Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-03 / 206. szám

2. oldal 1964. szeptember 3, csütörtök Saigoni kötéltánc <*■ Újabb kezdeményezés Ami megütközést keltett Bonnban HETEK ÓTA gúnyos figyelemmel kíséri a vi­lágsajtó az Egyesült Ál­lamok vietnami nagykö­EGY NAP Á KÜLPOLITIKÁBAN lyettese az egyik képvi­selő interpellációjára vá­laszolva közölte, hogy nyugatnémet sajtójelen­veiének diplomáciai erőfeszítéseit, látványos uta­zásait. A Tonkini-öbölben elkövetett amerikai agresszió után Johnson azzal a feladattal bízta meg Cabot Lodget, hogy toborozzon támogatást az atlanti táborhoz tartozó hatalmak körében Washington délkelet-ázsiai politikája számára. A nagykövet Párizsban, Brüsszelben, Hágában, Bonnban, Rómában, majd Londonban folytatott tárgyalásokat és missziója után visszatért az Egyesült Államokba. Lodge küldetése lényeges részét képezi és politikai kiegészítője az ame­rikai választási harcnak, és annak az akciónak, melynek eredményeképpen Taylor tábornok, a vezérkari főnökök bizottságának elnöke került a saigoni nagykövetség élére. Johnson jól tudja, hogy az amerikai külpolitika legsebezhetőbb pontja jelen pillanatban éppen Dél-Vietnam. Ez áll Goldwater és a republikánus szélsőjobb tá­madásainak középpontjában. A washingtoni ér­dekek azt kívánják, hogy legalább novemberig szünet álljon be a dél-vietnami rezsiró helyzeté­nek rosszabbodásában. Taylor tábornok erélyes kézzel éppen ezt a folyamatot igyekszik most megállítani. Elképzelhetjük, milyen veszteség lenne az amerikai választási kampány számára, ha éppen ebben az időszakban omlana újból össze a nagy nehezen összetákolt dél-vietnami bábhadsereg. A Tonkini-öbölben lezajlott provo­káció lélektanilag ennek a lehetőségét igyekezett kiküszöbölni a látványos erőfitogtatással, a dur­va beavatkozással. A támadások rendkívüli nem­zetközi visszhangja azonban arra inti Johnsont, nem elég a helyszínen mutatni erőt, és ezzel támasztani alá Khanh és utódai katonai terror- rendszerét, hanem politikailag is biztosítani kell a NATO széles körű támogatását. A jelek azt mutatják, hogy a körút végén Lodge tárgyalási pozíciója a NATO-p>artnerek szemében jelenté­kenyen meggyengült. Nem valószínű, hogy a rot­hadásnak a folyamatát, amely a Diem-rezsim bukása óta különösen meggyorsult, sikerül majd feltartóztatni. Dél-Vietnam tehát, a világpolitika egyik legveszélyesebb válsággóca marad, s itt all fenn a legnagyobb veszélye annak, hogy az amerikai diplomácia, még esztelenebb provoká­ciókra ragadtatja magát. AZ NDK NÉPI KAMARÁJÁNAK keddi ülé­sén Willi Stoph, a minisztertanács'első elnökhe­lAJÖtHV b/ietlill iViCUUC UU11I11 ctirvctm-vriicar auitvu»b érintkezésbe lépett az NDK kormányával. Stoph kijelentette, hogy a hivatalos kapcsolatokon kí­vül összeköttetésben állnak egymással a két Né­metország politikusai, konszern megbízottai és egyéb személyiségei is. A korábbi kapcsolatfel­vételek általában politikai és gazdasági terüle­ten a feszültség enyhítését célozták. Annak ide­jén azonban ezek a megbeszélések a karib-ten- geri válság miatt megszakadtak. Az NDK azon­ban — tette hozzá — bármikor hajlandó a tár­gyalások folytatására, a kapcsolatok kiszélesíté­sére. 1962 őszén ugyanis az NDK kormánya két okmányt terjesztett elő a két német állam kö­zötti feszültség enyhítésére. Ezeket a bonni kor­mánynak magas rangú képviselője továbbította Adenauernek, s az eseményekről az amerikai kormányt is tájékoztatták. Remélhető, hogy a nyugatnémet kormány nem marad el e tekin­tetben sem Adenauer kormánya mögött. Az NDK újabb kísérleteit hivatalos kommentár még nem követte. A bonni kormányhoz közelálló körök­ben azonban úgy