Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

Javítják a védőgátakat Átadás előtt a foktői szivattyútelep Az ur- és belvizvétiekezés hely »eie megyénkben Hogy ne legyen „fehér folt“ AZ 3RGCVÁNY — Gőb öl­járás részen levő iskolába minden hónap első szombatján eljön a Kecskeméti Járási Ta­nács művelődési osztályának vándorautója, hogy a környék­belieknek különféle ismeretter­jesztő és játékfilmeket vetítse­nek. Az iskola körülbelül négy kilométerre van Orgoványtól. Nem túl hosszú út, s olykor még a községbeliek is elmen­nek mozit nézni. Csak mi 'kü­lönösen az idősebb tanyasiak), akik a kargalai iskola közelé­ben lakunk, nem járhatunk el a gőböljárásl iskolába ilyen al­kalmakkor, mert nekünk bizony hét kilométert kell megtennünk, ha mégis rászánjuk magunkat megnézni egy-egy filmelöadást. Nem túlzók, ha azt mondom az említett tanyavilágban nem is egy olyan idős asszonyt és férfit ismerek, aki életében még soha nem látott filmet. MÁR TÖBBSZÖR kértük a járási tanács művelődési osz­tályától, hogy a kargalai isko­lába is jöjjön ki a vándorautó. Mi is, meg az említett idős bá­csik, nénik, szeretnénk részt venni a filmvetítéseken. Ta­nácstagunk, Benedek tanító né­ni szintén tolmácsolta már ké­résünket, de azt a választ kap­ta, hogy az út oda járhatatlan. Pedig csalc egy alig kilométeres szakasz az — a kecskémét— soltvadkerti útról bevezető föld­út —, amely valóban kifogá­solható állapotban volt. De az­óta már ez az útrész is rendbe­jött, mivel naponta elég sok tehergépkocsi járja. . ISMÉTELTEN kérjük tehát a járási tanács művelődési osz­tályának illetékeseit, küldjék el hozzánk is a vándorautót, ne legyen a mi tájunk se „fehér folt” a tcmyavilágban. Horváth Emtlné Aszályos években aranyat ér az eső, de tavasszal, főképp ak­kor, ha a bőséges hótakaró megolvad, s az így keletkezett vizet még az eső is duzzasztja — árvíz vagy belvíz esetén — felbecsülhetetlen károk kelet­kezhetnek. Ismeretes, hogy 1963 tavaszán csupán Bács-Kiskun megyében 80 ezer hold mezőgazdasági te­rület került víz alá, s ez sok milliós kárt okozott az áUami és termelőszövetke­zeti gazdaságoknak, s ezen túlmenően az egész nép­gazdaságnak. A belvíz legin­kább a bajai és a dunavecsei járás területén pusztított. Az idei év tavasza leginkább a megyénkhez tartozó 40—50 ki­lométeres Tisza-szakaszon oko­zott jelentősebb károkat. A ka­nyargó folyó Alpámál például tizenöt helyen tépte át a védő­gátat, és nyolcezer holdat bo­rított el a víz. Az ár- és belvízvédelem „fő­hadiszállásai” ugyan a vízügyi igazgatóságok, de miivel me­gyénkben — a területi felosztás következtében — három külön­böző vízügyi igazgatóság is te­vékenykedik, így a helyileg il­letékes államigazgatási szervtől, a megyei tanács építési és víz­ügyi osztályától kértünk tájé­koztatást az ár- és belvízvéde­kezés jelenlegi helyzetéről. Perényi Antal főmérnök a többi között elmondta, hogy a vízügyi igazgatóságok dolgozói az idei esztendőben is na­gyobb mérvű gátfelújítást végeztek, illetve végeznek. A felügyeletük alá tartozó Ti­sza menti területen, így a leg­veszélyesebb szakaszon, Alpár környékén befejezés előtt van a gátszakadások kijavítása. Duna- vecsén is erősítik a dunai gát­szakaszt. Kisebb felújításokat végeztek a Kiskunhalas—Kis- kunmajsa—Pálmonostora mel­lett folyó Dongér-csatornán, a Kiskunfélegyháza—Alpár kör­nyéki félegyházi vízfolyáson, a kígyósi vízrendszeren. Átadás előtt van a csorna-foktői árapasz­Nyárutó Nemsokára naptár szerint is itt az ősz. De napközben még elönti a fény a tereket, parko­kat, megcsillan a köveken, pa­dokon és a siető lányok, asszo­nyok hajfürtjein. S az újság böngésző emberek is szívesen Üldögélnek még kint a szabad­ban. Képünk: a kecskeméti Kos­suth tér a napsütésben. (Tóth Sándor felvétele.) tó csatorna Duna-parti