Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-28 / 201. szám

Akik folyton előre tekintenek

Remények és gondok Tataházán

— Közvetlenül a múlt évi tanácsválasztások előtt már igen közel állt a befejezéshez az iskola korszerűsítése, felújítása, ami legnagyobb gondja volt a község vezetőinek és lakosságának — mondja Túri Antal, a Tataházi Községi Tanács V. E. elnöke. — Nagy kő esett le a szívünkről, amikor elkészült az a 850 ezer forintos beruházás. A költségek egy részét a község- fejlesztési alapból fedeztük, a többit pedig állami támogatásként kaptuk.

Járjuk az iskolát és az udvart. Az építés nyoma még meglátszik: gödrök, deszkák, földkupacok. A termekben csend, tisztaság és fény. Képek a falon.

Százéves épület volt itt azelőtt két tanteremmel, amelyekben télen nem lehetett tanítani, mert .megfagytak volna a gyerekek. Helyette a tanácsháza termében, a tsz-nél tartották meg az órákat. Most négy tanterem van itt, tanári szoba, szertár, igazgatói iroda — mondja az elnök, miközben megtekintjük az új politechnikai termet és a mellékhelyiségeket.

A víz fontosabb

Invitál, hogy nézzük meg a kultúrházat is. Közben a járdaépítésre terelődik a szó, amiből egyelőre nem lett semmi, mert a vízműépítés minden pénzt elvisz. A falu népe ugyanis — érthetően — úgy döntött, hogy a víz fontosabb mint a járda, tehát az került előre.

— Egyetlen kút van a községben, amelynek a vize egészség- ügyi szempontból megfelelő — folytatja a tanácselnök. — A vízmű, ha teljesen elkészül, körülbelül 4,5 millió forintba fog kerülni. Minden család 1600 forinttal járul hozzá. A vízműtársulat már megalakult. Eddig 11 kilométer csőhálózatot fektettünk le. Tavaly ősszel a betakarítási munka dandárjában kellett ezt megcsinálni. Az emberek még éjszaka is dolgoztak hazajöttek a cukorrépaszedésből és ásták az árkot. A vízmű befejezéséhez azonban pénz kellene.

Az illetékes nem válaszolt

Benyitunk a moziba. Egy asz- szony és egy kislány takarít. A délelőtti meleg ide nem hatol be, hűvös nyugalom van a nézőtéren. A szép, fényezett székek, a mennyezet, a fal, a szélesvászon jóleső látványt nyújt.

A szökőkút és környéke

Kedves kis szökőkút csobog a kiskőrösi Szarvas Étterem előtti térségen, a park közepében. De mintha szégyellenék az idegenektől ezt a látnivalót, egy alkalmi bódét emeltek eléje, az út felöli oldalon. Eredetileg könyvárusításra készült, de aztán hasznosítani akarták és dinnye került bele, s azóta itt veheti meg a vándor a napi dinnyeadagját — ha éppen nem felelne meg neki a szemben levő gyümölcs- és zöldségbolt portékája. S közben elgyönyörködhet a kitett ládák halmazában, s töprenghet azon, hogy vajon illik-e ez a tér arculatához, a Petőfi szülőhelyéről alkotott képhez.

Ha úgy vélné, hogy a bódénak más helyet is találhattak volna az illetékesek, s jobban körülnéz, láthatja, hogy mégis stílszerű ez az alkotmány ott, ahol van. Előtte ugyanis fűvel benőtt árok húzódik, amit ki tudja mikor tisztítottak, s amit sajnáltak cementgyűrűvel esetleg korszerűbbé és higiéniku- sabbá tenni — legalább a falu közepén pár száz méter hosz*

De több helyen volna javítani való, amit a megyei Moziüzemi Vállalat a tanács többszöri kérésére sem végzett el, levelükre nem is válaszolt. Pedig kar elhanyagolni ezt a szép új filmszínházat, ami egyetlen szórakozási lehetősége a falu lakóinak.

A „kultúrotthon” ugyanis, ami a mozi melletti sarkon van, szinte megcsúfolása a megye számos más községében található művelődési háznak. A községi tanács egy volt kocsmahelyisé- get bérelt ki erre a célra, amit megvenni nem érdemes.

— Jó Ízlésű ember nem jön el ide — mondja Túri elvtárs, szétmutatva a poros, korhadt padlójú teremben, majd hozzáteszi: — Ezzel nem lehet kul- túrforradalmat csinálni. A színpadra mindössze három széket lehet feltenni. Parányi ablakok, ócska, elhasznált ajtók, s a régiségtől fölpuffadt málló vakolat. A padlón nagy lyukak s ügyes fiatal legyen az, aki ép bokával ússza meg az itteni tvisztelést.

— A Petőfi Termelőszövetkezet januári közgyűlésén 400 ezer forintot szavazott meg az új kultúrház építésére, de mivel ezzel nem kezdhettünk hozzá és máshonnan nem tudtunk pénzt teremteni, felhasználták. Pedig lenne itt társadalmi munka, mert nagyon tud akarni ez a nép, de az akarat egymagában nem elég — mondja az elnök.

