Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-18 / 219. szám

1964. szeptember 18, péntek 3. oldal KÉT FORDULÓ SZÜNETÉBEN Az UE—28-as éppen most fordul meg a tábla túlsó végén. Irányítóját a vezetőülésben bi­zony alaposan meghintáztatják, dobálják a talaj kemény rögei. De nem fognak ki rajta: Gö- möri János, a Kecskeméti Gép­állomás Dózsa-biigádjának 22 esztendős tagja, fiatal létére — „öreg” traktorosnak számít. Most rövid szünetet tart a munkában, leugrik gépéről, megnyújtóztatja kissé a dere­kát, tornásztatja az izmait. — Őszi vetésű saláta alá szántom ezt a parcellát — mondja. — A barázdába, az eke után egyébként Bosnyák Ernő, a tsz kertésze rakja az istállótrágyát: 200 mázsát hol­danként. Ha Márkus Dezső, a kecske­méti Vörös Csillag Tsz főagro- nómusa nem bizonygatná, majd­m hogynem kételkednénk abban, hogy ez a fiatalember immár negyedik esztendeje végzi a traktoros munkákat ebben a közös gazdaságban. Sőt, időn­ként, ha a szükség úgy hozza, kombájnra is száll. Édesapja a tsz gazdája, mezőőr. Itt laknak a közelben. Az ifjú traktoros nyújtott műszakban dolgozik. — Napi 4 hold az átlagtelje­sítménye — közli a íőagronó- mus. — Az őszi munkák során eddig több mint száz holdat szántott meg. Kifogástalan, ala­pos munkát végez. — A legjobb érzés, ha a mun­ka olyan, hogy azzal nemcsak én, de más, nálam sokkal hi- vatottabb szakértők is elégedet­tek — ez Gömöri „mottója”. Szereti a mezőgazdaságot, a földet, amely mellett felnőtt, de különösen a választott élet­pályát. Bár a gépállomás dől­..................................'■.......... v­gozój a, már évek óta „kihelye­zett” traktorosként itt, a Vö­rös Csillagban dolgozik. A tsz igazolja az elvégzett teljesít­ményét, s ennek alapján kap­ja a bérét a gépállomástól: ha­vonta két és fél háromezer fo­rintot. A vontatóvezetői képesí­tése mellé most szerzi meg a gépkocsivezetői jogosítványt. — Autót akar venni! — mondja hamiskás mosollyal a főagronómus. — Nem azért szerzek jogo­sítványt — tiltakozik a fiatal­ember. — Bár ... sose lehet tudni. És, hogy a további évődés- nek elejét vegye, feltúráztatja a motort. Most még csak az UE—28-ét, de talán már nem is olyan sokára egy Skodáét,- vagy Wartburgét... Jóba Tibor W&. Némi „önellenőrzés” a vezetőülésből: kellő mélységben forgat-e az eke? Ahol bizonyítványt kap a beton, a tégla Számozott betonkockák sora­koznak egymás mellett, vizsgá­latra várnak. Egy üvegedényben homok ülepszik, pár lépéssel arrébb pedig egy gép tágiákat tör össze. Eehér köpenyes fér­fiak erről adatokat jegyeznek fel, mérnek, számolnak, azután kiállítják a bizonyítványt. Az ÉM Építőipari Minőség- vizsgáló Intézet Szegedi Épí­tési Anyag- és Szerkezetvizs­gáló Állomásán vagyunk. Há­rom megye — Csongrád, Békés és Bács-Kiskun — építőipari vállalatai részére végeznek itt minőségvizsgálatokat. Emellett ellenőrző tevékenységet is foly­tatnak az Építésügyi Miniszté­rium műszaki fejlesztési főosz­tályának megbízásából. Ezerszáz vizsgálat Két év óta működik Szegeden az intézet. Különböző létesít­mények épületszerkezeteinek, épületgépészeti szerelvényeinek, berendezési tárgyainak és épí­tési anyagainak a minősítését végzi. Korábban az ilyesmire nem fordítottak kellő figyelmet. Sajnos, még ma is sok, minősé­gileg nem ellenőrzött anyagot, szerkezetet használnak az épít­kezéseken. Hazánkban évente d millió köbméter betont épí­tenek be, s ennek alig negyed részéből vesznek ellenőrzési próbát. Mózes Lászlótól, a vizsgáló állomás vezetőjétől tudom meg, hogy ebben a fél évben 106 ada­lékanyag-vizsgálatot (homok, kavics), 447 betonacél, 492 be­tonkocka, 37 tégla és 16 ce­mentvizsgálatot végeztek. Az intézet teljes betontechnológiái vizsgálatot végzett, a kecske­méti, hódmezővásárhelyi és orosházi tárház, a bajai hűtő­ház, a szegedi, békéscsabai köz­ponti előregyártó elemtelepen, a Szegedi Szalámigyár, a Hód­mezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, a Békéscsa­bai Konzervgyár, valamint a kecskeméti Leninváros építke­zésén. A vizsgálat eredménye nem nevezhető egyértelműen jónak. A