Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-13 / 189. szám

1964. augusztus 13, csütörtök

5. «Ma)

Idény előtt a solti gépjavítóknál

„Olyan anyagiasak vagyunk”

7 ulujdonképpvn „holtszezonban" látogattunk el a Solti Állami Gazdasági Gépjavító Állomásra, Hiszen, mint Bakos Nándor igazgató tájékoztatott, a betakarítás időszakában csak a hirtelen „lerobbant” gépeiket bízzák a közös gazdaságok az állomás szerelőinek gondjaira.

Persze, rövidesen kiderül, hogy az itt dolgozók éppenséggel most sem henyélnek. Amíg az aratás tartott, a műhely- munkások például két műszakban, reggel 6-tól este 10-ig voltak állandó készültségben. A műhelykocsi hétköznap, ünnepnap egyaránt „pendlizett”, oda sietve, ahol éppen baj akadt. Még olyan formában is segítséget nyújtottak a betakarításban, hogy az állomás körzetében három szerelőjüket ültették kombájnra.

És mivel benn a műhelyben valamivel kevesebb a feladat, a nyarat úgy hasznosítják, hogy szerződést kötöttek a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárral a silózógépek etetőhengerének, sőt, a kukoricakombájn némely alkatrészének az elkészítésére.

— Nemsokára megszaporodnak a szövetkezeti gazdaságokkal kapcsolatos tennivalóink — mondja az igazgató. — Már most olyan alkatrészeket gyártunk a műhelyben, amelyeknek elkészítése a későbbi hajrá idején sok gondot vesz le a vál- lunkról. Az erő- és a munkagépek nehezebben beszerezhető alkatrészeit így, „házon belül” igyekszünk jó előre pótolni.

Rövidesen kezdetét veszi majd az őszi munkákhoz szükséges tsz-gépek javítása, karbantartása. Az igazi idényre pedig az őszi vetések elvégzése után kerül sor.

Az alkatrészhelyzet felöl érdeklődünk ezután.

fiiként az UE—28 és az UTCS-t.raktorok több alkatrészéből tapasztalható hiány. Az RS-ekhez például fogaskereket nem lehet kapni. Július 1-én egy Maulwurf-hoz rendeltünk

meg harmincféle alkatrészt. Az ellátó vállalat eddig, „csöpög- tetve”, ezeknek az egyharma- dát küldte meg.

— Mi a helyzet a karbantartási és javítási szerződéskötésekkel?

— Egyelőre csupán előzetes szerződéseket kötöttünk, amelyek pusztán hozzávetőleges felmérésül szolgálnak. Eddig 60 erőgép fő- és folyójavításóra van előzetes szerződés. E gépek háromnegyed részénél motorcserét is végzünk. A végleges szei'ződéseket októberben fektetjük majd papírra.

Az elmúlt évben tagadhatatA Kalocsai Állami Gazdaság öves sertései az utóbbi Országos Mezőgazdasági Kiállítások mindegyikén sikerrel szerepeltek, a kiállítás „sztárjai” közé kerültek, amit bizonyít az is, hogy minden esetben részesültek a díjak kisebb vagy nagyobb fokozatában.

Bízunk abban, hogy ez az idén sem marad el.

Mivelhogy a gazdaság a mostani kiállításon is szerepeltetni kívánja „derékszíjas” állatait, két kansüldőt, két kocasüldőt és két kocát — mindkettőt „családostul” — jelölt ki a bemutatásra.

A teljes nevükön német öves sertéseket tíz évvel ezelőtt honosították meg az akkor még kísérleti gazdaságként működő mezőgazdasági nagyüzemben. Ez személy szerint Páczai Pálnak, az akkori főállattenyésztőnek az érdeme.

És jelenleg?

— Hó romszázötven anyakocánk van ebből a fajtából — sorolja Lakatos István állattenyésztési agronómus. — Ezt a létszámot év végére négyszázra szeretnénk növelni. Hogy mi történik a szaporulattal? Kisebb részét meghizlaljuk és értékesítjük, nagyobb részét telan a fejlődés, az előbbre lépés a gépjavító állomáson. Míg az egész tavalyi évben 73, az idén csupán augusztus 1-ig már 116 erőgép kijavítása történt meg. Azzal, hogy sok régi szakember tért vissza az állomásra, és erősödött a műszaki vezetés is, nagyobb lett a gépjavítók „ázsiója”. Most több olyan tsz veszi igénybe segítségüket, amelyekből régebben egyáltalán nem, vagy csak időnként küldtek javításra gépeket.

