Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-05 / 182. szám
Kettős műszak (T. I.) Elcsendesedtek gabonaföldjeinken a kombájnok, aratógépek — a betakarítás munkájában most a cséplőgépeken a sor —. de a letakarított területeken nem szűnt meg a gépi munka. A szántó traktoroké a szó, amelyek legtöbb közös gazdaságunkban már az aratással párhuzamosan hozzáfogtak a tarlóhántáshoz, több helyütt a vetőszántáshoz is. Megyénk gépállomásairól 730 erőgép dolgozik a földeken, s e hét elejéig 30 ezer holdon végezték el — ebből hatezren mélyműveléssel — a talaj megfor- gatását. Nem kis munkateljesítmény ez, de ha azt vesszük, hogy a szóban levő gépek nyári tervében összesen 130 ezer, az ősziben pedig 120 ezer hold felszántása szerepel, amelyből 85 ezer, illetve 94 ezer hold a mélyen szántandó terület, akkor világossá válik, hogy igen alapos szervezésre, derekas helytállásra van szükség a talaj művelés feladatának elvégzéséhez. A gépi munkát igénylő terület nagyságán kívül többféle ok is sürgeti a szántás ütemének fokozását. A tarlók gyors „lezárása” őrizi meg a föld nedvességtartalmát, s kedvezően befolyásolja a talaj biológiai életét, másrészt rohamosan közeleg az ősziek vetésének ideje, megkezdődik a kapások termésének betakarítása, szállítása, ami jelentős gépi erőt köt le, s az őszi hidegebb, csapadékos időjárás is „rést üt” majd a munka folyamatosságán. A hatalmas feladatot csakis úgy lehet hiánytalanul elvégezni, ha minél több erőgépet kettős műszakban üzemeltetnek, ha a traktorok éjjel-nappal szántanak. Az említett gépállomási gépeknek eddig mindössze a S3 százaléka dolgozik két műszakban, s ez az arány nem megfelelő a tennivalókhoz képest. Igaz, hogy az aratásban részt vett erőgépvezetők egyre nagyobb számban szállnak át a szántógépek nyergébe, de félő, még így sem lesz a kettős műszakhoz annyi traktoros, ameny- nyit a szükség megkíván. Mi hát a megoldás módja? Köztudomású, hogy a közelmúlt éveiben államunk milyen tetemes összegeket fizetett azért, hogy a szövetkezeti gazdák százait traktorosnak képezzék. Közülük számosán vannak még ma is, akik a gazdaságaikban más munkakörben dolgoznak. A soraikból jelentős mértékben lehetne pótolni a kettős műszakhoz szükséges traktorosok hiányát. A tsz-vezetők legyenek hát rajta, hogy a mostani szántás idejére a traktoros képzettségű szövetkezeti gazdák a gépállomási erőgépvezetők váltótársai legyenek. Tagadhatatlan viszont, hogy a traktorosok általában nem szívesen adják más — akár szövetkezeti tag, akár gépállomási kollégájuk — kezére a gépüket, Arra hivatkoznak, hogy nem vigyáznak rá, tönkreteszik a váltótársak, s ily módon megnehezítik az ő munkájukat is, Ennek eshetősége kétségtelenül fennáll, csakhogy nem lehet örökké ugyanazt a „nótát fújni”, végeredményben helytelen magatartást tanúsítani. Ezzel kapcsolatban fontos szerep hárul mind a gépállomási, mind a termelőszövetkezeti pártszervezetekre. A kommunisták, amellett, hogy mutassanak személyes példát, neveljék is a szántógépekkel dolgozó társaikat egymás segítésére, és nem utolsósorban a gép megbecsülésére. A kettős műszak alkalmazása azt is megköveteli a szövetkezeti vezetőktől, hogy jobban törődjenek az időjárás viszontagságainak kitett szántóföldi masinisztákkal, főleg az éjszaka szántókkal. A meleg ételről, megfelelő pihenőhelyről való gondoskodás éppúgy hozzátartozik a munka megszervezéséhez, mint az, hogy elegendő üzemanyag legyen biztosítva. Sőt, jobban, hiszen emberekről van szó. Végezetül: Már most hozzá kell látni annak megállapításához, hogy a közeljövőben menynyi traktorosra lesz szükség, s az igényeknek megfelelően gondoskodni kell a téli traktorostanfolyamok elegendő létszámáról. Néhány hete közöltük Búza Dezsőnek, a Dunavecsei Járási Tanács V. B. elnökének nyilatkozatát, aki a többi közt ezeket is mondotta: „A kettős műszak alkalmazását a járás számos közös gazdaságában a traktoroshiány gátolja. Az idén 150 embert képeztünk ki erre a szakmára, de jövőre kétszer ennyit kell tanfolyamra küldenünk, hogy a gépeket minél jobban kihasználhassuk.” Nagyjából így van ez más járásban is. Valamennyi illetékesnek össze kell tehát fognia, hogy a mostani sürgető munkákban maximális mértékben éljenek a kettős műszak alkalmazásának lehetőségével, jövőre viszont már megoldást nyerjen ez az évek óta visszatérő probléma. Munkában a zsákolok Naponta mintegy 6—7 vagon gabona érkezik a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kiskunfélegyházi telepére. Ottlétünk alkalmával éppen a Városföldi Állami Gazdaság kiskunfélegyházi üzemegysége és a helybeli Vörös Csillag Tsz vontatói gördültek be az új terméssel megrakva. Szentesi János, Bakró József és Pusztai Mihály zsákolok — Gyurász Lukács brigádjának tagjai — fáradhatatlanul végzik