Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-03 / 206. szám
2. oldal 1964. szeptember 3, csütörtök Saigoni kötéltánc <*■ Újabb kezdeményezés Ami megütközést keltett Bonnban HETEK ÓTA gúnyos figyelemmel kíséri a világsajtó az Egyesült Államok vietnami nagyköEGY NAP Á KÜLPOLITIKÁBAN lyettese az egyik képviselő interpellációjára válaszolva közölte, hogy nyugatnémet sajtójelenveiének diplomáciai erőfeszítéseit, látványos utazásait. A Tonkini-öbölben elkövetett amerikai agresszió után Johnson azzal a feladattal bízta meg Cabot Lodget, hogy toborozzon támogatást az atlanti táborhoz tartozó hatalmak körében Washington délkelet-ázsiai politikája számára. A nagykövet Párizsban, Brüsszelben, Hágában, Bonnban, Rómában, majd Londonban folytatott tárgyalásokat és missziója után visszatért az Egyesült Államokba. Lodge küldetése lényeges részét képezi és politikai kiegészítője az amerikai választási harcnak, és annak az akciónak, melynek eredményeképpen Taylor tábornok, a vezérkari főnökök bizottságának elnöke került a saigoni nagykövetség élére. Johnson jól tudja, hogy az amerikai külpolitika legsebezhetőbb pontja jelen pillanatban éppen Dél-Vietnam. Ez áll Goldwater és a republikánus szélsőjobb támadásainak középpontjában. A washingtoni érdekek azt kívánják, hogy legalább novemberig szünet álljon be a dél-vietnami rezsiró helyzetének rosszabbodásában. Taylor tábornok erélyes kézzel éppen ezt a folyamatot igyekszik most megállítani. Elképzelhetjük, milyen veszteség lenne az amerikai választási kampány számára, ha éppen ebben az időszakban omlana újból össze a nagy nehezen összetákolt dél-vietnami bábhadsereg. A Tonkini-öbölben lezajlott provokáció lélektanilag ennek a lehetőségét igyekezett kiküszöbölni a látványos erőfitogtatással, a durva beavatkozással. A támadások rendkívüli nemzetközi visszhangja azonban arra inti Johnsont, nem elég a helyszínen mutatni erőt, és ezzel támasztani alá Khanh és utódai katonai terror- rendszerét, hanem politikailag is biztosítani kell a NATO széles körű támogatását. A jelek azt mutatják, hogy a körút végén Lodge tárgyalási pozíciója a NATO-p>artnerek szemében jelentékenyen meggyengült. Nem valószínű, hogy a rothadásnak a folyamatát, amely a Diem-rezsim bukása óta különösen meggyorsult, sikerül majd feltartóztatni. Dél-Vietnam tehát, a világpolitika egyik legveszélyesebb válsággóca marad, s itt all fenn a legnagyobb veszélye annak, hogy az amerikai diplomácia, még esztelenebb provokációkra ragadtatja magát. AZ NDK NÉPI KAMARÁJÁNAK keddi ülésén Willi Stoph, a minisztertanács'első elnökhelAJÖtHV b/ietlill iViCUUC UU11I11 ctirvctm-vriicar auitvu»b érintkezésbe lépett az NDK kormányával. Stoph kijelentette, hogy a hivatalos kapcsolatokon kívül összeköttetésben állnak egymással a két Németország politikusai, konszern megbízottai és egyéb személyiségei is. A korábbi kapcsolatfelvételek általában politikai és gazdasági területen a feszültség enyhítését célozták. Annak idején azonban ezek a megbeszélések a karib-ten- geri válság miatt megszakadtak. Az NDK azonban — tette hozzá — bármikor hajlandó a tárgyalások folytatására, a kapcsolatok kiszélesítésére. 