Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-06 / 183. szám

1964. augusztus 6, csütörtök 1 «Mal Á mama Moszkvába készül A kecskeméti járás idei ter­vében többek között ötezer má­zsa baromfi és 5 millió 400 ezer tojás felvásárlása szere­pel. A terv eddigi teljesítésé­ről csak annyit, bogy a fel­vásárolt tojások száma már az év első felében meghaladta a 6 millió 600 ezret, a felvásár­lási tervben szereplő ötezer mázsa baromfinak pedig 88,2 százalékára már megkötötték a szállítási szerződést. A tervteljesítésben éppúgy, mint a szerződéskötésben a bu­gaciak a „listavezetők”, ami már csak azért sem jelenték­telen eredmény, mert Bugáéról kerül „piacra” az egész járás baromfifelvásárlási tervének 26 százaléka, az ötmilliónál több tojásból pedig ugyancsak e községre hárul 1 millió leszál­lítása. Az első helyezett A nagyszerű eredmények nyitját nem kellett sokáig ku­tatni. Egy látogatás a tavalyi baromfitenyésztési verseny já­rási első helyezettjének háza- táján, s rövid beszélgetés a Pallagi család otthon talált tag­jaival nemcsak a szerződések beteljesülésére szolgáltatott meggyőző bizonyítékot. De hadd mutassuk be előbb a Pallagi családot: A falu központtól nyolc kilo­méternyire élő Pallagi Sándo- rék a helyi Aranykalász Tszcs tagjai. Nyugodtan mondhatjuk többesszámban, mert a kilenc­tagú családból ketten — a papa és a nagyfiú dolgozik a mező- gazdaságban. Két gyerek már „kirepült” a családi fészekből — így a mamával együtt öten vannak otthon. Otük „gazda­sága” a bázkörüli baromfifarm. Pallagi Sándomé ugyanis — aki tavaly 600 liba, száz pulyka; és 30 kiló csirke értékesítésé­vel vitte el áz'élső díjat — az idén már ezer libára, kétszáz pulykára, 90 kiló csirkére, 1?0 kiló tolira és 9500 tojásra kö­tött értékesítési szerződést. Ezen kívül hat anyadisznó, 40 kismalac és: három hízó népe­síti be a sertésólakat — hogy a libatömés „rezsi” költségeit legyen miből fedezni. Családi hagyomány Itt már családi hagyomány az aprójószág nevelése. Pallagi Mii v r loltogep A permetlé töltésének gépe­sítését teszi lehetővé Grúber Györgynek*. á Hosszúhegyi Ál­lami Gazdaság művezetőjének újítása: a motoros battéria- töltögép. A Ml A—Diesel motorral egybeépített, üzembiztos töltő alkalmazása a szőlők, gyümöl­csösök növényvédelmi munkáit végzők teljesítményét mintegy 25 százalékkal növeli. A gépet legutóbb a Kunfe­hértói Állami Gazdaságban megrendezett bemutatón vizs­gálták meg üzemelés közben megyénk és a különböző or­szágos szervek szakemberei, és elismerően nyilatkoztak műkö­déséről. néni még kislánykorában az édesanyjától tanulta, most pe­dig már tanítómesterként adja tovább tudományát az ő gye­rekeinek. Nem rossz mester­ség — mert szépen megélnek belőle, amiről nemcsak a gye­rekek ruhatára, de a szépen berendezett szoba-konyhás kis lakás is vall. — Tervük? Kívánságuk? — Szeretnénk az idén is meg­nyerni a versenyt, a vele járó moszkvai utazást. A mama ugyanis Moszkvába pályázik. — Es azután? Jövőre? Akkor is folytatják? — Hát, amíg Kiss Adorján lesz a faluban a földműves­szövetkezeti felvásárló, addig nem szállrnk ki a versenyből! — hangzik a nem mindennapi válasz, s az azt követő kér­désre a készséges magyarázat: Nem csak felvásárló — Kiss Adorján ugyanis nemcsak felvásárló. Képzeljék csak: a tavaszon bé’gyulladáso- sak lettek a libák. Nagyon meg­ijedtünk, hogy a vész elviszi az egészet. És akkor, még a baj kezdetén, hírt kapva róla, hajnalban, mielőtt felkeltünk volna, kijött, elvitt egy elhul­lott jószágot az állatorvoshoz. Felboncoltatta, hogy mi baja lehet — s ugyanaznap