Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-20 / 221. szám
8. oldal 1964. szept. 20, vasárnap „Öntéssel“ egy emelet másfél naponként Alattunk hat emeletnyi mélységben sorakoznak a lenin- városi házak lapos tetői. És milyen érdekes. Innen a kilencedik emeletről a Zománcipari Művek hatalmas telepe nem is tűnik olyan nagynak. Igaz, az épület tövében szorgoskodó munkások is apró babáknak látszanak. Az különbözteti meg őket a játékszerektől, hogy mozognak, ássák a víz, a gáz, a távfűtés vezetékeinek árkait. Körös-körül a város panorámája gyönyörködtet. Belátni innen egész Kecskemétet. Fölöttünk pedig már csak a hatalmas toronydaru csúcsa magasodik. — Ott a leninvárosd óvodát alapozzák — mutat a Katona József Gimnázium irányába Kiss Istvánná, az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat technikusa. — Rövidesen az iskola építéséhez is hozzáfogunk, mert a jövő szeptemberben már tanítani akarnak benne. — Olyan gyorsan építkeznek, hogy már taníthatnak is majd benne? — kérdeztem hitetlen- kedve, majd választ sem várva újabb kérdést tettem fel. — Ezt az épületet mikor kezdték? — Májusban fogtunk hozzá az öntéséhez és augusztus 30-án már tető alá került a mellettünk levővel együtt. Már dolgoznak a műkövesek, víz-, villanyszerelők, nemsokára a liftesek is itt lesznek. December végén szeretnénk a lakóknak átadni a házat. Harminc méternyire tőlünk emelkedik a másik kilenceme- letes épület. A két ház arról nevezetes, hogy Kecskemét jelenleg legmagasabb lakóépülete, s az első házak, amelyeket ebben a városban kohósalakból öntöttek. A túlsó teraszról élénk kopácsolás hallatszik. — Kik dolgoznak ott? — Az ácsok bontják a „tizedik” emeletről a vaszsalukat — válaszolta a technikusnő. — Mert tulajdonképpen mondhatjuk tízemeleteseknek is ezeket a házakat. A terasz közepére öntött helyiségekben lesz ugyanis a mosókonyha, felvonóház, hidrofor tartály. Az utóbbiból kapják a vizet az ötödik emelettől fölfelé lakók. — A házöntés technológiája izgatja a fantáziámat. Hogyan történik és egyáltalán vállalatuk hogyan fogott hozzá az új építési mód alkalmazásához? — Szép munka — mosolyodéit el a technikusnő. — Hogy is mondjam csak. Először féltünk tőle. Azután úgy voltunk vele, hogy valakinek meg kell csinálni. Később valamennyiünkre ráragadt a házöntés iránti lelkesedés. Most már szinte ezzel fekszünk, ezzel kelünk, így van ezzel az építésvezető', a főművezető, az ács, a falöntő és jómagam is. Ha hiszi, ha nem, előfordul, hogy naponta többször is feltornászom magam — a beállványozott lépcsőházon át — ide a kilencedik emeletre. Egyébként úgy tanultuk meg a házöntést, hogy hozzáfogtunk és csináltuk. Természetesen előzőleg tanulmányoztuk a terveket és egy napig Budapesten, az Árpád-hídfőnél épülő lakótelepen voltunk tapasztalatcserén. Ott ugyanis már öntöttek néhány ilyen házat. Magas, kék svájcisapkás fiatalember közeledik. — Bemutatom Vad Sándor ácsbrigádvezetőt. Mielőtt ide ér még elmondom róla, hogy 24 tagú brigádja van, amely már négyszer nyerte el a szocialista címet. A vándorzászló is náluk van — súgta Kissné. — Amint hallom mindig az ácsoké az első szó az öntött ház építésnél. Mondja el, hogyan történik a vaszsaluk felszerelése — kértem a kölcsönös bemutatkozás után Vad Sándort. — Ott lenn, a harmadik épületen — amelyiken még csak a negyedik emeletnél tartunk — jól lehet látni az egész munkafolyamatot — mutatta. — A tervrajzok szerint kijelöljük a falak helyét, a hagyományos módszerrel készült vasbeton- alapra, s kétsorosán lefektetjük a vezető síneket. Ezekbe állítjuk bele az egy emelet nagyságú vaszsalukat. Utánuk jön az öntőbrigád. Amikor megkötött a kohósalak, a zsalukat lebontjuk, a falakra nehéz betonból készült födém kerül, s mi máris kezdjük az újabb emelet vaszsaluzását. Azután jöhetnek újra a bátyámék. — Azok kik? — Ja igen, még nem mondtam, hogy az öntőbrigád vezetője, Vad Imre és az ácsbrigád vezetője testvérek — szólt közbe Kissné. — Ez aztán érdekes. Két szorosan egymást követő munkafolyamat vezetői testvérek. Biztosan jól megértik egymást. — Hát néha vitatkozunk, ha lemarad valamelyik brigád, de azért jól megértjük