Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-24 / 224. szám
1964. szept. 24, csütörtök 3. oldal Olajtartályok árnyékában A falu csendesen fürdik az őszi napsütésben. Szinte restelljük, hogy gépkocsink — felkavarva az út porát — megzavarta a méltóságteljes nyugalmat. Amolyan szüret előtti hangulat árad mindenfelől. Aki mostanában Szánkra érkezik talán, mást vár, hiszen alig kőhajításnyira a falu szélső házaitól olaj buzog a föld mélyéből. Buzog? Hatalmas erővel tör a felszínre! 360 köbméter olaj naponta egy 10 milliméter átmérőjű szelepen nem kicsiség, országos, sőt még világviszonylatban is figyelemre méltó. S ha most Szánk valahol a Közel-Keleten lenne vad tülekedést csapnának körülötte a különböző olajmonopóliumok ügynökei. Szerencsére azonban itt nincsenek tőkések, s a falu lakói pedig — egyszerűen — nyugodt, öntudatos mosollyal nyugtázták, hogy *öldjük gazdag ajándékkal lepte meg a népgazdaságot. Tóth József és Pónus Pál csőszerelő a lezárt olajkútra szereli a vezetékeket, amelyeken majd a tartályokba áramlik a szanki föld méhének zöldesbarna színű, folyékony kincse. A tanács vb napirendjén Egy község állami irányító és vezető munkája Kiérve a házak közül a fúrótornyot keresem. Ám amióta itt jártam, sok minden megváltozott. A fúrótorony eltűnt, helyén egy jelentéktelennek látszó berendezés szerénykedik. — Ez az a híres olajkút? — kérdezem félig-meddig csalódottan a felém közeledő csoportvezetőt, Mihály Sándort, akit munkacsapatával a szanki olaj kitermelésének előkészítésére küldtek ide. — Ez semmiség? — fordul felém nevetve. — Nézze csak a kútfejre szerelt nyomásmérőket. Az egyik 180 atmoszférára volt hitelesítve, s felmondta a szolgálatot. Az olaj tette. Hatalmas erővel tör itt fel. Nincs szükség mélyszivattyú berendezésekre, hogy felszínre jöjjön, mint másutt. Vagy talán azt várta, hogy itt minden olajban fog úszni? — tette fel most ő a kérdést. — Már szereljük a kútfejre a fővezetékeket, amelyeken előszőr *a földgázt leválasztó szeparátorba, majd az ide látszó 60 köbméteres tartályokba folyik az olaj. Ezekből távvezetékeken a jászszentlászlói vasútállomáson épülő töltőállomásra áramlik, majd tartályvagonokba kerül. November 1-re épül meg mindez, s azután itt már csak egy emberre lesz szükség, aki kezeli, illetve ellenőrzi a kutat. — Ügy hallom, fúrják már a 2-es számú kutat is. — Igen, ott a fák mögött, ide egy kilométernyire megtalálja. Nagy m'hnkában találom az olajbányászokat. Vad János főfúrómester a hatalmas Dieselmotorokat túlkiabálva magyarázza. — Háromszáztíz méter mélységig jutottunk le. A lyuk átmérője 44 centiméter. Iszappal van telítve, hogy be ne omoljon. Most kezdjük a lecsövezést. ■35 centimeter átméröjijj 16 milA 60 köbméteres vastartály tövében Kalló József hegeszti a kivezető csöveket. Ezek továbbítják majd az olajat Jász- szentlászlóra liméter falvastagságú, 8—10 méter hosszúságú csöveket engedünk le. Ezek saját súlyuknál fogva csúsznak az iszappal telített furatba, mi csak hozzácsavarozzuk a következő csövet. — Mikor számítják elérni az olajréteget? — Október közepén, ha minden jól megy. — És azután? — Hozzákezdünk a következő kút fúrásához. * Most érkezett hír arról, hogy a szanki olajkút megkezdte a termelést. Az olajat egyelőre tartály gépkocsikon szállítják a finomítóba. Nagy Ottó—Pásztor Zoltán A járási tanács vb-k napirendjén rendszeresen szerepel egy-egy községi tanács végrehajtó testületének munkája, összefüggésben egy-egy részterület vagy speciális feladat vizsgálatával. Hasznosak ezek a felmérések és segítenek a helyi tanács vb vezetődnek, tagjainak a helyes módszerek kialakításában, tevékenységük mérlegre tevésében. Függ ez természetesen az előterjes*téstől is, amely nagyban befolyásolja a vita eredményességét, s a hozott határozatok célszerűségét. A Kiskunfélegyházi Járási Tanács V. B. a közelmúltban Alpár községben mérte fel a helyi tanács vb állami irányító és vezető munkáját, s megtárgyalta az erről készített jelentést. Sajnos, nem áll módunkban részletesen ismertetni ennek a gondosan szerkesztett és viszonylagos rövidségében is kellően tagolt, a legfontosabb területeket átfogó beszámolónak egész menetét, csupán vázoljuk azt, mint hasznos és követendő módszért. A jelentést a témakör pontokba foglalt ismertetése vezeti be. A négy fő csoport: 1. A községi tanács testületi munkája. 