Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-06 / 183. szám
1964. augusztus 6, csütörtök 6. olda! Három hét az NDK-ban A Bajai Frankel Leó Gimnázium 22 tagú KlSZ-csoportja életreszóló élményekkel gazdagodva tért vissza az NDK-ból. Az idén már ötödik éve, hogy megindult az a csereakció, amelynek keretében minden nyáron ellátogatnak a bajai fiatalok a fejlődő szocialista Németországba, s viszonzásképben ők is -vendégül látnak onnan egy diákcsoportot. A 34 órás út Wittenbergig, a baráti Csehszlovákián keresztül mar önmagában is nagyon szép élmény volt. Luther városában a német ifjúsági szövetség, az FDJ küldöttei fogadták a bajaiakat szíves szeretettel. Gazdag program várt Tóink. Magyar Ikarus-autóbu -X utaztak Potsdamba, vissza, j pedig hajón tették meg az utat. Egy napig családoknál élvezték német barátaink vendégszeretetét. Gyárakat látogatták meg — köztük csokoládégyárat is! A wittenbergi párt, tanács és FEJ együttes fogadása után — ahol kitűnően érezték magukat és megismerkedtek az augusztusban hazánkba látogató cserecsoport tagjaival — a Keleti-tenger partjára vezetett az út. Stralsundban fürdőtek először a tengerben, majd áthajóztak Hiddensee természet- védelem alatt álló szigetére. A tiszta tengeri levegő, a fenséges -ünnepi csend (csak az orvosnak lehet motorkerékpárja az egész szigeten!), a sirályok mindig éhes hada csodálatos élmény volt. A kőnigstuhli kréta-parttól gyalog tette meg a csoport a tízkilóméteres útat végig a tengerparton, vissza Sassnitz- ba. Égzengés, felhőszakadás zúdult rájuk, s mindenki bőrig ázott. És mégis soha ilyen vidáman nem zengett a magyar nóta a bajai diákok ajkán. Fel se lehet sorolni a háromhetes út rengeteg élményét. Drezdában a képtár műkincsei között nagy örömmel ismerték fel azokat az alkotásokat, amelyekről az iskolában tanultak. A meisseni manufaktúrában megnézték hogyan készül a porcelán. Megcsodálták az egyetlen óriási sziklára épült König- stein várát, amelyet soha ellenségnek nem sikerült bevennie. A német csoport augusztus 6-án érkezik Budapestre, azután Siófokra, Badacsonyba és Tihanyba xnszik a bajaiak német barátaikat. Onnan Pécsre vezet az út, majd Baján látják vendégül őket, ahonnan kirándulásokat rendeznek a környékre. Schwalm Pál Vörös Felhő parancsot ad Képes regény 18 részben, írta: KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS 16. rész HARAGGAL, váltak el három éve, 6 meg a tsz. Tanulni akart, a tsz-ben meg azt mondták neki: Minek/ Nem elég, hogy elvégezte a kétéves szakiskolát? Utána megtették állat- tenyésztési brigádvezetőnek. Mit akar még? De Kákonyi Károly hajthatatlan volt. Ha már sikerült a felvételi vizsgája a Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba, ő bizony elmegy, tanulni akar. A homokmégyi Kinizsi Tsz meg ragaszkodott az emberéhez. Hiszen jóformán ő az egyedüli fiatalember a gazdaságban. Nem engedték. Nem és nem. Kákonyi erre otthagyott csapot papot, önkényesen kilépett. Azt hitte, sose látják egymást többé a tsz-szel. Egy évig tartott a harag. Időközben otthon gondolkozni kezdtek. Ha már annyira odáig van a fiú a tanulásért, legalább kapják vissza akkor, ha befejezte. Hiszen nagy szükség van rá. Felajánlották, hogy a második évet végezze el a tsz ösztöndíjával. ÍGY KERÜLT VISSZA Kákonyi Károly tavaly Homok- mégyre a Kinizsibe, már mint szaktechnikus. Jelesen