Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-12 / 188. szám
íitS. Iggttsgftiff fi, xjwfäa K ofáaS Egy szobor története A poharakba illatos kávé csorog. Sistereg a gőz. A pulton a lemezjátszó szédült körforgásba kezd. Szól a zene. Álomkönnyű, csipkefinom Mozart-muzsika. — Egy kis éji zene — délelőtt Kecskeméten, a Melódia Hang- lemezboltban. Hangosbemondó nem harsogja világgá, mégis mindig ülnek az asztalok körül. Aki egyszer eljött, később is visszajön. Feketét kortyolni, zenét hallgatni. A kávét szabott áron mérik, a muzsikát — ingyen. És a vendég óhaja szerint . . ] — A hallgatóból lesz a vevő — mosolyog Szabados Lajosné, a hanglemezbolt vezetője. — Ezért vezettük be a díjtalan hanglemezhallgatást. Meghosz- szabítottuk a nyitvatartási is, reggel 7-től este 7-ig állunk vevőink rendelkezésére. Rengeteg törzsvendégünk van, akik rendszeresen bejönnek, ilyenkor mindig feltesszük a kívánt hanglemezeket. Az eredmény kettős. Egyrészt itt nevelődik szép csendben a komoly és a színvonalas köny- nyűzene értőinek, kedvelőinek tábora, másrészt a bolt forgalma az év első felében 5 százalékkal emelkedett. Az átlagos havi forgalom 40—50 000 forint, szép teljesítmény. Mi a titka a sikernek? Bródy Sándor sötéten vá'a- szolta: — Nem én ölöm meg, hanem ez a bűnös társadalom! Ditrói fanyarul mondta: — Jó-jó! Csak el ne felejtsed, hogy ez bűnös társadalom szokta a színházjegyeket is vásárolni és mégis csak jobban szereti, ha vidám vége van a darabnak. Az író felháborodva vágta oda a direktornak: — Nem bánom! Első az igazság! Igen ám, csakhogy Brody Sándor nemcsak erős meggyőződésű író, hanem lágyszívű ember is volt. Amikor tehát Varsányi Irén, a címszerepet alakító nagy művésznő is összetett kezekkel rimánkodott: — Irgalom a kis dadának! Hisz’ alapjában becsületes, jó leányzó. És olyan szép az élet... Bródy Sándor felsóhajtott és megadta magát: — Hát jó! A dada életben marad. Aznap köszönés helyett ezzel nyitott be az „Otthon”-ba, a híres művészklubba: — Nem hal meg a dada! Valaki közbekiáltott: — Hát? Az író így folytatta: — Visszamegy a falujába, az— Először is bőséges a választék. Különösen a klasszikus zeneszerzők műveiből. A fiatalok sem panaszkodhatnak. Itt mindik megtalálják a legdivatosabb tánedallemezeket. Bár dzsessz készletünk lehetne gazdagabb. Kétségtelen, hogy a közönség egyre jobban kedveli a pattogó ritmusú, gyors számokat. Attól sem kell félni, hogy a dzsessz „behozatal” a többi rovására megy. Ezt bizonyítják a népszerű „nehéz” és „könnyű” műfajt egyaránt képviselő hanglemez-bemutatók. A suprafon letán valami jóravaló legény feleségül veszi és most is élnek, ha meg nem haltak! Általános megkönnyebbüléssel vették tudomásul. Ám oe- szélgetés közben egyszer csak révedezve szólott közbe Bródy Sándor: — Hanem azért mégis jobb lett volna neki, ha meghalna szegény! Másnap ismét vígan jött be az „Otthon’-ba Bródy Sándor: — Meggondoltam a dolgot. Mégis meg fog halni a dada. Nem bánom, akármit mond is hozzá a közönség. Az élet — igazság a fő! A művész kollégák hallgatagon ültek az asztal mellett, mintha a szerencsétlen palóc.e- ány ravatala sötétlene közöttük. Harmadnap Bródy Sándor elgondolkodva nyitott be a művészklubba: — Nem tudom!... Nem tudom! ... Agyon gyötörnek. Varsányi Irén sem hágy nyugodni... Nem tudok elientállani nekiök.. Életben marad a dada ... Így ment ez napról -napra. Végül győzött az élet igazsága és a dada — meghalt. E gyszer Bródy Sándor ellen egy híres újságíró támadó cikket írt. Az író ezen rettenetesen feldühödött és azon melemezvásárlási hónap 15 000 forint bevétellel zárult, de nagy érdeklődés kísér itt minden bemutatót. A hallgatóság kérésére pedig legalább annyiszor — ha nem többször — csendül fel Mozart, Beethoven, Verdi vagy Csajkovszkij muzsikája, mipt a legújabb divatsláger, a — Lucifer ... Máris indul a korong és Karel Vlach együttesének vérpezsdítő twistjéhez tűsarkak kopogják az ütemet. Így tart lépést a korral Lucifer. Így lett a „pokol urából” felkapott' twistfejedelem . . 