1962 őszén ugyanis az NDK kormánya két okmányt terjesztett elő a két német állam közötti feszültség enyhítésére. Ezeket a bonni kormánynak magas rangú képviselője továbbította Adenauernek, s az eseményekről az amerikai kormányt is tájékoztatták. Remélhető, hogy a nyugatnémet kormány nem marad el e tekintetben sem Adenauer kormánya mögött. Az NDK újabb kísérleteit hivatalos kommentár még nem követte. A bonni kormányhoz közelálló körökben azonban úgy vélik, hogy nem foglalnak hivatalosan állást a legújabb javaslatokkal kapcsolatban, melyeket Walter Ulbricht tett, mert az „semmi újat” nem tartalmaz. ANNÁL ÉLÉNKEBBEN kommentálja azonban a bonni kormány azt a párizsi hírt, mely de Gaulle francia elnöknek Hruscsov szovjet miniszterelnökhöz intézett választáviratáról szól. Mint ismeretes, de Gaulle a sajtó szerint „szokatlan meleg és szívélyes hangú táviratban köszönte meg Hruscsovnak Párizs felszabadítása évfordulója alkalmából a francia elnökhöz intézett üdvözlő táviratát. A kommentárok utalnak Párizs és Bonn legutóbbi súrlódásaira, a diplomáciai légkör erős lehűlésére. A nyugatnémet sajtó odáig megy a következtetésben, hogy a francia elnök letett arról a reményéről, hogy a francia—nyugatnémet együttműködés belátható időn belül eredményekre vezethet. A Welt vezércikkében hangsúlyozza, hogy az Elysée palotából hetek óta jéghideg szél fúj Bonn felé, és így de Gaulle-nak Hruscsovhoz intézett köszönő szavai annak bizonyítékaként foghatók fel, hogy a tábornok érdektelenséget tanúsít a bonni kormánnyal való együttműködés iránt. Szent Brandanus olasz szigete Az olasz kormány új gazdasági intézkedései önkéntelenül is eszünkbe juttatják a híres középkori legendát Szent Bran- danus kalandos utazásáról. — Brandanus viharvert hajója sokáig bolyongott már a tengeren, amikor az utazók végre egy kis szigetre bukkantak. Boldogan partra szálltak, berendezkedtek, elvetették a magukkal hozott magvakat, szaporítani kezdték a háziállatokat, betakarították az első termést, amikor a sziget egyik pillanatról a másikra süllyedni kezdett és nyomtalanul eltűnt a habok között. Brandanus és társai ugyanis egy óriási cethal hátán rendezkedtek be. Kézenfekvő a párhuzam Bran- danus álszigete és az olasz gazdasági csoda között. Kétségtelen, hogy Olaszországban 1959- től 1961-ig meglepő dinamizmus jellemezte a gazdasági életét. A korábbi évek nagy beruházásai meghozták első gyümölcseiket, ugrásszerűen nőtt a belső piac, jelentősen csökkent a munka- nélküliség, kedvező eredménynyel járt a dolgozók harca a magasabb életszínvonalért, sőt a konjunktúra hullámtaraján megszületett a nagy reformígéretek középbal-kormánya is. Az olasz konjunktúra Bran- danus szigetének sok egyszerű lakosa állandónak és öröknek hitte ezt az állapotot. Termékeny talajra hulltak azok az elméletek, miszerint a mai olasz kapitalizmus már más, mint a régi, már a népjólétnek szenteli erőfeszítéseit. A konjunktúra Brandanus szigetének sok százezer lakója nem kutatta a sziget felbukkanásának okát: Az ideiglenesen ható tényezők szerencsés összjátékát természetesnek tartotta és tömegével vásárolta a tartós fogyasztási cikkeket — természetesen részletre. 1962-ben lassan süllyedni kezdett a konjunktúra szigete. Kimerültek az ideiglenesen ható tényezők, romlani kezdett a fizetési mérleg, az erősödő közös piaci konkurreneia hatására csökkentek a beruházások. Tavaly tovább romlott a helyzet és most hétfőn, messze hallható csobbanás közepette az infláció habjai között végleg eltűnt a konjunktúra Brandanus szigete: a kormány feladta a középbal- reformterveket és benyújtotta a számlát a konkjunktúra-sziget lakóinak. Elég borsos a számla, mert a szigetlakók duplán fizethetnek vissza mindent, amit a „csoda” éveiben kaptak. Egy év alatt hat százalékkal emelkedtek és most is tovább emelkednék a megélhetési költségek, felemésztve a béremeléseket, a napokban emelték a szeszes italok adóját, emelik a postai és vasúti díjszabást, valamint a dohány árát. A kormányon és a kereszténydemokrata párton belül pedig erősödik a goldwa- teri