vélik, hogy nem foglalnak hi­vatalosan állást a legújabb javaslatokkal kap­csolatban, melyeket Walter Ulbricht tett, mert az „semmi újat” nem tartalmaz. ANNÁL ÉLÉNKEBBEN kommentálja azonban a bonni kormány azt a párizsi hírt, mely de Gaulle francia elnöknek Hruscsov szovjet mi­niszterelnökhöz intézett választáviratáról szól. Mint ismeretes, de Gaulle a sajtó szerint „szo­katlan meleg és szívélyes hangú táviratban kö­szönte meg Hruscsovnak Párizs felszabadítása évfordulója alkalmából a francia elnökhöz inté­zett üdvözlő táviratát. A kommentárok utalnak Párizs és Bonn legutóbbi súrlódásaira, a diplo­máciai légkör erős lehűlésére. A nyugatnémet sajtó odáig megy a következtetésben, hogy a francia elnök letett arról a reményéről, hogy a francia—nyugatnémet együttműködés belátható időn belül eredményekre vezethet. A Welt ve­zércikkében hangsúlyozza, hogy az Elysée palo­tából hetek óta jéghideg szél fúj Bonn felé, és így de Gaulle-nak Hruscsovhoz intézett köszönő szavai annak bizonyítékaként foghatók fel, hogy a tábornok érdektelenséget tanúsít a bonni kor­mánnyal való együttműködés iránt. Szent Brandanus olasz szigete Az olasz kormány új gazda­sági intézkedései önkéntelenül is eszünkbe juttatják a híres középkori legendát Szent Bran- danus kalandos utazásáról. — Brandanus viharvert hajója so­káig bolyongott már a tenge­ren, amikor az utazók végre egy kis szigetre bukkantak. Bol­dogan partra szálltak, berendez­kedtek, elvetették a magukkal hozott magvakat, szaporítani kezdték a háziállatokat, betaka­rították az első termést, ami­kor a sziget egyik pillanatról a másikra süllyedni kezdett és nyomtalanul eltűnt a habok kö­zött. Brandanus és társai ugyan­is egy óriási cethal hátán ren­dezkedtek be. Kézenfekvő a párhuzam Bran- danus álszigete és az olasz gaz­dasági csoda között. Kétségte­len, hogy Olaszországban 1959- től 1961-ig meglepő dinamizmus jellemezte a gazdasági életét. A korábbi évek nagy beruházásai meghozták első gyümölcseiket, ugrásszerűen nőtt a belső piac, jelentősen csökkent a munka- nélküliség, kedvező eredmény­nyel járt a dolgozók harca a magasabb életszínvonalért, sőt a konjunktúra hullámtaraján megszületett a nagy reformígé­retek középbal-kormánya is. Az olasz konjunktúra Bran- danus szigetének sok egyszerű lakosa állandónak és öröknek hitte ezt az állapotot. Termé­keny talajra hulltak azok az elméletek, miszerint a mai olasz kapitalizmus már más, mint a régi, már a népjólétnek szen­teli erőfeszítéseit. A konjunktú­ra Brandanus szigetének sok százezer lakója nem kutatta a sziget felbukkanásának okát: Az ideiglenesen ható tényezők szerencsés összjátékát természe­tesnek tartotta és tömegével vá­sárolta a tartós fogyasztási cikkeket — természetesen rész­letre. 1962-ben lassan süllyedni kez­dett a konjunktúra szigete. Ki­merültek az ideiglenesen ható tényezők, romlani kezdett a fi­zetési mérleg, az erősödő közös piaci konkurreneia hatására csökkentek a beruházások. Ta­valy tovább romlott a helyzet és most hétfőn, messze hallható csobbanás közepette az infláció habjai között végleg eltűnt a konjunktúra Brandanus szigete: a kormány feladta a középbal- reformterveket és benyújtotta a számlát a konkjunktúra-sziget lakóinak. Elég borsos a számla, mert a szigetlakók duplán fi­zethetnek vissza mindent, amit a „csoda” éveiben kaptak. Egy év alatt hat százalékkal emel­kedtek és most is tovább emel­kednék a megélhetési költségek, felemésztve a béremeléseket, a napokban emelték a szeszes ita­lok adóját, emelik a postai és vasúti díjszabást, valamint a dohány árát. A kormányon és a kereszténydemokrata párton belül pedig erősödik a goldwa- teri ízű szélsőjobboldali