3 V. Zs, gében megírt egy kitűnő, de olyan kegyetlenül goromba levélválaszt, hogy legedzettebb barátai is sápadozva hallgatták. — Sándor, csak nem küldöd el ezt a levelet? Az író fölhúzta szemöldökét és szigorúan azt mondta: — Hogy nem küldöm el? ... Ezzel borítékba is tette, hívta a liftesfiút, aki a társaság sze- meláttára dobta be az írást a levélszekrénybe. Napokon keresztül izgatottan várták Bródy barátai a nagy publicista újságjában a választ. Csodálatosképpen, egyetlen szót sem találtak. Végre a liftesfiú bevallotta, hogy a feladott levél — Bródy Sándor úrnak volt címezve . .. „A tanítónő' -t Fáludi Gábor, a Vígszínház főigazgatója 1908- ban a házi főpróbán látta először. Sehogyan sem tetszett neki, hogy ifjú Nagy István szerelmét, a tanítónőt engedi elmenni. Faludi igyekezett meggyőzni Eródyt, hogy milyen siker lehetőségekkel kecsegtet a zárójelenet megváltoztatása. — Húsz előadás, ha elmegy a lány, száz, ha Nagy Istvánná lesz belőle. Bródy Sándor megszelídült és engedett ezúttal. A főpróba után átszaladt a Club-kávéházba es öt perccel később már diada1- masan lobogtatta a főpincér száPlatnnoti ringó árnyéka vetődik a szoborra. Mellette az úton csillogó autókon, motorkerékpárokon, „gyékényes, abron- csos alföldi szekéren” igyekvő emberek sokasága jön, megy. Közülük nagy ritkán akad, aki feltekint a hatalmas kardjára támaszkodó, fejét szomorúan lehajtó kurucot ábrázoló szoborra. Álljunk meg egy pillanatra mellette, mert ennek a szobornak, amelyet Kiskunhalason a vasútállomáshoz vezető utca egy kis parkjában találunk, érdekes története van. Október 3-án lesz 261 éve, hogy Deák Ferenc brigadéros, II. Rákóczi Ferenc alvezére, előbb Thököly kedvenc kapitánya Kiskunhalas alatt csatát vívott a szegedi várőrséggel, amelyet báró Kyba császári tábornok vezetett. A háromezer főből álló kuruc csapat megverte a tízszeres túlerővel bíró, szer- bekből és rácokból álló császári sereget, melynek megrémült katonái Kecskemétig futottak, majd a városban fosztogatva tovább mentek Szegedre. A heves csatában maga a tábornok is elesett, de ott hagyta életét 234 kuruc vitéz is. A város lakói összehordták a halottakat, és közös sírba temették őket. Az 1703 októberében eltemetett hősök sírját Kurucdombnak nevezték, s a 234 vitéz több mint kétszáz évig nyugodhatott a föld alatt. A Kurucdomb a mai Barnevál-telep helyén volt, és amikor 1908-ban ezt az épületet emelték, elhordták a dombot is. A katonák csontjait ládákba rakták, és tizenöt esztendőn keresztül a mintakertben egy szín alatt, teljesen méltatlan környezetben tartották. Azután koporsókba rakták, és a régi városháza pincéjébe szállították a maradványokat. De beszéljünk a szoborról. 1903 nyarán nagy mulatságot rendeztek a Sóstónál. Ekkor merült fel annak a gondolata, hogy a közelgő 200 éves évfordulóra a 234 hősnek ....... valame ly emlék épüljön.” Az elhatározást tett követte. A város akkori polgármestere dr. Nagy Mór bizottságot alakított, gyűjtőívet bocsátottak ki, és az egyszerű emberek százai adták oda krajcárjaikat a leendő emlékműhöz. Közben a bizottság már megállapodott Damkó József fiatal szobrásszal, hogy háromezer koronáért megcsinálja a szobrot sóskúti homokkőből. A kétszázéves jubileumra azonban már nem készült el a szobor, molócéduláját, amelyre az új felvonásvéget írta. A századforduló utáni Tanítónő ennek a kierőszakolt házasságnak százötven előadást köszönhetett. De a mai, szegény, kisemmizett, megrágalmazott leány eddig már sok százszor búcsúzott el országszerte Rézitil, a lusta macskától __ B ef ejezésül hadd emlékezzünk meg Sándor bá’-ról — az ínyen"röl is. Szakácstudományáról az 1902-ben megjelent „A Hét” című irodalmi hetilap szakácskönyvében sok mindent elárult a pörköltről írt alábbi „tanulmányával”: „Ez a mi