állam- vizsgáaott. Állattenyésztési ag- ronómus lett és rábírták a kertész-brigád vezetését is. Meg van-e elégedve, nem kívánkozik-e el? — faggatom. — Hiszen a Kinizsi mérleghiányos tsz, vannak nála jobbak is. A terveiről beszél, meg néhány eredményről, amit már elért. A tehenészetben például a fejési átlag egy év alatt három literről nyolc literre emelkedett. Elgondolkozik: — Nem könnyű, az igaz. De hát rendesen megfizetnek, szeretni kell a munkát és a szakmát, akkor szép ez ... A mezőgazdaságban mindössze 3—4 éve folyik szaktechnikus-képzés. Az elsők tavaly, tavalyelőtt kerültek ki a felsőfokú technikumból. Eleinte alig lehetett összetoborozni elegendő jelentkezőt. Akárcsak a középfokú technikumokba, vagy az agráregyetemre úgy tíz éve még. Sokan nem is tudják, mi fán terem ez a foglalkozás. Magam is ezt kérdeztem legelőbb Nemes Mártontól, a Kiskunhalasi Felsőfokú Technikum igazgatójától. — A felsőfokú technikumokban nem általános képzés folyik, hanem csupán egyetlen szakma ismereteit szerzik meg a hallgatók, de azt aztán igen alaposan. Nálunk például szántóföldi növénytermesztő szak- technikus képzés folyik. Kevesebb az anyag, mint az agráregyetemen (hiszen a tanulmányi idő itt csak két esztendő), de a szántóföldi növénytermesztésből a hallgatóknak többet kell tudniuk, mint az általános mezőgazdasági mérnököknek. Mi lesz belőlük? — Telepvezető, üzemegységvezető. Amint végeztek, azonnal? — Nem. Eiőbb két esztendeig mint gyakornokok dolgoznak, tehát nem önálló munkakörben. EGY-EGY ÉVFOLYAM létszáma hatvan hallgató Kiskunhalason. Többségük kollégiumban lakik. A most végzett évfolyamon tizenhármán kötöttek szerződést termelőszövetkezettel, vagy állami gazdasággal. Volt aki havi 600 forintot is kapott. A többi pedig állami ösjtöndijas volt, a tanulmányi eredményétől függően 300—450 forintig terjedő ösztöndíjban részesült. A kollégiumban 250 forint a koszt. Megmutatták a kollégiumot. Az elhelyezés kitűnő. A klubterembe például 200 ezer forintért vettek bútort. Televízió, magnetofon, társasjátékok, gazdag könyvtár. Ettem a konyha főztjéből is. ízletes, bőséges. Jövőre hárommilió forintos épületszárnnyal bővül az intézet, azután pedig modern tornatermet építenek. (A felsőfokú technikum számottevő tényezője a város sportéletének. Néhányan a MEDOSZ NB III- as csapatában rúgják a labdát, az intézet sportköre pedig a város atlétikai életét fogja össze. Sokan játszanak a kosárlabda- és a kézilabdacsapatban is.) A gyakorlati foglalkozások az állami gazdaságokban folynak, néhány speciális gyakorlat a környékbeli tsz-ekben. Jól felszerelt, önálló gépparkjuk van, a hallgatók megtanulnak traktort vezetni és a munkagépeket kezelni. Tanulmányi kirándulásokra járnak az ország legnevezetesebb gazdaságaiba az intézet költségén, egy- egy érdekes témáról pedig országos hírű meghívott szakemberek tartanak előadást náluk. A szaktechnikus-jelöltek tehát valóban alapos képzésben részesülnek. Nem csoda, hogy valósággal kapkodják a végzetteket a gazdaságok. Főképp a termelőszövetkezetek. AZ ELŐBB EMLÍTETT Kákonyi Károlyon kívül beszélgettem még néhány tavaly végzett hallgatóval. Sajnos itt nincs hely rá, hogy részletesen visszaadjam ezeket a szívderítő beszélgetéseket. Pedig valamennyien nagyon lelkesen, bizakodóan számoltak be a mnukájukról, elmondták: mit tettek egy év alatt, mit terveznek, hogyan állnak