ellen­zék, amely frontális támadást akar indítani az olasz dolgozók minden vívmánya ellen. Ezekben a hetekben sok száz­ezer csalódott és dühös kisem­ber ismeri fel a nagy tanulsá­got: Az olasz kapitalizmus há­borgó tengeréből visszavonha­tatlanul elköltözött a konjunk­túra cethala... KOSZIGIN Afganisztánba utazott MOSZKVA (TASZSZ) Alekszej Kosziginnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének vezeté­sével szerdán szovjet kormány- küldöttség utazott Kabulba. A küldöttség, amely az afgán kor­mány meghívásának tesz ele­get, részt vesz a Hindukus hegy­gerincen át vezető, szovjet se­gítséggel épült autóút ünnepé­lyes megnyitásán. II szakszervezetek Johnsont támogatják Az AFL—CIO amerikai szak- szervezeti szövetség végrehajtó bizottságának tagjai kedden a Fehér Házban felkeresték John­son elnököt és közölték, hogy az elnökválasztáson őt támo­gatják Barry Goldwaterrel szemben. Dr. Molnár Erik nyilatkozata a Interparlamentáris Unió 53. ülésszakáról Dr. Molnár Erik, az Interpar­lamentáris Unió magyar cso­portjának elnöke, a nemzetközi szervezet 53. ülésszakán részt vett delegáció vezetője, nyilat­kozott az ülésszak munkájáról. — Hatvannyolc ország parla­mentjének képviseletében 500 delegátus gyűlt össze Koppen­hágában az Interparlamentáris Unió 53. ülésszakára. Több éves megszakítás után ott volt a ta­nácskozáson Indonézia, s to­vább növekedett az afrikai, il­letve arab országok aránya a testületben. Az ülésszakon meg­választották a végrehajtó bi­zottság négy új tagját, köztük Jugoszláviát is, így a Szovjet­unióval együtt két szocialista ország foglal már helyet a 11 tagú testületben. — Megemlékeztünk az Inter­parlamentáris Unió megalakítá­sának 75. évfordulójáról is. Eb­ből az alkalomból Anglia, Bel­gium, Dánia, az Egyesült Álla­mok, Franciaország, Libéria, Olaszország, Spanyolország és Magyarország — az alapítók — delegációinak vezetői felhívás­sal fordultak az unió nemzeti csoportjaihoz. A felhívás az el­múlt háromnegyed évszázad legjelentősebb eseményeinek tükrében megállapítottaL hogy az unió eddig lényegében betöl­tötte hivatását. Egyik alapvető célja például az Egyesült Nem­zetek Szervezetének életre hívá-' sával valósult meg. A felhívás arra szólítja fel a nemzeti cso­portok tagjait, hogy küzdjenek a parlamentek jogainak meg­őrzéséért. Ezzel egyidejűleg szánjanak síkra a vitás nem­zetközi kérdések békés rendezé­séért, a leszerelésért. E célokért vessék latba befolyásukat kor­mányaiknál is. — Nyugodt, kiegyensúlyozott, s talán minden eddiginél bará­tibb légkörben zajlott Koppen­hágában a véleménycsere — folytatta dr. Molnár Erik. A tanácsülés „barométere”, amely mindig érzékenyen jelzi a nem­zetközi helyzet változásait — a hidegháború erősödését csakúgy, mint az enyhülést — ezúttal kedvező politikai atmoszférát mutatott. — Delegációnk ezúttal is te­vékenyen kivette részét a mun­kából két felszólalásban fejtet­te ki véleményét korunk idő­szerű kérdéseiről, s több javas­latot terjesztett elő az unió kö­vetkező, kanadai ülésszakának napirendjére. Egyebek között indítványozta, hogy vitassák meg a „Fejlődő országok" és a „Tervgazdálkodás” című témát; A javaslatok sorsáról később, az unió tanácsának ülésén dön­tenek — fejezte be nyilatkoza­tát dr. Molnár Erik. (MTI) Hruscsov Xaverovban A Nyikila Hruscsov vezette szovjet párt- és kormánykül­döttség csehszlovákiai látogatá­sának hetedik napján, szerdán Xaverovba látogatott, ahol meg­tekintette az ottani baromfite­nyésztő gazdaságot. A vendége­ket útjukra elkísérte Jozef Dé­nárt miniszterelnök, a CSKP KB elnökségének tagja és más személyiségek. A tíz óra után néhány perc­cel Xaverovba érkezett delegá­ciót és