szivaty- tyútelepe, mely a Kunszentmik- lós—Fülöpszállás—Akasztó— Császártöltés—Nemesnádudvar —Sükösd—Baja irányában folyó Dunavölgyi Főcsatorna me­gyénkben levő mintegy száz­kilométeres szakaszának — ma­gasabb vízszint esetén — teher­mentesítésére szolgál. Három különböző nagyság­rendbe sorolták egykor a bel- víz-elvezető csatornákat, s a legkisebbek kezelésével, kar­bantartásával a megyei tanácso­kat bízták meg. Ennék hatására hozták' létre országosan, így me­gyénkben is 1961-ben a vízgaz­dálkodási társulatokat. Bács-Kiskun megyében tíz vízgazdálkodási társulat tevé­kenykedik, s a különböző bel­vízvédelmi vízgyűjtőrendszerek felújítására, karbantartására 1963 végéig 6,2 millió forintot fordítottak. Ebben az évben 2,5, jövőre pedig 3,1 millió forintot köl­tenek belvízvédekezésre. A legkomolyabb gondokkal megyénkben a Bácskai és a Kis­kunsági Vízgazdálkodási Társu­lat küzködik. Működési terüle­tükön tavasszal és ősszel szinte rendszeres a belvíz. A termé­szeti csapást, mely helyenként több millió forintos kárt okoz, Emberölés bűntettének elkö­vetése miatt került vádlottak padjára az elmúlt héten Ko­vács B. Lajos, Kiskunmajsa, Ady Endre utca 23. szám alatti lakos, 43 éves, ötgyermekes csa­ládapa. A történet hosszú, de a kecskeméti megyei bíróságon tartott több napos tárgyalás so­rán fény derült a dráma leg­apróbb részleteire is. Közel négy évvel ezelőtt, 1960 novemberében költözött Kovács B. Lajos és családja Kurucz Répás János fenti cím alatti há­zába. Kurucz nem lakott egye­dül, vele volt idős édesanyja is, aki azonban 1962-ben meghalt. A háztulajdonos és a bérlő Ko­vács között ekkor kezdődtek a nézeteltérések, amelyek nemegy esetben tettlegességig fajultak. Kurucz ugyanis minden áron arra törekedett, hogy kitegye a sokgyermekes családot a házá­leginkább az eliszaposodott, el­gazosodott mellékcsatornák idé­zik elő, ahol a víz lefolyását az akadályok gátolják. Az idén ezek megtisztítása, kotrása vált szükségessé. Itt és a megye töb­bi részén mintegy 250 ember foglalkozik csatornatisztítással. A munkák elvégzését viszont késlelteti a géphiány. A belvízgondokhoz szorosan hozzátartozik az is, hogy me­gyénk öt városa és 108 községe közül egy sem rendelkezik megfelelő esővízgyűjtő és elve­zető csatornahálózattal. Ennek következtében például tavaly a kalocsai, dunavecsei és a kis­kunfélegyházi járásban, a na­gyobb esőzések után három vá­lyogház összedőlt, huszonöt pe­dig alaposan megrongálódott. Csupán Kiskunfélegyházán hét épület vált életveszélyessé. A megyei tanács építési és vízügyi osztályán most készült el a megyénkbeli községek nyi­tott esőcsatorna-hálózatának építési terve, mely szerint 70 millió forintos költséggel min­den településen biztosítani le­het a megfelelő belvízgyűjtő­hálózatot. S minden valószínű­ség szerint — hiszen ennek megoldása már nagyon szüksé­gessé vált az Alföldön — közel­jövőben megkezdődik a falvak esővízcsatorna-hálózatának épí­tése. bői, mondván, hogy nősülni akar és a helyiségekre neki is szüksége van. A veszekedések­kel és az állandóan ismétlődő fenyegetésekkel Kurucz elért annyit, hogy Kovácsék leköltöz­tek egy hátsó helyiségbe, amit korábban kamrának használtak. Itt szorongott a héttagú család. Kovács B. Lajos többször is fel­kereste problémájával a községi tanács lakásügyi előadóját, de az nem tudott segíteni rajta. Az egyedülálló házigazda még akkor sem hagyta abba a fe­nyegetőzést, amikor Kovácsék már a kamrába költöztek. A gyerekek rettegtek Kurucztól, s ha meglátták, reszketve mene­kültek előle. A tárgyaláson ki­hallgatott tanúk sem a legjobb véleménnyel voltak a háztulaj­donosról, aki — bár ez nem fedte a valóságot — mérnöknek adta tó magát, és nem dolgozott sehol. Kölcsönökből élt, amiket sohasem adott meg. Durva, em­bertelen magatartásával nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy a tragédia bekövetkezett. Az eset napján, 1964. július 27-én, Kovács B. Lajos szabad­napos volt és otthon maradt. A délelőtti órákban — mint már korábban sokszor — vita, ve­szekedés támadt közte és Ku­rucz között. Verekedésre ekkor még nem került sor, de a házi­gazda kijelentette, hogy lakóját majd elintézi, leszámol vele. Az összeszólalkozás után elment hazulról. Kovács elhatározta, hogy pontot tesz az örökös vita végére, s délután hat óra kö­rül elindult, hogy megkeresse Kuruczot. Az egyik vendéglőben talált rá. Kihívta, s a veszeke­dés perceken belül kirobbant. Kovács bicskát rántott, de a já­rókelők megakadályozták a tett- legességet. Az esti órákban, jóval a sö­tétedés után, amikor már mind­ketten odahaza voltak, Kovács magához vette a szekrény alá rejtett kést és bezörgetett Ku- ruezhoz. A házigazda, aki nem egyedül volt odabent, sejtette, hogy miről van szó és egy mé- terrudat maga elé tartva ki­fli Szerénység Kunpeszéren új művelődési otthont avattak nemrégiben. Az ünnepi műsorban a legnagyobb sikert egy vers aratta. A címe: „Ünnepi köszöntő” volt. Az ebédnél a művelődési otthon igazgatóját, Szatmári Tamásnét faggatom: — Ki írta ezt a hosszú ver­set? Ö mosolyog: — Nem tudom. — Nem tudja? — Nem. Nem nyugszom bele a vá­laszba, s egy negyedórás nyo­mozás után kiderítem a szer­zőt: ő az, Szatmáriné. — Máskor is szokott írni? — Hát... — Kérem, adja ide. Nehezen szánta rá magát, de végül mégis ideadta a verset. Hadd írjak ide néhány sort belőle: „Meghitt nekünk itt minden sarok, mit két kezünk munkája alkotott __ Ha ngomat meghatottság járja át, hogyan is köszöntsem százaknak otthonát?” Nos, a meghatottságot én is átéltem, átéreztem, s külön örültem, hogy valaki ezt még versbe is szedte. S ha nem is vágyott vele hírnévre, elisme­résre — talán nem haragszik meg érte, hogy mégis kiemel­tük az ünnepi est műsorából, kedves emlékeztetőnek. V. M. ment az ajtón. A két ember kö­zött dulakodás támadt, közben Kovács a késsel combtövön szúrta az ötvenhét éves embert, aki nyomban összeesett. Mire az orvos a helyszínre érkezett, Ku­rucz Répás János elvérzett és meghalt. A lakásvitának tehát ember­halál lett a vége. A tragédia bizonyára elkerülhető lett vol­na, ha a községi szervek job­ban szívükön viselik a héttagú család sorsát, behatóbban fog­lalkoznak ügyükkel, s igyekez­nek biztosítani számukra az el­költözés lehetőségét az elvisel­hetetlen környezetből. Tény, hogy kétszer is ajánlottak fel Kovácséknak tanyai lakást, ezt azonban iskolás gyermekeik miatt nem fogadhatták el. Ezen túlmenően azonban nem valami sokat tettek a nagycsaládú em­ber problémájának megoldásá­ra. Mindezt anélkül mondjuk el, hogy kisebbíteni akarnánk a vádlott cselekményét, ami igen súlyos, s a bíróság ki is szabta rá a megérdemelt bün­tetést. A megyei bíróság Kovács B. Lajost emberölés bűntette miatt ötévi szabadságvesztésre ítélte, négy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, s mivel erősen italozott, kényszerelvonókúrára kötelezte. Az ítélet nem jogerős. G. S. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspán Bác3-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkeszti: ár WeLther Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállal* Felelős kiadó: Mezei István igazé*’ Szerkesztőség: Kecskemét. Városi tanácshá? Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Vidéki lapok: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadsás tér l/> Teleíon: 17-09 Terjeszti 4 Magyar Posta Előfizethető: a helyi oostahl vataloknál é* kézbesítőknél Előfizetési Ifi nőnapra 15 f< Bács-Kiskun megyei Nyomda v Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 2S06& K. M. A lakásvita következménye: emberölés

Next

/
Thumbnails
Contents