Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-04 / 181. szám
1961. augusztus 4, kedd 6. oldal Jlöuujúk a pult mögött... • Jövőre szabadulok — — Tíz deka parízer, mondja szerény mosoly híreiében Sándor Ilonka, a icskeméti Állami Áruház műegy halkonzerv, fél kiló cukor — sorolja Petrovics Erzsi, a kecskeméti „nagy Csemege” árukiadója és máris a vevő kezébe vándorolnak a csomagok. Naponta több százat nyújt át, 40 000 forint érték megy a kezén keresztül. Sokan talán nem is sejtik, milyen felelősségteljes a munkaköre. — Bizony az — tart egy perc szünetet Erzsi. — Bizalmi munkakörnek számit is nálunk az árukiadás. Csak megbízható dolgozó láthatja el, továbbá kézügyesség, jó számolókészség kell hozzá. Nagyon örülök, hogy engem bíztak meg ezzel a feladattal, bár fodrásznak készültem, most már a legnagyobb örömmel maradok itt. Érdekli a munkája, kíváncsian tanulmányozza az embeután. Udvarias, becsületes. Elvégezte az iparitanuló iskolát és büszke, hogy augusztus 1-től már mint segéd dolgozik. Az apróság még bizalmatlan, de a mama annál elégedettebben szemléli a vételre kínált Ids ruhát. Távozóban az ifjú ruhatulajdonos is meggondolja a dolgot, mert megáll és a küszöbről visszaint a kedves eladó „néninek”. — Nagyon szeretem kicsi vevőimet — mosolyog Biró Klára, a Kecskeméti Úttörő Áruház konfekció osztályának dolgozója — ezért is jöttem ide. Tavaly szabadultam, most már segéd vagyok. Előfordul, hogy egy hónapban 500 000 forint forgalmat kell lebonyolítani. Nem könnyű foglalkozás, de nem cserélném fel semmiért. Ügyes, jó munkaerő, mint ipari tanuló első lett az eladók megyei versenyén. Munkakedve szakmaszeretete azóta sem csökkent, erről a mamákból és a gyerekekből álló vevőköre is tanúskodik. Egy mosoly ott a pult túlsó oldalán, egy bizalmas meggyzés: „Ezt válassza, ez a legjobb, a legfrissebb” — néha igyobb vásárlási kedvet ébreszt, mint a legharsogóbb reklám- rdetés. Türelmes, udvarias, jókedvű és szolgálatkész — a Ilié mélyén minden vevő ilyennek szeretné látni az eladót, ki nyugodt, amikor a vevő ideges, választani segít, ha ta- icstalan, gyors, precíz és az áru mellé mosolya a ráadás. Hogy ilyen talán nincs is? De igenis van. És még milyen >k lesz majd! Biztosíték erre az a sok újonnan feltűnt, fiatal 'c a pult mögött. Lányok, szőkék és barnák, karcsúak és ívetősek, akikkel majd mindennap találkozunk, hozzátartozik az éíetünkböz, dicsérjük, vagy szidjuk őket, visszamosoly- mk rájuk, róluk mégis édeskeveset tudunk. Az üzletben a vevőé a szó, ádjuki most át azoknak, akik Idig névtelen ismerősként mosolyogtak ránk a pult mögül... reket. „Sokféle van — sóliajt — és mennyi az ideges!” Nevet és már nyúl is a blokk aki osztályán. — A bizonyit- inyom jeles volt, nagyon szelem ezt a szakmát és vég- g itt szándékozom maradni. Szűkén méri a szót, ha mairól kell beszélni, de a műaki osztály vezetője szerint vevőkkel annál szívesebben tglalkozik. Harmadéves ipari nuló és a műszaki osztály írmelyik — háztartási, alkat- iszek, vagy villamossági — 'szlegénél kitűnően megállja helyét. Ha pedig kifogytak vásárlók, letbrblgeti a port rádiókról, rendezkedik. Mit eretne nagyon? — Leérettségizni, Hogy még >tb tudással álljak a vevőim •ndelkezésére. Vörös Felhő parancsot ad Képes regény 18 részben, rla: KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS Hárman az utánpótlást jelentő sok közül. Készséggel állnak a vásárlóközönség rendelkezésére, viszont a „kedves” vevőről nekik is vannak elképzeléseik. Udvarias legyen, ne tolakodó, ne túrja szét a polcot akkor, ha úgyis üres kézzel távozik, vegye számításba, hogy az eladó is ember. Szóval, hogy az udvarias magatartás a pult mindkét oldalán egyformán kötelező. Vadas—Pásztor 14. rész. SZAMUELY Múlhatnak az évek, az évtizedek, Szamuely Tibor alakja nem fog veszíteni nagyságából. Az 1919-es magyar proletárforradalom viharmadara volt ő, magasan szárnyaló hősi harcos. Életének minden tudatos pillanata az emberi haladást szolgálta: hittel, tudással, megingathatatlan helytállással. Mindössze 29 évet élt. De ez a rövid életpálya határtalanul gazdag volt cselekedetekben. Már 1908-ban bekapcsolódott a munkásmozgalomba a szociáldemokrata párt tagjaként. Ismerte, tanulmányozta a marxizmust, felvértezetten küzdött a békéért. 