Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-14 / 190. szám
3. oítfa! 1964. augusztus Í4, pénteS ' Reggeli órák a piacon A szüret sikeréért Mit árulnak a Kecskemét környéki tsz-ek? Hetipiac napja van a megye- székhelyen. Fél hatkor már özönlenek befelé a vásárcsarnok építése miatt összeszűkült térre a megrakott garabolyok- kal érkező termelők, jönnek a vásárlók is; az állomás felől vezető utcákon sűrűn tódul a nép a piac felé. Hanem a környékbeli termelőszövetkezetek már az előző este, vagy éppenséggel az éjszakai órákban behozták vontatóikkal, tehergépkocsijaikkal az árut — főképpen a dinnyét. Hatalmas kupacokban zöldellik a közkedvelt gyümölcs mindenfelé, de árasztja a pavilonok egy részét is. Konkurrencia jócskán lesz a mai napon. Legalábbis dinnyéből. Az elnök első útja A városföldi Dózsa Tsz és társszövetkezeteinek pavilonja a többinél valamelyest elegánsabb formájával is felhívja magára a figyelmet azonkívül, hogy előnyös helyen, mindjárt a bejárat közelében helyezkedik el. Éjszaka „feltöltötték” a pavilont uborkával, burgonyával, hagymával, no meg — dinnyével. Az utóbbiból száz mázsát hoztak. Nagyobb részét a pavilonnal szemközti területre pakolták. Itt találom Kürtösi Károlyt, a Dózsa Tsz elnökét, amint Pál Lászlóné elárusítóval és Miklós Imre tsz-gazdá- val — aki itteni minőségében piaci kisegítő — a mai nap esélyeit latolgatja. — Hetipiac napján mindig ide vezet az első utam — mondja az elnök. — Tájékozódom. Aztán szétnézek a többi kecskeméti pavilonunkban is. Az ittenivel együtt, öt helyen árusítunk. A hatodikat ma nyitjuk meg, a Szolnoki úton, a konzervgyár közelében. . — Nyilván megvan iránta az igény. — Természetesen ... Meg aztán a társtsz-ekkel együtt háromszáz holdon terem dinnyénk az idén. Közepes termés, de még így is gondot okoz az elhelyezése. Itt, a szabadban levő világoszöld, enyhén csíkos görögdiny- nyének két forint kilója. De nem túlságosan nagy iránta az érdeklődés. A pavilonból vásárolják inkább a két forint 50 filléres dinnyét. Azok nagyobbak. Ha törik, ha szakad... Ám a két bejáraton szünet nélkül tódulnak befelé. Hét óra Megtelt a bevásárló kosár, de még hiányzik valami. — Hogy a szegig? — kérdi a fiatalasz - szony a kecskeméti piacon. — Két forint — hangzik a válasz. — Szála? Az nagyon drága. — Dehogyis, egy csokorral! — Az más... — és ld választja a legszebbet, hadd illatozzon a lakásban. után észrevehetően élénkül a forgalom. — Nénikém, ilyen hagymát még a makói piacon se kap, higgye el nekem. Hogy nyolcvan fillér belőle egy fej. Igazán nem sokallhatja ... Nyakam teszem a hóhérbárd alá, ha januárban ennyiért megveheti a kolbászbavalót. Kiss Antalt, a kecskeméti Boldogulás Tsz elárusítóját ritkán hagyja ott vásárlás nélkül a venni szándékozó. Minden mozdulata, tag- és hanglejtése elárulja, hogy igazi mestere a szakmának. Azonkívül meg kell hagyni, hogy a fokhagyma valóban szép, messzire fehérlenek a jól fejlett gerezdek. — Tavaly 170 ezer forint forgalmat bonyolítottam itt le — magyarázza felém fordulva. — Kérem, kis szövetkezet vagyunk. Mi valóban a piacról élünk. Meg a virágból. . . Parancsoljon, szép szőke asszony, csak hetven fillér a tök. Tessék a nagyobbjaiból választani. öt perc alatt elfogy egy nagy láda tök. A közeli kofák gyűlölködő pillantást vetnek Kiss Antal felé. Ügy tesz, mintha erről nem venne tudomást. Tudatában van saját képességeinek. — Kérem, én nem szoktam árut visszavinni... Legalábbis romlandót nem. Ha törik, ha szakad, eladom. Pár fillérrel olcsóbb Legalább tízen állnak sorba az Aranykalász