a dolgok a gazdaságban. Éretten, komolyan beszéltek, mint olyan emberekhez illik, akik sok ember munkáját irányítják felelősséggel. Kiss Imre például a jánoshalmi Haladásban alig húszegynéhány éves fejjel főagronó- mus. Azt mondja: — Az élet nem mindig olyan mint a tankönyvekben. A tszA lányok a laboratóriumban. tagok nagy része jó gazda. Nem azt kell nekik megmondanunk, hogy hogyan csinálják, hanem azt, hogy egy több ezer holdas gazdaságban mit, mikor kell csinálni. Nem oktatgatnunk kell, hanem arról gondoskodni, hogy gép, ember, minden mindig, mindenütt időben ott legyen. — Hiszen éppen ezért volt a legfontosabb tárgy az üzem- szervezés — szól közbe az igazgató. — Csakugyan, abból buktak a legtöbben — helyeselnek a volt hallgatók. Czár Imre hasonló sorrendet állít fel. — Az első: bánni kell tudni az emberekkel. A második a szervezés, a harmadik a szakmai tudás. ö különben az intézetből egyenesen a járási tanács mezőgazdasági osztályára került, s negyvenegy gazdaság ügyeivel bajlódott egyszerre. A NEGYEDIK Fogarasi Zoltán. A tompái Kossuthban volt eddig gyakornok, ahol KISZ- titkárnak is megválasztották. Tulajdonképpen ő az egyedüli négyük közül, akit a saját szakmájában foglalkoztatott a gazdaság: a növényvédelemben. De még ő is kapott más feladatot: a továbbtanulásra jelentkezettek kiválogatását, iskolára küldését végzi. A másik három, mint láthattuk, vezető beosztásban van — állattenyésztésben, kertészetben — s egyebütt is dolgozik, nemcsak a tanult szakmában. Ami voltaképpen nem szabályos. A beosztásuk is sokkal magasabb, mint amit várhattak, amikor beiratkoztak a felsőfokú mezőgazdasági technikumba. Nemes Márton igazgató és Haluza Ferenc igazgatóhelyettes bólogat, amikor megjegyzem ezt. — Ügy ám! A szakmának nagy a jövője, a jelene meg egyenesen konjunkturális. — Neveket sorolnak a tavalyiak közül. Majdnem mindegyik többre vitte, mint amire a végzettsége jogosítja. Az is igaz viszont, hogy szinte valamennyien tovább akarnak tanulni levelező tagozaton az agráregyetemen, vagy valamelyik mezőgazdasági főiskolán. De egyik-másiknak a jövedelme máris eléri a háromezer forintot. Sokkal többet, mint a hivatalosan megállapított gyakornoki fizetés. Akikkel beszéltem, azok közül egynek se kevesebb a fizetése havi kétezer forintnál. MÉGIS KEVÉS a jelentkező, azt hallottam. Az intézet két vezetője azonban nem túlságosan aggódik emiatt. — Igaz, hogy hatvan helyre csak harmincán jelentkeztek eddig. A múlt héten lezajlott felvételi vizsgán ezek közül is kettő megbukott. De hát az előző években még ennyien se voltak, még is betelt a létszám. Hogyan? — Amikor majd az egyetemre jelentkezettek megtudják, hogy kimaradtak, jönnek ide egymás után. Augusztus 24-én és 25-én tartjuk a pótfelvételiket, addigra annyian lesznek, hogy válogatni kell. Ügy? Most már bevallom, hogy azért jöttem, mert úgy értesültem, baj van és segíteni szerettem volna. Felhívni a technikumra a figyelmet. — Köszönjük szépen — mondják. — Leginkább azonban azokon segít majd vele, akik idejekorán észbekapnak. Mert a pótfelvételin a beérkezés sorrendjében bíráljuk el a jelentkezőket, és aki elkésik, art már nem vehetjük fel. Mester László Esténként népes a klubszoba. Vl vihar ae Indlánokatis megbénította. Portugál Phillips csak akkor állt meg, amikpr lovának fücsomó- kat kapart a hó alól. JÖ SZAKMA?... KITŰNŐ SZAKMA!