1915 tavaszán orosz fogságba került. Fogságának megpróbáltatásokkal teli éveit arra használta fel, hogy fogolytársait igyekezett marxista osztályharcossá nevelni. Feltette nekik a kérdést, vajon mi okozza egyéni szerencsétlenségüket, miért kell hazájuktól, családjuktól, szeretteiktől távol élniük? És a feleletet az imperialista hatalmak, a burzsoá nagytőke és nagybirtok emberellenes természetében jelölte meg. Szamuely eredményes nevelőmunkájának igen nagy része van abban, hogy a magyar hadifoglyok soraiból oly sokan és oly lelkesen sorakoztak fel az internacionalisták zászlaja alatt az orosz nép forradalmának védelmében és ugyanakkor a magyar proletáriátus érdekeinek szolgálatában. A cári hatóságok hamarosan értesültek e nagyszerű forradalmár tetteiről. Egyik táborból a másikba hurcolták, mindent elkövettek, hogy forradalmi tevékenységét megakadályozzák. E- helyett az történt, hogy Szamuely kapcsolatba került a bolsevikokkal. Ettől kezdve forradalmi tevékenysége erőben és kiterjedésben megnövekedett. A lenini forradalom odaadó híveként 1918 elején Moszkvába ment, fegyvertársi barátságot kötött Kun Bélával és szerkesztője lett a Szociális Forradalom című, első magyar nyelvű kommunista lapnak. Fáradhatatlanul tevékenykedett az ellenforradalmárok és az imperialisták elleni harcokban tollal és fegyverrel egyaránt. Lenin ismerte és becsülte őt. 1919 január elején tért haza Magyarországra. Szerkesztette a Vörös Újságot, szervezte a pártot, és 1919 március 21-e után — a proletariátus éles kardjaként védelmezte a Tanácsköztársaság rendjét. Halálának 45-ik évfordulóján megilletődötten emlékezünk rá. Savanyúkútnál a fehér terror áldozata lett. Fizikailag megsemmisíthették, de harcos életének példája, erkölcsi tisztasága, forradalmi helytállása — a mai, más körülmények között tevékenykedő harcos nemzedék energiaforrása maradt. (—s) Megnyílt Prohászka József festőművész kiállítása Kecskeméten AZ ESŐS IDŐ ellenére népes közönség jelenlétében nyílt meg vasárnap délelőtt a Katona József Múzeumban Prohászka József kiállítása. A megnyitón jelen volt Sánta Lajos, az MSZMP városi bizottságának titkára, tanácselnök-helyettes, Gila János megyei népművelési csoportvezető. Baranyi Judit művészettörténész megnyitó beszédében ismertette az idős kecskeméti művész életútját. Beszélt hazai és külföldi sikereiről, s arról a nagy tiszteletről és megbecsülésről, mely a művészt körülveszi. Beszéde végén Baranyi Judit, mint a kiállítás rendezője köszönetét mondott a kecskemétieknek a kapott támogatásért. A BESZÉD végeztével a közönség lelkesen ünnepelte a nyolcvanadik születésnapja előtt álló művészt, aki meghatottan fogadta a jókívánságokat és a gratulációkat. A közönség ezután megtekintette a kiállított képeket, melyek között néhány díjnyertes festmény található. Legnagyobb sikere most is a „Piros ernyős hölgy” című képnek volt, amivel a művész 1931-ben Balló Ede-díjat nyert, s amivel azóta számtalan kiállításon aratott nagy sikert. (Ezúton jegyezzük meg, hogy e remek és Prohászka művészetét kiválóan reprezentáló képet érdemes lenne megvásárolni!) Miközben a jelenlevők hosz- szasan gyönyörködtek a kiállítás képeiben, gyakori volt az elismerő vélemény. Álljon itt néhány a sok közül: Imre Gábor festőművész: „Egységes, szépen összeválogatott kiállítás.” Tánczos Ildikó egyetemi hallgató: „Csak elragadtatással szólhatok. Évek óta tisztelője vagyok Józsi bácsi művészetének. Nagyon sokat mondanak nekem a képei.” Baranyi Ferenc költő: „Érdeklődéssel tekintettem meg Prohászka József festőművész gyűjteményes kiállítását. Különösen megragadták figyelmemet portréi, kiváltképpen parasztfejei, amelyek markáns realizmust tükröznek. A kiállítás összhatásában egy sokoldalú, termékeny művészéletet tükröz.” És mit mond a művész? Ezt: — Terveim vannak... De sajnos, hiányzik már az erő. — Azután ezt mondja még: — Jólesik, hogy megbecsülnek. A MEGNYITÓN azt is megtudjuk, hogy a művész nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Művelődésügyi Minisztérium és a Műcsarnok az évfordulóhoz és Prohászka művészetéhez méltó kiállítást tervez Budapesten. V. M. 'örös Felhő parancsot dott az utolsó rohamra.
