Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-15 / 216. szám
1964. szeptember 15, kedd 3. oldal A szüret küszöbén Korszerűbben — olcsóbban Fontos feladat a szőlő „menetrendszerű" átadása Miért nem hoz forgalomba mustot a vendéglátóipar? Napról napra színesednek és cukrosodnak a szőlőfürtök a tőkéken. Egy-két hét múlva megkezdődik megyénkben a szüret A termés jónak ígérkezik, a tavalyinál legalább 100 ezer mázsával nagyobb hozam mutatkozik szövetkezeti és állami gazdaságainkban. Részben azért is, mert hozzávetőleg ezer holdon termőre fordul a második ötéves terv első időszakában telepített szőlő. Az Állami Pincegazdaság Alföldi Üzemének feldolgozó kapacitása az elmúlt évihez képest mindössze annyit növekedett, hogy Kiskunmajsán elkészült a pincészet új, korszerű részlege, ahol az idei őszön már munkába állítják a fekvőpréseket. Ez a növekedés nincsen arányban az igényekhez képest. Éppen ezért a pincegazdaság csak úgy tud megbirkózni a feldolgozás roppant méretű feladatával, ha a szüret több mint egy hónapon át tart, s ez idő alatt egyenletes lesz a felhozatal. Hogy melyik gazdaság mikor és milyen ütemben jelentkezzék termésével, erre vonatkozóan a legtöbb feldolgozótelep vezetői megállapodást kötöttek a szőlőtermesztő gazdaságok vezetőivel. A továbbiakban, a szüret megkezdésétől kezdve természetesen szükséges, hogy a gazdaságok az egyezményben foglaltak szerint járjanak el. A torlódások könnyen nagymértékű minőségi és mennyiségi romlást okozhatnak. A gondok nemcsak a feldolgozással, de a tárolással kapcsolatban is jelentkeztek. A pincegazdaság erre vonatkozóan is keresett — és talált — megoldást. Három konzervgyár, a kecskeméti, a nagykőrösi és a kiskőrösi mintegy 120—150 ezer hektoliter must konzerválását vállalta. Ezenkívül több százezer hektó- nyi mennyiséget szállítanak majd a budafoki pincészet tárolóiba. Mindamellett jól teszik a gazdaságok, ha a lehető legnagyobb mértékben kihasználják a tulajdonukban levő, megközelítőleg 550 ezer hektoliter Szarvasmarha-tenyésztésünk sikere a mezőgazdasági kiállításon Nehéz lenne eldönteni, melyik a kiállítás legértékesebb tehene. A 41 838 kg tejet adó mezőhe- gyesi Capi-e, vagy a Baranya- szentlőrinci Állami Gazdaság 72 914 kg tejet adó Mici nevű tehene? Gyulai János, makiári tsz-tag mindenesetre a saját tehenére esküszik, s mi tagadás, jogos a büszkesége, hiszen az ő jószága, a 121. Rózsa, 300 nap alatt 10 316 kg tejet termelt. Ne kutassuk, melyik tehén az első a legjobbak között, hiszen mindegyik kiváló tejtermelő, nagyszerű képviselője a magyartarka fajtájú szarvasmarhának. Nem lenne teljes a sor, ha megfeledkeznénk a Csepregi ÁG „Tenyésztési nagydíjat” nyert bikacsoportjáról, vagy a nagydíj nyerteséről, a Szentlőrinci ÁG Pálmájáról. A tenyészállatok bemutatóját vizsgálva reményteljes képet kapunk. A kiállításon csak gü- mőkórmentes állatokat mutatnak be, s a kiállított tehenek átlagos tejhozama így is 6333 kg 3,93 zsírtartalommal. A tenyészállat-bemutatóból is látszik: az ország szarvasmarha-állománya két esztendő alatt minőségileg is fejlődött. Az üszők is kiállják a legszigorúbb kritikát. — Nyugodtan mondhatjuk, hogy ilyen kiváló üszőállomány még sohasem szerepelt a kiállításokon. Jó néhány, a gyakorlatban sikeresen bevált szarvasmarhatartási épülettel, technológiai megoldással ismerkedhetnek meg a látogatók. Ilyen pl. a 108 férőhelyes tehénistálló, éviiért éppen ezt ajánlják a termelő- szövetkezetek részére? Mert több olyan megoldás van benne, ami a köztudottan nehéz tehenészeti munkát lényegesen megkönnyíti. Az istálló középső etetőutas. A tehenek egymás felé, középre néznek és közöttük széles út húzódik. A takarmányt szállító jármű az úton könnyen mozoghat, miközben két ember a kocsiról jobbra és