Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-23 / 223. szám
1964. szeptember 33, szerda >. oldal Hs gy születik korunk szőlésze, borásza? Tudósítás egy „hasznos“ iskolából Ne rójon meg az olvasó, amiért hasznos iskolának nevezem azt, ahonnan jelen tudósításomat adom. Minden iskola hasznos, hiszen ma már valóban az életre nevelnek tanintézeteink. A kiskőrösi Petőfi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola azonban jelenlegi viszonyaink közepette olyan szerepet tölt be, ami sokszorozottan fontos, szinte pótolhatatlan. A mezőgazdasági szakmunkás- képzés és utánpótlás nemcsak hazánkban, hanem az egész világon mindenütt gondot okoz. A mi speciális magyar viszonyaink, a mezőgazdaság átállása nagyüzemi síkra, még hangsúlyozottabbá tette ezt. De országunk határain belül is vannak vidékek, ahol a speciális adottságok folytán nagyobb az igény mező- gazdasági szakmunkások iránt, mint egyebütt. Így van ez Bács megyében is. Ez a vidék a szőlő és a bor hazája. Nem mindegy, hogy a paraszt- ember alapfokon ismeri-e a szőlőtermelés fortélyait, vagy pedig rendelkezik bizonyos tudományos ismeretekkel is, amelyek előbbre viszik a mezőgazdaság nagy ügyét. Ezeknek a mező- gazdasági középkádereknek a képzése folyik a mezőgazdasági szakközépiskolákban. így Kiskőrösön is. Itt „születnek” korunk és vidékünk szőlészei és borászai. A száraz számok ismertetése mindjárt világossá is teszi az iskola lényegét és szerepét. Palásti Béla igazgató röviden elmondja, hogy Kiskőrösön 1952 óta van gimnáziumi tanítás, addig csak polgári iskolával rendelkezett a község. A Mezőgazdasági Szakközépiskola 1960-ban indult meg a. gimnázium keretében. Első érettségijét 1964-ben tartotta. 27-én tettek sikeresen szőlész- és borászérettségit. Jelenleg 426 tanulója van az iskoláknak, 3 osztályteremmel, 13 tanulócsoporttal. Ebből 7 gimnáziumi, 6 pedig szakközépiskolai osztály. Az egy épületben működő, közös vezetés alatt álló két iskola, a gimnázium és a szakközépiskola, két fajtát képvisel ugyan, mégis vannak közös vonásaik. Nevezetesen: a gimnáziumi osztályokban is van — politechnikai szinten — bizonyos szőlészeti és borászati előképzés. De kapnak a gimnazisták a gépállomáson mezőgazdasági gépszerelői, a konzervgyárban pedig konzervipari előképzést is. Ez — ha mezőgazdasági pályára szánja magát a gimnazista — nem kevesebb, mint két esztendővel rövidíti meg a szakmunkásképzés idejét. Természetesen, a szakközépisi- kola tanulóira nagyobb feladat hárul. Ök ugyanis a rendes gimnáziumi oktatáson túl szaktan- tárgyakkal is foglalkoznak. Tanulnak általános kertészeti ismereteket; szőlészetet és borászatot, gyümölcstermesztési enciklopédiát, kertészeti géptant, munkaegészségtant és agrárgazdaságtant. Idefükből is többet szánnak így a tanulmányoknak a gyerekek. Az I. osztály naponta 6 órát, a II. és III. osztály 7 órát, a IV. osztály pedig 8 órát dolgozik. Szabályosan kiadott tematikával. Komoly munka ez! A szakmunkás érettségi is különbözik a gimnáziumi érettségitől. Nemcsak elméleti, hanem gyakorlati vizsgát is kell tenni a tanulóknak. Az érdekesség abban van, hogy az elméleti és gyakorlati érettségi egyben főiskolai tanulmányokra jogosító oklevél, de ugyanakkor szakmunkás-bizonyítvány is. Ezzel aztán már ki lehet lépni az életbe. A szakközépiskola tanmenete eltér a gimnáziumétól. 