Tsz pavilonja előtt. Ezt az elárusító helyet is hat szövetkezet „üzemelteti”. Bent egy törékeny fiatalasszony, Pólyák Mihályné, alig győzi a krumplit és a vöröshagymát meregetni a mérőkosárba. Mi a titka a nagy érdeklődésnek? — Az, hogy mindkét árut pár fillérrel olcsóbban adjuk, mint a M ÉK a szomszédos standon — árulja el a közelben tartózkodó Vörös János üzletvezető. Szétnézek. Kétségtelen, eléggé bő a választék. A burgonyából háromfajta is van. A rózsakrumpli három forint, a kétféle étkezési Anselm mindegyike 1,80. Hétfő kivételével egész héten nyitva tartanak. Az idén már volt olyan piaci nap. hogy tízezer forinton felüli volt a forgalom. Egyébként valameny- nyi szövetkezet szerződéses viszonyban áll a MÉK-kel. Itt a szerződéses mennyiségen felüli termést értékesítik. .. .Zajlik a piac. Már nyolc óra. Csak melegebb lenne — sóhajtanak az elárusítók. — Kánikula. Mindjárt jobban kelne a lédús gyümölcs. Csakhogy a felhők kérlelhetetlenek. Mint a piac törvényei. Hatvani Dániel járás tervét egyszerűen elosztjuk, „parancsba adjuk” a tsz- eknek. A tervezésbe bevonjuk a járás szövetkezeti vezetőit, a helyi szakembereket. Sorban, helyenként közösen tárgyaljuk meg, hogyan bontsuk fel a járási tervet. Tekintetbe vesz- szük itt a termelési hagyományokat; mi megy és mi nem ésszerű a helyi adottságoknak megfelelően; számolunk a munkaerő-ellátottsággal éppúgy, mint a gépállomány nagyságával. így nem lesz erőltetés, mód nyílik arra, hogy a tsz- vezetők egymás gondjait, lehetőségeit ismerve egyes tervszámokat „átadjanak”, esetleg „cseréljenek”. Nem zsákbamacska így a tervezés, amiből régebben — tetszett nem tetszett, volt-e talajadottság, gép, ember hozzá — „húzni” kellett. Már elkészítettünk ilyen elv alapján egy felmérést — a silózás helyzetéről. Juh, szarvasmarha számosállatonként 8—10 m3 silótakarmányt számítottunk. Megállapítottuk, hogy ennek előteremtésére a gépi „fedezet” mncs meg. 858 holdra szükséges még gépeket szereznünk. Igényünket felterjesztettük a megyei tanácshoz. A napokban személyesen is kérem ... Ha pontos, reális elemzésen alapszik egy igény, a felsőbb szervek is határozottan tudnak intézkedni, nincs meglepetés, bizonytalanság*., Hirtelen változtat a beszélgetés irányán Tanyi elvtárs. — Ha nem is tudtuk eredeti tervünket elkezdeni, néhány helyen azért hosszabb ideig körülnéztünk. Persze háromnégy szövetkezet még kevés ... Jellemző részletképet adnak azonban egy-egy területről az úgynevezett panaszos levelek. Mindjárt hívjuk az igazgatási csoportvezetőt, Kovács János elvtársat. Szintén uj ember itt. • Pár perc múlva vele beszélgetünk. Néhány átfogó adat, következtetés. — Nyolcvan-kilencven panaszos levél a havi átlag — közli. Ezek fele földrendezési ügy, csere, kiadás, másik fele vélt sérelem. Majdnem általában az áll, hogy a tsz-vezetők még a jogos sérelmek elintézésétől is elzárkóznak ... Sok ügy látszik bonyolultnak a levelek, a bennük leírt huzavona alapján. A helyszínen kiderül, hogy igen egyszerűen el lehet őket intézni, csak hozzá se fogtak. A tagok elmondották, hogy szeretik őket lerázni, így: „Ilyen ügyben nem tárgyalok. Ez nem jogos magának, elmehet!” Egy eset a sok közül, a tsz-tagnak adtunk igazat egy nem is nagy követelés ügyében. Az elnököt is ugyanúgy értesítettük. A tsz-gazda megy a járandóságért. Az elnök nem adja, kifizeti ezzel: „Kovács még most került a járáshoz, nem ismeri, mi a helyzet.