Szó, ami szú: Az állítólagos holtszezonban sem ülnek a szerelők ölbe tett kézzel.

J. T.

nyésztés céljára adjuk el más gazdaságoknak. Az ország minden részéből nagy az érdeklődés az övesek iránt. Egyre több termelőszövetkezet akad a vásárlók között. Legutóbb például Petőfiszállásról vásároltak nagyobb mennyiségben, ott a most kezdődő szövetkezetközi hizlalásnál ezzel a fajtával próbálkoznak.

Ilyenformán tehát az övesek ma már az egész országban ismertek, jóllehet a gazdaság tenyészete még jelenleg is egyedülálló.

— Rendelkezik-e előnyös tulajdonságokkal ez a fajta?

— Tíz év még kevés idő a hazai viszonyokhoz való alkalmazkodáshoz — válaszol az agronómus. — Annyi azonban már is megállapítható, hogy eléggé szapora. Az első fél évben például tízen felül volt a fialási átlag. Az elmúlt hónapban nem egészen 12 kiló volt az átlagos súlygyarapodás, egy kilónyi hízáshoz öt kiló és pár deka abrakra volt szükség. Ez nem - mssz eredmény.

Hizlalási szempontból úgynevezett „tőkesertés” az öves, ami annyit jelent, hogy zsírra és húsra egyaránt gyarapszik.

H. D.

Kiállításra készülnek a kalocsai „övesek”

Nem kcgyeleinke

Jóllakott, kövér zsákok dagadoznak az udvaron. Mohón kitárt szájukon már kibuggyan a színes pamutfonói, de azért még újabb és újabb kosárnyit falnak be. Az egyik „etető” mosolygós fiatalasszony. Hozzá fordul kísérőm, Pék László, a Bajai Csökkent Munkaképességű Ktsz ellenőre:

— A pamutválogatókat keressük.

Az asszony félre dobja a vesszőkosarat, aztán mutatva az utat, indul előttünk befelé. Válla minden lépésnél alig észrevehetően megbillen. — Mint később megtudom, műlába van.

„Akkor sírnánk ..

A hosszú asztalok mellett csak nőket látok. Többnyire állnak, de néhányan, főképpen az idősebbje, maga eszkábálta láda-zsámolyon, vagy a tele zsákokon kuporogva dolgozik.

— A műanyagfonalat válogatják szét szín és minőség szerint, a Finomposztó Vállalat részére. Ebből a fonalból készülnek majd a tarka mintás takarók — magyarázta kísérőm.

— Úgy látom, vidáman megy a munka, — szólítom meg a mellettem szorgoskodó, idős asszonyt.

— Vidáman hát — válaszol és barna szeme körül összefutnak a mosoly ráncai. — Nem vagyunk mi azért annyira öregek, sem betegek, hogy sírva dolgozzunk.

— Akkor sírnánk, ha nem lenne munkánk — szól közbe

valaki, és a hangsúlyból érzem, hogy ez már nem tréfa. Úgy kell érteni, ahogy mondják.

A közbeszólás indítja bennem a következő kérdéseket, amelyek mind azt puhatolják, hogy mit jelent ezeknek az embereknek a munka.

— öt éve dolgozom a ktsz- nél — mondja Sárközi Antal- né. — Hatvanöt éves vagyok, a férjem pedig már hetven. Zenész volt. Prímás. Ismerte itt Baján mindenki, mert a legjobb helyeken muzsikált. De most már jóformán magatehetetlen. Abból a 800—900 forintból élünk, amit én viszek haza minden elsején.

Veseműtét után

— Sárközi néni nem csökkent munkaképességű. Szociális körülményei indokolják, hogy munkát kapjon nálunk — egészíti ki az idős asszony szavait Pék László.-— Engem sem alkalmaznának másutt. Gyomorfekélyem és ízületi gyulladásom . van. A fonalat azonban tudom válogatni, mert ha elfáradok, abbahagyhatom. Senki , sem hajt. De azért így is megkeresek 700— 800 forintot havonta. Maros Antalné mondja ezeket, miközben arrább igazítja dereka alatt a támasztékul használt üres zsákokat.

Kovács Lászlóné élénk mozgású, nyílt beszédű fiatalasz- szony. Súlyos veseműtéten esett át, ezért nem folytathatja ko-.

rábbi foglalkozását. Így beszél erről:

— Higgye el, kétségbe voltam esve, amikor megtudtam, hogy rokkant vagyok és nem segíthetek a férjemnek kenyeret keresni. Sehogyan sem leltem a helyemet otthon. Hiányoztak a munkatársak és az állandó elfoglaltság is. Itt megtaláltam a helyem a többi magamformájú munkatárs között. Rövidesen új bútort veszünk és az árát az én keresetemből raktuk félre.