ízű szélsőjobboldali ellenzék, amely frontális támadást akar indítani az olasz dolgozók minden vívmánya ellen. Ezekben a hetekben sok százezer csalódott és dühös kisember ismeri fel a nagy tanulságot: Az olasz kapitalizmus háborgó tengeréből visszavonhatatlanul elköltözött a konjunktúra cethala... KOSZIGIN Afganisztánba utazott MOSZKVA (TASZSZ) Alekszej Kosziginnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének vezetésével szerdán szovjet kormány- küldöttség utazott Kabulba. A küldöttség, amely az afgán kormány meghívásának tesz eleget, részt vesz a Hindukus hegygerincen át vezető, szovjet segítséggel épült autóút ünnepélyes megnyitásán. II szakszervezetek Johnsont támogatják Az AFL—CIO amerikai szak- szervezeti szövetség végrehajtó bizottságának tagjai kedden a Fehér Házban felkeresték Johnson elnököt és közölték, hogy az elnökválasztáson őt támogatják Barry Goldwaterrel szemben. Dr. Molnár Erik nyilatkozata a Interparlamentáris Unió 53. ülésszakáról Dr. Molnár Erik, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke, a nemzetközi szervezet 53. ülésszakán részt vett delegáció vezetője, nyilatkozott az ülésszak munkájáról. — Hatvannyolc ország parlamentjének képviseletében 500 delegátus gyűlt össze Koppenhágában az Interparlamentáris Unió 53. ülésszakára. Több éves megszakítás után ott volt a tanácskozáson Indonézia, s tovább növekedett az afrikai, illetve arab országok aránya a testületben. Az ülésszakon megválasztották a végrehajtó bizottság négy új tagját, köztük Jugoszláviát is, így a Szovjetunióval együtt két szocialista ország foglal már helyet a 11 tagú testületben. — Megemlékeztünk az Interparlamentáris Unió megalakításának 75. évfordulójáról is. Ebből az alkalomból Anglia, Belgium, Dánia, az Egyesült Államok, Franciaország, Libéria, Olaszország, Spanyolország és Magyarország — az alapítók — delegációinak vezetői felhívással fordultak az unió nemzeti csoportjaihoz. A felhívás az elmúlt háromnegyed évszázad legjelentősebb eseményeinek tükrében megállapítottaL hogy az unió eddig lényegében betöltötte hivatását. Egyik alapvető célja például az Egyesült Nemzetek Szervezetének életre hívá-' sával valósult meg. A felhívás arra szólítja fel a nemzeti csoportok tagjait, hogy küzdjenek a parlamentek jogainak megőrzéséért. Ezzel egyidejűleg szánjanak síkra a vitás nemzetközi kérdések békés rendezéséért, a leszerelésért. E célokért vessék latba befolyásukat kormányaiknál is. — Nyugodt, kiegyensúlyozott, s talán minden eddiginél barátibb légkörben zajlott Koppenhágában a véleménycsere — folytatta dr. Molnár Erik. A tanácsülés „barométere”, amely mindig érzékenyen jelzi a nemzetközi helyzet változásait — a hidegháború erősödését csakúgy, mint az enyhülést — ezúttal kedvező politikai atmoszférát mutatott. — Delegációnk ezúttal is tevékenyen kivette részét a munkából két felszólalásban fejtette ki véleményét korunk időszerű kérdéseiről, s több javaslatot terjesztett elő az unió következő, kanadai ülésszakának napirendjére. Egyebek között indítványozta, hogy vitassák meg a „Fejlődő országok" és a „Tervgazdálkodás” című témát; A javaslatok sorsáról később, az unió tanácsának ülésén döntenek — fejezte be nyilatkozatát dr. Molnár Erik. (MTI) Hruscsov Xaverovban A Nyikila Hruscsov vezette szovjet párt- és kormányküldöttség csehszlovákiai látogatásának hetedik napján, szerdán Xaverovba látogatott, ahol megtekintette az ottani baromfitenyésztő gazdaságot. A vendégeket útjukra elkísérte Jozef Dénárt miniszterelnök, a CSKP KB elnökségének tagja és más személyiségek. A tíz óra után néhány perccel Xaverovba