29 hét elméleti oktatást kapnak, hetente egy nap szakmai gyakorlattal. ősszel és tavasszal 2—2 hét összefüggő- szakmai gyakorlatot végeznek, tanév végén pedig 4 hétig dolgoznak a bázisüzemben. Feltűnő ha az ember ezt a rokonszenves iskolát vizsgálgat- ja, mennyire a gyakorlati oktatásra tolódik a hangsúly az elméleti mellett. Az iskola bázisüzeme a Kiskőrösi Állami Gazdaság tabdi üzemegysége. Ebben a gazdaságban töltik a szakmai gyakorlatok idejét, itt végzik azokat a fizikai munkákat, amelyeket az iskola tanmenete kötelezően előír. Természetesen a diákokat nem mérik felnőtt mércével: a felnőttek teljesítményének 50 százalékát kérik számon tőlük. A gazdaság vezetősége azonban örömmel közölte velem, hogy minden diák túlteljesítette a számára felállított követelményt. Jele ez annak, hogy szívesen csinálják azt, amit csinálnak. Továbbá azt is meg kell, vagy érdemes megjegyezni, hogy az idén érettségizettek közül 7 kivételével mind a mezőgazdaságban helyezkedett el. Ez a felsőbb — részben mező- gazdasági, részben katonatiszti — iskolákba nyert felvételi. Szakmai hűség: ezért dicsérni kell az iskolát, a diákokat és a tanárokat. A tanulóifjúság eredménye dicséri az iskola tantestületének munkáját. Szakköreik: irodalmi, fizikai, barkácsoló, matematikai, kerttervezői, rádiós, autószerelő és -vezető szakkörük példás eredménnyel működik. Az udvaron áll egy öreg BMW, képes arra. hogy pöfögjön és kocogjon is pár kilométert egyfolytában. Ezen tanulják a diákok az autózás tudományát. Az iskola társadalmi rangja is megbecsülendő. A községiéjlesz- tésérdekében végzett munkájukért kitüntetést kaptak, az 1964. évi kulturális szemle alkalmából arany oklevelet és ezüst serleget. Kunka Béla és Szabó Mária kertészmérnök-tanárok, továbbá a Sárkány-házaspár, valamint Molnár Pál. fizikaszakos tanár munkáját külön fel kell emlegetni. De mind, valamennyi pedagógusét. Ahogy az udvaron végigsétáltam Palásti igazgatóval, éppen tornaórát tartottak a lányok. (Hadd..jegyezzem ,meg: a tanulók 60 százaléka lány!) Kapóra jött az igazgatónak, hogy megmutassa a bojleres tussolót, amit tornaóra és gyakorlati foglalkozás után használnak a tanulók. Elcsodálkozik az ember. Még korántsem tökéletes ez az iskola, hiányosságok még vannak. De az indulás és az első eredmények — úgy vélem — igazat adnak e riport címének: „hasznos” iskola. Nagyon időszerű. Már régen kellett volna. És minél több keli belőle! Balogh József iést” mi? Tíz jogerős ítélete van, mégis úgy magyarázkodik, mint egy ostoba fickó. Világosan beszéltem: bizonyítékaim vannak. Megismerte magát az Oktatásügyi Minisztérium portása és a szemtanúk a megállónál. Megtaláltuk a kabátujjat is a homokkal, maga pedig itt dajkamesékkel traktál engem. Maga is tisztában van azzal, ha bevall mindent, itt a sitiién könnyít a helyzetén, és az ítélet is enyhébb lesz. Mi ütött magába, hogy fényes nappal megtámadott egy ügyészt? — Főhadnagy úr, én még most sem tudom, miről beszél! — Mondja, azt akarja, hogy elítéljék a 225-ös paragrafus szerint? Eddig elég sok minden sikerült magának. Csak egyszer kapott öt évet. Nemsokára arra fog gondolni, hogy milyen jó is volt, amikor öt esztendőre ítélték. Nézzen ki az utcára, tekintsen körül, nézze meg, hogyan járnak-kelnek odakint az emberek, mert az a gyanúm, utoljára láthat ilyesmit az életben. — Miért ijesztget engem a főhadnagy úr. Nem vagyok én olyan ijedős fickó. Állandóan gyilkosságról beszél, meg a 225-ös paragrafust emlegeti. Már rám is csukja a koporsó fedelét, mint