Aztán elindulunk a Petőfi Tsz- be. Az irodában találkozunk a községi párttitkárral, Mészáros Jánossal. Elsőként ő is a művelődési ház ügyét említi.

Megérdemlik a fiatalok

— Saját erőből képtelenek vagyunk megvalósítani. ígéretet kapunk, de az sem minden. Ebben a tsz-ben 110 fiatal dolgozik, közülük 80 KISZ-tag. Igazán derék, rendes fiatalok — mondja a párttitkár —, úgy kellene nekik a kultúrház, a klub, mint egy falat kenyér. A munkában becsülettel helytállnak. Tessék megnézni ezeket — mutat a falon levő vándorzász- lőra. „Az ifjúsági munkaverseny győztesének a KISZ Központi Bizottsága” — olvasom a nagy vörös selyemzászlón. Aztán „A baromfitenycsztési verseny győztesének”, majd újra egy másik a KISZ Központi Bizottságától. Ezek a fiatalok valóban példaképek lehetnének. Van-e a megyében még egy tsz, ahol 110 fiú és lány dolgozik, s méghozzá ilyen eredménnyel? Aligha találunk. De a Petőfi Tsz vezetősége meg is becsüli őket — voltak már Bulgáriában, Csehszlovákiában és a Balatonon.

Amikor elbúcsúzunk, az új iskola és az új mozi előtt haladok el. A tevékeny akarat szép példái ezek az épületek Tataházán. Tudom, hogy ígéretet kaptak megyei szervektől a művelődési otthon építésére is. Egyszerre azonban nem lehet mindent, s ezt a község lakói, vezetői is tudják, amikor termékeny nyugtalansággal beszélnek a problémáikról. Csak hát szeretnék egy kissé előbbre hozni a jövőt — s nem hátrafelé, hanem folyton előre tekintenek. Mint oly sokan mások ebben a megyében és az országban.

Gál Sándor

Helytállnak a munkában

(Tudósítónktól)

— Itt vannak például a borjúnevelőink — ajánlja figyelmembe Cseresnyés József főállattenyésztő a felsőszentiváni Új Élet Tsz-ben arra a kérdésemre, hogy az állattenyésztők között kik tűnnek ki a jó munkájukkal.

— Gazdaságunk mintegy 800 szarvasmarhával rendelkezik, s jelenleg 220 borjúnk van. Mán- dity Máténé, Mándity Istvánné és Palás József né ezek nevelésével vannak elfoglalva. Mondhatom: példásan végzik feladatukat, abban még az irigyek sem találnának kifogást. Reggel négy órakor már talpon vannak, s bizony igencsak este nyolc óra van, amikor hazavetődnek.

A szövetkezetben itatásos borjúnevelést folytatnak, mégpedig igen eredményesen. Egy borjú felneveléséhez 210 liter teljes tejet és 350 liter fölözöt- tet használnak fel. Egy-egy jószág a választáskor átlagosan

eléri a 110—120 kilót. A borjakat az állomány felfrissítésére, növelésére neveli a tsz.

Az asszonyok havonta az 50— 60 munkaegységet is ledolgozzák, ami pénzben eléri a 2300— 2500 forintot. Ebből előlegként egy-egy munkaegységre 30 forintot fizet havonta a közös gazdaság.

— Bizony, nem könnyű munka ez — vélekedik Mándity Máténé —, de nagyon szívesen csináljuk, van látszata... — s máris siet, hogy az itatásihoz készítse elő az edényeket, mert a bocik türelmetlenkednek.

— Ezek az asszonyok igazán otthonra találtak a tsz-ben — veszi át a szót ismét a főállattenyésztő. — Hogy munkájukat szeretettel végzik, az elért eredményeik biztosítják. Róluk valóban elmondható: szívvel- lélekkel, teljes tudásukkal arra törekszenek, hogy tevékenységük eredménye mindennap nagyobb legyen.

26 millió forinttal emelkedett a takarékszövetkezetek betétállománya

Az év első felében két újabb takarékszövetkezet alakult megyénkben Kunbaján és Nemesnádudvaron. Rémen, Katymá- ron és Géderlakon pedig ki- rendeltség jött létre, ami azt bizonyítja, hogy szükség van ezekre a szövetkezetekre, a falusi lakosság jónak, célszerűnek tartja ezt a takarékoskodási formát. A fentiekkel együtt jelenleg 75 község tartozik megyénkben a takarékszövetkezetek hálózatába és mintegy kétezerháromszázzal emelkedett a takarékoskodó emberek száma. A szövetkezeteknek összesen 17 ezer tagja van. A mozgalom ki- szélesedése 200 ezer forinttal emelte a részjegyalapot is.

Egyedülálló betétgyűjtési eredménnyel dicsekedhetnek a megye takarékszövetkezetei az év első felében.