2. A tomegszervezeti és területi munka, 3. A szal&gazgatási tevékenység, 4. a vezetés módszeréi, hatékonysága, a helyi szervekkel való együttműködés. Mindezeken belül kiterjed figyelmük szinte minden lényeges részfeladatra, a munkatervek elkészítésétől, a határozatok ellenőrzéséig, az állandó bizottságok munkájától a közegészségügyi és szociálpolitikai feladatok ellátásáig. Nem a hemzsegő számok uralják az előterjesztést, habár számok is helyet kaptak benne mértékkel, inkább csak alátámasztásul és indoklásul. Nem hiányzik az elismerés, de nyomon követi mindjárt a bíráló szó és a munka megjavítására vonatkozó javaslat. Például: A vb munkaterve jónak értékelhető, a leglényegesebb nép- gazdasági és helyi feladatokra irányul, helyes volna azonban a népművelési feladatok testületi vitára bocsátása is az évad végén és az új tervezési időszak kezdetén. Az is segítené a testületi munkát, ha az éves munkaterv tartalmazná a község komplextervét, a legfontosabb — mezőgazdasági termelési, felvásárlási, pénzügyi, adóköltségvetési, községfejlesztési, művelődésügyi, egészségügyi stb. — mutatókat. Ily módon az egyes napirendek tárgyalásánál a vb- tagok jobban figyelemmel tudnák kísérni a község tervteljesítésének állását. Javaslatok születtek a tanács- és vb-ülések előkészítésére, a módosítások és indítványok érdemi kezelésére. A tanács- és vb-tagok aktivitása kiemelkedően jó, s ez az ügyszeretet ío- -kozott felelősségei, igényel a függetlenített vezetőktől a határozatok megvalósításában, a végrehajtás ellenőrzésében — írja a jelentés. Az erről szóló feljegy~ zéseknek azonban ű jövőben tartalmazniuk kell a megtett intézkedések eredményét is, s nem csak az intézkedésekre vonatkozó utalást. S erről minden esetben a vb elnöke köteles számot adni a testület előtt. Elemzőén szól az értékelés az állandó bizottságok és albizottságok közhasznú munkájáról, s hiányolja, hogy önálló község- fejlesztési állandó bizottság nem jött léire. Helytelennek találja azt a gyakorlatot is, hogy az albizottságok valamennyi tagja tanácstag, hiszen ez leszűkíti a segítőtársak körét. A mezőgazdasági állandó bizottság munkájában arra hívja fel a figyelmet, hogy a termelési feladatok mellett foglalkozzon a felvásárlási és értékesítési tennivalók vizsgálatávcH, segitésével, ellenőrzésével is. Nagy teret szentel a járási tanács vb elé terjesztett jelentés az alpári Búzakalász Tsz munkájának (ez a közel tízezer holdas tsz fogja át a község egész hasznosítható területét), illetve a tanács vb ezzel kapcsolatos feladatainak. Különösen a háztáji területekkel összefüggő kérdések vizsgálata emelhető ki ezek közül, mivel itt még elég sok hiányosság tapasztalható. A község áruértékesítési, felvásárlási tervteljesítése teljes egészében a termelőszövetkezet oldalára tolódott el, és ez évben is biztosítottnak látszik. Az egyéni gazdaságokra háruló áruér tőkésítési és felvásárlási tervek teljesítése azonban veszélyben forog. Jelentős mennyiség ez hiszen az összterületdől 850 holdat tesz ki a (háztáji, s a 27C kh szőlő művelése is lényegében hasonlóan történik. Mindez fokozott felelősséget ró a hely: tanácsra, mint az állami tervek betartásáért felelős testületre. Szándékosan ragadtuk ki a já rási tanács vb előtt megtárgyal jelentésnek azokat a pontjai: amelyek a munka megjavítására. a hiányosságok feltárására éi bizonyos munkamódszerek meg honosítására irányultak, anél kül, hogy ezek kisebbítenék <■ helyi tanács vb — a járási tanács vb-ülés határozatban n megdicsért és szorgalmasan tevékenykedő — testületének érdemeit. De úgy véltük, ily módon hasznos másutt is egy-egv alkalommal, segítőén és előre mutatóan, megtárgyalni a községek vezető szerveinek tevékenységét IT, P, Ludman Sándor fúró segédmester és Szakáll Ferenc betanított munkás a lengő csiga horgára kapcsolja a fúrórudat kiemelő szerszámot. Fölöttük a fúrótorony két szára szökken a magasba.., A főfúrómester, Vad János, a tonnamérő műszeren ellenőrzi, milyen terhelési, nehezedik — a fúrószerszám lelkére — a vésőre. A szerszám súlya a vésőn — vagyis a fúrófejen — kívül 6—8 tonna. Rendkívül fontos, hogy a terhelés egyenletes legyen.