balra a vályúkba viliázva a takarmányt. Nem kell tehát naponta 50—70 mázsa takarmányt kosárban, kézi erővel kihordani. Figyelmet érdemel a vonólapátos trágyakihordó szerkezét is. Ennek az a lényege, hogy a tehenek mögött, a trágyázó folyósón felgyülemlett trágyát egy csőrlővel vontatott lapát tolja ki. A trágya ferdesíkú pályán át kerül az elszállító járműre.Az istállóban gépi fejőberendezés is működik, így tehát a legnehezebb tehenészeti munkákat, a fejést, a trágyakihordást és az etetést teljesen gépesítették. A szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségét nagyban fokozza az itatásos borjúnevelés. — Számos gazdaság példája bizonyítja, hogy ezzel a módszerrel 1000 forinttal kerül kevesebbe egy-egy borjú felnevelése. Milyen legyen a borjúnevelde? A bemutatott 126 férőhelyes neveidében az egészen fiatal, gyámoltalan borjút „egyedi ketrecekben” helyezik el. Később innen a külön itatóhelyiségbe viszik és ott nevelik tovább. A nagyobb borjak ezután kifutós istállórészbe kerülnek. Ehhez a borjúneveidéhez tejkonyha is tartozik, ahol lehetőség van a tej fölözésére, pasztőrözésére és higiénikus adagolására. Milyen legyen a borjú neveidéből kikerülő növendékmarhák tartása? A korábban sokat vitatott kérdésre is választ ad a kiállítás: A növendékmarhákat szabadtartással célszerű nevelni úgy, hogy télen védett istállóban tartózkodhassanak. Az istállóhoz szilárd burkolatú kifutó tartozik. A szarvasmarha-tenyésztés újabb eredményei, tapasztalatai méltóak arra, hogy a nagyszámú érdeklődőnek hasznos tanulságokkal szolgáljanak. Dr. Fehér Károly befogadására alkalmas tárolóterüket, ezzel is könnyítve a pincegazdaság nehézségein. A lakosság — különösen a városon élők — részéről ugyanakkor nagymértékben jelentkezik az igény szüret idején a must fogyasztói vásárlása iránt. Az élelmezésügyi miniszter rendeleté szerint azpnban mind az állami, mind a szövetkezeti vendéglátóipar mustból is csak a központi készletből fedezheti szükségletét. Ennek lebonyolítása V’^ont — az áru természeté: fogva — roppant nehézkes, s mire pultra kerül a szőlő leve, legtöbbször már jóindulattal sem nevezehető mustnak. Példa rá a tavalyi ősz gyakorlatának teljes kudarca. A rendelkezés merevségét fel kellene oldani, hogy a must fogyasztásának igényét kielégíthessék. Az elmondottak alapján ugyanis semmi veszély nem látszik abban, ha bármely vendég- látóipari egység' közvetlenül a termelő gazdaságból elégíti ki mustszükségletóí. Így a must a préseléstől számított akár egy órán belül már forgalomba kerülhetne. Jó lenne, ha az illetékesek ebből a szempontból revízió alá vennék a rendeleti tilalmat. Aki nem látta, talán el sem hiszi, milyen nehéz a téglagyáriak munkája. A Kecskeméti Téglagyár (képünkön flátható) négy fős lerakó brigádja például naponta 30 ezer, egyenként 5 kilogrammos nyerstéglát szed le a csillékről és rak szárító gúlákba. Az asszonyok munkáját lényegesen megkönnyítené, ha — számos téglagyárhoz hasonlóan itt is szállítószalagokkal, vagy úgynevezett Keller-kocsik- kal — amelyek tulajdonképpen a rakodólapos szállítást teszik lehetővé — mozgatnák a nyerstéglát a vágóasztaltól a szárítóig. Mindkét megoldás természetesen jelentős beruházással jár. Á téglagyár idei fejlesztési tervében nem szerepel ilyen irányú tökéletesítés, de véleményünk szerint az ÉM Építőipari Tröszt illetékeseinek és természetesen a téglagyár vezetőinek is a jövő évi műszaki fejlesztési terv összeállításánál számításba kellene venni valamelyik megoldást. A korszerűbb módszer bevezetése egyrészt kiküszöbölné a nehéz fizikai munkát, másrészt jelentősen csökkentené a jelenleg igen magas anyagmozgatási költséget. Többet vártunk Gondolatok egy gyűlés után Hogyan készül megyénk ifjúsága a KISZ kongresszusára? — erre