létesítmények 30 szá­zalékánál a betonozás nem volt megfelelő minőségű. Az adalék­anyagok nedvességtartalmát például csak az ÉM Csongrád megyei Állami Építőipari Vál­lalat központi előregyártó elemtelepén ellenőrzik rendsze­resen. Az építkezéseken már kevésbé végeztetnek cement- és friss betonvizsgálatot. Az el­lenőrző és tájékoztató vizsgála­tokat is a legritkább esetben végzik el. Szervezési hibák Az intézet a három megye 25 téglagyárában ellenőrizte a termékek minőségét. Megállapí­tották, a legkorszerűbbben fel­szerelt békéscsabai I. számú üzemen kívül a kisebb vidéki gyáraknál kevés a fedett tároló- hely a tégla szárításához. A friss anyagot az eső megron­gálja, sok esetben teljesen hasz­nálhatatlanná válik. Szervezési hibákra is felhívja az intézet a figyelmet. Többek között például az egyik Eács- Kiskun megyei téglagyárban elkészült a körforgalmú csille­pálya. Ennek ellenére az anyag- mozgatást továbbra is emberi erővel kénytelenek végezni, mert vontatógépet nem kapott a gyár. A másik telepen ugyan­akkor a motoros vontató hever kihasználatlanul, s arra várnak, hogy elkészüljön a pálya. Több helyen még kézi erővel történik az anyagmozgatás, s naponta néhányszor meg is kell állni a termeléssel, mert az alacsony létszám miatt nem tudják a szállítást folyamatosan végezni. Hasznos szolgáltatás Ilyen és hasonló észrevételek sora is jelzi a szegedi anyag- vizsgáló állomás tevékenysét- gét. Minőségi kifogásaikat, ész­revételeiket közlik az illetékes vállalattal és felettes szervei­vel. Sajnos, az építő, vagy ki­vitelező vállalatok még nem veszik kellően igénybe az inté­zet igen hasznos szolgáltatásait,, s emiatt sok esetben nem is tesznek eleget a vállalatok a szabványok szerint előírt köte­lezettségeiknek. Akkor vizsgál­tatják már az anyagot, ha va­lami baj történt. Már pedig előzetes vizsgálattal meg lehet akadályozni a hibás anyagok beépítését, felhasználását. Az intézet szakemberei minden pil­lanatban készek a szabványok ismertetésével az állami vál­lalatok, ktsz-ek és tsz-építő- brigádok rendelkezésére állni. Kádár Márta Nem bürokraták A SZÁMVITELI, pénzügyi és adminisztratív dolgozókra idő­szakonként és rövid időre irá­nyul az üzemi közvélemény ref­lektorfénye: a bérszámfejtések idején, a mérlegek összeállítá­sakor. Legtöbbször még sem az áldozatos munkára figyelnek fel, hanem az esetleg kiütköző hibákra. „Az egész nyilvántar­tás csak bürokrácia” — mond­ják ilyenkor, és következéskép­pen a nyilvántartók csak bü­rokraták. Pedig a jól vezetett nyilvántartás, adminisztráció nem bürokrácia, hanem fontos része a gazdasági vezetésnek, a mindennapi munkának. Hogyan biztosíthatna a vál­lalat sok százféle anyagot és mindenből elegendőt, időben, megfelelő, nyilvántartás nélkül? Aligha ismerhetnék meg, mibe kerül egy-egy termék, ha nem összegeznék az előállításához felhasznált különböző anyag, bér, energia gépamortizáció stb. költségeit. A megfelelő el­lenőrzéshez, a tisztánlátáshoz, a gazdálkodás értékeléséhez, a legfontosabb vállalati feladatok megjelöléséhez nagyon sokféle részadatot szükséges feldolgoz­ni, összegezni. Ezt a munkát végzik a vállalat könyvelői, pénzügyi, számviteli szakembe­rei. AKADNAK persze könyvelők, adminisztrátorok is, akik lélek- telenül, mechanikusan dolgoz­nak. Ök valóban bürokraták. De a bürokratát nemegyszer éppen azok között találjuk, akik oly könnyen és felelőtlenül do­bálóznak ezzel a jelzővel. Az a művezető például, aki elvárná, hogy hozómra adjanak ki anya­got a raktárból, s a legszük­ségesebb bizonylatok aláírásá­tól is irtózik az a mérnök, aki akkor is levelezget, amikor egy telefonnal elintézhetné az ügyet, és önmagát biztosító feljegyzé­seket szerkeszt, ahelyett, hogy megoldaná a feladatot — nos az ilyen ernbér nem más mint bürokrata. AZ OLY SOKSZOR hiányolt közgazdasági gondolkodás, a gazdaságosság elvének szünte­len szemmel tartása nem nél­külözheti a főkönyvi adatok, s az ebből készült beszámolók,' elemzések rendszeres tanulmá­nyozását. A vállalati munka időszakos és folyamatos köz- gazdasági értékeléséhez a nyil­vántartás