Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

1964. szept. 17. csütörtök 3. oldal ARANVAT ÉRŐ MEZŐK — Az ország tőzegszükség­letének mintegy a 40 százalé­kát mi elégítjük ki. Megyénkén kívül még öt másik megyébe, sőt esetenként a fővárosba is szállítanak innen tőzeget. Láp­földből és tőzegből évente ösz- szesen 30 ezer vagonnyit ter­melünk. E mennyiségnek a négyötöd része a keceli üzem­ből származik. Kétszázan dol­goznak ott, s ez a létszám az ötszörösét produkálja annak, amennyire a hatalmas arányú gépesítést megelőzően, kezdet­leges módszerekkel kétszer ennyi ember volt képes. — Ezekkel a szavakkal igazított útba Szőnyi Pál, a Bács-Kis- kun megyei Tőzegkitermelő és Talajerőgazdálkodási Vállalat igazgatója. A tőle nyert adatok birtokában indultam el, hogy az 1300 hold kiterjedésű kin­csesbányáról és az ott folyó munkáról írhassak. Diszktillep helyett — cilinderei maró Virágh Józsefnek, a keceli üzem technikusának és Zöldi Jánosnak, a vállalat munkaügyi előadójának kíséretében vágok neki a beláthatatlan, messzire nyúló tőzegmezőknek. — Világos, egészséges mun­kahely ez, nincs szükség szel­lőzőberendezésre — tréfálko­zik az örökvidám munkaügyes. Jobbra-balra gépek mozognak és magasra halmozott tőzegkaz­lak sötétlenek. A területnek ez a része első látásra semmiben sem különbözik más mezőgaz­dasági tájaktól: fűvel benőtt mezőségnek hat. Pedig a talaj, amelyen járunk, már az érté­kes lápföldből áll. — A felszínen levő lápföld 30—35 centiméternyi, alatta pe­dig, mintegy 2 méter vastag­ságban tőzegréteg húzódik — magyaráz a technikus. — Ed­dig tárcsával, diszktillerrel marattuk fel a felső réteget. — És most? Nem felel, csak a távolba mutat, ahol sűrű fekete felhő kavarog, s közeledik egyre fe­lénk. Mint egy komor forgó­szél. Pár perc múlva a techni­kus kézmozdulatára „lestoppol” mellettünk a DT—55—A típu­sú lánctalpas vontatta, cilinde- res talajmaró, az új szovjet gépsor egyik munkagépe. Bleszák István gépvezető má­jus óta dolgozik vele. A gép körülbelül 5 kilométeres átlag- sebességgel halad és nyolcórás műszakban négy hektáron tö­ri fel, 10—15 centiméter mé­lyen a lápföldet. Ezt a munka- folyamatot a „szalag” követi. A tőzeg-, illetve lápföldmező másik, már felmart részén vesz- szük szemügyre a 38 méter hosszú, önjáró rakodószalag munkáját. Bár kis híján hiába érkeztünk: a gép áll. — Elszakadt az ékszíjunk — mondja kesernyésen Döbrentei László gépkezelő. — Házilag, ideiglenesen, nagy nehezen összebarkácsoltuk. Indulhatunk. — S a tízfőnyi Tóth-brigád la­pátolni kezdi a 80 méter széles területsávról a lápföldet a to­vagördülő szalagra. Kombajnolt „gumiszőnyegen M Állandó készenlét „Teljes gőzzel” szedik a cu­korrépát a tataházi Petőfi Tsz földjein. Nem csoda, ha a traktor vagy a munkagép oly­kor-olykor megrongálódik. Ez azonban nem fékezi a munka ütemét, mivel a gazdaság gya­korlott szerelői állandó ké­szenlétben állnak az azonnali javításhoz. Legutóbbi ottjártunk alkal­mával épp a répakiemelő egyik alkatrésze törött el. Rövid idő múlva azonban újból munka­képes volt a szerkezet. Felvé­telünk elkészültekor már az utolsó csavarokat húzta meg Tóth János és Reiter István* (Tóth Sándor felvétele.) Ez a művelet készíti elő a mezőt a következő munkafo­lyamathoz, amikor már a tő­zeget marják, gyűjtik prizmába, majd a hatalmas, 12 köbméte­res tartályú tőzegkombájnok nyelik magukba. E gépek órán­ként hozzávetőleg egy hektár­ról szedik fel a tőzeget, napon­kénti teljesítményük pedig 16 vagon. Ott állunk, amikor az egyik „szörnyeteg” elindul a terepen. A talaj mint roppant gumisző­nyeg reszket a talpunk alatt, szinte süpped minden lépé­sünknél. A tőzegmezőt egyébként két méter mély árkok övezik és szelik át, szabályos rendszer­ben. — A víz levezetésére szol­gálnak ezek a csatornák. — A levezető árkok összes hossza 45 kilométer. Szivattyúval emel­jük át belőle a vizet a közel­ben vonuló Dunavölgyi Főcsa­tornába. Van még egy másik „rend­szere” is a keceli üzemnek: a kisvasúti sínhálózat, amely — kitérőkkel, hurkokkal tarkítva — 21 kilométer hosszúságban viszi hátán a csillesort. A 6—7 méter magasra tornyozott kaz­lakból a csillékbe rakott szer­ves anyagot a vasúti rakodóhoz továbbítják. Napi 90 vagon A közeli gazdaságok nagy része egyébként — s ez jelen­tősen tehermentesíti a nem egyszer akadozó, vagonhiány- nyal küszködő vasúti szállítást — saját fogataival, vagy gép­vontatta pótkocsijaival jön a helyszínre az értékes talajja­vítóért. A tőzeg egy része mű­trágyával keverve, dúsítva ke­rül forgalomba. A dúsítás úgy történik, hogy a tőzeget meg­darálják, s minden 100 má­zsát 2,8 mázsa műtrágyával ke­vernek össze. Napjában — az öttagú szov­jet gépcsoport, illetve a négy kombájn segítségével — 90 va­gonnyit termelnek itt csupán tőzegből. (Természetesen meg­felelően száraz időben.) — Évtizedekig.bőséges meny- nyiségű lápföldet, tőzeget szol- álltat még a keceli üzem — mondják kalauzaim. — S évről évre újabb lelőhelyekre buk­kanunk, amelyeket már a kö­zeljövőben szintén bekapcso­lunk a termelésbe. Hiszen ta­lán sehol sincs ekkora szükség a mi „termelvényeinkre”, mint éppen megyénkben. Az új sző­lők, gyümölcsösök telepítésé­nél, s a már meglevő kultúrák talajerejének pótlása végett is minden eddiginél nagyobbak az igények. A tőzeget találó elnevezéssel „fekete aranynak” is nevezik. S a keceli mezők bőséggel ont­ják ezt a mezőgazdaságunk számára oly fontos, kincset érő anyagot. Jóba Tibor Készülnek a KISZ-kongresszusra a bácsalmási fiatalok A tervek teljesítésére, selejtcsökkentésre, anyagtakarékosságra tettek vállalásokat az ifibrigádok Amint közeledik a KIS? VI. kongresszusa, úgy válik egyre élénkebbé Bácsalmáson a Kom­munista Ifjúsági Szövetség alapszervezeteinek tevékenysé­ge. A községben működő 12 KISZ-szervezet 550 tagja főleg a termelésben való helytállás­sal akar a kongresszus sikeré­hez hozzájárulni. A fiatalok közül az év eleje óta 297-en vesznek részt a munkaversenyben. Hiba azonban, hogy míg az elmúlt évben négy ifjúsági bri­gád nyerte el a szocialista cí­met, addig az idén egy brigád sem nevezett be a címért fo­lyó mozgalomba. Ezért azon­ban nem a fiatalok a hibásak, hanem a gazdasági vezetők, akik nem teremtették meg erre a feltételeket. Egyre szélesebb körben bon­takozik ki az ipari és mező- gazdasági üzemekben a K1S?- kongresszus tiszteletére indított munkaverseny, amely a jelek szerint pótolja a termelési moz­galmak eddigi hiányosságait. A munkásfiatalok közel hat­van százaléka tett máris vállalást. A Vegyesipari Vállalatnál és a DÁV-nál egy-egy új ifjúsági brigád alakult. A ruhaüzemek­ben lelkes hangulatú KISZ- taggyűlés zajlott le. Az ifjúsági szervezet minden tagja vállalta, hogy a második félévi terv ráeső részét legalább egy szá­zalékkal túlteljesíti. Javítják a kezük alól kikerülő termékek minőségét, a selejtet a mini­málisra szorítják le, s nagyobb gondott fordítanak a baleset elleni védekezésre. A ládaüzem ifjúmunkásai a minőség javítására, társadal­mi munkában pedig a vállalat környékének csinosítására, rendbentartására tettek fel­ajánlást, és elhatározták, hogy négy ifjúsági brigádot alakí­tanak. Az AKCV-nél dolgozó fiatalok 5 százalékos üzem­anyag- és — három hónap alatt — ötezer forint értékű alkat­rész-megtakarítást tűztek célul. Nincs hiány a lelkesedésből a termelőszövetkezeti fiata­lok között sem. A Petőfi Tsz-ben a KÍSZ-tag- gyűlés után ifjúsági silózó bri­gádot alakítottak, és száz hold kukorica jó minőségű lesilózá- sát vállalták. Felajánlották ezenkívül, hogy ezer mázsa cu­korrépát munkaidejükön túl szállítanak az átvevő helyre. A Táncsics Tsz-ben a munka­szüneti napokra ifjúsági szállí­tó és rakodó brigádok alakul­tak. Az állattenyésztésben dol­gozó fiatalok a tej termelési terv 2 százalékos túlteljesítését, s a baromfielhullás 2 százalé­kos csökkentését vállalták. Bácsalmáson az eddigi ta­pasztalatok alapján előrelát­hatóan az iparban dolgozó fia­talok 83, a termelőszövetkeze­tiek 70 százaléka- kapcsolódik be a kongresszusi munkaver­senybe. Molnár József 1200 hektár új telepítés Év vége a mezőgazdaságban Erdészeteink ezekben a hetekben már „év végi műsza­kot” tartanak; gazdasági évük ugyanis szeptember 30-án befe­jeződik. Megyénk túlnyomó részén — több mint százezer holdnyi te­rületen — a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság fejti ki sokoldalú termelési tevékenységét. Első­rendű feladatai közé tartozik az erdők felújítása, újak létreho­zása, illetve a fásítás, valamint az úgynevezett erdőhasználat: A vágásra érett faállomány ki­termelése, majd feldolgozása. Ami az erdészetek 2925 hek­táros erdősítési tervét illeti, azt a vége felé közeledő gazdasági évben, a pótlásokat is beleszá­mítva, 3194 hektárra teljesítik. Ebből 1165 hektár az új erdő. A különbözetet kitevő rész — a felújítás, illetve pótlás — az elmúlt esztendők meglehetősen aszályos időjárása miatt ilyen nagymérvű. Jelentős feladat a faállomány ápolása is, amelynek során tíz­ezer hektárnyi erdőt kell éven­te négy-öt ízben megkapálni, nyesni. Ehhez nagy mennyiségű kézi munkaerőre van szüksége az erdőgazdaságnak. Megnehe­zíti helyzetét, hogy a nagyará­nyú iparosítás, valamint a sző­lő- és gyümölcsöstelepítések tetemes munkaerőt vonnak el. Ennek ellenére nincsen ápolat­lan erdeje, a szokásos négysze- rivel-ötszörivel szemben azon­ban több helyütt csak egyszer- kétszer tudták a kapálást el­végezni. A lezáruló évben össze­sen 90 ezer köbméternyi fatö­meget termeltek ki, ami e te­kintetben fejlődést jelent. Eb­ből 52 ezer köbméter az ipari, 13 ezer a tűzifa, hétezer köb­méter pedig tuskó. A kitermelt ipari fából ötezer köbméter ke­rült a fűrészüzemekbe, nyolc­ezer köbméternyit a bútorgyár­tásban használtak fel. A papír- gyártás céljaira alkalmas fa­mennyiség 10 ezer köbméter volt, az erdőgazdaság saját üze­mei pedig 18 ezer köbmétert dolgoztak fel bányafának, sző­lőkarónak stb. Amíg a múlt gazdasági év­ben csupán elenyésző mérték­ben került sor exportszállítás­ra, az idén már a papírfából kitermelt 10 ezer köbméternek csaknem a kétharmad részét szállították külföldre. Az erdészetek 10 saját feldol­gozó üzemében a tavalyi 5400- zal szemben most 7500 köbmé­ter szőlőkarót készítettek. Par­kett lécet két évvel ezelőtt még egyáltalán nem gyártottak, az idén viszont már 170 köbmétert adtak át belőle az iparnak. Bá­nyadorong és deszka nyolcezer köbméter mennyiségben került ki az erdőgazdaság fagyártó üzemeiből. Tsz-szerfás garnitú­rának, épületanyagnak 700 köb­méter fát dolgoztak fel. (A. meg­növekedett kereslet miatt a jö­vő évi termelés a kétszerese lesz e mennyiségnek.) A jól bevált motorfűrészekből 39 könnyítette a vágási munká­kat. Az elkövetkező évben a gépeket illetően minőségi vál­tozásra van kilátás: számbeli­leg nem növelik ugyan a gép­állományt, de nagyobb teljesítő­képességű motorfűrészeket állí­tanak munkába. A dolgozok szociá!ic ellá­tottságának javulását érzéke’te- ti, hogy munka- és védőruha' beszerzésére 300 ezer forinttá- ‘öbbet fordítottak, mint ké éve. Ugyancsak a munkakörü’- mények könnyítésére szolgál ~ dolgozóknak a munkahely gépkocsin történő szállítás" amelynek költségeire az em' tett időszakhoz képest az ide a hatszoros összeget fordítottá: A kétségtelenül fennálló ne­hézségek ellenére^ a Kiskunsá Állami Erdőgazdaság erdész'! a százmillió forintot jóval me haladó éves termelési tervük szeptember végéig teljesek J. T.

Next

/
Thumbnails
Contents