reggel hétkor már itt volt a gyógy­szerrel. Azután azzal sem volt nekünk soha gondunk, hogy sok időt vesz igénybe a ba- romfiátvétel. Ö megmondta azt is, mikor, hányra vihetjük — s nemhogy órákat, perceket sem igen kell vesztegetni az átvételkor. Hát ilyen ember ő! És aki így segít — azzal ér­demes együtt dolgozni. Ennyi­ben összegezhető Pallagiék vé­leménye, s hogy nemcsak ők vélekednek így, azt mar a cikk elején felsorolt számok is bi­zonyítják. Különben Bugaeon nemcsak a háztájikban szaporodik ör­vendetes gyorsasággal az apró­jószág! Kezdeményez és kísér­letezik a közös is. A Béke Ter­melőszövetkezet kevés költség­gel átalakított, letapasztott is­tálló- és ólpadlásain négyezer pulykát neveltek fel — tízhe­tes korukig. A kísérlet bevált, mert a szakszerű gondozás kö­vetkeztében minimális volt az elhullás. így a pulykák után tízezer csirkével népesítik be a „magaslati” nevelőket. E. fi Nagysikerű magyar kiállítás Kijevben , Kijevben megnyílt a Trans- elektro Külkereskedelmi Vál­lalat önálló kiállítása. Ezúttal a negyedik, amelyet a vállalat a Szovjetunióban rendez. A ki­állításnak már az első napon igen nagy sikere volt, ami az üzletkötésekben is megnyilvá­nult. A nyitás napján négyszáz- ezer rubel értékű áru Szállítá­sát kötötte le a Raznoimport Külkereskedelmi Vállalat. Szeretek közietek lenni H áromszázan is elférnek a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysége ta­nácskozó termében. Ezúttal azonban csak nyolc munkáskül­sejű férfi beszélgetett az egyik sarokban. — Jól összeszoktunk már a munkában, egymás gondolatát is kitaláljuk — mondta Farkas László 53 éves zománcolvasz­tó a munkacsapat legidősebb tagja. — Véleményem szerint minden előfeltétele megvan an­nak, hogy megalakítsuk a bri­gádot és a szocialista cím el­nyeréséért dolgozzunk. — Nem emlékszem, hogy va­laha is mondtunk volna rossz szót egymásnak — folytatta a gondolatsort Varga Imre se­gédolvasztó. — Nemrég vagyok az üzemben, de nagyon szere­tek köztetek lenni. Én is azt mondom, alakítsuk meg a bri­gádot, azután fogjuk meg még jobban a munkát. K özben néhány vendég is érkezett. Eljött Zabla- hoczki Pál üzemi párttitkár, Pogány Károly pártvezetőségi tag, Fülöp Sándor az üzemi bi­zottság tagja. Törnek Walter a zománctermelő műhely főmű­vezetője. A munkacsapat tag­jai közül Ábrahám Mihály vet­te át a szót. Üdvözölte a ven­dégeket, majd bejelentette: A zománcolvasztó műhelyből Var­ga Imre, Sajermann Ferenc, Tassi Gyula, Farkas László, Karazsia János, Tóth Imre. Ba­kó István és ö maga elhatároz­ták. hogy brigádot alakítanak, amelynek célja a szocialista cím elnyerése. — Valamennyien magunké­nak valljuk a „szocialista mó­don élni. dolgozni és gondol­kozni” jelszót — mondotta. — Tudjuk milyen szerepe volt üzemünk tiz szocialista brigád­jának a vállalat termelési ter­veinek teljesítésében. Mi ezek­nek egyenrangú társai kívá­nunk lenni a jövőben. Vállal­juk, hogy a zománcműhelyben — ahol mi leszünk az első szo­cialista címért küzdő brigád — élen járunk a termelésben, a balesetelhárításban, a selej- tet amely 0,1 százalék felett van, 0,1 százalék alá csökkent­jük. Részt veszünk a szakmai és politikai előadásokon és az idén 80 óra társadalmi munkát végzünk az üzem rekonstruk­ciójánál. így lesz — mondogatták * az újdonsült brigád tag­jai —, s egymás után pecsétel­ték meg aláírásukkal az elha­tározásukról szóló okmányt. N. O. Hz elmúlt évek során már nem egy kritikai megjegyzéssel illettük a készülő megyeszékhe­lyi új lakónegyed járda- és út­viszonyait, amelyek sokáig egy cseppet sem voltak „rózsásak ’. Azóta történt némi javulás. El­sősorban az, hogy elkészült az ideiglenes járda, amely átmene­tileg megkönnyíti a lakóházak közötti közlekedést, s a város- központ felé való átjutást. A helyzet azonban csak a száraz időszakban mondható megol­dottnak, amint eső esik — mint a napokban is történt — azon­nal szinte megközelíthetetlenné válik a Leninváros, Érdemes megvizsgálni ezt a körülményt tüzetesebben, hiszen jórészt kü­lönböző hanyagság és mulasztás az oka a jelenlegi állapotnak. Közismert, hogy nagyarányú csatornázási munkálatok folytak erre is. Sajnos, a csatornázás után olyan földkupacok marad­tak mindenfelé, (hogy a víz — például az úgynevezett szövet­kezeti lakások közelében, tehát a Batthyányi utca folytatásánál — teljesen a járdára folyik, s el­zárja a közlekedést. Történt út­átvágás is, ugyancsak ideiglenes kitérővel, terelővei. Nos, a ko- csiutat azóta rendbe hozták, vi­szont a gyalogjárdát „elfelejtet­ték” helyreállítani, s újra beto­nozni. Tegyük hozzá: a jármű­vek — többszöri felhívás ellené­re — még mindig használják a régi terelő utat is, tehát keresz­tezik a gyalogjárdát. Korlát vagy árok megszüntethetné a fenti állapotot. Sajnálatos, hogy erre mind a mai napig nem ter­jedt ki a városi tanács illetékes osztályának figyelme — de a közlekedésrendészet hatékony intézkedése is elkelne, hiszen az 5-ös számú főútvonal betorkolá- sánál a mostani helyzet köny- nyen okozhat balesetet. Nem sokkal jobbak a körül­mények a Halasi útnak ezen a szakaszán sem. A csatornák be­kötése még várat magára, s a víz elnyelésére szolgáló útszéli árkok a nagyobb mennyiségű csapadékot nem képesek elve­zetni. A Halasi út nagy javítása, illetve újjáépítése — mivel még újabb átvágásokra van kilátás — késik, s ez nem is lenne baj, ha legalább ideiglenesen gon­doznák. Ez azonban teljesen vé­letlenszerű és nem rendszeres. Még a keletkező kátyúkat sem tömik be, s ebben is összegyűlik a csapadék, veszélyeztetve jár­művet és járókelőt — kerékpár­gumit és ruházatot — egyaránt. fl házak körül felhalmozott kőtömegről, annak tervszerűtlen — és a lakók érdekeit egyálta­lán figyelembe nem vevő — raktározásáról most ne is be­széljünk, s tán azt is felesleges emlegetni, amit az elakadó te­hergépkocsik művelnek a házak közti térségekkel, amikor egy kicsit is vizesebb a talaj az át­lagosnál. Mintha mindenki sza­bad portyájára hozták volna lét­re ezt a területet, s nem azért, hogy valamikor — s ha lehet mielőbb és ne csak majd az egész lakótelep „komplex”' elké­szülése után — akár játszótér, park vagy sétány formájában felüdülést nyújtson az itt lakók­nak. (Mellesleg szólva a lakón már nemegyszer megkísérelték e területek rendbehozását, a gye­rekek részére játszóterületek, pl röplabdapálya létesítését. de még az e célra felállított karó­kat is kidöntötték a dömpe­rek.) Öröm látni a gyorsan maga­sodó új házakat, s milyen kevés kellene hozzá, hogy a már be­népesült házak lakói a környe­zetet is élvezhessék, s ne csak „fedél legyen a fejük felett”. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az új beruházási iro­da feladatává tette a leninvá- rosi gondok mielőbbi megoldá­sát, s a lakónegyed számtalan problémájának „rendbetételét”. Ügy véljük, jogos a kívánság, hogy ne csak a beruházó megyei tanács, de egy kicsivel jobban a városi tanács illetékes osztá­lyai is vegyék ki a részüket eb­ből. Ellenőrizzék a csatornazás utáni földmunkák gondos elvég­zését, s a korábbi — legalább a korábbi! — állapot visszaállítá­sát. A Közúti Igazgatóság tart­sa szemmel a Halasi út minden­kori