a kérdésre kerestünk választ az utóbbi hetekben számos ipari üzemben. Nemrégiben a K alocsavidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat KISZ-szervezetét látogattuk meg és a fiatalokkal folytatott beszélgetés meggyőzött bennünket arról, hogy a kongresszusi készülődés újabb lendületet vitt a szervezet életébe. A kedvező tapasztalatok után érthető várakozással tekinthettünk az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregysége 3-as számú alapszervezetének taggyűlése elé. Ügy véltük, hogy a megye egyik legjelentősebb ipari üzemének fiataljai sem maradnak el kalocsai elvtársaik mögött, és olyan lendületes, élénk tanácskozáson vehetünk részt, amely valóban előkészíti az ország egész fiatalságának nagy számvetését. A tanácskozás sajnos, messze elmaradt előzetes elképzelésünktől, és nemcsak azért, mert akaratlanul is a „paprikásoknál” szerzett tapasztalatainkkal vetettük össze az itteni benyomásainkat. Pintér Mihály alapszervezeti titkár beszámolója alig-alig érintette az üzem fiataljainak munkáját. Szinte kizárólag arra szorítkozott, hogy általános igazságokat hangsúlyozzon. Ilyen formán: „Célunk az, hogy minden egyes elvtárs kommunista ifjúhoz méltóan éljen.” Valóban ez a célunk. De azt is szerettük volna hallani — úgy gondoljuk a fiatalok is —, hogy ennek elérésére mit kell tenni itt az üzemben. Mit tettek eddig, hogyan éltek, dolgoztak, és hogyan szeretnének ezután? A beszámolót követő „vitáról” csak ennyit: felszólaltak a pártszervezet képviselői, felszólalt a városi KISZ-titkár, az alapszervezet tagjai azonban hallgattak. Tevékenységük mindössze abból állt, hogy — szinte gondolkodás nélkül — felnyújtották kezüket, amikor az új vezetőség és a küldöttek A csendes unalomba fúlt megválasztására került sor. Hiába hangzott el számtalanszor a bizony már eléggé divatjamúlt szózat: szóljunk hozzá, elvtársak! Tenyészállat-bemutató a kiállításon. (Kölcsényi Zoltán felvétele.) gyűlés után a gyárudvaron beszélgettünk Fekete Istvánnal,' Kovács Lászlóval, Rapcsó Józseffel. Most már megjött a hangjuk. Őszintén elmondták, hogy őket sem elégítették ki az elhangzottak. Mindannyian júliusban szabadultak és egyöntetűen azt állították, hogy a szakiskola KISZ-élete összehasonlíthatatlanul élénkebb, tartalmasabb volt. Elpanaszolták, hogy július óta először találkoztak KISZ-gyűlésen. És ráadásul ezt a gyűlést egyáltalán nem készítették elő. Azt sem tudták miről lesz szó. A kongresszusról eddig, csak újságokból értesültek. Ha mindehhez hozzá vesszük azt, hogy a titkári beszámoló is csak a városi KlSZ-bizott- ság unszolására készült el röviddel a gyűlés kezdete előtt és a sebtében összevágott szöveg képtelen volt vitát ébreszteni, akkor máris világosan látjuk, hogy ez a gyűlés nem is sikerülhetett jobban. Ott láttuk ugyan a párt- szervezet képviselőit, de vajon az ügy fontosságának megfelelően segítették-e a gyűlés előkészítésében a fiatalokat? Hely- ‘ télén lenne természetesen azt a következtetést levonni, hogy az üzemben nem foglalkoznak a KISZ-fiatalokkal, még inkább egyetlen alapszervezeti gyűlés alapján elmarasztalni a többi négy alapszervezet munkáját is. Ezek a fiatalok igenis dolgoznak, hiszen — bár a beszámolóból ez sem derült ki — üzemrészük elnyerte a kiváló címet. Nem vitás, hogy ez nekik is köszönhető. Kivették részüket a társadalmi munkából és megtudtuk azt is, hogy nem hanyagolják, el a továbbtanulást sem, ötvenen folytatják tanulmányaikat középiskolában. De egy-egy ilyen gyűlés határkő a szervezet életében. És a fiatalok" további munkájának sikerét veszélyezteti, ha nem olyan színes, tartalmas lendületes, abogy azt joggal várhatjuk el az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kecskeméti gyáregységének K ISZ-szervezetétől. Békés Dezső