nem éppen könnyű munkájukat: 110 zsák kincsét öm- lesztik ez alkalommal a csővázas szín alatt magasodó gabonahalomba. Naponta 15—20 vagon gabona A kunszentmiklósi Kiskunság Termelőszövetkezet legújabb „nevezetessége” a képünkön is látható OPV—20 nevet viselő, szovjet gyártmányú univerzális magtisztító gép, amelyet 97 ezer forintért vásárolt a közös gazdaság. Az új gép — melynek napi teljesítménye 15—20 vagon kombájnnal aratott gabona megtisztítása — két emberrel; egy gépkezelővel és egy adagolóval, tíz-tizenöt nap alatt végzi el azt a munkát, amin tavaly négy cséplőgép, 26 emberrel, hatvan napon át dolgozott. Csökkent a halálos sérülések száma Az első félévi balesetmegelőző tevékenységet értékelte az SZMT munkásvédelmi bizottsága A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkásvédelmi bizottsága az új munkásvédelmi törvény által előírt balesetmegelőző munka eredményeit értékelte. A bizottság elé került beszámoló ismertetését rövid statisztikával kezdjük: 1964. első felében hat halálos üzemi baleset fordult elő a megyében, hárommal kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ha azonban az összes üzemi sérülés viszonylatában teszünk összehasonlítást, akkor negatív eredményt kapunk. Amíg ugyanis tavaly 2021, idén 2380 baleset következett be és 40 908 munkanap esett ki a termelésből. A baleseti veszélyforrások feltárására és megszüntetésére, sajnos, csak a nagyobb, jól szervezett üzemekben fordítottak kellő gondot az elmúlt hónapokban. Követendő példaként említhetjük a Kecskeméti Konzervgyárat, ahol évek óta figyelemmel kísérik, mi okozta a sérüléseket. A baleset körülményeinek kivizsgálása után haladéktalanul intézkednek és szigorúan felelősségre vonják azokat, akik nemtörődömségükkel hozzájárultak munkatársuk — vagy saját maguk — megbetegedéséhez. Hasonló törekvések tapasztalhatók, többek között, a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységében, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban, néhány állami gazdaságban és gépállomáson is. Példát azonban, sajnos, az ellenkező oldalról is említhetünk: A Városföldi Állami Gazdaságban a járvasilózógép letépte az egyik dolgozó jobb karját. Néhány hónappal később hasonló körülmények miatt következett be csonkulásos baleset egy másik gazdaságban. Ez esetben tehát elmaradt a szükséges intézkedés, amellyel meg lehetett volna előzni a második sérülést. Örvendetes, hogy a baromfiiparban sikerült megfelelő óvintézkedéssel megelőzni az „ornitózis” néven ismert fertőzést. Nem egy üzemben azonban még igen sokan hiányoztak a téli hónapokban munkahelyükről — azért, mert megfáztak a rosszul fűtött öltözőkben, munkacsarnokokban. Néhány üzemnek, így például a ZIM Kecskeméti Gyáregységének, a Baromfifeldolgozó Vállalat Kecskeméti Gyáregységének a rekonstrukciója megkezdődött és rövidesen sor kerül az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregységének felújítására is. A munkák befejeztével az említett vállalatoknál a szociális gondok megoldódnak. Számos kisebb tökéletesítést azonban addig is végre lehet és végre is kell hajtani annak ériekében, hogy megszűnjenek — vagy legalábbis csökkenjenek — I a munkahelyi megbetegedéseket előidéző okok. A fokozott gépesítés nyomán természetszerűleg megfogyatkoztak a munka közben szerzett betegségek, hiszen a gépek jelentősen könnyítik a munkát, kisebb a dolgozók fizikai igény- bevétele. Ugyanakkor azonban a gépesítéssel párhuzamosan növekedett a súlyos balesetek száma. Ennek oka: A dolgozók egy része nem rendelkezik kellő szakmai ismeretekkel, vagy nem tartja be a balesetmegelőző előírásokat. Ezért kell hangsúlyozni a szakmai képzés, valamint a balesetmegelőző oktatás jelentőségét. Az első fél évben valamennyi szakma területén, megyei, városi és üzemi szinten munkásvédelmi előadásokat szervezett az SZMT munkásvédelmi bizottsága. A munkásvédelmi kisfilmeket 19 ezer megyei dolgozó tekintette meg hat hónap alatt. — Mindez eredményként könyvelhető el, de mégsem lehetünk elégedettek. További erőfeszítéseket, a szakmai és a balesetmegelőző oktatás színvonalának emelését követeli az a tény, hogy a balesetek száma a tavalyihoz viszonyítva az első fél évben tovább emelkedett. Az S2MT munkásvédelmi bizottságának jelentése szerint az üzemi szakszervezeti bizottságok érzik az új munkásvédelmi törvény megvalósításából reájuk háruló feladatok súlyát. Irányító munkájuk jónak mondható. Lassan halad azonban a munkásvédelmi őrhálózat bővítése, pedig a jelenleg dolgozó 2500 társadalmi aktíva szép eredményeket ért el — különösen azokban az üzemekben, ahol megbecsülték és támogatták munkájukat a gazdasági vezetők. B. D, Világ proletárjai, egyesüljetek I / xjx. évf., is2. szám Ara 60 fillér 1964. AUG. 5, SZERDA ■■«■■■III || ......