Minden városban lehetne

— Aki egészséges, az talán nem is tudja úgy értékelni azt, hogy dolgozhat, mint mi — mondja elgondolkozva a mellette álló, egy pillanatra ölébe ejtve a sokszínű pamutgubancot.

— Azért a kezed járjon ám, komám! — szól rá tréfás szigorral Pesti Józsefné. — Még azt hiszi a vendégünk, hogy kegyelemkenyéren élünk!

Nem, valóban nem kegyelemkenyéren élnek a Bajai Csökkent Munkaképességű Ktsz dolgozói. A társadalom számára hasznos munkát végeznek, akár a fonalat válogatják, akár valamelyik javítórészlegben tevékenykednek.

Sajnos, a bajai az egyetlen olyan kisipari termelőszövetkezet a megyében, ahol a munkások 75—80 százaléka csökkent munkaképességű. Pedig minden városban elkelne egy hasonló ktsz.

B. D.

Memrég egy sajtóankéton ta- nácsolta egy munkás s sorok írójának: „Ne írjanak any- nyit autóról, higgyék el, ez csak bosszantja a tisztességesen dolgozó embereket. Ne tápláljak maguk is azt a rossz szellemet, amely elég baj. hogy megvan nálunk. Már úgyis olyan anyagiasak vagyunk...” A három pontot a mondat végére nem en tettem, hanem a felszólaló: egy sokat kifejező kézlegyintéssel, mintegy azt mondván: mint a kapitalisták.

A közelmúltban Budapesten járt egy nagy nyugati lap munkatársa. Amikor meglátogatott, épp íróasztalomon volt egy ía- zájabeli újság, s benne egy „szenzációs” leleplező cikk, egy magas rangú közhivatalnokró:. Ezt a közembert egy nagy konszern lefizette, hogy egy zsíros állami megrendelést neki juttasson, ez állt az újságban. Mutatóm a cikket a kollégának, gondoltam, szegény, most maid zavarba jön. Ö ugyan nem. A világ legtermészetesebb hangján felelte: „Hja, most államtitkár, most kell meggazdagodnia, ha eddig még nem gazdagodott meg.” És aztán szép sorjában elmondta, hogy az az újság egy másik tőkeérdekeltség orgánuma, s mert ez a pénzcsoport az állami megrendelésben hoppon maradt, most dühös. Ezért a leleplező cikk. Az az újságíró pedig, aki írta, minden valószínűség szerint megvesz! e- getett néhány alacsonyabb beosztású tisztviselőt, hogy szállítsanak bizonyítékokat a lelepio' zéshez. Mert hogy megvesztegetés lesz, ha versenytárgyalás és állami megrendelés lesz, ez előrelátható, bizonyosra vehető.

Megvesztegetett államtitkár, megvesztegetett újságíró, megvesztegetett titkárok, haragvó konkurrens, becsületbe gázoló újságcikk — úgye, milyen távoli ez a világ. És ami nekem a leginkább szemembe ötlött, hogy nyugati kollégám szenvtelenül, felindultság nélkül, pusztán regisztrálta a tényeket. Sum- mázata pedig valami olyasmi volt: amit pénzért tesznek, az teljesen érthető, el nem ítélhető. Ez hamisítatlan kapitalista szemlélet.

■ A zt jelentené ez, hogy kéz" legyintéssel kell elintézni azokat az aggályokat, arttelyek minálunk jó szándékból fellelhetők, és valóságos tartalommal — ám téves végkicsengéssel szóvá tesznek bizonyos visszásságokat? Nem, nem szabad. Hiszen az eszmei offenzíva fő ér- telme mindenképpen az, hogy általánossá tegyük a szociális",a öntudatot és erkölcsöt, s az is ideológiai harc kérdése, hogy bizonyos, nyomokban fellelhető tüneteket ne bélyegezzenek kapitalistának, ha azok nem kapitalista tünetek, legfeljebb maradványok. Ezt, hogy maradványok, azért is hangsúlyozni kei), mert egyesek mint valami új jelenséget róják fel az anyagiasságot, holott legfeljebb még nem pusztult ki.

