Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-22 / 222. szám
1964. szeptember 22, kedd 5. oldal Másfél milliós forgalom — Egyre több szakkönyvet vásáro'nak Hol tart a falu könyvellátása ? Ha Kecskeméten a város központjából kifelé megyünk a Donkanyar irányába, a bal oldalon egy épületen táblát olvashatunk: Faluellátó Könyvesbolt. Odabent mennyezetig érő polcok fogadják a látogatót, telve regényekkel, verses kötetekkel, olyannyira, hogy a padlóra is jut belőlük. — Azok tankönyvek — mutat néhány könyvoszlopra Mezősi András boltvezető. — Mi látjuk el a kecskeméti járás 107 iskoláját. Az idén sikerült kielégíteni az igényeket, minden gyorsabban ment, mint az elmúlt évben. Jobb volt az ellátás. Újítás, hogy az iskolákból jöttek el a rendelésért, így sok időt takarítottunk meg. — Természetesen nemcsak tankönyvellátással foglalkozunk — folytatja. — A kecskeméti járásban levő községi szövetkezeti könyvesboltokat, bizományosokat is mi töltjük fel a kért irodalommal. így a falusi könyvterjesztésben van igen nagy szerepünk. A járásban — o szövetkezeti üzleteken kívül — 70 bizományosunk foglalkozik ezzel. — Nagy forgalmat bonyolítunk le. A megalakulás utáni első évben 1959—60-ban már megközelítettük az egymillió forintot. 1962-ben egymillió 200 ezer forintot forgalmaztunk, az idén minden bizonnyal elérjük az egymillió 500 ezer forintot. Ez az állandó 8—10 százalékos emelkedés mutatja, mennyire nő az igény faluhelyen is. Végigvezet az üzleten. Feltűnő. hogy milyen sok a műszaki jellegű prospektus, füzet. — A falvalcban is egyre többen keresik — oz ifjúsági és szépirodalmi könyvek mellett — a műszaki és ismeretterjesztő műveket — mondja. — A motorokról szóló kis zsebkönyvet olyan sokan szeretnék megvásárolni, hogy nem is tudjuk kielégíteni az igényt. A különféle szépirodalmi és ismeretterjesztő sorozatokra több mint ezer előfizető van a járásban. A pálmát azért ma is a Jókai-regények viszik el. — Mennyi idő múlva jut el ide egy-egy újonnan megjelent mű? — vetem közbe. — Sokáig nagy gondot okozott a könyvellátás. Akadozott, nem volt elegendő, sokszor nem azt küldték, amit kértünk. Ma már lényegesen kevesebb a zökkenő. A rendszeres havi tájékoztató alapján megrendelt könyvek mindig pontosan megérkeznek. Az ellátás elég friss, az új művek három-négy napon belül itt vannak. félholtan kitántorgott a fedélzetre. Ostoba ügy — gondolta a kihallgatást vezető tiszt. — Van valamilyen pénz magánál, lengyel vagy idegen, mondjuk dollár? — Nincs semmi. Már a határőrségen is megmotoztak, és nem találtak semmit. — Sajnálom — mondta a rendőrtiszt — itt kell tartanom, amíg kivizsgáljuk az ügyét. Aztán majd meglátjuk... Elkészítette a „kihallgatott gyanúsított” jegyzőkönyvét, melyet Mislinski aláírt, és utasította az ügyeletes rendőrt, hogy a szökevényt vezesse el az ideiglenes börtönbe; ő maga meg a parancsnokhoz ment jelentéstételre. — Nos, mit tegyünk? — kérdezte a parancsnok, amikor figyelmesen végighallgatta a jelentést. — Valutát nem találtak nála, ezenkívül fontos dokumentumokat, iratokat sem akart kivinni. Tehát nem követett el deviza-bűrTcselekményt, Ujjlenyomatot mindenesetre vétessen és küldje el Varsóba a Központi Dokumentációs Irodába. Egye— A kecskeméti járásban hol vásárolják a legtöbb olvasnivalót? — Izsákon. Ott dolgozik a legügyesebb bizományosunk, Bálint Sándor. Náluk vezették be legelőször a becsületkosarat is. Ezt az érdekes kezdeményezést szeretnénk az őszi megyei könyvhetek ideje alatt az egész járásban, sőt. a megyében is elterjeszteni. Egyelőre még csak négy községben vándorol házról házra a kosár, telve olvasnilőre 2—3 napig itt marad nálunk. Vajon miért akart öngyilkos lenni? — Azt állítja, hogy félelmében. Félt, hogy a szökési kísérletért legkevesebb öt esztendőt kap. Mindkét tiszt hangosan felnevetett a szökevény hiszékenységén. A főhadnagy kiadta az utasítást, hogy a rendőrfényképész készítsen róla felvételeket, és vegyen ujjlenyomatokat. Még ma, futárral elküldjük ezeket Varsóba, a rendőrfőkapitányságra. * Éjfél már elmúlt. Krzyzewski őrnagy lakásán már mindenki aludt, amikor hirtelen megcsörrent a telefon. Az őrnagy lassan ocsúdva mély álmából, csak a