szolgáltat adatokat. Az a számviteli pénzügyi szak­ember tehát, aki — a pontos nyilvántartás érdekében is — elszámolási fegyelmet követel, csak elismerést érdemel. Fe­gyelem nélkül elképzelhetetlen .a takarékos gazdálkodás, a vál­lalat tíz- és számilliós értékű álló- és forgóeszközeinek leg­ésszerűbb felhasználása. S ha igaz az, hogy a gazda­sági elemző, ellenőrző munka szerepe minden szinten meg­növekedett akkor jogosan igé­nyelnek több figyelmet, na­gyobb megértést és megbecsü­lést a számviteli dolgozók is. Ami az anyagi megbecsülést il­leti, aligha mondható irigylésre méltónak a nyilvántartói munka. SOK VÁLLALATNÁL, ha fi­zetésjavításra és jutalom- osztásra kerül sor, a számviteli dolgozókat úgy tekintik, mint akik közvetlenül nem gyara­pítják a gyár termelési érté­ket. A számviteli dolgozók az anyagi elismerésen túl munká­juk megbecsülése szempontjából a legfontosabbnak azt tartják, hogy a gyár vezetői igényeljék az általuk feldolgozott adato­kat elemzéseket. Ahol a szám­viteli munkával szemben nem támasztanak igényeket, ott nincs ösztönző erő a gyors és pontos ügyintézésre, a könyve­lők, a kalkulátorok felesleges­nek, sőt estenként bürokrati­kusnak érzik munkájukat. Ahol viszont a vezetők várják, köve­telik a pénzügyi és számviteli részadatokat, ott értékelni is tudják az adminisztratív dol­gozók munkáját. Megértőén foglalkoznak ügyes-bajos dol­gaikkal. munkakörülményeik javításával. A számviteli mun­ka könnyítésének és megbecsü­lésének fontos jele — akárcsak a termelő üzemekben — a gé­pesítés. A különböző számoló­gépek könyvelő, és nyilvántartó berendezések üzembehelyezésé­vel a lélektelen, mechanikus munkától szabadítják meg a könyvelőket, időt és lehetősé­get teremtve számukra az ér­demi értékelő, elemző munkára. SAJÁT tapasztalatainkból is jól tudjuk, hogy a tőkés üze­mekben, ahol a gyors és pontos ügyvitel a tulajdonos hasznát a tőkés profitját gyarapítja, rangja van az adminisztráció­nak és nem tekintik azt fölös­leges rossznak, bürokráciának. Jogos igény, hogy a szocialista üzemeinkben is méltó helyére kerüljön a számviteli nyilván­tartó, elemző munka. A több nyereségrészesedés, a népgazda­ság gyorsabb ütemű fejlődése, az életszínvonal gyors emelke­dése, nem utolsósorban a pénz­ügyi és számviteli dolgozók pontos és lelkiismeretes mun­káján múlik. K. 1. A Kunszentmiklési Háziipari Szövetkezet termékeinek sikere külföldön Az év elején kilenc fiatal nő brigádot alakított a Kunszent- miklósi Háziipari Szövetkezet­ben. Vezetőjükké Németh Má­riát választották. A brigád cé­lul tűzte, hogy hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére versenyt kezdeményez és el­nyeri a szocialista címet. Vállalták, hogy a közös mű­helyben az összes rafiafelvetést, orsózást és bemintázást előké­szítik a szövetkezet mintegy ezer bedolgozó asszonya részére. A kilenctagú munkabrigád kezdeményezése eredményesnek bizonyult. Az első félévi 5 mil­lió forintos árutermelési tervét a szövetkezet mintegy 60 ezer forinttal túlteljesítette. Készít­ményeinek 40 százalékát külföl­dön értékesítette. Többek között 20 ezer darab divattáskát exportált, s az őszi divatcikk-modellekből már 10 ezer darabra érkezett megrendelés. Megkezdték ezen­kívül a jövő nyári táskaminták készítését is. A brigád tevékenysége azon­ban nemcsak a szövetkezet gaz­dasági fejlődésében eredménye­zett változást, hanem új profil­jainak kialakításában is. Liptai István műszaki vezető például elmondta, hogy éppen a lelkes munkacsapat eredményei sar­kallták őt újabb modellek ter­veinek elkészítésére. Legutóbb 7 darabból álló „kubai ká­vékínáló készlet”-et terve­zett. A népművészeti szempontból is értékes és ízléses rafiakreáció mintapéldánya azóta díjat nye;' az OKISZ országos kiállításár és bejárta egész Nyugat-Euró- pát. A szövetkezethez sorra ér­keznek megrendelések Varsóból Eerlinből, Párizsból, Rómából A Külkereskedelmi Vállalat máris nagyobb tételt re1- ' amelynek alapján a szöveti megkezdi a készlet sorozatgyár­tását. Kovács Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents