Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

tWH. szeptember IB, szerda * 3. oldal Tito elnök látogatása az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Jőszip Bros Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság elnöke, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének főtit­kára és felesége, lovanka B roz, valamint a velük együtt ha­zánkban tartózkodó jugoszláv vendégek kedden délelőtt meg­látogatták a 65. Országos Me­zőgazdasági Kiállítást és Vá­sárt. A kiállítás főbejárata előtt Losonczi Pál földművelésügyi miniszter és Szőke Mátyás, a kiállítás igazgatója köszöntötte a látogatókat. A főpavilon ka­pujában a vendégeket Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja és Péter János külügyminiszter fogadta. Úttörők virágcsokrok­kal kedveskedtek a jugoszláv vendégeknek, akik ezután meg­tekintették a kiállítást. A kiállítás megtekintése után Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke a kiállítás fogadótermé­ben villásreggelit adott Joszip Broz Tito és felesége, valamint kísérete tiszteletére. A villás^ reggeli után Szőke Mátyás át­adta a vendégeknek a 65. Or­szágos Mezőgazdasági Kiállítás ajándékát: művészi faragásé dobozokban elhelyezett külön­féle magyar vetőmagvakat. Ali Szabri Moszkvába érkezett MOSZKVA. Ali Szabri, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnöke a szovjet kormány meghívására kedden feleségével együtt hiva­talos látogatásra Moszkvába ér­kezett. Nyikita Hruscsov és felesége, Dmitrij Usztyinov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnökhelyettese és más hivata­los személyiségek, valamint a szovjet főváros dolgozóinak kép­viselői fogadták a vendégeket a Vnukovo—2. repülőtéren. KAIRÓ. Ali Szabri miniszterelnök lá­togatása a Szovjetunióba „új pozitív irányú lépés az Egye­sült Arab Köztársaság és a Szovjetunió barátságának to­vábbi megerősítése útján” —ír­ja szerkesztőségi cikkében az A1 Ahram című egyiptomi lap. „Nekünk nem kell segítség olyan országtól, amely függet­lenségünket és nemzeti szuvere­nitásunkat sértő feltételek mel­lett ajánlja fel segítségnyújtá­Lengyel katonai küldöttség érkezik hazánkba Czinege Lajos vezérezredes­nek, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének meg­hívására csütörtökön lengyel katonai küldöttség érkezik ha­zánkba baráti látogatásra. A delegációt Marian Spy- chalski marsall, nemzetvédelmi sát — hangsúlyozza a lap. — A Szovjetunió volt az első ország, amely minden feltétel nélkül üdvözölte a velünk való együtt­működést, és amely úgy érezte, hogy gazdasági és műszaki se­gítséget kell nyújtania nekünk legfőbb ipari és mezőgazdasági terveink megvalósításához.” Az asszuáni gát első részlegének felépítése még jobban megerő­sítette a Szovjetunió és az EAK népeinek barátságát. (MTI) MINDENT SAJÁT ERŐBŐL... CSÓLYOSPÁLOS. A tanács­háza előtti térség^valóságos pe­túnia-liget. Csodálatos ez a vi­rágos tarkaság. Bizonyára ez jellemzi leginkább . a községet. — Nemcsak - ez — mondja önérzetes mosollyal Tandari Ferenc,» a tanács vb-elnöke. — rackost, jövőre pedig 50 hold szőlőt létesítenék. Látszatna nem nagy terüle­tűéit ezek az ültetvények, még­is különös figyelmet érdemel­nek. Teljesen saját erőből hoz­ták létre mindegyiket, hitel nélkül, csupán a gazdák hozzá­Faragó Vendel és Túri Antal — a csoport gazdái — kaviccsal rakják meg a szekeret, hogy egy pillanatig sem álljon az épít­kezés. Ez csak a dísz. Ami megala­pozza a gazdagodásunkat, a ha­tárban van: az új szőlő és gyü­mölcsös. A két termelőszövet­kezeti csoporté, a Kunságié és az Aranykalászé. AZ ARANYKALÁSZ már 58 hold új telepítésű szőlővel és 30 hold őszibarackossal rendel­kezik. A Kunságinak csak őszi- barackosa van, az viszont 175 hold! S a telepítést tovább folytatják. Az Aranykalász gazdái az ősszel 20 hold ősziba­járulására és a nagyüzemi fel­árból származó bevételre tá­maszkodva. S úgy, hogy gépre alig mertek gondolni. Eddig csupán az Aranykalásznak volt egy használt traktora. Nemrég a Kiskunságnak is kiutaltak egy új UE—28-ast. Növény­védő gépekből azonban válto­zatlan a hiány. Az Aranyka­lász Tszcs-nek Bárkányi Illés, a községi kovács készített egy töltőgépet a háti permetezők­höz. A nyáron több ízben ló­Az év vagy a nap bármelyik szakában lép az ember a MÉK kalocsai kirendeltsé­gének telepére, min­dig pedáns rend fo­gadja. Méltóan ahhoz, hogy itt élelmezési cikkeiket, zöldség-, gyümölcsféléket vásá­rolnak fel, s bizonyos ideig tárolnak is. Azt már csak a beavatot­tak tudják, hogy ugyanilyen „rend” uralkodik a felvásár­lási terv teljesítésében is: a kirendeltség már jó néhányszor túltelje­sítette azt. ■ Ám maradjunk a telep „arculatánál”. Az iroda és a rak­tár épületének közel­ségében többféle és szebbnél-szebb virág pompázik példásan gondozott ágyasokban. Kiderül, hogy a „ker­tészlegény” nem más, mint Vendéghegyi Bé­la, a kirendeltség ve­zetője. Tavaszi kora reggeleken, a nyolc óránál jóval hosszabb munkaideje előtt; ő ültette el, s a nyáron ő ápolgatta, locsolgat- ta a virágokat. Jaj lenne annak, aki egyetlen szálat is le­tépne belőlük. A nyüzsgő munka­helyet otthonossá va­rázsló „dekoráció” vé­delmére még a kez­det-kezdetén megkérte a kirendeltségvezető a telep dolgozóit. A tréfa fűszerével is meghintette kérését. A tulipán elültetése utá­ni nap reggelén ,meg- lepődve állapították meg a többiek, hogy a virág már virul, akár­ha egy-két hete került volna a földbe. Csoda történt? Szó se róla. Vendéghegyi Béla a piacon vásárolt né­hány csokor korán nyíló tulipánt, s haj­nalban szálanként be- ledugdosta az ágyas­ba. A turpisságra per­sze fény derült — de az a másik fajta fény ma is bearanyozza azt a viszonyt, ami a te­lep dolgozói és veze­tője közt kialakult. Van más is, ami a telepet díszíti — ha nem is annyira eszté­tikai, mint inkább ökonómiai szemponto­kat szolgálva. Az ö-tholdas telep kerítése mentén, ösz- szesen mintegy két és fél holdon, kukorica bő termést ígérő csö­veket dajkál. A fel­vásárlás emberei, élü­kön a kirendeltség ve­zetőjével, valamint Czinege Györgynével, a szakszervezeti tit­kári funkciót is betöl­tő telepvezetővel — s szintén munkaidő előtt, meg után —■ ültették el, s kapálták meg a takarmánynövényt. Hasonlóképpen ter­mesztenek 600 négy­szögölön babot is. Tavaly új burgonyá­ja volt ily módon a jól összehangolt kol­lektívának, s a ter­més' tiszta hasznával, 7000 forinttal, a szak- szervezeti kasszát nö­velték. Az idén is e kö­rüli bevételre számí­tanak. A pénzből az elmúlt évben rádiót vásárolt a szakszervezet, a dol­gozók két-két kirán­dulását, illetve csalá­di összejövetelét fi­nanszírozta, a kisgye­rekeknek Télapóün- nepséget rendezett — s hasonló célokra for­dítja majd a kukori­ca, meg a bab értéke­sítéséből származó be­vételt is. Ki gondolná, hogy ennyi minden rejlik a felvásárlást lebonyo­lító kalocsai M ÉK-te­lep kerítése mögött? T. I. ■kapával művelték meg a szé­les sor közű szőlőket és gyü­mölcsösöket. A KUNSÁGI Tszcs közeli irodájában Kapás Ferenc elnö­köt keressük. — Kiskunmajsán van — tá­jékoztat Daka Antal, aki eg személyben könyvelője és ag- ronómusa is a csoportnak. — Traktorost keres az új géphez Van is már jelentkező, Fa; s István személyében, aki ara - sai gépállomáson dolgozik, de különben idevalósi. Traktor tehát már van, sőt kapnak hozzá pó1 kocsit és ekét is. De nagy szükségük lenne egy oldalazó tárcsára és egy Rapidtox—II. permetezőgépre is. Megvan rá a pénzük, de hát e munkagépeket csak jövőre ígérték... — Az idén nem telepítünk — magyarázza az agronómus- könyvelő. — Kell a pénz az építkezésre. Kocaszállást és hizlalót építünk. Az idén tíz kocát állítunk be, s ezek sza­porulatát jövőre meghizlaljuk. TERMÉSZETESEN ezt is mind saját erejükből... Ebben az évben félmillió forint érté­kű közös beruházást eszközöl­nek. Jövőre a csoportnak is ilyen terem — mutatja saját termésű őszibarackját Daka Antal. — Jövőre már többet. Adunk el hízót, s az őszibarackos egy része is termőre fordul. Nem dolgoztunk hiába. Közben kaviccsal rakott sze­kér zörög el az ablak alatt. Ez is a csoporté. Az építőanyagot viszi a határba, az építkezés­hez. H. D. miniszter, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsá­gának tagja vezeti. A küldött­ség meglátogatja a Magyar Nép­hadsereg egységeit és megismer­kedik hazánkban a szocializ­mus építésének eredményeivel. (MTI) Hruscsov fogadta a japán parlamenti Küldöttséget MOSZKVA íTASZSZ) A japán parlamenti küldött­ség, melyet a liberális demok­rata párt neves vezető tagja, Fukunaga vezet, találkozott kedden a Kremlben a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa állandó bizottságának tagjaival. A kü­lönböző pártok képviselői egy­hangúlag megelégedésüket fe­jezték ki a szovjetunióbeli lá­togatásukkal. Nyikita Hruscsov kedden a Kremlben fogadta a japán parlamenti küldöttséget. „Gsndolatébresztés“ A művészet nemcsak szó- ** rakoztat és nevel, ha­nem mély gondolatokat is éb­reszt az emberben. Ezt volt szerencsém tapasztalni a mi­nap, amikor otthonunkban né­pes társasággal együtt néztük a tv színházi közvetítését. Remek hangulatban vártuk az adást, a Nagy Klasszikus örökbecsű művét. Hamarosan kapcsolták a színházat. Hallot­tuk a nézőtér meghitten ünne­pélyes zsongását, majd megszó­lalt a gong, és a több száz em­ber ott a színházban elcsende­sedett. Kordovánná azonban megszólalt: „Tudjátok, hogy Sirríekné a legutóbbi bemutató­ra milyen borzalmas toalett­ben érkezett...” Megkezdődött a dráma. A hős és az intrikus első nagy találkozása zajlott a színpadon. A mély gondolatok muzsikálva formálódtak szavakká a kitűnő színészek ajkán. De Kemecsei nem tudta türtőztetni magát, hogy egy viccbe ne kezdjen. A hős első nagymonológja következett. A színész hangja búgott mint az orgona, tompí­tott gesztusaival segített hozzá. C sodálatos színész — só­hajtott fel Kalácska az élménytől meghatottan. — Bizony — csatlakozott Ke- mecseiné. — Szegényke válik a feleségétől! A színész az élet, a halál, a szerelem és a becsület nagy kérdéseiről beszélt, miközben Kemecseiné, a kérdő tekinte­tek láttán, a nagy művész és a Viola eszpresszó kávéfőzőnőjé­nek első találkozását ecsetelte. Szemem az adásra szegeződött, fülem útján azonban arról érte­sültem, hogy a presszósnő be­került a filmgyárba statisztálni és ott egy felvételvezető elhó­dította. A Nagy Klasszikus megfor­dult a sírjában, én pedig a fo­telben, hogy jobban halljam a hős és az intrikus szellemes és izgalmas szócsatáját, Kemecsei- nek erről jutott eszébe... A vállalatnál milyen csúnya „fú-. rás” folyik az igazgató ellen. A vezető—gépírónő-viszony in- timebb részleteire már csupán alkalmat adott a színpadon ját­szódó szerelmi jelenet. A hősnő szép volt, szinte ki­rálynői jelenség. — Tudjátok, hány éves? — kérdezte Kalácskáné. — ötven, árnyékban! — fe­lelte Kalácska, akit a színház- művészetben való jártasságá­ról ismertünk. A hősnő meghalt, de a ha­*■ Iái körülményeiről, te­hát hogy miben, senki nem tu­dott, kivéve Kemecseinét: „Egy csodálatos emprimé nagyesté­lyiben” — mondta —, amelyhez hasonlót nemrég az ifjúsági parkban tartott divatbemuta­tón is felvonultattak. Csekély kettőezer-ötszáz, hogy oda ne rohanjon. Sajnos, nem rohant oda. Ma­radt, és hosszas magyarázko­dásba kezdett, hogy a rendező milyen megfontolások alapján osztotta a negyedik szobalány kétmondatos szerepét Kökény Lenkére. A hős leszámolt az élettel és kardjába dőlt. Ebből azonban semmit sem értettünk, mert Kemecsei sem akart szótlan maradni, s az unokahúg ön­gyilkossági kísérletéről hadart. Egy jobbszélső iránti szerelem mérget adott a kezébe és csak a gyors beavatkozás mentette meg a komolyabb következmé­nyektől. A Nagy Klasszikus szavai el­röppentek. Az élmény hatásá­tól fejbekólintottan ültünk a szobában. Csend volt. Senki nem beszélt. A gondolatébresz­tő időszak elmúlt. Aztán ki-ki hazament. __ C z már sok fiam — “ m ondtam a feleségem nek. — Nem tudtam figyelni. . — Én igen — válaszolt ne­jem, aki hódolója a művészet­nek. — Irigyellek! — Sose’ irigyelj! Nem a drá­mára figyeltem. Arra, hogy valaki ki ne égesse a szőnye­get. Ősz Ferenc A telep „dekorációja“

Next

/
Thumbnails
Contents