egymást, igaz, Imre többet szokott kiabálni, dehát ő az idősebb — nevette el magát Vad Sándor. — És mennyi a kereset? — Átlagban megvan a 2500 forint, a brigádtagok is megkeresik a 2200-at. — Megszerzi megint a szocialista címet a brigád? — Minden erőnkkel azon dolgozunk — válaszolta, de indult is, mert valaki az ő nevét kiáltotta. Kisvártatva Lédeczi József főművezető bukkant elő a lépcsőbáz feljáratánál egy barna svájcisapkás fiatalember társaságában. A bemutatkozásnál derült ki, hogy nem más, mint a másik Vad testvér, Imre az öntőbrigád vezetője. Kérésemre ő is mutatni és magyarázni kezdte munkájukat. — Amikor az öcskösék elkészülnek a zsaluzással — mint ott a harmadik épületen látható — mi jövünk és öntjük a falakat. Először féltünk ettől az új építési módtól, meg azt sem tudtuk, mennyit kereshetünk vele. Most már szeretjük csinálni és ragaszkodunk is hozzá. A kereset annyi, mint a testvérem brigádjában és nagyon sok szépséget találunk a munkában. Pontosan kell például tudni a kohósalak és a beton keverési arányt és hogy mennyi vizet adagoljunk. Ezért minden újabb emelet megkezdése előtt próbakockát öntünk, amit a technikusok, művezetők gondosan ellenőriznek. Azután, ha mindent rendben találnak, kezdjük a falöntést. — Jól megértik egymást az öccsével? — A két brigádnak összhangban kell dolgozni. Ök haladnak előttünk, s ha lemaradnak, mi sem tudunk dolgozni. Amikor az én brigádom késik az öntéssel, ők nem tudnak újabb zsaluállást építeni. Ezért, ha valami oknál fogva valamelyik brigád lemarad a munkával, megnyújtja a műszakot, hogy pótolja a kiesést. — Ezek szerint a munkaversenyt sem hanyagolják el. — Brigádunk bárom év óta minden esztendőben megvédte a szocialista címet. Átlagos tervteljesítésünk 110 százalék és elhatároztuk, hogy az idén a vándorzászlót is megszerezzük. — Meg bizony — hallatszik egy hang Vad Imre mögül. Kerekes Ferenc, a brigád egyik tagja helyesel. — Méghozzá elsőrendű falakkal, mert a minőségre, mint szocialista brigád nagyon is ügyelünk. — Igen — szól közbe a brigádvezető —, így van ez. Lédeczi elvtárssal olyan megállapodást kötöttünk, hogy a hibát munkabér nélkül kijavítjuk. — Volt-e már szükség ilyen hibajavításra — fordultam a főművezetőhöz. — Még nem, és ennek nagyon örülök — válaszolta Lédeczi elvtárs. — Mert előfordul olyasmi is, hogy dicsérnek bennünket — már mint az építőket — tette hozzá félig tréfásan, de érezni lehetett szaván, hogy nagyon komolyan veszi a dolgot. — Nagyon jólesik az ilyesmi. Ma jártam a legutóbb átadott házakban és több lakó elmondta nekem, hogy meg van elégedve a lakással. Remélem ennek a háznak a lakói — amit a Vad testvérek brigádjai öntöttek formába — is elégedettek lesznek. — Rajtunk nem múlik — szólt oda félhangosan Kerekes Ferenc Vad Imrének. — De lám csak, Sándorék elkészültek a zsaluzással, a mieink pedig ott vannak és nyilván ránk várnak. A két ember cinkosan egymásra kacsintott, s eltűnt a kilencedik emelet lépcsők ázá- nak állványai között. Nagy Ottó A kohósalakból öntött ház. Kilencedik emeletét még a vaszsaluk szorítják bilincsbe. Termékeny napok mérlege A KGST júniusi bizottsági tanácskozása után az elmúlt héten újabb megtisztelő esemény színhelye volt Kecskemét, a legnagyobb kiterjedésű — s így mezőgazdasági vonatkozásait tekintve is a legszámottevőbb — magyar megye székhelye. Űjfent a nemzetközi érdeklődés középpontjába került városunk annak révén, hogy 11 állam ag- rometeorológusai itt folytatták le ötnapos, nemzetközi jellegű tanácskozásukat. Ilyen konferencia megrendezésére hazánkban most első ízben került sor. És hogy e tapasztalatcsere, a fiatal tudományág legjelesebb európai, sőt tengeren túli képviselőinek nagy jelentőségű találkozója éppen városunkban zajlott le, azt több körülmény is indokolttá teszi. Egyik aktualitását az adja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségi Meteorológiai Bizottsága a Kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatóriumot ez utóbbi intézmény fennállásának ötödik évfordulója alkalmából tüntette ki azzal a megbízással, hogy a konferenciát megrendezze. Nem kisebb jelentőségű azonban ennél az a másik szempont