helyzetét, hiszen a megnö­vekedett forgalom szinte na­ponta igényli itt a kisebb-na- gyob javítást. A lakosság — az „átrakó” pá­lyaudvartól érkező nagyszámú dolgozó és diáksereg úgyszin­tén — reméli, hogy az őszi, ’éli hónapok nem rejtegetnek oly sok bosszúságot számukra, mint a korábbi években. Még van egy-két hónap hátra az esős év­szak beálltáig, tehát idejében kérjük: javítsák meg az illeté­kesek a városnak ebben a ré­szében is az utat és a járdákat. A kőtárolókat pedig ne a házak közt rendezzék be, mert a te­herkocsik — példa rá az elmúlt tél — teljesen járhatatlanná te­szik a gyalogos utakat. általában legyenek jobban e- kintettel a lakosság érdekeire, hiszen érettük folyik minden erőfeszítés. De mintha erről so­kan menet közben, a munka he­vében megfeledkeznének ... F. Tóth Pál r Uj burkolattal kerülnek forgalomba a bajai porszívók A vásárlókra bízták a MíO-t Ä Belkereskedelmi Köl­csönző Vállalat országszerte köz­vélemény-kutatást rendezett a kölcsönadott háztartási gépek­ről és egyéb cikkekről. A vála­szok összesítése után kiderült, bogy a legtöbb panasz a Ganz Villamossági Művek Bajai Ké­szülékek Gyárában készült por­szívó ellen szól. A gép mű­anyag burkolata ugyanis gyak­ran repedt és deformálódott állapotban került a kölcsön-, zőkhöz. Vas István főmérnök­kel, a bajai gyár műszaki ta­nácsadójával beszéltünk: Mi az oka a panasznak és mit tesznek a hiba elhárítására? Kiderült, hogy a bajt a rossz alapanyag okozza, amelyből a Kábel- és Műanyaggyár a por­szívó süvegét készíti. Mikor a süveget a bajai gyárban felsze­relték, nem is volt semmi baj. Csak szállításkor és a keres­kedelem raktáraiban okozott egy részük meglepetést, meg­repedt, vagy formátlanná vál­tozott. A Belkereskedelmi Mi- , nisztérium, természetesen, le­mondta a polisztrol süvegű por­szívók további megrendelését. A Kemolimpex Külkereske­delmi Vállalatnak közben — még tavaly októberben — sike­rült megfelelő minőségű alap­anyagot találni, az úgynevezett novodurt. Ám a kereskedelem­nek és a háziasszonyoknak ek­kor már megingott a bizalmuk a műanyag borítású porszívók iránt, s kialakult az a véle­mény: A süveget alumíniumból kell gyártani. Csakhogy az alu­mínium süveg előállítási költ­sége több mint kétszerese a műanyagból készültnek, fél ki­lóval súlyosabb is, végül pedig érdesebb a felülete, ezért ne­héz tisztítani. A bajai gyár mindezek után inkább a most már jónak mutatkozó új mű­anyag süveg pártján áll. A döntést/ természetesen — és ez nagyon dicséretes do­log — a vásárlókra, a kölcsön­zőkre bízzák. Megállapodtak az illetékes kereskedelmi szer­vekkel, hogy egyelőre mindkét fajtát gyártják, s közben ala­pos próbának vetik alá a mű­anyag süvegű gépet. így az első harminc darabot kiadták a bu- dajjesti és a bajai kölcsönző boltoknak, azzal, hogy adjak ki. A próbával megvárják a telet, hogy a szoba és a szabad levegő közötti hőmérséklet-kü­lönbség műanyag süvegre gya­korolt hatását is megfigyeljék. Közben gyártottak harminc­ezer alumínium burkolatú gé­pet, mert az utóbbi időben ezt kérték a forgalomba hozó ke­reskedelmi vállalatok. A gyár­nak van egy harmadik lehető­sége is — amit ugyancsak ja­vasolnak, s bővíti a választé­kot is —, hogy készítsen egv sorozatot az 1962-es típusú Pc- rex nevű porszívóból. Ennek a gépnek a mostani gépek szi­var alakjával szemben henger alakja van. Az év végén a kereskedelmi szervek döntik el, hogy a há­rom lehetőség közül melyiket választják, esetleg két, vagy mind a három fajta gyártását kérik majd, Dénes Még az ősz beállta előtt

Next

/
Thumbnails
Contents