Közel 53 és fél millió forintos forgalmat bonyolítottak le,

s több mint 26 millió forinttal emelkedett az az összeg, amelyet a falusi lakosság takarékbetét-könyvben helyezett el. Átlag másfél millió forinttal nőtt egy-egy szövetkezet betétállománya, de például

a nagybaracskai több mint kilenc, a soltvadkerti nyolcmillió betétállománnyal rendelkezik.

Érdekes, hogy míg a rendszeresen takarékoskodók száma a megye községeiben évről évre emelkedik, kevesen vannak, akik a hitel-igénybevétel lehetőségével élnek, számuk legalább is nem emelkedik olyan mértékben, ahogyan azt a befizetések eredményei lehetővé tennék. Ez év első felében mindössze 14 és fél millió forint kölcsönt adtak ki tagjainak a takarékszövetkezetek, de ezenfelül még 21 millió forint szabad kölcsönalappal rendelkeznek. Hogy a falusi lakosság kellő mértékben nem használja ki ezt a lehetőséget, annak részint az az oka, hogy kevesen tudják:

a takarékszövetkezetek is adnak kölcsönt nagyobb értékű cikkek — rádió, televízió, motorkerékpár, mosógép, hűtőszekrény és egyéb háztartási gépek — vásárlásához.

Nem sokan tudják azt sem, hogy a múlt év végétől kezdődően 15 ezer forintot folyósíthat építkezésekre, amelynek visszafizetési idejét hatvan hónapra emelték fel.

G. É.

PETŐFI NEPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja

a Bács megye) Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség:

Kecskemét. Várost Tanácsház Szerkesztőség) telefonközpont: 26-19, 25-16.

Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22 Kiadóhivatal:

Kecskemét. Szabadság tér l?a. Telefon: 17-09.

Terjeszd s Magyar Posta. Előfizethető:

■ helyi postahivataloknál 6» kézbesítőknél.

Előfizetési dll i hónapra IS forlm

Bács-Klskun megye) Nyomda V. Kecskemét - Telefoni 11-83 Index: 2*065,

75 asszony és leány

KUNPESZÉREN nemrégen művelődési otthon épült. Szinte megható volt látni az örömet és érdeklődést az emberek szemében. És a büszkeséget, hogy ezzel is gazdagabbak lettek. A falu lakossága a munkából is kivette a részét, összesen 38 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Legtöbbet a nőtanács tett. Volt úgy, hogy egyszerre 75 asszony és leány dolgozott a művelődési otthon épülő-szépülő falai között. Hetvenöt asszony és leány tudta, érezte, hogy magának és hozzátartozóinak csinálja, amit csinál.

HETVENÖT nő szorgoskodott, tett, ügyeskedett: díszítette a falakat, függönyöket, színpadot, rendezte a termek bútorait, meszelt, festett, takarított, hogy időre elkészüljön a munka. És elkészült.

HÁLA a közös összefogásnak.

Egy forint

Az egyik kecskeméti üzletben történt. Egy asszony nagy csomagokkal áll a pult előtt. Amint átveszi az utolsó csomagot is, a táskában kotorászik, s közben leejt egy pénzdarabot. Sokan állnak körülötte, nehezen tud lehajolni érte. A csomagok is akadályozzák. Lerakja hát a nagyobbakat a pultra és lehajol. A pénz sehol. Arréb lép a lábak között. Gtt sincs. Felnéz:

— Nem látták a forintomat? Egyesek morognak:

— Mit az az egy forint! Mások mosolyognak. Ő ezt

lehajolva nem láthatja. Tovább

keresgél. Az eladó is türelmetlen már.

— Tessék elvenni kérem a csomagokat!

Szót fogad! Most már csomagokkal együtt hajol le. Előre, hátra lép ... Izgatott. Egy fiatal nő megértőén nézi. Segít neki. Végre megvan. Az asz- szony odafordul a fiatal nőhöz:

— Tudja, kedves, nem az az egy forint. De mind elköltöttem a többi pénzt. Gyalog kellett volna Kiskecskemétre mennem.

Lám, Hyenkor veszi észre az ember, hogy egy forint is pénz.

Varga Mihály

szán, ha nem is futja többre pillanatnyilag.

Odébb hatalmas gödrök éktelenkednek, mutatva, hogy pár kocsi salakra is alig telik e rangos járási székhelynek, amely város szeretne lenni rövidesen. Holott előbb rendes, tiszta községgé kellene válnia közös akarattal és igyekezettel. Mert jelenleg piaci napokon szénával megrakott szekerek haladnak végig a község központján, akadályozva a forgalmat és növelve az amúgyis bőven megtalálható szemetet, habár egy kis jóakarattal más úton is közlekedhetnének — ha erre megfelelő terelőtáblákkal felszólítaná őket valaki.

Nos, ne vegyék rossznéven Kiskőrös lakói, vezetői ezt a szurkapiszkát, amelybe a jó szándékú és tettre serkentő irónia is belevegyült, de bevalljuk, ottani emberek buzdítottak bennünket a megírására és közzétételére, mondván, hátha észrevennék a helybeliek közül is azok, akik tehetnének valamit a fentiek érdekében.

L ff-#