^ Ugyanez az elnök 230 kg kukorica felett folytatott hosszú, meddő vitát. A járás háromszor megítélte, én negyedszerre állapítottam meg a kérés jogosságát. Az elnök hajthatatlan. Ilyen rövidlátó emberek nem is gondolják, milyen éberen figyeli ezeket az ügyeket a tagság. Nemcsak a hasonló vezetőtől, hanem — súlyos kitételt használok — a szövetkezettől is elidegenítik ezzel a ridegséggel az embereket. Ilyen helyeken lassan le is mondanak arról a tagok, hogy a jelentősebb, közösséget érdeklő kérdésben szót merjenek emelni. De hogyan is érezze magáénak a tsz-t ilyen légkörben a tagság? — Honnan érkezik legtöbb panasz? — Inkább úgy válaszolok, hogy Hajósról két hónap alatt nem jött panaszos levél.. . Ha jól tudom, ott nincs is mérleghiány ... Az egészen sablonos ügyek kivételével, rendkívül fontos volna mindent a helyszínen kivizsgálni. Az akut hibát, ami részben okozója több helyen a rossz nangulatnak, csak következetes, elvileg is egyenes intézkedésekkel lehet eloszlatni. Ehhez azonban jármű, motor kellene. A busz nem olyan mozgékony, nem egyszer egész nap rámegy egy ügyre... — Milyen a háztáji szerepe a járásban? — Ez részletesebb elemzést kíván ... . — Hogyan lehet az, hogy (J. T.) Még jóformán el sem ült a tarlók, szérűk fölött a cséplőgépek álmos, és mégis a pezsgő életnek „tercelő” du- ruzsolása, szerte az országban a nagyüzemi gazdaságok máris új feladatra készülődnek: küszöbön a szüret. Az elmúlt évihez hasonlóan jónak ígérkező termés betakarításával kapcsolatos gondjainkat az idén termőre fordult csaknem ezer hold új — 1968—61. évi — telepítésű szőlő szüretelése is növeli. Hogy a szüret zökkenőmentesen, simán bonyolódjék le, ennek alapvető feltétele a szedés jól időzített megszervezése. Ez a nagyüzemi gazdaságok szakemberei mellett a kisebb, háztáji és egyéni parcellák nagyrészt több éves gyakorlattal bíró gazdáinak is szívügye kell hogy legyen. Mihelyt a különféle szőlőfajtákból megfelelő minőségű bor nyerhető, szedésüket haladéktalanul kezdjék meg. Megyénk pincegazdasági szakemberei naponta figyelemmel kísérik a termőszőlők állapotát. Már eddig is — szinte tőkéről tőkére — felmérték a várható termésmennyiséget. A szüretig még két alapos, minden részletre kiterjedő becslésre kerül sor: Az elsőre ezekben a napokban, a véglegesre pedig szeptember első harmadában. Ennek tapasztalatai alapján, a közigazgatás vezetőivel és a termelőkkel történő megbeszélés után készülnek majd el a mindeddig jól bevált, s immár nélkülözhetetlennek mondható átvételi ütemtervek. A torlódás- mentes, gyors, megbízható termésfeldolgozás „menetrendjei” ezek. És, ahogyan a közlekedésben egyetlen perc késedelem is lemaradással jár, méginkább jóvátehetetlen károk forrása lenne bármilyen eltérés ettől az időbeosztástól. E programok végeredményében kétoldalú megállapodások, amelyekre mind az átadó, mind az átvevő fél előzetesen ráütötte pecsétjét. Az ezekhez való ragaszkodás, az „óraműpontosság” — a siker másik záloga. Lényeges követelmény valamennyi rendelkezésre álló tárolótér és -edény felkutatása és kihasználása is. Szövetkezeti vezetőink és a gazdák leleményessége már az elmúlt évben megmutatkozott és jó segítséget jelentett a tárolási nehézségek leküzdésében. Minden eshetőségre számítva, az illetékesek — egészen a szakminisztériumig — már most intézkednek annak érdekében, hogy a várható must és bor egy részét a megyén kívüli nagyobb pincékben helyezzék el. Ami a szállítást illeti, tavaly 360 vagon és 110 tehergépkocsi vett részt ennek a nagy erőfeszítést kívánó feladatnak a megoldásában. A jó szervezéstől és a minden bizonnyal több felől érkező segítségnyújtástól az idén nem kevésbé sok függ majd. A szőlőfeldolgozás időszakában