harmadik csengetéskor vette fel a kagylót. Almos hallójára egy idegen hang válaszolt. — Krzyzewski őrnagy a rendőrfőkapitányságról? — Igen én vagyok. — Itt az ügyeletes őrmester a Walicow negyedi rendőrőrsről. Rajski főhadnagy utasítására jelentem, hogy Jan Napiorkowski polgárt letartóztattuk a Wrona valóval. Minden este máshol van, kedvükre válogathatnak belőle a ház lakói. Reggel aztán két úttörő megy érte és egy házzal tovább viszi. Ez a módszer nagyon jól bevált, és szeretik is az emberek. Fontos feladatot lát el a falu- ellátó könyvesbolt, a helyiség azonban kicsi, korszerűtlen, s az eléggé megnehezíti a munkát. Jó lenne, ha az illetékesek minél előbb segítenének ezen. K. G utcában, mert verekedést provokált Antoni Palussal és Marian Chmielewskivel... — Egy pillanat, őrmester! — szakította félbe az őrnagy —, hagyja a részleteket, és röviden mondja el, miről van szó. Miféle Jan Napiorkowskiról beszél? — Hát Kabátujjról, akiről az őrnagy úr érdeklődött nálunk. — Á, Kabátujj! Nagyszerű, hogy a kezükben van. Holnap reggel kilenckor ott vagyok. Azonnal értesítse Rajski főhadnagyot is. — Megvan a jómadár — ezekkel a szavakkal üdvözölte Rajski főhadnagy az őrnagyot, amikor belépett a walicovi negyed kerületi őrszobájába. — Ha akarja, azonnal felvezetik. — Főhadnagy úr, jobb, ha előbb kiengedik az őrizeteseket, hogy Kabátujj a végére maradjon. Akkor ő is, még a bandája is joggal azt hiheti, hogy szabadon bocsátjuk a főkolompost is. — Ügy bánik ezzel a Kabát- ujjal, mint a hímes tojással! De rendben van, úgy csináljuk, ahogy kívánja. A KÁT „Növekedésünk, fejlődésünk nehézségei.” — Ha egy időben a hibákat takargató szólammá is minősült ez a néhány szó, a „kitétel” becsületét előrehaladásunk vitathatatlan tényei mindig visszaszerezték. Ha gondjaink-bajaink sűrűjében körülnézünk, azok túlnyomó részét valóban növekedésünk nehézségei közé kell sorolnunk. Igen sokuknál kijelentjük, hogy ezek a gondok örömmel töltenek el bennünket. Közöttük találjuk a következő optimista problémát is. Beszélgettünk a bajai járási művelődési osztályon. A tanítási év első napjáról volt szó, amikor Galántai János tanulmányi felelős az ilyen helyzetekre jellemző, mosolygó aggodalommal jelentette ki: „Nem győzzük hangsúlyozni, mennyire örülünk a pedagógusok tanulási kedvének... Szinte kivétel nélkül mindenki tovább akar tanulni. Nem sajnálják a fáradságot, vállalják, hogy nemegyszer túl fárasztó munkájuk után, este készüljenek a tanfolyamra — mint levelező hallgatók... Engednénk is mindenkit szívesen, de egyszerűen képtelenek vagyunk erre. Egy-egy tantestület annyira megterhelt — a létszám is lehetne több —, hogy nincs aki helyettesítené a hetenként, kéthetenként konzultáló kollégákat. .. Most valami ugrásszerű minőségi törekvésnek vagyunk tanúi...” Kecskeméten, az esti órákban három pedagógussal találkoztam össze. Két percen belül ide torkollott a rövid eszmecsere. Hogyan oldja meg ez vagy az a tantestület, hogy lehetőleg minél többen képezhessék tovább szakmailag magukat, akik különböző szintű oktatási formákra jelentkeztek... Nagyon találóan szólt arról a bajai pedagógus, hogy különösen ezen az őszön a fejlődés érdekes vonásait figyelhetjük; meg. Nemcsak szubjektív szándék, elhatározás kérdése, hogy tanárok, tanítók, oktatók nagy kedvvel igyekeznek gyarapítani szaktudásukat. Az általános fejlődés ezt szükség- szerűvé is teszi. Nyíltan beszélhetünk róla, hiszen köztudott, hogy az iskolai és iskolán kívüli művelődési, tájékozódási lehetőségek meny- nyiségi növekedése is — nagyA mezőgazdasági szakmai képzés kibontakozását, korszerű színvonalának megteremtését szolgálja a Televízió 1934—1965. évi téli műsortervezete. Mező- gazdasági szakfilmsorozatukkal 12, egyenként 25—30 perces, az Fél óra múlva bevezettek a szobába egy negyven év körüli, zömök, erős testalkatú férfit. Bal füle vastag volt, teljesen lapos, a fülkagyló rajza nélkül, és fönt kissé beszakítva. A belépő gyors tekintettel végig- pásztázta a szobát. Futó csodálkozás látszott az arcán, amikor megpillantott az ismeretlen, őrnagyi rangban levő rendőrtisztet. Alázatosan meghajolt. — Mély tiszteletem, főhadnagy úr. Hogy érzi magát? Rég