kísérőiket ünnepélyesen fogadták. A x a ver ovi baromfitenyésztő gazdaság bejáratánál Jiri Ba­ri án földművelésügyi miniszter üdvözölte, majd tájékoztatta Hruscsovot az üzem munkájá­ról és eredményeiről. Az üzem megtekintése után a vendégek és a dolgozók, valamint a Hrus­csovot kísérő mintegy hetven kül- és belföldi újságíró az üze­mi étkezdébe sereglett. Itt elő­ször a vállalat igazgatója is­mertette a nemrég létesült üzem történetét és eddigi eredmé­nyeit. Az igazgató szavai után Hruscsov mondott rövid rög­tönzött beszédet. Hangsúlyozta: Ismeretes, hogy „sokáig az volt a felfogásunk, hogy a baromfi­gazdálkodás a mezőgazdaság egyik mellékága. Ez nem igaz, mert ezen a területen is, mint a mezőgazdaság más ágazatai­ban, szükséges a tudomány és technika legújabb eredményei­nek alkalmazása és a termelés magas színvonalra emelése.” Hruscsov ezután kijelentette, hogy a kapitalista országoktól is lehet tanulni. „A kapitalista világ bemutatta a nagyüzemi baromfitenyésztés lehetőségeit. Ezt el kell ismerni. Nem félek Robert Kennedy New York állam demokrata párti szenátorjelöltje New York állam demokrata párti szervezete kedden este 963 szavazattal, 153 ellenében Robert Kennedy jelenlegi igaz­ságügyminisztert jelölte az állam szenátori tisztségére. Ken­nedy ellenlábasa Samuel Strat­ton volt. A néhai elnök becsé­nek a novemberi választásokon Kenneth Keating szenátorral kell megküzdenie. Keating, a republikánus párt liberális szárnyához tartozik, és nem volt hajlandó támogatni Gold­water elnökjelöltségét. Sajtó jelentések szerint Ro­bert Kennedy az elkövetkező napokban lemond igazságügy- miniszteri tárcájáról és teljes erővel részt vesz a választási kampányban. a bírálattól azért, hogy dicsé­rem a kapitalizmust tojás- és hústermeléséért. Ezen a terüle­ten jó eredményeket érnek el, kevés takarmányfogyasztással. Örömmel' látom — mondotta ezután —, hogy a mi csehszlo­vák barátaink helyes úton ha­ladnak, a világszínvonal eléré­sére törekednek. Nagyon elége­dett vagyok mindazzal, amit itt láttam és remélem, hogy még nagyobb sikereket érnek majd el.” Hruscsov ezután a magyar tapasztalatokról emlékezett meg és kiemelte, hogy a magyar ba­romfitenyésztők magas átlagho­zamot érnek el a tojásterme­lésben. „Ezért helyes — foly­tatta —, ha közösen dolgoznak és érvényesítik a magyar ta­pasztalatokat.” Hruscsov ezután megemlítet­te, hogy a Szovjetunióban is van hasonló üzem, a Krím-fél- szigeten, a Krasznij kolhozban, amelynek berendezéseinek tel­jes kihasználásával a munka­termelékenységet annyira lehet növelni, hogy egy dolgozó száz­ezer csirkét gondozhat. Az em­lített üzemben az átlagos mun­katermelékenység 20 000 csirké­ről 60 000-re növekedett, egy fő­re számítva. A munka helyes megszervezésével mi is elérhet­jük a világszínvonalat. Több száz baromfinagyüzemet épí­tünk, hogy több milliárd tojást és több százezer tonna húst ter­meljünk. Erre a célra több milliárdot ruházunk be, mert a régi módszerrel nem tudjuk kielégíteni a szovjet polgárok szükségleteit. Át kell térnünk a tojás- és baromfitermelés nagyipari módszereire. Meg­mondom majd mérnökeinknek, hogy értékesítsék tervezőmun­kájukban az önök tapasztala­tait.” Ezutlán köszönetét mondott a szívélyes vendéglátásért, majd kijelentette, hogy az S?KP KB plénuma a közeljövőben a me­zőgazdasággal, ezen belül pe­dig főképp a nagyüzemi sertés- tenyésztés kérdéseivel foglalko­zik. „Versenyezni fogunk és an­nak módszereit fogjuk alkal­mazni, aki a legjobban dolgo­zik. Ami nálunk jó, szívesen megmutatjuk önöknek, ahogyan ez testvérek között szokás” — mondotta befejezésül rögtönzött beszédében N. Sz. Hruscsov.

Next

/
Thumbnails
Contents