Talán nem szükségtelen először is az alapvető, mélyreható elvi különbségekre felhívni a figyelmet. Ez pedig az, hogy a szerzési vágy a kapitalizmusban meghatározott jelleggel a termelési eszközök magántulajdonában, tehát a munka nélkül — azaz mások munkájából — szerzett jövedelemben, vagyis a kizsákmányolásban fejeződik ki. Véletlenül, egyes esetekben, a népköztársaság törvényei ellen vétve, minálunk is ideig-óráig létezhet valami üzérkedő banda, fel nem fedezett feketézés stb. De hogy ez társadalmi méretű volna, ezt senki sem állíthat ia komolyan. A lényeg tehát az, hogy minálunk bármennyit Keres is valaki, jövedelmén nem alapíthat gyárat, bankot, azaz nem valhat kajútalistáYá,

I ehet, hogy iskolásnak hat ^ ez a magyarázat, de nem felesleges azért, mert egyes varjak azt károgják, hogy az, ami nálunk van, a kapitalizmus restaurációja. Ezt, persze, csak az hiheti el, aki alapfokú ismereteknek is híján van.

Mi az valójában, amit anyagiasságnak neveznek, illetve amit összetévesztenek vele? Azt a jó és helyes törekvést is az anyagiasság skatulyájába teszik bele, amelyik jobb és több munkával kíván nagyobb keresethez, magának és családjának jobb megélhetésihez jutni. Ez a tán éppenséggel nemhogy üldö® 7endő, hanem nagyon is üdvözlendő jelenség: a szocialista öntudat jelenlétének bizonys iga. Feltétlen helyes törekvés állami és vállalati szinten az anyagi érdekeltség elvének mind jobb érvényesítése, mert a közvetlen érdekeltség a szocializmus építésének nélkülözhetetlen hajtó ereje. Míg tehát a munkátlan meggazdagodás vágya kapitalista tendencia, a jobb munkával jobb boldogulás szocialista tendencia. Alkotmányunkat sértenék meg, ha ezt elfelednénk.

A kommunisták kezdettől azt hirdették: A szocializmustól

csak annak kell tartania, a*i polgári életformán és szabadságon mások kizsákmányolásának a szabadságát érti. Ezt a szabadságot a szocializmus valóbin nem ismeri el.

Csakhogy a polgári életforma mint jelszó általában nem ezt állította előtérbe, hanem a kényelmet, az összkomfortos lakást, a papucsot, a fürdőkádat és hasonlókat. A kommunisták leleplezték, hogy a felsoroltakhoz azért tapadt jelzőként a polgári, mert jórészt a polgárság sajátja, pedig elvileg nincs köze a kizsákmányoláshoz. Azt mondtuk: Éppen a termelőeszközök magántulajdona akadályozza meg, hogy ezek a személyi tulajdonok, mint például a szép lakás, s ha úgy tetszik, az autó, általánossá legyenek, a dolgozó emberek osztályrésze legyen. Most pedig, nem is húsz évvel a felszabadulás és alig másfél évtizeddel a munkáshatalom kivívása után, ne tudnánk mit kezdeni, egy olyan jelenséggel, amelynek eljövetelét előre láttuk, s amelynek bekövetkezéséért voltaképpen dolgoztunk é- harcoltunk? A szocializmus legfőbb vonzóerejéről mondanánk le, a szocializmus nem ,'S lenne szocializmus, ha az anyagi ösztönzőket félretennéns. Természetesen nagyon kell vigyázni arra, hogy az anyagi ösztönzők sehol se szerepeljenek kizárólagosan, hanem mindenütt járjanak szervesen együtt a tudatbéli ösztönzők erősödésével. Egyébként nem is mehet másképpen.

V

igyázni kell természetesen arra is, hogy az önzésnek, a haszonlesésnek, a mindent csak prémiumért vállalásnak, a szűk kapacitás teremtette helyzettel való visszaélésnek és meg sok más undorító jelenségnek a fellépte ellen következetes harc folyjék, és sehol se mehessen jobban az ügyeskedő parazitáknak és a dörgölődzőknek, a kon- juktúralovagoknak és a strébereknek, mint a jó szándékú, tiszta lelkiismeretű, a tudásukat rendszeresen továbbfejleszt íj szorgalmas dolgozó embereknek.

Aki pedig anyagiassággal vádol minket, az vagy nem lát tisztán, vagy szántszándékkal ködösít, hogy zavart keltsen. Semmi okunk sincs restellkedni amiatt, sőt mi máson mérhetnók érzékenyebben munkánk gyümölcsét, hogy a dolgozó emberek jobban táplálkoznak, ruházkod- nak, laknak, bútort, televíziót vásárolnak, külföldre is járnak üdülni stb., stb. Ez nem holmi falra festett ördög „a kapitalizmus restaurációjáról", hanem reális tény a szocializmus felépüléséről.