jóval több munkáskézre is szükség van pincészeteinkben, mint egyébkor. Az átvevő es a feldolgozó kapacitást a kellő mennyiségű munkáslétszám teszi teljessé. Jó példaként említhetjük itt meg a kiskőrösi szakszövetkezeteket, amelyek mindegyike két-két kisegítő munkást bocsát az idényben a helybeli pincészet rendelkezésére. Gond, feladat, tennivaló akad tehát bővén, valamennyiünk összefogása — termelőktől kezdve a szakigazgatás legmagasabb fórumáig — szükséges ahhoz, hogy a nehézségeken úrrá lehessünk. S akkor a jól végzett munka tudatában mondhatjuk majd el, hogy idei szüretünket is a várt sikerrel, jó eredménnyel fejeztük be. Köszönjük a segítséget Szövetkezetünk, a dunaegy- házi Haladás Tsz gazdasági vezetése már több mint fél éve húzódó gondokkal küzdött, mivel az irányításhoz és pénzügyi gazdálkodáshoz nélkülözhetetgyenge tsz-eknek jómódú a tagsága? — Van bizonyos eltolódás a háztáji irányába ... Munkaigényes, jól jövedelmező kultúrák a háztájin ... így sokszor kevésbé fontos a közös föld ... De ezt máról-holnapra nem lehet már megváltoztatni, adminisztratív módszerekkel csak rontanánk a helyzeten.. . Egyébként „tisztába kell tenni” a szervezeti szabályzattal ellentétes háztáji felfogásokat is. Kemény és népszerűtlen feladat, de ugyancsak a helyszínen kell határozott nem-et mondani, amikor mondjuk egy háztartásban élő család — gyerekek, szülők, nagyszülő — 3 családnak tartja magát és 3 hold háztájit művel.. Mennyi mesterkélt ürügyet hoznak fel: A nagyapa csak mint „albérlő” lakik náluk, „belefizet” a kosztba. Persze ugyanabban a szobában él, velük alszik, eszik az öreg. Ilyen jogtalanságokat nem lehet fenntartani: közösségellenes. Még akkor is, ha közgyűlés határozott úgy annak idején ... ... Új szelek indultak a kalocsai járásban. A tanács fiatal, új vezetői, és a járási pártbizottság útmutatásának megfelelően, következetes elvi- séggel, tudományos alapossággal, lelkesen indítottak el egy folyamatot. Megérdemlik, hogy a felsőbb szervek ugyanolyan következetességgel álljanak mellettük. Tóth István len adminisztratív tevékenység a főkönyvelő tartós betegsége miatt szinte megbénult az utóbbi időben. Tetézte a bajt, hogy az anyagkönyvelő is megbetegedett. A bank — érthetően — a harmadik negyedévi hitelterv- tárgyaláson határidőt szabott a „naprakészség” elérésére, amelynek hiányában kizárják a szövetkezetei mindennemű pénz folyósításából. A pártszervezet éj a gazdasági vezetés a járási tanács mezőgazdasági osztályához fordult segítségért, ahonnét Lovrity Jó- zsefnét, a. dunavecsei Új Élet Tsz főkönyvelőjét kérték fel segítségadásra. 6 meg is ígérte, hogy elküld egy könyvelésben jártas dolgozót hozzánk. Legnagyobb meglepetésünkre azonban két nap múlva személyesen jött el, s magával hozta még három dolgozó társnőjét is, „felfegyverkezve” különböző számológépekkel és segédeszközökkel. Otthonosan láttak munkához, bevonva ebbe a mi csökkent létszámú adminisztratív dolgozóinkat is. Négynapi szorgalmas tevékenységükkel naprakész könyvelést teremtettek. Csak néhány nap múlva tudtam meg, hogy esténként, amikor tőlünk eltávoztak, odahaza, a saját tsz-ükben túlórázva végezték el saját könyvelésüket. Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Lovrity Jó- zsefné és társai — Búza Dezsővé, Kőhegyi Mihályné és Sipos Lászlóné — szép példáját adták önzetlenségüknek, fejlett szocialista közösségi szemléletüknek és méltán érdemelték ki termelőszövetkezetünk pártszervezetének, gazdasági vezetésének és egész tagságának elismerését, hálás köszönetét. i, Huszár József