nem láttuk egymást. Az őrnagy urat még nincs szerencsém ismerni. .. — Idehallgasson, Kabátujj! — a Rajski főhadnagy hangja fenyegető volt — nem ötórai teán vagyunk, felesleges minden udvariaskodás. Arra feleljen, mit csinált már megint? — Nem csináltam én semmit, főhadnagy úr, forduljak fel, ha... — Gondoskodtam magáról, munkához juttattam, és ez a köszönet. Megígérte, hogy nem lesz több bajunk magával. (Folytatása következik.) EDRA mértékben duzzasztja a tanuló- ifjúság ismeretanyagát. Hogy úgy mondjuk, sokkal-sokkal tájékozottabbak fiataljaink, mint mi idősebbek — köztük pedagógusok — az ő korukban voltunk. A mai diák — tankönyvéhez folyóiratok, „segédkönyvek”, előadások egész seregéből szerzi ismereteit egy-egy témakörben is. Nem sokáig áll meg a lábán osztályai előtt az a tanár, aki mind jobban lelepleződő stagnálásáról „tesz bizonyságot”, aki mind kevesebb kérdésre tud válaszolni tantárgya legújabb tudományos eredményeiről, felfedezéseiről. De nemcsak szaktárgyban kell korszerűnek lenni a nevelőnek. Egy középiskolás fiú vagy lány, aki otthoni vitatkozásokat hall, politechnikai gyakorlatra jár az üzemekbe, sok „iskolán kívüli” kérdőjelre kíváncsi. Nemegyszer „tapintatlan” kérdéseket tesznek fel a gyerekek erkölcsi, politikai, világnézeti területről. Képzeljünk magunk elé egy osztályt, milyen arcot vágnak a diákok, ha tanáruk válaszából megértik, hogy nem mer állást foglalni — mondjuk ilyen kérdésben: helyes volt-e, amikor X. tsz-elnö- köt, aki rossz módszereivel, embertelen magatartásával, hozzá nem értésével lerontott egy szövetkezetét —, elhelyezték a járásra, tsz-ek fölötti irányító munkára? Jaj annak a pedagógusnak. aki nem mer tanítványai szemébe nézni, mikor erre kellene határozott választ adni: Magától állott-e hát elő az anyagi világ, vagy valami szellemnek, erőnek, mindenekfelett- valónak kellett „teremtenie”, a döntő lökést megadnia?... De még ilyen „egyszerű” problémában sem ismer pardont az ifjúság: I?aza van-e a tanár néninek abban, amikor megtiltja negyedikes lánytanítványának a menvasszonyi gyűrű viselését?... Többek között a fentiek miatt is rendkívül örvendetes pedagógusaink feltűnően megnövekedett tanulási készsége. A modern idők nemcsak szakmai, hanem világnézeti, magatartásbeli vonatkozásban is „erős” pedagógusokat követelnek a katedrára. idén készített filmben mutatják be a mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatos új lehetőségeket. A filmek a következők: A gépek helyes üzemeltetésének feltételei. Műszak közben. A terményszállítás gépei. Gépek az állattenyésztésben. A vegyipar és az állattenyésztés. Gépek a kertészetben. A korszerű talajművelés. Vetés, növényápolás. A gazdaságos öntözés. A vegyszeres gyomirtás. A betakarítás gépesítése. Szénakészítés gépekkel. A sorozatot előreláthatóan november 26-án, csütörtökön — és ezt követően minden csütörtökön — szándékozik megindítani a tv. A következő vasárnap minden foglalkozást megismételnek. Addig sem árt azonban a sorozat szervezett megtekintését előkészítő terveket összeállítani a tsz-ekben, művelődési otthonokban. A szakoktatási programot, egyéb oktatási alkalmakat is a filmekhez kapcsolódva lenne célszerű beosztani. Nézzék meg a tv új sorozatát a tanfolyamok, a dolgozók iskoláinak mezőgazdaságban dolgozó hallgatói. De a mezőgazdasági jellegű továbbképző iskolák foglalkozásait is helyes lenne összehangolni ezzel a műsorral. A vetítést követő kiselőadás és vita megtartására a mezőgazdasági üzemek vezetőit, szakembereit lelhetne felkérni. Kalocsa népművészete Nemrégiben nyílt meg Kecskeméten a Katona József Múzeumban a Kalocsa népművészete című kiállítás. A kiállításnak már eddig is igen nagy sikere van. Körülbelül ezren tekintették meg, többek között, nyugatnémet, cseh, román, bolgár és szovjet turistacsoportok is. Az érdeklődők száma szeptember 27-ig, a nyitvatartásig, valószínűleg még növekszik. Még egy utolsó igazítás a ma is használatos kalocsai leársy- viseletet bemutató babán. Aki igazítja: 41. Tóth Elvira, a kiállítás egyik rendezője. Tóth István Meziaazdasági szakfltasanzat a iv-lsen Ilyen volt — még nem is olyan régen — egy kalocsai lakószoba. (Pásztor — Kelemen.)