főételünk, akik e nemzeti államban élünk, akár mint a hős Árpád, akár mint a parittyás Dávid ivadékai. Jó, erős, paprikás pörkölt — fov ever!... Nemzeti karakterünknek, éghajlati viszonyainknak Te felelsz meg pörkölt! De valóban, légy is megpörkölve, ne legyél hóka, sápadt, világos. Égő barnának kell lenned, és ne begyen alattad a lé rövid, de hosz- szú se, híg se. És ha csontos borjúhúsból készülsz, leved erősbítésre szolgáljon egy kevés, igen apróra vágott, úgyszólván fasírozott marhahús, ha lehet, kemény és színes felsál...” Révész Tibor aminek egyméteres vázlatát 1904. április 19-i ülésén bírálta el az Országos Magyar Képző- művészeti Tanács. Ebben a tanácsban többek között ott volt Teles Ede és Stróbl Alajos is. A fiatal szobrász alkotását jónak, sőt igen jónak találták. Ezután már csak a teljes elkészítés és a felavatás volt hátra. A kardjára támaszkodó, nagy bajuszú, igen erőteljes kuruc vitézt ábrázoló szobrot hamarosan ki is faragta Damkó József, és 1904. november 27-re kitűzték a szobor avatását. Nagy Mór, a bizottság elnöke kérte fel az akkor közismert Szabolcs- ka Mihályt, hogy „személyes jelenlétével emelje az ünnepség színvonalát”. Szabolcska azonban nem utazott le Kiskunhalasra, nem érdekelte sem a szobor, sem az emberek. avatás, a leleplezés az egész város ünnepe volt. A korabeli fényképen hatalmas tömeg látható, amelyen kunkalapos emberek sokasága hallgatja Bátori Gábort, a kiskunhalasi gimnázium történelemtanárát. A lelkes ember beszél, beszél. A hallgatóságot nem riasztotta el a rossz idő, a gyülekező felhők, hallgatták a tanárt, aki elmondta nekik a kurucok hőstetteit, áldozatvállalásukat, vitézségüket. A fekete ünneplőbe öltözött kiskun parasztok akkor még nem sejtették, hogy tíz év múlva őket, a valamikori kurucok utódait számukra érdektelen és dicstelen háborúba küldi a császár. A szobor előtt hatalmas kőlappal lefedett kripta. Benne, már méltó helyen a 234 hős csontja, rozsdás fegyvermarad- ványok. A tűző nyárban enyhét adó hűvös leng az öreg harcos kőbe vésett alakján. Az úton szekerek, autók, motorok suhannak el, felgyűrt ingujjas emberekkel, akik szabadok, és békében élnek. Gál Sándor Spira György: 1848 SZÉCHENYIJE ÉS SZÉCHENYI 1848-A (Akadémiai Kiadó, 1964.) A kiterjedt Széchenyi-iroda- lom általában az egyoldalú magasztalás és a teljes elutasítás végletei között csapong. Spira György igyekszik elfogulatlanul közelíteni Széchenyi alakjához, s szembeszállva mindennemű torzítással, a valósághoz híven, a maga összetettségében állítja elénk ezt a páratlanul bonyolult jellemet, pályafutásának legválságosabb, 1848-i fordulóján. A könyv, a ránkmaradt gazdag, de eddig nagymértékben figyelmen kívül hagyott forrásanyagot maradéktalanul kiaknázva, úgyszólván lépésről lépésre követi azt a meredek utat, amelyet hőse 1848 márciusától szeptemberéig járt meg. Érzékletesen jeleníti meg azokat a Széchenyi körül és Széchenyiben, magában is összecsapó roppant történeti erőket, amelyeknek küzdelme e fél esztendő során előbb a forradalmi módszerek következetes ellenzőjéből a forradalom odaadó támogatójává tette, majd pedig felőrölte e tragikus sorsú magyar államférfit. A szerző voltaképpen nemcsak 1848 Széchenyijét és Széchenyi 1848-át idézi meg, hanem egyszersmind kulcsot ad a Széchenyi-kérdés egészének megoldásához is. Megjelent az Esti Egyetem szakfolyóiratának új száma A megyei pártbizottság marxizmus—leninizmus esti egyetemének tudományos munkacsoportja a múlt télen időszaki kiadványt indított Tájékoztató címmel. A tájékoztató tanulmányokat, dolgozatokat tartalmaz és ismerteti a Marxizmus—leninizmus tudományában megjelent újabb műveket. A most megjelent legiíjatb szám közli G. Kroeber tanulmányát a marxista—leninista filozófia és a résztudományok kapcsolatáról, s részletes felsorolást ad az áprilisban, májusban megjelent tudományos művekről, cikkekről. Egy kis éji sene — délelőtt•••
