Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-08 / 185. szám
1961. augusztus 8, szombat 5. oldal Nyári délután a könyvtárban FELSZABADULÁSI IRODALMI PALY AZAT A Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdet. Pályázni lehet regénnyel, drámával, tanulmánnyal, novellával, jelenetekkel es verssel. A díjazás műfajok szerint a következőképpen alakul: 1. Regény, több felvonásos dráma, hosszabb tanulmány. I. díj 10 000 forint, II. díj 5000 forint, III. díj 2000 forint. 2. Novellák, jelenetek, kisebb tanulmányok: I. díj 5000 forint, II. díj 3000 forint, III. díj 1000 forint. 3. Versek: I. díj 2000 forint, II. díj 1000 forint, ezenkívül két 500 forintos III. díjat adnak ki. A pályázaton bárki részt vehet. Beküldési határidő: 1964. december 31. Cím: Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. művelődés- ügyi osztálya. Nincs lehetőség... 1/ ívűiről heves hőhullámok *• csapódnak az ajtónak, de már a lépcsőházban a hűs kőlapokra hullanak, s mire benyomulnak a félhomályos terembe, végképp elvesztik az erejüket. Jólesik bemenekülni egy fél órára a Bajai Járási Könyvtárba a forróság elől. Talán ez az oka, hogy ilyenkor nyáron is mindig akad odabent a kék neonf ínyek alatt néhány olvasó. Beleolvasgatnak a folyéira- tokba, újságokba, elüldögélnek egy novella, vagy verseskötet mellett, azután mennek tovább, gyakran anélkül is. hogy könyvet vinnének. Mint az az olvasó, aki az imént lépett ki az ajtón. Mondják a könyvtáriak, hogy éppen tegnap vitt ki vagy öt kötetet. Most csak hűsölni jött egy keveset, bizonyára a cukrászda helyett kötött itt ki. De cserélni se járogatnak kevesebben most nyáron, mint egyébkor. Az olvasás nemcsak téli szórakozás. A pihenő diákok csakúgy viszik a könyveket, mint a strandoló felnőttek, a Dunára csónakázó kirándulók, vagy a nyaralni készülők. Talán kevesebbet visznek el egyszerre, hiszen rövidebbek az esték, de nem mondanak le most se legkedvesebb időtöltésükről, nem szakadnak el a könyvtártól. Különös olvasót ismertem meg véletlenül közöttük. Idős, magas férfi válogat. Nézem, amit már félretett. Jókai, meg még valami hasonló... és Vörös Felhő parancsot ad Képes regény 18 részben. Irta: KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS is elvisz — siet segítségére Bá- nátiné. Aztán perc alatt kikeres még három kötetet a bácsinak, ismeri az ízlését. Hallgatunk, míg elmegy. Mindketten arra gondolunk: legalább egy könyvre emlékezett volna!. .. De hát csakugyan annyira megütköztető ez? önmagában nem is valami szívderítő. És mégis milyen nagy dolog, hogy egy idős, egyszerű ember olvas. Nem kocsmázik, nem kártyázik, nem szomszédok ahogy elment nyugdíjba, hanem olvasással tölti az idejét! __ Cokféle olvasó van' — ** szól a vitánkba a legifjabb könyvtáros, Bácskai Klára. Mit tud erről ő, aki csak néhány hete van itt? — Az egyiket csak egyszerűen ki kell szolgálni — mondja — adni amit kér. Az ilyen határozott programmal jön mindig. De nagyon soknak még segíteni kell. Ajánlani, keresni a kedvét, olyat adni, amit szeret, amit szívesen elolvas. Szórakozási és művelődési lehetőséget biztosít egyszerre a kecskeméti közönségnek a városi tanács vb művelődésügyi osztály és a TIT új közös akciója. Augusztus 1-től kezdve hetenkint háromszor szabadtéri filmvetítés keretében ismerkedhetnek meg az érdeklődők korunk tudományos és művészeti kérdéseivel. A Szabadság téren, az Űjkollégium bejáratánál hétfőn, pénteken és vasárnap este fél nyolckor kezdődik a vetítés. Az előadások ingyenesek. Hétfőn az élet biológiai alapjaival, törvényszerűségeivel Csodálatos színházi varázslat tanúja lehetett július második felében tíz estén át, aki felkereste a Gyulai