érkezett delegációt és kísérőiket ünnepélyesen fogadták. A x a ver ovi baromfitenyésztő gazdaság bejáratánál Jiri Bari án földművelésügyi miniszter üdvözölte, majd tájékoztatta Hruscsovot az üzem munkájáról és eredményeiről. Az üzem megtekintése után a vendégek és a dolgozók, valamint a Hruscsovot kísérő mintegy hetven kül- és belföldi újságíró az üzemi étkezdébe sereglett. Itt először a vállalat igazgatója ismertette a nemrég létesült üzem történetét és eddigi eredményeit. Az igazgató szavai után Hruscsov mondott rövid rögtönzött beszédet. Hangsúlyozta: Ismeretes, hogy „sokáig az volt a felfogásunk, hogy a baromfigazdálkodás a mezőgazdaság egyik mellékága. Ez nem igaz, mert ezen a területen is, mint a mezőgazdaság más ágazataiban, szükséges a tudomány és technika legújabb eredményeinek alkalmazása és a termelés magas színvonalra emelése.” Hruscsov ezután kijelentette, hogy a kapitalista országoktól is lehet tanulni. „A kapitalista világ bemutatta a nagyüzemi baromfitenyésztés lehetőségeit. Ezt el kell ismerni. Nem félek Robert Kennedy New York állam demokrata párti szenátorjelöltje New York állam demokrata párti szervezete kedden este 963 szavazattal, 153 ellenében Robert Kennedy jelenlegi igazságügyminisztert jelölte az állam szenátori tisztségére. Kennedy ellenlábasa Samuel Stratton volt. A néhai elnök becsének a novemberi választásokon Kenneth Keating szenátorral kell megküzdenie. Keating, a republikánus párt liberális szárnyához tartozik, és nem volt hajlandó támogatni Goldwater elnökjelöltségét. Sajtó jelentések szerint Robert Kennedy az elkövetkező napokban lemond igazságügy- miniszteri tárcájáról és teljes erővel részt vesz a választási kampányban. a bírálattól azért, hogy dicsérem a kapitalizmust tojás- és hústermeléséért. Ezen a területen jó eredményeket érnek el, kevés takarmányfogyasztással. Örömmel' látom — mondotta ezután —, hogy a mi csehszlovák barátaink helyes úton haladnak, a világszínvonal elérésére törekednek. Nagyon elégedett vagyok mindazzal, amit itt láttam és remélem, hogy még nagyobb sikereket érnek majd el.” Hruscsov ezután a magyar tapasztalatokról emlékezett meg és kiemelte, hogy a magyar baromfitenyésztők magas átlaghozamot érnek el a tojástermelésben. „Ezért helyes — folytatta —, ha közösen dolgoznak és érvényesítik a magyar tapasztalatokat.” Hruscsov ezután megemlítette, hogy a Szovjetunióban is van hasonló üzem, a Krím-fél- szigeten, a Krasznij kolhozban, amelynek berendezéseinek teljes kihasználásával a munkatermelékenységet annyira lehet növelni, hogy egy dolgozó százezer csirkét gondozhat. Az említett üzemben az átlagos munkatermelékenység 20 000 csirkéről 60 000-re növekedett, egy főre számítva. A munka helyes megszervezésével mi is elérhetjük a világszínvonalat. Több száz baromfinagyüzemet építünk, hogy több milliárd tojást és több százezer tonna húst termeljünk. Erre a célra több milliárdot ruházunk be, mert a régi módszerrel nem tudjuk kielégíteni a szovjet polgárok szükségleteit. Át kell térnünk a tojás- és baromfitermelés nagyipari módszereire. Megmondom majd mérnökeinknek, hogy értékesítsék tervezőmunkájukban az önök tapasztalatait.” Ezutlán köszönetét mondott a szívélyes vendéglátásért, majd kijelentette, hogy az S?KP KB plénuma a közeljövőben a mezőgazdasággal, ezen belül pedig főképp a nagyüzemi sertés- tenyésztés kérdéseivel foglalkozik. „Versenyezni fogunk és annak módszereit fogjuk alkalmazni, aki a legjobban dolgozik. Ami nálunk jó, szívesen megmutatjuk önöknek, ahogyan ez testvérek között szokás” — mondotta befejezésül rögtönzött beszédében N. Sz. Hruscsov.
