Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-14 / 190. szám
Világ pro I etó ‘ í, egyesüljétek! A. MA&VAR. SZOCIALISTA MWWK/^PÁRJ RÁCS - K«SKV/INJ ME&Yei LAPJA 9.) XIX. ÉVFOLYAM. 190. SZÁM Ara 60 fillér rf ..-1964. AUG. 14. PÉNTEK se 573 milliós export, 23 nagyobb beruházás, 23 százalékos termelésnövekedés A megye iparának első fél éve Munkásakadémiák A Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatóságának jelentése behatóan elemzi a megye iparának első félévi munkáját. Megállapítja, hogy a szocialista iparban a termelés nö- kedésének üteme a második negyedévben lelassult. Az év első három hónapjában 25 százalékkal több terméket állított elő iparunk, mint a elmúlt év hasonló időszakában, féléves szinten azonban csak 21 százalékos a növekedés. Az exportfeladatok teljesítésével korábban részletesen foglalkoztunk. Ezért most mindösz- sze néhány, fontosabb mutatót közlünk. Az elsg fél évben 573 millió forint értékű árut adott a külkereskedelemnek a megye. Az export 87 százalékát a szocialista ipar teljesítette. A minisztériumi vállalatok exportja az év első felében elérte a 430 millió forintot, fX egyben 8,7 százalékos tervtúlteljcsítésnek felel meg. A külföldön értékesített árunak a felét az élelmiszeripar adta. A KSH megyei igazgatósága jelentésében kiemeli, hogy a 29 értékhatár feletti ipari beruházás közül a legjelentősebb a Bajai Hűtőház építése, a Zománcipari Művek és a Baromfifeldolgozó Vállalat kecskeméti gyáregységének rekonstrukciója. Megvalósításuk ugyanis nemcsak korszerűsítést, kapacitásbővítést eredményez, hanem jelentős számú, a tervezet szerint 928 fő — ebből 729 munkás — foglalkoztatását is lehetővé teszi. A beruházási tervek első félévi teljesítése azonban igen alacsony. A hűtőház építői mindössze 19,5 százalékát valósították meg június 30-ig az 1964-re előirányzott beruházási munkának. Hasonlóan alakult a tervteljesítés a baromfifeldolgozó vállalat esetében is. A ZIM kecskeméti gyáregységének rekonstrukciójából pedig az első fél évben mindössze 11 ezer forint értékű munkát valósítottak meg. A kiemelt beruházásoknál mutatkozó tervlemaradást részben a műszaki akadályok, részben pedig az okozta, hogy az építőipari vállalatok munkaerő- hiánnyal küzdöttek. A továbbiakban a jelentés részletesen foglalkozik a minisztériumi, tanácsi és a szövetkezeti ipar első félévi munkájával. Megállapítja, hogy a tárcavállalatok termelése 16,3 százalékkal növekedett a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva. A termelés növekedésének azonban csak nem egészen egyhar- mada következett be a termelékenység emelkedéséből. Tizenegy százalékkal nőtt a minisztériumi iparban foglalkoztatottak száma az első fél évben, ennek ellenére 34,9 százalékkal több túlórát használtak fel a vállalatok, mint 1963 hasonló időszakában. Ez azt bizonyítja, hogy a vállalataink műszaki ellátottsága, munka- szervezése még mindig nem kielégítő. Több mint 415 millió forint értékű árut adott a népgazdaságnak az első fél évben a megye tanácsi ipara, 23 százalékkal szárnyalta túl 1963. első félévi termelését. A termelékenység 5,6 százalékkal emelkedett, azonban 16,1 százalékkal nőtt a felhasznált túlórák száma is. A szövetkezeti ipar a 28,8 százalékos termelésnövekedést főképpen létszámemeléssel biztosította. Ezt igazolja az, hogy a ktsz-ek az első fél évben 21,2 százalékkal több munkást foglalkoztattak, mint 1963 első felében. Igyekeztek pótolni az első negyedért — rendkívüli időjárás okozta — lemaradást a második negyedévben a megye építőipari vállalatai. Ennek ellenére az I. fél évi előirányzatukat csak 84 százalékra teljesítették. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a terv 51,3 százalékkal magasabb volt a tavalyinál és kissé feszítettnek bizonyul. A tervlemaradásban közre játszott az is, hogy a vállalatok munkaerő- hiánnyal küzdöttek, annak ellenére, hogy az építőipari munkások száma 15,9 százalékkal volt magasabb, mint tavaly. Említésre méltóan növekedett a munkások keresete. A megye szocialista iparában dolgozók átlagosan 4,5 százalékkal kerestek többet havonta, mint 1963 első fél évében. Miniatűr malom Az idén szerelték fel a kecskeméti Petőfi Termelőszövetkezet kombájnszérűjén az újonnan beszerzett MMT—2 magtisztítógépet. Egy hónapja, amióta a gép üzemben áll. négy és fél vagon kecskeméti H-rozsot tisztítottak már vele és adtak át fémzárolva a magtermeltető vállalatnak. Jelenleg pedig a kecskeméti Alkotmány Tsz-nek végeznek a géppel bértisztítást. Az MMT—2 — valóságos kis malom: mindenféle termény vetőmagvainak a tisztítására alkalmas. Napi teljesítménye mintegy 130 mázsa. Fajtánként osztályozva ömleszti zsákokba a különféle gyommagvakat — konkolyt, vadborsót, stb. —, és ismét külön zsákba a tiszta rozsot. Képünk jobb oldalán: Tormási Ferenc szövetkezeti gazda forgatja a garatba a még tisztítatlan szemtermést, míg az előtérben társa, Kovács János kíséri szemmel, hogyan telnek meg a rozzsal a zsákok. Pásztor Zoltán felvétele. (B. D.) Ha ellátogatunk egy üzembe és tájékoztatást kérünk a dolgozók továbbképzésének eredményeiről, már sorolják is az impozáns statisztikai adatokat. Ritkán esik azonban szó azokról a dolgozókról, akik semmiféle oktatásban nem részesülnek. Pedig a hatalmas iramú technikai fejlődéssel képtelen lépést tartani az, aki megsárguit oklevele mellé nem gyűjt friss ismereteket. A sok évtizedes szakmai gyakorlat kétségtelenül megkönnyíti, biztonságossá teszi egy adott területen a munkát, de sokszor abba a tévhitbe ringatja az idős „szakit”, hogy mindenhez ilyen jól ért. Kényelmes skatulyává válhat a rutin, amelynek falai eltakarják a látóhatárt. Hát az idény- és segédmunkásoknak vajon szükségük van-e arra, hogy — legalább nagy vonalakban — tisztában legyenek üzemük gazdasági tevékenységével? Feltétlenül. Ennek bizonyítására elég', ha megemlítjük, hogy a konzervgyáraknál és a baromfifeldolgozó vállalatoknál az év nagy részében a létszámnak több mint a felét idénymunkások adják. Semmiképpen sem lehet közömbös tehát, hogy ezeknek az embereknek milyen a szakmai és általános képzettsége. A szervezett oktatásban nem részesülő dolgozók továbbképzésére a munkásakadémiák kínálnak lehetőséget. Sajnos, még mindig nem élünk kellőképpen ezzel. Az 1963—64-es oktatási év biztatóan indult. Az előadások tematikájának összeállításában a korábbinál lényegesen nagyobb segítséget kapott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete az üzemi szakszervezeti bizottságoktól. Ennek köszönhető, hogy az előadások anyaga egy-egy üzem munkásainak érdeklődési köre szerint specializálódott. Jelentős, fejlődés ez, hiszen a korábbi években főképpen — sokszor elég tervszerűtlenül összeválogatott — általános témák szerepeltek az oktatásban. Az említett specializálódás azonban megköveteli, hogy az egymással szorosan összefüggő előadásoknak kialakuljon az állandó hallgatósága. Erre azonban még a nagyobb üzemek közíil is csak néhányban volt példa. Kiemelkedő sikerrel folyt az oktatás az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A szakma számos érdekes kérdését felölelő előadásokon szinte teljes létszámmal vettek részt a szocialista brigádok dolgozói. Telt ház előtt zajlottak le az előadások a Gyógyszertár Vállalat megyei központjában is. Nem mondhatjuk el azonban ugyanezt a Kecskeméti Konzervgyárról. Igen gyér hallgató tábora volt az élelmiszeripar fejlődésével, jelenlegi problémáival foglalkozó oktatásnak, A Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységében is évek óta halódik a munkásakadémia ügye. Az elmúlt oktatási év eredményeivel tehát a kétségtelen fejlődés ellenére sem lehetünk elégedettek, hiszen a tervezett 36 munkásakadémiai sorozatból 25 indult el és mindössze 22 fejeződött be a megyében. A hátrál] úzó okokat feltárva egyben felelelet kapunk arra is, mi a tennivalónk. Elsősorban egyes gazdasági vezetőknek kell belátniuk a munkásakadémiák fontosságát. Nem szabad előfordulnia a jövőben annak — amire, sajnos* még a múlt évben is volt példa —, hogy ilyen üzenetet kapjanak a TIT munkatársai: „írjak csak be, elvtársak a nagykönyvbe, hogy megtartották az előadást, majd mi kifizetjük a felmerült költséget.” Javítani kell a szervezési munkát is. K ívánatos, hogy — legalább a nagyobb vállalatoknál — mielőbb megalakuljanak a munkásakadémiákat szervező társadalmi vezetőségek, amelyek az üzemi szakszervezetek és KISZ-szervezetek aktivistáira támaszkodva végzik munkájukat. A TIT munkatársai az elmúlt évben hathatós támogatást kaptak a megyei, járási és városi partbizottságok mellett működő kulturális bizottságoktól. Helyes azonban, ha az üzenni párt- szervezetek kommunistáit is felkérik: Segítsék fokozottabban a munkásakadémiák szervezését. Segítené munkájukat az is, ha szorosabb kapcsolatot alakítanának ki a szakszervezeti könyvtárakkal. Már a tematika összeállításában részt vehetnek az üzemi könyvtárosok, hogy az előadások anyagához kapcsolódó ismeretterjesztő műveket megfelelő időben a dolgozok rendelkezésére tudjak bocsátani. Végül, de nem utolsósorban, egyre inkább meg kell valósítani azt a helyes elképzelést, hogy az előadások témáját az üzem dolgozóinak érdeklődése határozza meg. Kívánatos, hogy az előadok az eddiginél gyakrabban használják fel az oktatófilmeket munkájuk során. A filmvetítés ugyanis vonzóbbá, érdekesebbé teszi az előadásokat. A TIT megyei szervezetének munkatársai ezekben a hetekben készítik elő az 1964—65-ös oktatási évet. Van idő tehát arra, hogy megvalósítsák a helyes elképzeléseket, amelyek nyomán a munkásakadémiák betöltve hivatásukat, a dolgozók nevelésének, a termelékenység növelésének hathatós eszközévé válnak. Sok millió forint értékű tanszerrel, kísérleti és szemléltetőeszközzel gazdagodnak az iskolai szertárak Több mint 15 millió forintot biztosított a Művelődésügyi Minisztérium az iskolai szertárak gyarapítására, új szemléltetőeszközök, tanszerek, kísérleti eszközök beszerzésére. A jelentékeny összegből az általános- és középiskolák egyebek között csaknem 14 000 történelmi falitérképet kaptak a közelmúltban, a földrajztanítás szemléletesebbé tételére pedig nagyszámú diavetítő készletet juttattak az iskoláknak — száz darabból álló színes diafilmsorozattal. A fizikaoktatást volt- és ampermérőkkel is segítik: 600 mérőműszert középiskolai fizikatanárok készítettek a vakáció idején társadalmi munkával, s így körülbelül félmillió forint értékű eszközzel gazdagították a középiskolai szertárakat. Az új oktatási évre több ezer ho-' morú és domború lencsét, 60 000 műanyag rajzmodellsorozatot és ezer molekulakészletet kaptak a tanintézetek. Mind nagyobb teret hódítanak az úgynevezett audiovizuális taneszközök, a hanglemez, a magnetofonszalag, a diafilm, amelyek elsősorban a nyelv, az ének- és zeneoktatásban hasznos segítőtársai a pedagógusoknak. A zeneoktatásnál egyébként bevezetik a nagyméretű mikrohanglemezek használatát, hogy minél élvezetesebbé, él- ményszerűbbé tegyék a gyerekeknek a tananyag elsajátítását. Az új tanévben 7500 lemezt bocsátanak az iskolák rendelkezésére. Az iskolai felszerelésekre szánt 15 millió forintos központi keretet a helyi tanácsok j további, körülbelül 15 millió j ‘ forinttal egészítik ki. ÍM-Tlj l