egy halottra. De még hátra van a bíróság, és lesz még tárgyalás is. Még semmit sem bizonyítottak rám. Hol van az a halott, akit meggyilkoltam? Mutassa meg nekem. — Kabátujj hangján érezni lehetett a gúnyolódást. így érezte ezt Rajski főhadnagy is, mert hangot változtatott, áttért a „puhításra”. — Kabátujj, gondolja meg, milyen szomorú ez az ügy. Ha mindent tagad és ha csak gyanúokok maradnak fenn, akkor is kap egy pár esztendőt. Legkevesebb tíz évet! Az ügyészség is. a bíróság is, elrettentő ítélet kiszabása mellett lesz, nehogy más gazemberek is ügyészekre, meg bírókra fenjék a fogukat. Nos, Kabátujj, vegye elő a jobbik eszét. Hiszen tudom én azt, hogy nem a maga agyában született meg ez a „munka”. Ki volt a társa? — Én nem tudok senkiről és semmiről — felelte tompán Kabátujj és a padlóra meresztette a tekintetét. — Macioszkát ismeri? — Nem ismerek semmiféle Macioszkát. — De makacs ember maga! Jót akarok magának, ki akarom húzni a csávából, maga meg bolondnak tetteti magát. Miért tagadja, hogy ismeri Macioszkát, aki az N-i cementgyárban dolgozik? — Semmiféle Macioszkát nem ismerek — ismételte Napior- kowski. — A csekket sem látta? — Miféle csekket? Kabátújj hangja valóban őszinte csodálkozást árult el. — Ide hallgasson Kabátujj, beszéljen, amíg szépen kérem, — Én nem tudok semmit főhadnagy úr. — Hát ahogy akarja, — mondta színlelt nyugalommal a főhadnagy. Rajski behívta az ügyeletes rendőrt. — Kísérje el az őrizetest az elkülönített cellába. Vigyázzon, hogy senkivel ne érintkezzék. Még valami! Ugye, Kabátujj maga le akar szokni a dohányzásról, mert árt az egészségének? — Értem főhadnagy úr, akkor hát nem fogok dohányozni — mondta megadóan Kabátujj, aztán kiment a szobából. — Na látta, milyen hatökör — robbant ki a főhadnagy. — Ne idegeskedjék főhadnagy úr. Emberünk majd ül néhány órát, kissé elgondolkodik, aztán lassacskán megszelidül. Most pedig elosztjuk egymás között a szerepet. Három—négy óra múlva ismét felkísérik ide, ezúttal én beszélek vele négyszemközt. — Nagyszerű! — egyezett bele a főhadnagy. Tehát azt javasolja, hogy négy óra múlva újra iderendeljem Kabátujjat? — Ügy ahogy mondja. Nekem most el kell ugranom az ügyészségre, a Swieczewski utcába, de azonnal visszajövök. Kabátujj addig hadd elmélkedjék.. Négy lány egy udvarban Űj magyar filmünk falusi tanítónőkről szól. Négy fiatal lány él egy eldugott hegyi faluban. Négy fiatal nő és mind másmás típus. Egyikük a szerelmében csalódik, kicsit cinikus, valójában melegszívű Szilvia, a másik Vilma, akit a pillanatnyi egyetlen cél vezérel: a férjheznozza is. Néhány boldog óra után azonban búcsúzniuk kell. A férfi meghívja a lányt Pestre és megadja a telefonszámát. A pesti találkozásra rövidesen sor kerül, Lenke boldogan és izgatottan készül erre. Lenke a találkára kölcsönkért lakásban ébred rá arra, Törőcsik Mari menés, a harmadik a vénkis- asszonyos Matild, akinek hermetikusan elzárt világába, éppen hogy bepillantunk. A legfiatalabb és legérdekesebb közülük a negyedik lány: Lenke. Az ő boldogságkereső útjának, érzelmi fellángolásának és csalódásának története ez a film. A fojtogatóan egyhangú falusi éjszakában váratlan férfilátogatók érkeznek. Egy tanítónőt keresnek, akit azonban már elhelyeztek. Bemutatkoznak a lányoknak: az egyik lapszerkesztő, másik fotoriporter, a harmadik egy vadászruhás férfi, akit társai Nimródnak neveznek. A vendégek javaslatára vacsorát