitaindító műsorokat is sugároznak. Az iskolarádió új sorozatot is indít az irodalomoktatás segítésére. Ezenkívül a délutáni órákban képzőművészeti, zenei, irodalmi és földrajzi összeállításokat sugároznak. Az iskolarádió 1964—65-ös tanévét október 5-én 11 órakor kezdi meg. Az első előadásban az általános iskolák harmadik osztályos tanulói számára sugároznak énekórát. (MTI) Nyugodtan lehet példának állítani. Balogh József