sem, hogy a szervezőbizottság megyénk szőlő- és gyümöicsöstelepítési törekvéseit, a végrehajtott hatalmas erőfeszítéseket és a már eddig is közismerten szép eredményeket méltányolva, gyűjtötte egybe a mezőgazdasági meteorológia művelőit az alföldi homokvidék „fővárosába”. Éppen ezért a megbeszélés fő témái is a homoktalajok hasznosításának nagy ügyét szolgálták. Rohanó korunk, s e korszak egyre fejlődő mezőgazdasága a tudományok egyéb ágaihoz hasonlóan a meteorológiát is a maga szolgálatába állította. Ma már a meteorológus tevékenysége nem merülhet ki pusztán a prognózis-adásban, az időjárás viszonylagos előrejelzésében. A termőföld gazdái ennél jóval szélesebb körű segítséget várnak. Senki előtt nem szorul különösebb magyarázatra a mezőgazdasági termelés és az agrometeorológia tapasztalati eredményeinek szoros összefüggése. Természetesen a konferencián elhangzott negyven előadás gyakorlati hasznosítását huzamosabb idő, sok megfontolás és a tapasztalatok célratörő, alapos számbavétele, „mérlegre tétele” előzi majd meg. Ha holnap még nem is, nagyobb távlatban szemlélve kétségkívül nem sok idő múlva alkalmazzák a most megismert és megszívlelt tanúságokat a gyakorlati mezőgazdászok, akik közül többen — kertészek,- növénynemesítők, öntözési szakemberek — részt vettek a konferencián. De nem csupán jelen voltak, hanem szavukat is hallatták, jelentékeny tényezői voltak a kétségtelen sikernek. A szakemberek egyáltalán nem elfogult véleménye az volt, hogy találkozójuk, eszmecseréjük számos olyan kérdésre adott választ, amelyek megoldása az agrometeorológiai tudomány segítsége nélkül nehéz és hosszadalmas lenne. Mindent egybevetve, bízvást elmondhatjuk: a Kecskeméten öt napon keresztül ülésező konferencia munkája hasznos, eredményes volt, s még inkább az lesz Amit vendégeink a tanácskozásról magukkal visznek, az a magyar tudomány megbecsülése, a magyar vidék megismerése, népünk szeretete — alanyi és tárgyi értelemben véve egyaránt. Számunkra pedig megmarad és rövidesen hat és érvényesül mindaz a gyakorlati érték, pozitívum, többlet, ami a külföldi és hazai szakemberek találkozójának maradandó eredményeként fejlődő nagyüzemi mezőgazdaságunk építését, termékenyebbé tételét, gyarapítását szolgálja. Jóba Tibor A KISZ-kongresszusra készülnek Védnökség az őszi mezőgazdasági munkák elvégzése feleli Példamutató kezdeményezés a Városföldi Állami Gazdaságban Eddig a kecskeméti járás KlSZ-alapszervezeteinek 75 százalékában tartották meg a vezetőség- és küldöttválasztó taggyűléseket. Néhány kivétellel a rendezvények igen jól sikerültek, amire bizonyíték, hogy a KISZ-tagok legnagyobb többsége megjelent, s közülük sokan aktívan részt vettek a beszámolók megvitatásában. A hiányos előkészítés miatt néhány alapszervezet taggyűlése elmaradt, s ezért . például a tiszakécskei Béke, a lászlófalvi Kossuth Tsz-ben későbbi időpontra kellett halasztani a KISZ-alapszervezetek új vezetőségének és a küldöttek megválasztását. Az orgoványi Rákóczi Tszcs-ben — igen helyesen — a KISZ-en kívüli fiatalokat is meghívták a taggyűlésre, A KISZ-isták felajánlást tettek a tszcs rét- és legelőterületének feljavítására, ezenkívül védnökséget vállaltak az új szőlő- és gyümölcstelepítések gondozása felett. Ígéretet kaptak a tszcs vezetőitől, hogy jövőre külön helyiséget biztosítanak a KlSZ-alapszervezet részére. A városföldi Dózsa Tsz KISZ- alapszervezetének taggyűlésén részt vettek a patronáló katonai alakulat fiataljai is, akik további segítséget ígértek a munkához, és kultúrműsorral kedveskedtek az ifjú tsz-tagoknak. A Városföldi Állami Gazdaságban megtartott KISZ-tag- gyülésen példamutató kezdeményezés született. Herczeg Adolf tanító vállalta, hogy segíti a tanulásban azokat a fiatalokat, akik még nem végezték el az általános iskolát. Részletesen foglalkoztak a kecskeméti járás KlSZ-taggyű- léseinek beszámolói a helyi gazdasági feladatokkal, külön kiemelve azokat a tennivalókat, amelyek az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésében várnak a KISZ-lstákra — elsősorban a szőlőtelepítési, a szüreti, az őszi terménybetakarítási és a talajművelési munkálatok segítéséibe