Várszínházát. Miszlay Istvánnak, a Békés megyei Jókai Színház rendezőjének ötlete alapján megrendezett Várszínházban Victor Hugo: Hernani című romantikus drámáját játszották a békéscsabai színház művészei és több vendégművész, közöttük Somogy- vári Pál, a Budapesti Nemzeti Színház tagja, aki Hemanit, a rablóvezért keltette életre szug- gesztív művészi erővel. A 600 éves vár ódon falai megkapó környezetet nyújtották a romantikus dráma színházi megjelenítéséhez; a rendező egyszerűségre és ugyanakkor mégis látványosságra törekvő elképzelése maradéktalanul megvalósult. A dráma szereplői — a már említett Somogyvári Pálon kívül Szoboszlay Sándor (Don Carlos kitűnő megformá- lója), Stefanik Irén (Donna Sol) Klárika az idén érettségizett közgazdasági technikumban. Júliusban eljött ide „könyvtáros tanulónak”, aztán az egyik kisebb bajai könyvtárat bízzák rá. — Miért akar könyvtáros lenni? — Nagyon szeretem a könyveket, és szeretek az emberekkel foglalkozni, figyelni őket. — Már önállóan dolgozik itt is? — Egyre öná1 lobban. De nem vagyok mindig az olvasószolgálatban. Odabent az irodán Bárdos Feri bácsi tanít a nyilvántartásra, az adminisztrációra... Az ősztől majd a főiskolán a könyvtáros szakon tanulom tovább a „szakmát”. Már indul is vissza az iro- ■ * dába. Még dolga van zárásig. Idekinn az olvasóteremben is elrakosgatják a pulton heverő köteteket. Tíz perc múlva hat óra. Még le lehet szaladni egy kicsit felfrissülni a Sugovicára. foglalkozó kisfilmek kerülnek műsorra: Mmt cseppben a tenger — A lápvilág titka — Ragadozó növények — Ezüst szálak — Játék az életért. Szerdán a csillagászattal, a jövő vasárnap pedig távoli országokkal ismerkedhetnek meg a járókelők, akik sötétedéskor elsétálnak a Bányai Júlia Leánygimnáziumhoz. A következő héten egészségügyi, művészeti, irodalmi filmek láthatók. Az előadásokat a rendezőség csak jó idő esetén tartja meg. H. N. és F. Nagy Imre (Don Gomez de Silva) — különleges színházi élményt szereztek a közönségnek. A Gyulai Várszínház az idén nyitotta meg kapuit. A Hernani tíz előadása telt házakat vonzott. Jó néhányan ellátogattak erre az alkalomra a gyulai várba Kecskemétről, Bács-Kiskun megyéből is. Akkora volt az érdeklődés, hogy estéről estére sokan maradtak jegy nélkül. A jövő esztendő tervei már készülnek, s a most zárult előadássorozat gazdag tapasztalatokat kínál ezekhez a tervekhez. Egy máris bizonyos: a Gyulai Várszínház az országos érdeklődés előterébe került, a Dél-Tiszántúl nagyszerű kulturális szenzációja lett. Jövőre nagyarányú belföldi és külföldi idegenforgalmat várnak, aminek jelei már most is megmutatkoztak. Sass Ervin MILYEN szórakozási lehetőségük van az állami gazdaságban dolgri* helvéciai fiataloknak? Erre a kérdésre próbáltam feleletet kapni a minap egy ottani fiataltól, Szemerédi Endrétől. — Nem tudunk eljárni szórakozni sehova — mondta bosszúsan. — A Helvéciai Állami Gazdaság vezetőinek figyelembe kellene venniük, hogy a környékbeli fiatalságnak semmiféle lehetősége sincs a szórakozásra, sem pedig a művelődésre. A községi kultúrház túlságosan messze esik hozzánk. — A gazdaságnak tudomásom szerint van kultúrterme — jegyeztem meg. — Van. de nem használják. A mozielőadásokat beszüntették; azt hallottam, másik helyiséget akarnak építeni. Persze, még hozzá se kezdtek. — De a KISZ-szervezet csak csinál valamit?... — Ugyan!... Bizonyosan még azt sem lehet tudni, ki a titkár. — Mégis, vasárnaponként hova jár a fiatalság? — Sokan a kocsmába. Akinek pedig nincs kedve az ilyesmihez, az otthon marad. — Szerinted mit kellene tenni? — ELŐSZÖR is a KlSZ-szer- vezetnek kellene megpróbálnia összefogni a fiatalságot. A KISZ-szervezet munkájáról