készítenek és bort isznak. A vacsora és az ital hatására feloldódik az eleinte kényszeredett és merev légkör. Lenkét ezekben az órákban járja át az első igazi szerelem érzése. Nimród, valódi nevén Erdos Géza, minisztériumi főelőadó, a lány érzelmeit látszólag viszoAz ügyészségen az őrnagyot, mint rendesen, a szokásos kérdéssel üdvözölték: — Mi újság a mi ügyünkben? — Lassan kibontakozik. Már vannak bizonyos támpontjaink. Azt hiszem, hogy végre kezünkben a megfelelő szál. — Milyen szál? — derült fed Jerzy Kur ügyész. — Nem is egy, sokféle szálacska. Csavargatjuk, fonjuk őket, hogy hurok legyen belő- tot, vannak bizonyos feltevéselük. Ismerünk már néhány ada- ink és őrizetünkben van az az ember, aki leütötte Zygmunt Kalinkowskit. — Ö vitte el a csekket? — kérdezte Halina Wilska. — Lehetséges, hogy ő, de ez még nincs megnyugtatóan tisztázva. Ebben a pillanatban nem is ez a legfontosabb. — Veled elég nehéz szót érteni. Mi itt mindnyájan mér a fejünk tetején állunk — Kur ügyész láthatólag dühös volt —, és akkor te azt mondod, hogy neked a 80 ezer dollár értékű csekk nem a legfontosabb. — Természetesen, hogy nem a legfontosabb. Legfontosabbak a tettesek, ha őket lefüleljük, akkor a csekk is a kezünkben lesz. Kabátujjat már letartóztattuk. Könnyen be tudjuk bizonyítani, hogy résztvett a merényletben. (Folytatása következik.) és Gábor Miklós hogy könnyelmű kaland áldozata lett és megszökik a férfitől. Visszatér a kis hegyi faluba, ahol folyik tovább az élet a megszokott lassú hömpölygéssel. Eddig a történet, mély a maga sematizmusával bárhol és bármikor lejátszódhatna. Érezték ezt a film alkotói, és ezért ruházták fel a különben szokványos mesét néhány fontos társadalmi kérdés felvillantásával: hivatásszeretet és magánélet, falu és város, elhagyatott- ság és kitömivágyás stb., ellentmondásának taglalásával. A tisztes szándékot és mondanivalót azonban nem sikerült a maga teljes mélységében feltárni, már csak azért sem, mert ehhez a felvonultatott vázlatosan megírt figurák nem adtak alapot. Nagyrészt képletek és testet öltött elméletek mozognak előttünk. Nimród, a vadász, mint elegáns csábító, akár a régi magyar filmekben is éppen így élhetett és „működhetett” volna. Vagy a lapszerkesztő, aki még vázlatosnál is vázlatosabbra sikerült. De a három tanárnő, Szilvia, Vilma és Matild sem sikerült jobban, annál is inkább, mert mindhármuk élettörténete a film kezdetekor úgyszólván befejezett. Lenke, a film főhőse, az egyetlen igazán hús-vér figura, akinek elhiszük cselekedeteit, akit valóban élőnek fogadunk el. Színészileg is itt lehet a legtöbbet nyújtani. Törőcsik Mari természetes bájával, ismert színészi eszközeinek felvonultatásával emelkedik ki szereplőtársai közül. Sajnálattal láttuk viszont, hogy kiváló művészünk: Gábor Miklós, a vázlatos szerepben saját átlag színvonala alatt vesz részt a produkcióban. Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem ismernénk el, hogy Zolnai Pál rendező néhány igazán figyelemre méltó részletszépséget bontakoztatott ki film. jében. Az esteledő falu képe, a lányok nyugvóra térése, Lenke hirtelen fellobbanó szerelmének bemutatása nagyszerűen sikerült. Jelentős szerepe van eben Hegyi Barnabás költői szépségű felvételeinek. Ha a film egésze az első jelenetek színvonalán mozogna, akkor valóban maradandó élménnyel lettünk volna gazdagabbak. Így azonban kicsit kielégítetlenül távozunk a nézőtérről. Gazsó Endre