Gyors ütemben változik környezetünk. Orgovány belterületén minden száz ház közül hetven az utóbbi húsz év alatt épült. Az új házakba mindenütt új bútor került. A jelenlegi kisiskolások jóformán nem ismerik azt a berendezést, amelyek közt szüleik felnőttek. A községben most tervezik az új művelődési házat. Modem lesz, vasbetonból és üvegből épül. Méltó a község új, villaszerű épületeihez. Szó van arról, hogy mellette a parkban helyezzünk el emlékeztetőnek unokáink számára egy olyan viskót, amilyenben nagyapáink éltek. Berendezzük pontosan úgy, mint ötven évvel ezelőtt „divat volt”. Az anyaggyűjtés a jelenlegi titkártól érdeklődtem. Kitűnt, hogy ő nem is akarta elvállalni ezt a megbízatást, mert a munkaköre nem teszi lehetővé. Egy „gólyának” a kezelője, ahogyan Helvécián a népszerű hidastraktort nevezik. A munkaideje a tél kivételével kora reggeltől késő estig tart. Pedig volna már egy-két jó elgondolása is, szívesen segítene, amikor ráér. de a KlSZ-szer- vezet vezetését semmiképpen sem tudja ellátni. A többit már emeletnyi magasságból mondja el az indulásra kész „gólya” ülésében: — Jól berendezett kultúrterem kellene, ahol filmet lehetne vetíteni, előadásokat tartani, és összejönni bármikor egy kis beszélgetésre. Meg a kocsma helyett elkelne itt is egy cukrászda, ajiol nemcsak a 16—18 évesek éreznék jól magukat, hanem szívesen eltöltenék szabad idejüket a felnőttek is. DE HÁT ez még álomnak is merész egyelőre Helvécián. Pedig nem is túlzott követelés, még a cukrászda se. örülnünk kellene, hogy a kocsma már nem elégíti ki a jobb érzésűeket, tehát az emberek túlnyomó többségét. Jogos a kívánságuk, hogy a mindennapi munka után kultúráltan szórakozhassanak, hiszen azért dolgoznak, hogy jobban, szebben éljenek. Bernáth Imre már megkezdődött. A honismereti szakkör tagjai dolgoznak. Előkerült egy bádoggal, autókülsővel megfoltozott facipő. Az elmúlt vásárkor újjal cserélte fel a szoba régi fakilincses ajtaját egy család. A leszerelt fa- kiiincset is eltettük. Az utolsó, használatban levő konyhai szabadkéményt két éve falazták be. Arról is mintát veszünk. Gyűlik az anyag. Fiatalok, öregek, szünidejüket töltő középiskolások raktározzák a kivénült sublótot, kanapét, a régi edényeket, korsókat. Mire elkészül a régmúlt, keserves időket idéző házacska, addigra együtt lesz a berendezés is. Fekete György Szabadtéri filmvetítés Kecskeméten egy modern francia regény úgynevezett nehéz olvasmány. Hogy kerülnek ezek így egymás mellé? Odapillant a kedves könyvtáros asszonyka, Bánáti Tiborné és mosolyogva mutatja a francia regény címében ezt a szót: szerelem. — A bácsi csak a szerelmes könyveket szereti. A bácsi most 66 éves, már öt éve nyugdíjban van. Azóta olvas. Elmondja, hogy a posztógyárban dolgozott, aztán a gázgyárban, a szakmája kőműves, de volt fűtő is. Míg dolgozott, nem ért rá olvasni. Aztán, hogy elment nyugdíjba, rávetette magát a betűre. Sok pótolnivalója volt. Ez lett most a „foglalkozása”, a legkedvesebb szórakozás. Mit olvas? Mosolyog ő is, hogy: csak szerelmes könyveket. Melyik tetszett a legjobban? Határozatlanul széttárja a kezét. Mire emlékszik?... Nem is tudom... C jnye! Legalább egyet!... *“ Hallgat. Zavartan felüti a maga elé rakott könyvek fedelét. Mennyit olvas? — Hetenként hat-hét kötetet Siker a Gyulai Várszínházban Tíz előadás telt ház előtt Jövőre nagyarányú külföldi idegenforgalomra számítanak Facipő, fakilincs... Vége. Az út kanyaróból visszanézitek a katonák. Vágtató pontokat láttak az erődhöz közeledni, aztán kipirosodott az ég. Láng-, ba borult az erőd. Jim Bridger nem csatlakozott a csapathoz. Egész életében magányos volt, most Is egyedül vágott neki az erdőnek.
